Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-11-02 / 71. szám

XXVI. (XII.) évfolyam. 71. szám. Szekszárd, 1916. november i. nMEQE D Ä KÖZÉRDEK Előfizetési ár: ■■ész éne ............16 korosa RÍ éne.............. 8 » Ne gyed éne .... 4 » Egy ui«i ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 9 kér., további sor 30 f. — Nvilt- |ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkínt egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztősét: Bezerédj Istvin-ntca 5. szán. Mi kfildeadök a lapot érdek« dsszaa küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. arám Az előfizetést pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ka az előfizetést egész évre előre bekül­dik, a koroea. Főszerkesztő: Or. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNAR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI NIHALY. Laptulajdonosok a szerkesztők I Toinnmesye közgyűlése. Tol na várni egye törvényhatósági bi* zottsága kedden, október 31-én tar­totta őszi rendes közgyűlését Kovács Sebestény Endre főispán elnöklésé­vel. Kovács Sebestény Endre főispán a közgyűlést megnyitva és utalva a közgyűlés idejét hosszan igénybe vevő lárgysorozati pontokra, röviden megemlékeztitt az erdélyi román betörésről, melyet a románok valószínűleg azzal a szándékkal követtek el, hogy ná­lunk ijedtséget keltsenek, ebben azon­ban csalódtak, mert ijedelem helyett inkább megdöbbenés és felháborodás vett rajtunk erőt, amiért legigazibb életérdekeikről megfeledkezve álno- kul törtek reánk. Hála Istennek, az <*> és bű szövetségeseink segítségé­vel és hadseregünk hősi elszántsága következtében a román betörés meg­hiúsult. Ma már a románok ki van­nak verve hazánk területéről. Meg­győződése, hogy amily mértékben álnok volt a románok betörése, épp úgy fognak érette bűnhődni is. (Ál­talános helyeslés.) Az erdélyi menekültek segelyezese. Sajnálattal emlékezik meg a betö­rés által sújtott, lakhelyeikről mene­külésre kényszeritett honfitársaink szenvedéseiről. Bizonyos, hogy eze­ket a kormány és a nemzet kárpó­tolni fogja és meg van róla győ­ződve, hogy annak idején Tolna- vármegye közönsége se fog hátra­maradói a segélyezés nagy munká­jában. Megemliti, bogy az erdélyi me­nekültekből Tolnavármegye terüle­tére aránylag csak kevés jutott. A vármegye területéről, mindjárt az első felhívásra, rövid pár nap alatt 8000 menekült elhelyezésére tétetett aján­lat, uiely azonban csak kis részben vétetett igénybe. Ez a tény is biz­tató jel arra, hogy a vármegye kö­zönsége a menekültek anyagi segé­lyezése elől se fog elzárkózni. (Élénk éljenzés.) Tisztsietbeli kinevezések. Bejelenti, hogy főispáni jogánál fogva dr. Bernáth Béla II. főjegy­zőt tb. főjegyzővé, dr. Dőry Jenő azolgabirót tb. főszolgabíróvá, dr. Freyler Károly járásorvost tb. me­gyei főorvossá nevezte ki. Id. Bernrieder lózsef méltatása. A főispán ntalva azon köztudo­mású tényre, hogy a közigazgatási bizottság ezelőtt 40 évvel alakitta- j tott meg, felolvassa az első közigaz gatási bizottság tagjainak névsorát. , Ezek közül, úgymond, ma már az egyetlen Bernrieder József van élet- ; ben. (Zajos éljenzés.) Sajnálja, hogy az aposztrofált, aki pedig rendes lá­togatója gyűléseinknek, éppen ma sincs jelen. Bár tudja, hogy Bern­rieder József nem barátja semmiféle innepeltetéshek, mégis meg kell róla emlékeznie, hogy például állítsa őt a közönség, különösen pedig a vár­megye ifjúsága elé, hogy az ő mű­ködéséből ismerjék fel, hogy nem állhat meg az a felfogás, hogy a köz­űgyekkel való odaadó foglalkozás hátrányára van a magánügyeknek. Bernrieder Józsefet egy hosszú életen át mindenki, mint szenvedélyes, szor­galmas gazdát ismerte, aki gazdasá gával, családi ügyeinek intézésével mindenkor buzgóan foglalkozott, de azért nagy elfoglaltsága mellett is mindig talált rá módot és alkalmat, hogy a megye közügyéinek intézésé­ben is részt vegyen. Azt hiszi, mindenki óhajtásának megfelel, midőn őt a 40-ik évforduló alkal­mából üdvözli, kívánva, hogy odaadó, önzetlen, példás buzgalmával, melyet eddig kifejtett, még sokáig szolgál­hassa a vármegye közügyéit. (Hosszas, általános éljenzés és tetszés.) Következett a napirend. A pót­adók névszerinti szavazással meg­szavaztattak. Az alispáni jelentés. Forster Zoltán alispán tartalmas időszaki jelentése, melynek érdekes adatairól lapunk más helyén emlé­kezünk meg, tudomásul vétetett és az abban foglalt indítvány, hogy in- téztessék felirat a íöldmivelésügyi miniszterhez szénkéneg és rézgálic beszerzése céljából, általános helyes­léssel elfogadtatott. Simontsits Elemér beszéde. Az alispáni jelentéssel kapcsolat­ban nagy érdeklődés mellett alottfel szólásra Simonlsits Elemér képviselő- házi alelnök, bizottsági tag. A vár­megye közállapotaira vonatkozólag örömmel látja a jelentésből, hogy azok, dacára a háborús megpróbál­tatásoknak, normálisak maradtak. Hosszabban szólt az alispáni jelen­tésnek a legutóbbi királyi kitünte­tésekre vonatkozó részéhez. Az ily kitüntetéseknek mindenkor megvan erkölcsi fontsságuk, de kétszeresen van meg ez a mai viszonyok között, midőn a nemzet élet-halál harcot viv és az idők komolysága minden pol­gárt fokozott tevékenységre sarkal, amire feltétlenül, kivétel nélkül szük­ség is van. Ezt a nemzettől meg­kívánt jiöztevékenységet egy hatal­masfolyam vízrendszeréhez hasonlítja, mely minden eret egyesit magában és mely csak akkor tudja erejét kifejteni, ha minden legkisebb ér, vizecske is belehordja cseppjeit, hogy növelhesse a lökő erőt, az ener­giát, mely az összmüködést előidézve, a tőle telhető legnagyobb erő kifej­tését lehetővé teszi. Ebből a szem- pótból egyaránt fontos ngy a tiszt­viselő, mint az ország bármely ténye­zőjének mnnkája: termelőknek, fogyasztóknak, mindenkinek férfias öntudattal, türelemmel és áldozat­készséggel kell alkalmazkodnia a legfőbb célhoz, mert csak igy vár­hatjuk, hogy az Osszeniunkálás elvezet bennünket a világháború diadalmas befejezéséhez. Meleg, elismerő szavakkal emlék­szik meg a hadikölcsön sikerét előmozdító vármegyénknek kitün­tetettekről. így elsősorban dr. Leopold Kornélnak, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank vezérigazgatójának nagysikerű, hatalmas tevékenységét emeli ki. majd Leicht Lajosnak, a Szekszárdi Takarékpénztár elnök­igazgatójának sikeres fáradozását említi fel, mint akik a vármegye kivétel nélkül szép, hazafias máskát teljesített pénzintézetei közt a leg­szebb eredményt felmutató két pénz­intézet élén állanak. Meleg, elismerő szavakkal adózik Kur: Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök­nek is, ki njabb és újabb kitün­tetésére mindenkor a becsületes kötelesség teljesítés által tette ma­gát érdemessé. Majd rá tér a főispán kitüntetésére. Jól tudja, hogy a főispán puritán lelkülete tiltakozik minden ünnepel- tetés ellen és az elől kitér. Ha ezzel most szembe helyezkedik, csak azért teszi, mert meg van arról győződve, hogy e nehéz időben az érdem kidomboritása, a követendő példány­kép odaállitása a köznek tett szolgálat. (Nagy tetszés.) Nem hive a bizantinizmnsnak, de bír azzal a bátorsággal, hogy ki­mondja véleményét akkor is, ha di­csérni kell. Öméltósága békés időben jött a magánéletből a közszolgálat elére ; elkövetkezett a háború a maga összes tehertöbbletével, munkahalma­zával és azt látjuk, hogy Öméltósága a háború támasztotta nagy követel­ményeket az őt jellemző nyugodt lelkiismerettel, törhetetlen kötelesség- tudással fogadta és ernyedotlen oda­adással teljesítette. (Általános helyes­lés.) Ha Öméltósága tnd követelő lenni mások iránt a közszolgálat terén, a mérleget egyensúlyba kell hoznunk az ő érdemei elismerésével. (Éljenzés.) Reményű : mindannyiónk örömének ad kifejezést a felett, hogy ha a háború Óméltóságát megpróbálta is, de helyénvalónak találta. (Nagy tetszés.) Az ő példájából lássa a vár­megye közönsége: hogyan kell a kötelességet híven és teljes odaadás­sal teljesíteni. (Lelkes éljenzés.) Végül Fürdős Mihály katonai ki­tüntetéséről szólva megjegyezte, hogy a harctéren szerzett érdemek minde­nek fölött állanak. Simontsits Elemér nagy tetszéssel és hosszas éljenzéssel fogadott beszéde után Kovács Sebestény Endre főispán megköszönte a szónoknak a tiszti­karról és a hadikölcsönért kitüntetet­tekre vonatkozó elismerő szavait, mint jóleső jelét annak az érdek­lődésnek, melyet a képviselőház al- elnöke vármegyénk ügyei iránt ál­landóan nyilvánít és amely érdeklő­dés megtartását jövőre is kéri. Ami az én működésem elismerését illeti, úgymond, jól esik a tudat, hogy azt méltányolják és kibékít azzal, hogy ez állásban, melyet, mint mindenki tudja, nem kerestem, sze­rény tehetségem szerint nehéz idők­ben szolgálhatom az országot. Míg bírom és tehetem és mig fÖlebb- valóim bizalmát és a vármegye kö­zönségének támogatását erezem, igye­kezni fogok tőlem telhetőleg meg­felelni tisztemnek. (Általános nagy tetszés és éljenzés.) Bizottsági választások. Ezntán • egy csomó bizottság és választmány újjáalakítása és az e<zel kapcsolatos választási és kinevezési aktus következett. A közigazgatási bizottságból ki­lépett 5 tag titkos szavazással újból megválasztatott és pedig: Apponyi Géza gróf) Fekete Ágoston, Kardosa Kálmán dr., Sztankovánszky Imre dr., őrffy Lajos. Az igazoló választmány tagjai let­tek : órffy Lajos (elnök), Bölönyi Ödön, Kurz Vilmos, Wolff Henrik, Tóth Károly, Bodnár István, Fent Ferenc dr, Mayer Gyula dr., Szondy István. A bíráló választmány tagjai: Török Béla, Stokinger János, Leopold Kornél dr., Szászy Endre dr., Kiss Ernő dr. A községjegyzői nyugdijválaszt- mány tagjai lettek: Dr. Éri Márton, dr. Kiss Ernő, Kurz Vilmos, Bodnár István, Leopold Kornél dr., Őrffy Lajos. A népnevelésügyi bizottság tagjai: Tihanyi Domokos (elnök), Szakách Imre, dr. Fant Ferenc, dr. Zavaros Gyula, Török Béla, Tóth Károly, dr. Kramolin Gyula, Térmeg János, dr. Rubinstein Mátyás, dr. Őrffy Gyula, Gödé Lajos, Fekete Ágoston, Órffy Lajos, Purth Adolf, Holub János, Gyalog István, Padi József, Horváth Ferenc, Bodnár István, Ludwig József, Popovics Gyula, Nie- fergall Nándor, dr. Gőzsi Tibor, Bodor György, Mechwart Ernő, Pa- dányi Andor, Németh Gyula és Kálmán Károly, Rácz Gyula, Kelemen Károly, Máté József, Máté Károly tanítók. Az esküdtszéki bizottság tagjai: Késmárky Iván (Paks) Forster Ar­tur (Bölcske), dr. Frühwirth Jenő és ifj. Gyenis István (Tamási), Dőry Frigyes (Dőrypatlan), id. Eibach Ödön (Bonyhád), Dőry Hugó és Veszeley Zsigmond (Dombóvár), dr. Mayer Gyula (Szekszárd), Üváry Ferenc (Gyünk), Thész Lőrinc (Bá- taszék). A választott megyebizottsági tagok sorában üresedés állott be a tengődi, tolnai, paksi fő, alsónyéki, hőgyészi, nagyszokolyi és pincehelyi kerületek­ben. A választás folyó évi november 30 ikára tűzetett ki és választási elnökül kiküldettek: Keszler Károly (Tengőd), Fekete Ágoston (Tolna), Késmárky Iván (Paks), itj. Zsikó János (Alsónyék), báró Rudnyánszky Dezső (Hőgyész), dr. Frühwirth Jenő (Nagyszokoly), Mechwarth Ernő (Pincehely). A tiszti főügyész helyettesítésével megbizatott Török Béla. A katonai beszállásolási pótadó 1917. évre l-4°/«-ban állapíttatott meg. A Ferenc-közkórház jogi helyzeté­nek megállapítása tárgyában hozott állandó választmányi javaslat egy szó törlésével, melynek törlését Simontsits Elemér indítványozta, az alispán hozzájárulásával elfogadtatott. A családi pótléknak a községi és körjegyzőkre leendő kiterjesztése cél­jából felirat intéztetik a kormányhoz. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége részére 50 korona segély szavaztatott meg. Innen-tnl gyors egymásutánban intéztetett el a tárgysorozat. Fel­szólalás csak az időközi tárgysorozat 1. pontjánál volt, amely: Kátay Endre indítványa arról, hogy a háborús évek \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents