Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-10-05 / 67. szám
TOLNAVÁRMEGYE és a KOZÉBDEK 1916. október 5. és erősek leszünk csapásainak elviselésében. Az ismert veszedelemtől csak addig fél az ember, amig az csak közeleg, de ha már benne vagyunk, az önvédelem kényszere a leggyávábbat is támadóvá teszi, kiváltja belőle a leglappangóbb erőt is, hőssé avatja azt is, aki meggyőződése szerint a légynek sem tudott volna ártani. Nem elkeseredés, tájékozottság és bátorság kell hozzá, hogy kiálljuk mindvégig azt az erőpróbát, amelynek kibirásánál mi is'jelen voltunk érzelmeinkkel. — Tájékozottságunk azonban terjedjen ki a háború egészére, mindenre, amit magával ho zott. Nemcsak a véres harcok mezején, hanem a közélet terén rothadó hullákat is vegyük szemügyre, mert ez mind egy egy torz vonása annak j a szörnynek, melyet most lehet igazán megölni örökre! Padányi Andor. Utazás Sárbogárdiul Szekszárdra. Indulás reggel 9 órakor. Érkezés délután 5 óra 15 perckor. Keleti hadszíntér. Berlin, október 4. « Lípót bajor herceg vezértábornagy harcvonala: Tegnap az oroszok támadásaiknak Terstyánszky vezér- ezredes hadseregének állásai előtt Lucktól nyugatra október 2-án tör tént véres összeomlásai után uj súlyos vereséget szenvedtek. A győző biztonságával és nyugalmával fogadták Schmidt von Knobelsdorf altábornagy és von der Marwitz tábornok csapatai a többszörösen rohamozó ellenséget. Egy talpalatnyi tér sem veszett el. Az elesett oroszok száma újra ezrekre rúg. Cessel főhadnagy, akit Windisch őrmester Rovrnótól délnyugatra repülőgépén letett és 24 óra múlva hazahozott több helyen felrobbantotta a Rovno- Brody vasútvonalat. Károly főherceg lovassági tábornok hadseregarcvo- nala : Nincs újság. Erdélyi hadszin tér: A Görgény völgyben a románok többször hiába támadtak. Parajdtól nyugatra előnyöket értek el. Foga- ras előtt állunk. Cainenitól nyugatra (a Vöröstorony szoros déli kijarata) a nagyszebeni csata utóbangjaiként 8zétugrasztott románokkal harezok folynak. Több, mint 100 embert elfogtunk. A hátszegi hegységben az ellenség előretörései sikertelenek voltak. A Boborosa magaslattól nyugatra szövetségeseink tért nyertek. Balkáni hadszíntér. Berlin, október 4. Mackensen vezértáboruagy hadcsoportja : Német és bolgár csapatok átkaroló támadása elől a Rahovónál (Bukarestől délre) a Rúnán átl*elt román erők gyors futással elmeDe kültek. Macedón aravonal: A Prespa tó és a Midze-Planiua között a kaj- makeaiantól északra parancsszerüen nj állásokat foglaltunk el. A Midze- planinán folyik á harc. A Tahinós tótól északnyugatra Karadzanolban az ellenség még a Struma balpartjáfa tartja magát. Ludendorf, első föszállásmesler. 2. ________________________ Kö vetkeztetéseit. Ili Fölveszem újra elejtett fonalamat és szövöm tovább okoskodásomat. Áttekintettem az elmúlt két 'esztendőnek reám gyakorolt benyomásait, igyekeztem meggyőzni magamat arról, hogyan is fogjam fel a jelent a jövő szempontjából s eközben nem hagytak érintet-eniil a szerte szálló következtetések. Ma is ott állok, hogy nem tudom másnak tekinteni nehéz helyzetünket, mint szörnyű csapásnak. Nem lehet ez társadalmi fejlődésünk természetes kialakulása, nem olyan helyzet ez, melynek föltétlenül be kellett volna következnie, hogy ezen keresztül közelebb jussunk a jövő céljainkhoz. Egyéniségem nem irtózik a természetfölöttiektől sem, könnyen hiszek a felfogd-, sómat meghaladó dolgokban is, ezt az egyet még sem tudom elhinni, hogy a mai háborúnk be lenne illeszthető természetes fejlődésünk rendszerébe és keletkezhetnének olyan hatásai, melyek előmozdíthatják közös emberi törekvéseinket. Akárhogy erőlködöm, hogy feljussak én is oda arra a magaslatra, a honnan belátják szintén csak véges látókörű embertársaim a háború trágyájából kikelő termő virágokat, mindig és újra csak visszacsúszom oda, ahol pusztulás föd be mindent, ahoi romokban hevernek évszázadok alkotásai. A haladásnak voltak és lesznek vértanúi, de ezek a vértanuk mindig a megsejtett és még is meretlen területekre törtek, avagy birtokba vett uj területekre hódítottak boldogítandó embertársakat. Ha ilyen törekvések ismertető jeleit fedezhetném fel mai helyzetünkben, ráerőltetném magamra a háború szükségességében vaió hitet a tömeg-vér- tanuság, a határtalan pusztulások árán is, de nem találok semmi másban mentséget, mint az ember végessé- geben. Hibának, tévedésnek kellett történnie valahol vagy a nagy gépezet összeállításában, vagy a kezelésében. Még recseg a nagy gépezet, még rombol, pusztul önmaga és pusztítja emberi környezetét. — Azt hiszem, ilyenkor a szerénység bűn, a tétlenség vétkes mulasztás. Aki pedig csak azt szemléli, hogy a szerencsétlenségbe esett embertömegek hogyan védekeznek, hogyan viselik a csapásokat és azon okoskodik, mi tette őket képesekké a szerencsétlenségben való ilyen, vagy amolyan viselkedésre, az színész szerepet játszik Karthago romjai fölött. Az embert, a fejlődésben az alkotás vágya vezérli s a fejlődés útját erkölcsi törvények szabályozzák. A nemzetté alakulás alaptörvényei, a magán-, köz és nemzetközi jogainkat meghatározó törvények mind a fejlődés utjának a szabályozására lennének bizatva és mit hozott magával a világháború? Eltolta utjából mind az erkölcsi törvényeket és az alkotás vágya szabadon tombol, fékevesztetten eléget mindent, ami csapongó lángjaiba esik, kiégeti magát a forrása helyét, az embert ! Nem vonom tehát kétségbe, hogy a háború maga is az alkotás vágyából eredt, de már ott, ahol keletkezett, el kellett löknie utjából egy erkölcsi törvényt. Nem volt erő, mely a határain tulcsapó vágyat vissza- kényszeritette volna meghatárolt terül stére, sőt kicsapott, másutt is ez a vágy, hogy megmentse önalkotásait és szabaddá tegye a maga útját. A háború tehát nem egyéb, mint az erkölcsi törvények fel borításával szabadon dühöngő alkotás-vágyak egymásba ütközése. Az egymásnak rohanó, utasokkal és anyaggal terheit vonatok, a kisiklott vonatok képe ugyanaz kicsiben, ami a háború nagyban. A vonatnak lerakott síneken kell haladnia ha előre akar jutni terhével; a mozgás irányának a betartása szigorú feltétel, melynek megszegése maga után vonja a pusztulást. Társadalmi szervezkedésünk minden törvénye, minden szabálya eszköz a boldogulásunkhoz j az emberek társadalmi nevelése állandóan ezen törvények és szabályok meg- érhetését, azokhoz való tudatos alkalmazkodást célozta a szellemi és fizikai erők egészséges fejlesztésével. A nevelés ilyen irányába a háború igenis beilleszthető, mint önalkotta társadalmi törvényeink megszegésének elrettentő következménye. így következtessünk, ha okulni akarunk kárunkon és De féljünk sem egyesek, sem egész nemzetek megítélésétől, bátran követve azt a régi elvet, hogy a nagyok tévedéseikben is nagyobbak, mint a kicsinyek. A téves következtetések egész halmazát lehet igy megelőzni és elkerülni, mert nem mondom, hogy tudatosan, de olyan törekvések kelnek szárnyra, melyek a tévedések számára is elismerést iparkodnak kiváltani belőlünk és követendő példaként állitják oda azokat a jelenségeket, melyek hibás üsszetételüek. Minden veszedelem amellett, hogy rombol és pusziit, próbára teszi az erőt is. Ivishitünek, reményvesztettnek lenni a csapások súlya alatt annyi, mint gyengének bizonyulni. Célom nem az, hogy elkeseredést támasszak akárkiben, aki figyelmére méltatja okoskodásomat. Sőt ellenkezőleg. Magamon tapasztaltam nem egyszer, hogy az ember bátrabb és erősebb ott, ahol tájékozottnak érzi magát, viszont gyáva és gyenge ott, ahol tájékozatlan, bizonytalan a terepen, nem tudja honnan érheti csapás és honnan remélhet támogatást. Ismerjük meg a mindnyájunkat marcangoló szörnyet a maga valóságában. Ne szépítsük, ne mentegessük, ne emeljük a létjogosultság ma gasságára, hanem utáljuk meg mint legrútabb bűnünket s akkor bátrak Már legutóbbi számunkban szóvá tettük azokat a rettentő mizériákat és tarthatatlan állapotokat, amelyek a mi szerencsétlen vasúti vonalunkon uralkodnak. Azóta semmi javulás nem tapasztalható, sőt amennyiben lehetséges, rosszabodott a helyzet. Ismételjük, amit minden alkalommal hangsúlyozunk s amit mi bölcsen tudunk, hogy a háború alatt elnézést és türelmet kell gyakorolnunk, hogy nem mehetnek úgy a dolgok mint békés időben. Tisztában vagyunk azzal, hogy a vasúti személyzet agyon van sanyargatva, és bogy a hadi állapot olyan szükségleteket igényel, amelyek a rendes vasúti forgalom lebonyolítását gyakran megnehezítik. Azonban ami a szekszárd —sárbogárdi vonalon az él) túlnyomó részében történik s amiről már temérdek panaszos szó jelent meg lapunkban, az felülmúl minden képzeletet, és próbára teszi a birka türelmességü idegzetet is. Szekszár- don már 8—9 hét óta nem vesznek fel az állomáson darabárut, ami megmérhetetlen károkat okoz a helyi ipari és gazdasági életnek, a személy forgalom lebonyolítása pedig minden kritikán aluli. Egyetlen egy vonat indul naponkint Szekszárdiul és egyetlen egy érkezik csak naponkint rendszeresen 3 órai késéssel. A keddi nap még a 3 órai rendes késést további 3 órával toldotta meg, úgy, hogy eg.y-egy állomáson csaknem annyi ideig vesztegelt a vonat, mint amennyit kitesz a: egész menetidő. A 2 óra 30 percig tartó rendes menetidőt sikerült ezúttal 8 Órára kitolni. Nem történt egyéb, minthogy már Vajtán elfogyott a viz. Igen, de a vajtai állomáson nem azért van a vizberendezési mű (daru), hogy abban viz is le igen Azért az utasok nagy hahotájára Vajtárói le kellett küldeni a gépet Nagy- dorogra, hogy ott lássák el vízzel és egy óránál tovább tartott, inig a gép a kölcsönözött vízzel visszatért Vajtára. Valahogy csak elért a vonat d. u. 2 órára Kölesd-Tengelicre. Itt azután géptörést konstatált a gépész és telegrafálni kellett Kölesd- Tengelicről Bátaszékre, hogy a gép házból küldjenek egy pótgépet. Ez a kis incidens további 2 órai kése delmet okozott. A vasúti kocsik zsúfolva voltak utasokkal, akiknek kifogásait és jogos elkeseredésüket itt reprodukálni nem lehet. Volt a vonaton egy bányamérnök, aki Szekszárdra készült, hogy nagyobb mennyiségű bort vásároljon és Budapesten abban a naiv tudatban indult útnak, hogy délután 5 órakor menetrend szerint visszautazhatik Budapestre. Nagyot nézett a szegény bányamérnök pont d. u. 5 órakor, hogy még milyen messze van Szekszárdtól. Hogy ez az ur ez életben többet Szekszárdra nem jön bort vásárolni, az is szent bizonyos. Egy másik kupéban egy élelmes budapesti bor- kereskedő éhségtől gyötörve a felett tűnődött, hogy nem-e lehetne ezt a koplalását beszámítani a legközelebbi szombatra eső hosszunapi nagyböjtbe ? Végül Tolna-Mözs állomáson a d. e. 11 órától kezdve ott várakozó Fent Ferenc dr. az érdemes belvárosi apát szállott fel d. u. 5 órakor a vonatra, aki az éhségtől és kimerüléstől agyon gyötört utasokat ellátta az utolsó lelki vigasszal. * Azt szeretnék, ha Ráncr Ödön szabadkai üzletvezető ur rászánná magát és egyszer személyesen végig kóstolná az utazást Szekszárdtól Sárbogárdig és vissza, nem szalon- kocsiban, hanem csak úgy, mint a többi utas, akkor talán némi fogalma lenne arról, hogy milyen állapotok uralkodnak ezen a vasúti vonalon. Az üzletvezetőség végre beláthitná, hogy a háború alatt sem borulhat fel teljesen a rend és nem bénulhat meg minden forgalom. — A front mögött sem szabad a polgári munkának és forgalomnak ilyen kárt szenvednie. Ma minden embernek kétszer annyit kell dolgoznia, mint normális időkben. Az idejét tehát el nem pocsékolhatja a mi kritikán alul . álló vasutunkon való utazással. Kell e lehetetlenebb állapot, mintha a szomszédos Tolnáról vagy Báta- székről Szekszárdra jön valaki, már aznap vissza nem utazhatik. Mialatt Zágrábhoz tartoztunk — ideális volt a helyzet Szabadkával szemben. Szabadkán — ugylátszik — nem reagálnak a legjogosultabb panaszokra sem. Restéiül és szégyenkezui való ez az állapot ! Adakozzunk a harctéren elhunyt tolnamegyei sze- génysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei 7 ct- karék és Hitelbankhoz : Steinsdörfer József Szekszárd K 10—Ausch Mór Kölesd V 10 — Dömötör József százados rendes havi hozzájárulása 10-— Összesen : K 30'-Eddigi gyűjtésűnk: a 27 312 96 összesen : K 27342 96 Borús esték. Lomhák, sötétek az esték. A nyár átmászott az őszbe. A f ik majd iom- posak, kopaszak lesznek, az enyészet majd megöl, elfuj mindent s nem marad más, mint a háború. Ez a. rettenetes, nagyfogu szörny. Ez az éhes, korgó gyomru állat. Ez a telhetetlen moloch. Még nem volt elég a vérből. Még nem a pusztításból. — Még győzni akarnak a megvert ellenséges hadak, még öntözik a szomjas, telhetetlen földet. # És visszasírunk a béke időkbe. Igen, mikor a lelkünket néha egy pillanatra megfogják a régi emlékek, mikor a múltból ballszanak felénk a nóták, mikor újra látjuk azokat, akik elmentek, meghaltak, akik halottak lettek és mély gödörbe tették testüket, akik búcsú nélkül dalolva, oly vigan hagytak itt mindent. Akik paroláztak a halállal, a kiket elengedett az élet, akik meghaltak, de hősökké lettek s akiknek a halála egy óriási, megfejthe- j tetlen „miért“ lesz minden idők em- I bere előtt.
