Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-09-21 / 65. szám
XXVI. (XII.) évfolyam 65. szám. Szekszárdi 1916. szeptember 21 Előfizetési ár: Egész évre ..... 16 korona Fél évre ...... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: rverési hirdetések: 35 petit sorig t> kor., további sor 30 1. — Nvilt- lér: garmood soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkini egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő : 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Me küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadó hintái: Béri Balog Adam utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ba az előfizetés egész érre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN Föraunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Következtetések. Több oldalról vetették már föl art az eszmét, hogy a jelen világháború egyik tapasztalataként vonjuk le azt a következtetést: a háborúra állandóan készen kell lennünk. Ehhez az eszméhez azután hivatottak és nem hivatottak egyaránt hozzászólnak és a leghangosabban azok, akiknek a gyakorlat jogot adott már ahhoz, hogy ők mindenhez értsenek, mindenhez hozzászóljanak s a toliforgatásban, a cslirés- csavarásban elért ügyességük meg nekik biztosítja az ingatag közvélemény legtöbb szavazatát. Az eszme természetesen vonatkozásba kerül a gyakorlati élet minden szakával, hiszen érezzük, hogy a háború kihat az élet minden izére. Éu nem tartozom azon válogatottak közé, akik mindenhez értenek, megmaradok a magam szükebh körében, a nevelés mesterségében. Akár- hányan akadtak már, akik a háború hatása alatt rögtön átgyurnák egész meglevő népnevelési rendszerünket, már persze — ha tudnák, hogy hogyan. Szerencsénk azonban, hogy azok a bizonyos nagy szellemek először azt nem tudják, hogy mi kell a háborúhoz, másodszor meg nem tudják azt sem, hogy mire nevelhető az ember. Ok csak a kész embereket' ismerik, azokat, akik velük együtt dulakodnak a béke egén harc- ban, fölfegyverezve mindenféle ör- döngős rakétával és ismerik hódoló közönségünket, akik élénk figyelemmel kisérik és tapsolják viaskodá- sukat. A Höfer-jelentésekből kifestik maguknak, mint motívumokból, a háború képét, rajzolnak beléje értékes hadi jellemeket is és — kész ajövó minta-embere. Tessék, kis falusi mesterek, ezentúl ilyeneket gyártsatok és Magyarország nagy lesz, örök- élotü lesz a már eddig is ilyenre formált némettel egyetemben ! . . . Nem a lenézés hangja ez, ne tessék félreérteni. Nem azért beszélek igy, mintha én tudnám, mi szükséges a világháború megnyeréséhez, mert magam is részt vettem benne. Sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy győzni csak egész nemzetek győz- ketnek és nem azok részei, a tényleges katonák. Mi következik ebből ? Nem kiváltképen katonák, hanem egész nemzetek nevelése a szükséges és tudtommal a mi szerény kis falnsi mestereinknek eddig is, ezelőtt is az volt a kötelességük. A hadviselő államok minden polgára tevőleges részese a háborúnak, kezdve a hadbavonnlt katonán, fölfelé és lefelé mindenki, az elaggott öreg is, a zsenge gyermek is, az asszony is, a leány is. Az itthon elkövetett mulasztásnak éppen úgy lehet vereség a következménye, mint a tábori őrsön tanúsított gyáva viselkedésnek ; az itthon gyakorolt uzsorás visszaélésnek éppen olyan a demoralizáló hatása, mint a harctéren a nagyképü munkakerüléssel való olcsó dicsőségszerzésnek. A harctéren is vannak kimerült zugó tömegek, itthon is vannak kiéhezett békédének; itt is, ott is vannak nagyon sokan, akik nem tudják. mire képesek és megijednek a rémképektől is. Sokszor az egész nemzet bámulatra méltó megadással tűri a legiszonyúbb csapásokat is, máskor hihetetlen lendülettel tépi ki magát a legrettentőbb szorításból is és vannak napok, amikor a lélekharangot hallja már kongatni, a saját temetésére készül. Ezek a változatok egyformán előfordulnak itt is, ott is, okuk pedig nem kizárólag a fegyverek hatásában keresendő. A legnagyobb szerencsétlenség az lenne, ha virággal, zászlóval elbúcsúznánk hadseregünktől s azután aggódva, bizakodva, de tétlenül lesnék haditetteiket. A háborúra éppen úgy kell elő- késztilnie mindenkinek, mint a tűzvészre, árvizveszedelemre, vagy más elemi csapásra, döghalálra és hasonlókra ... de azért senkinek sem jut eszébe, hogy e sorscsapások közül egyiket, vagy másikat ngy állítsa oda, hogy ahhoz alkalmazzuk nevelésünk egész rendszerét. Mindezekből a nevelésbe csak egy közös alapgondolatot szabad átengednünk 8 ez az alapgondolat: óvakodjunk a veszedelmek fölidézésétől és védekezzünk ellenük! Ha tehát a háború olyan csapás, mely nem csak a hadbavonult polgárokra snjt közvetlenül, hanem az egész nemzetre, kell lenni olyan emberi közös tulajdonságoknak is, melyele e csapás közben egyaránt érvényesülnek kivül a harctéren és belül a mögöttes oszágnak elnevezett területen. Sok szó esett már arról, hogy melyik vidék, milyen katonát szolgáltat és távolabb, milyen katona volt a szerb, milyen az orosz, a francia, az angol, az olasz ? . . .Ha belül maradunk határainkon, vessük össze a bosnyák ezredek hírnevét, dicsőségét Budapest házi ezredének a hírnevével, dicsőségével. Debrecen, Nagyvárad, Székesfehérvár, Kaposvár . . . sokat emlegetett nevek a hosszú háború folyamán, de a bosnyák név ezek mellett sem homályosul el. A szerb tudott kegyetlen, embertelen vad is lenni, de bátorságát, szívósságát, kitartását, leleményességét nem vonta kétségbe senki . . . Nem tartunk még ott, hogy részletekbe mennő összehasonlítást tehetnénk és bírálatot gyakorolhatnánk nyilvánosan is, de kinek-kinek egyéni szabadságában áll az ismert részletek fölött gondolkozni s a maga számára következtetéseket levonni, csak törekedjék lehető tárgyilagosságra. Az összehasonlítás bevezetésével csak azt a gondolatot akartam fölkelteni, hogy a halálmegvetés független a műveltség fokától, de még a harcmodor sem igazodik a kultúrához: a tömeg itt is tömeghatásokra vár és azokra reagál. A megfélemlítés épp úgy lehet eszköze a nyu- goti műveltségtől áthatott német csa patnak, mint az ázsiai vadonból ide szakadt kozák hordának, mert a csatatér nem akadémiai ülés, ahol féken tartott ésszel mennek egymásnak nem tömegek, hanem egyesek. — Gyengén védett tartalék-állás ban pihen egy száz emberből álló kis csapat . . . Ki-ki visszaszáll gondolatban övéihez, mit csinálnak most otthon ? Az egyik a Dunántnl szelíd dombjai között időzik, a másik egy oláh falucska füstös házai között jár-kél. Meghalni ilyen gondolatok között egyik sem szeretne. De megkezdődik a levegő rémes hasogatása, ismert félelmetes süvitések, suhogások, repülő jajongások . . . Á föld és a levegő megtelik robbanásokkal, mintha óriási érckapukat döngetne köröskörül valami földöntúli erő. Mikor a vér jéggé fagyott már ereikben, oda bukdácsol közéjük a rövid, száraz parancs: azonnal előre! Mint villám cikkázik át minden agyon, le lehet olvasni az arcukról, hogy — lehetetlen ! . . . A helyzetek közt nincs . válogatás : halál — halál. És megindul, bukdácsolás közben összeforr a száz egyén egy tömeggé, elmaradni egyik sem tud, mert csak együtt erősek . . . Az egyéni érzést a tömegérzés váltja föl. Egyik f- másikra ügyel: mozog, megáll, elbukik, földön csúszva igyekszik előre, amint a többitől látja. Ez igy tart hosszú órákon át, de itt ennek az érzésnek nincsen ideje. Egy-két másodperc — örökkévalóság és hosszú órák percekké zsugorodnak. Nincs válogatás a helyzetben, nincs egyéni akarat, együtt élünk, együtt halunk! S a kis csapat kitart tömegérzésével őrjitő helyzetében is. De egy odavetődő uj tömegrész megszólal: elől nincs már senki, vissza. E szikra visszavarázsolja az egyéneket s a következő pillanatban menteni igyekszik mindenki önmagát. A szerte hulló láncszemek egy alak parancs szavára újra összevetődnek s a tömeg ismét kiveti magából az én-eket és ellenáll. Ilyen az egyéni és a tömegérzések fotváltódása s ehhez igazodik a hadakozó csapatok viselkedése. Önkényt fölmerül a kérdés : minek van több köze ehhez, az egyénekben megoszlott közös kulturának-e, vagy a bennünk rejtőző ős ösztönnek? Ne tévesszük össze a hadi technikát az emberi lényeg ős erejével! Ezek különálló dolgok és tulajdonképpen ezek küzdenek egymás ellen a mai harctereken. Azokban a tömegekben összeolvadt őserő jobban irtózik egy elrejtett aknától, egy a levegőben jajongó láthatatlan gránátlövedéktől, mint a vele szemben hömpölygő vad tömeg erejétől. Ismeretlen, vagy félreértett helyzetekből nein szabad ismert rendszerek hibáira következtetni és uj irányokat szabni ! . . . Padányi Andor. A harctér eseményei. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. Budapest, szeptember 20. Román arcvonal: A románokat Hátszegtől délkeletre teljesen vissza, vertük. Petrozsény és a sznrdoki- szoros újra birtokunkban van. Károly főherceg harcvonala: A Kárpátokban az ellenség a legnagyobb szívóssággal folytatja támadásait. Mindenütt visszavertük, csak a lucinai ménteleptől és Bysrzectől délre tudott helyi előnyöket elérni. Lipnica- Dolnától délre az ellenség eredménytelen kísérleteket tett, hogy a német ellentámadás előrehaladását tömeg- lökésekkel meghiúsítsa. Lipót bajor herceg harcvonala: Trestyánszky vezérezredes hadseregénél napközben az orosz támadási kísérleteket már csirájukban elfojtottuk. Este Puszta- vity és Szelvov közt az ellenség mélyen tagolt tömegeket vitt Marwitz tábornok német és osztrák-magyar csapatai ellen. Mindenütt visszavertük. Ma reggel az oroszok megújították támadásaikat és Szelvovnál egyes helyeken sikerült árkainkba behatolniok, gyors ellentámadásokkal azonban hátrálásra kényszeri- tettük. Olasz , hadszíntér. Budapest, szeptember 20. A Karsz; íensik ellen irányult olasz ágyutüz időnként újra megélénkült. Ellenséges gyalogság támadási kísérletei — hála tüzérségüuk működésének — nem fejlődhettek ki. [Megállapítást nyert, hogy a fensik védelmezőivel a négynapos nehéz harc alatt húsz gyalogdandár, egy lovas hadosztály és 15 bersaglier zászlóalj állt szemben. A Sugana-szakaszon az olaszok megtámadták a civaroni és a Masó-patak melletti állásainkat. Heves, éjfélig tartó harc után nagy veszteségeik mellett teljesen visszavertük őket. Délkeleti hadszíntér. Budapest, szeptember 20. Nincs különösebb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, szeptember 20. liupprecht bajor trónörökös had1 csoportja: A Somme menti csatatéren különös jelentőségű esemény nem volt. Egyes ellenséges előretöréseket visszavertünk. Flersnél kézigránát-támadásban sikereket értünk el. Utólagosan jelentik, hogy szeptember 18-án este Cleryből kiinduló francia támadást visszavertünk. A trónörökös hadcsoportja: A Mort- Homme nyugati lejtőjén visszavetettük a franciákat abból a kis árokrészből, amelyet még tartottak. Ez alkalommal 98 fogoly és 8 gépfegyver jutott a kezünkre. Járőreink a szeptember 19-ére virradó éjjel sikeres vállalkozásaikkal a Champagne- bac 46 franciát és oroszt, a mára virradó éjjel pedig a Rajna-Rhone csatornától délre számos franciát fogtak el. Keleti hadszíntér. BeHin, szeptember 20. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala: Lucktól nyugatra Mar- vitz tábornok csapataival szemben
