Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-10-19 / 69. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 69. szám. Szekszárd, 1916. október 19. TOMAVARHEGYE ÉS A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: r iz éne ................16 korosa ir r................................ » He gyed éne .... 4 » tgy yzám in ... . 16 Iflléf Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 9 kor., további »or 30 t. — Nyilt- fár: gsmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám : F6szerkeszt6 : 18.— Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: II. Szerkeiztóség: Bczerédj István-utca 5. lián W« küldendők a lapot érdekló összm küldcBények. kiadóhivatal: Béri Balog Ádám utca 42 az ám Az eiőfizetéá! peozek és kirdatésak Ida küDdeadfik. Néptanítók, ka az atöflzeté t egész érre előre beküldik, t kuroat. főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelés szerkeszt«: BODNÁR ISTVÁN Főmunkatirs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Országos Közélelmezési Hivatal. —lk. A kormány az Országos Közélelmezési Hivatalt, a melynek létesítését az ellenzék is sürgette, már a legközelebbi napokban életbelépteti. Rendkívül fontos hatásköre lesz ennek a háborús közszükség1 let által életre hivott intézménynek, amely a közélelmezés bajain, a lehetőség szerint, segíteni és mindazon fontos kérdéseknek, amelyek vele összefüggnek, gyors, erélyes és célszerű megoldását egyöntetű, praktikus és közvetlen eljárással biztosítani lesz hivatva. Egész Európában a felelős tényezőknek rendkívül sok gondot és nehézséget okoz a világháború által a közgazdasági’ téren előidézett átalakulásokat és eltolódásokat kiegyenlíteni és a világháború által teremtett súlyos életviszonyok között, főleg a közélelmezés körül fölmerült, soha senki által el nem képzelt, bonyodalmas feladatokat sikeresen megoldani. Az Országos Közélelmezési Hivatal felállításának eszméjét az ellenzék is helyeselte és ezen uj hivatal élére Návay Lajosnak, majd pedig Wekerlének kinevezését szorgalmazta. A kormány előzékenységének és pártatlanságának jeléül tárgyalásokba bocsátkozott eme két férfiúval, de Wekerle elvből nem vállalkozott, Návayval pedig a felelősség kérdése miatt hiúsultak meg a tárgyalások, mert természetes, hogy a kormány — maga mögött a nagy parlamenti többséggel — az alkotmányos, politikai felelősséget másra át nem ruházhatta és külön államot az államban senki kedvéért nem tűrhetett. Mihelyt a személyi kérdés Kürthy Lajos zólyomi és turóci főispán kinevezésével elintézést nyert — Andrássyék lapja siet megütni, a nagy dobot, hirdetvén, hogy nem tudja elképzelni, hogy akadjon ellenzéki politikus, aki a Közélelmezési Hivatal mellett szervezendő közélelmezési tanácsban helyet foglaljon. A közélelmezési tanács tagjait a kormány a politikai, gazdasági, kereskedelmi világból akarja — pártállásra való minden tekintet nélkül — kinevezni, hogy közvetlen tanácsadással, útbaigazítással, információval szolgáljanak a Közélelmezési Hivatalnak, hogy azt közérdekű nehéz munkájában támogassák, másrészt pedig működésében saját szemeikkel szorgosan ellenőrizzék. Egyenesen megdöbbentő és megszégyenítő, hogy ebben a Áll világégésbe^, amikor minden »I lángbaborult körülöttünk, a társadalom összes rétegeit érintő közélelmezési intális kérdésbe az ellenzék a személyi és politikai pártszempontokat viszi bele a legmerevebb cinizmussal. Végtelenül elszomorító, hogy a mostani rendkívüli komoly időkben is a pártszempontokat helyezi mindenek fölé a pártszenvedély — még tisztán gazdasági és pénzügyi szakkérdések elbírálásánál is. Mikor a Pénzintézeti Központ volt napirenden, ugyanezt láttuk és a törvényjavaslatnak számos igen hasznos rendelkezése esett áldozatul az ellenzék mohó pártoskodásának. Az erdélyi betörés már megmutatta, hogy a Pénzintézeti Központ milyen áldásos tevékenységet fejt ki politikai pártkülönbség nélkül, ami természetesen legelemibb kötelessége, de az ellenzék ezen intézmény megszületésekor egyebet sem tett, mint azzal a perverz gyanúval illette a kormányt, hogy a Pénzintézeti Központtal csupán pártérdekeket kíván szolgálni. Ugyanezzel a csúf eljárással, hasonló gyanusitási tendenciával találkozunk a legújabb intézménynek : a Közélelmezési Hivatalnak szervezésénél is. Képzelhető-e a politikai belá- ] tásnak és ízlésnek nagyobb fokú eldurvulása, a pártelfogultságnak sivárabb elfajulása, mintha a közellátás biztosításának, a rek- virálásoknak, a lisztszükségletek megállapításának, szóval a mindennapi kenyér megszerzésének közérdekű kérdésébe erőszakosan belekeverik a pártpolitikát és már előre diszkreditálni igyekeznek azt a nagyfontos- ságu intézményt, amely a front mögött háborgó gazdasági villongásokat kiegyenlíteni, a legégetőbb közszükségleti kérdéseket szabályozni lesz hivatva. Nem-e szent kötelessége, pártkülönbség nélkül, mindenkinek, hogy a maga tudásával, képességével, egész erejével, mindent egybeforrasztó érzéssel vegyen részt abban a nagy nemzeti védelmi munkában, amely most folyik, amikor ellenségeink ádáz erőfeszítésekkel körülzárják határainkat, hogy mindennapi kenyerünktől megfosztva, elsorvasszanak, kiéheztessenek bennünket. Ilyen körülmények között nem-e legelemibb parancsa a hazafiságnak, hogy félretéve minden pártszempontot mindenki, minden utógondolat nélkül, elméjének minden gondolatával és mindakét dolgos kezével teljes odaadással vegyen részt a mindnyájunkért folyó élet-halál küzdelemben. És kell-e nagyobb blaszfémia, mint mikor frivol lázitással azt TÁRCA. A mözsi dob.* Irta: Bodnár látván. Muztik száradó» ur fölhasználva azt a kis rzünetet, mialatt az orosz ágyú éz puska hallgatott, kiadta a legénységnek a parancsot * Legenyey hadapróddal kioiztatta a hazulról oly epedve Tárt poatát. A hadapród párosán szólította a legényeket: — Pecek András! — Jelen ! — (Jzövek Ábris! — Itt! A két baka majd egyszerre Tette át a levelet. Mindenik a másikéra pillantott. Még ha a két caókolózó galamb ott nem turbékolt Tolna a borítékon, az éles bakaszem akkor is észre- Tette volna, — igy azonban teljes bizonyos volt, hogy a leveleket ugyanazon agy kéz irU : Kóbor Juli, a közös ideál. De egyik legény sem szólt a másiknak. Hanem visszahúzódtak a fedezék egy egy sarkába s csöndesen kibetOzték az írást. Amikor előbuj tak, mind a két gyerek szeme csak úgy sugárzott az örömtől es a boldogságtól. * Megjelent a Budapesti Hírlapban is. A muszka puskázni kezdett El foglalták tehát egymás mellett a helyüket. De csak babra ment a lövöldözés. Ráértek beszélgetni. Pe cz<-k András kezdte : — No, mit ir a Juliz? — Miféle Julis? — Hát a Julis. — Mék ? — Ugyan ne tagadd. Úgyis tudom. — Ha tudod, mér kérded? — M r? mer nem tudom. — Vagy úgy ? ! Hát irt. .. — Hocc’ ide. — Azt mán nem. — Nem? — De nem ám 1 — Akkor — elveszem... — Te veszed el, te kócos! ? Sokat kell még addig nőlni a kis — peceknek, míg magamforma nagy — CÖvek lesz belőle . . . — Ábris ne kunérolj. — Te kezdted. Hát kéne ? — Kő . .. — Hát odaadom, ha — kő... Csövek Ábris lehajolt, fölvett a földről egy srapnel-szilánkot. Rácsavarta a levelet borítékostól s kidobta a lövőárokból jó messzire: — No nesze, ha kő. — Köll a fenének. Csak ezt akartam. Majd m&girom a Julisnak, hogy milyen böcsbe tartod. — írd. De mégis úgy van, a hogy — akartad, Jóccakát! Elmentek a fedezék egyik labirintjába lefeküdni. Majduem egymás mellett aludtak. Czövek Ábris öt perc múlva már erősen horkolt. Vagy legalább adta... Reggel felé Peezek káromkodására ébredt föl: — Kelj föl, Czövek, baj van I — Megfájdult a — gyomrod ? Fáj a nagyapádé, de belémlütt a muszka 1 — No, tartsd a fejed hadd kötöm be. — Fejem ? Izé ... hissen a lábamat lUite meg .. . — Azt e ? Hát akkor úgy kell! Miért lövöldöztél rájuk — tótágast állva ! — Tótágast ? Ilyet az öregapám se hallott! — Na igen, mert hát a lövőárok- ban, hogy lőhetett volna egyébként — a sarkadon ? — Hát úgy lütt, a hogy ltttt. .. Kösd be már, hogy a ménkő üssön bele a füled tövén abba a kis gazba... — Jól van, hát épp beköthetem ... S bekötötte. Voltaképpen nem is volt az seb. Csak horzsolás. Inkább a beszakitott bakjtancs sarok zúzta meg a lábát. Peezek mindjárt talpra is állt. Egy kicsit bicegett, de ment a lövőárokba, jó reggelt köszönteni a mnsziknak. Czövek csak mosolygott : — Persze hát mán nincs ott 1 — Ki nincs ott, a muszka ? — Fene a muszka. A levél. .. — Miféle levél ? — Akit az este kidobtam... — Hát nincs .. . — No, most mán tudom, hogy mér trafált el a sarkadon a muszka .. . — Hát éppeg tudhatod. Mert kimásztál a Julis írásáért... — Te is — kimászol majd. — Mászik a féreg! — Fogadjunk — Mibe? — Valami nagybv — Mi véna az a — legnagyobb ? — Egy — cigarettába! — Jó! Ezzel Peezek kiásott a földből egy muszka golyót. Beletette a levélbe 8 kidobta a lövőárokból, Úgy cakumpakk. — No, Czövek, fuss érte! — Én ? Annyira nem futok, hogy még nem is mék érte... Délben azonban, a mikor a me- názsizás alatt egy kis puskázási szünet volt, Czövek már visza is jött a levéllel. — Te Peezek, tedd bolondá a keserves — öregapádat... — Én? — Tehát, te komisz! Hiszen aa én tegnapi levelemet dobtad ki! — Vesszek meg, hogy ha azt. Nekem mondod ? — Neked! — Fogadjunk!
