Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-09-14 / 64. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 64. szám Szekszárd, 1916. szeptember 14. Előfizetési ár: Egész évre ..............16 korona Fé: évre....................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szára ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig S kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selYemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik heienkint egyszer: csütörtökön. Telelőn szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Fóraunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Me küldendők a lapot érdeklő összes küldemeoyek. kiadóhivatal: Béri Balog Ádám utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az erdélyi tigrisek. Megrázó levelet olvastam tegnap. Egy székely származású, lánglelkü szekszárdi tanár irta az északi harctérről, ahol mint önként jelentkező hadnagy szolgálja hazáját. A levél gyönyörű elégia a szép Erdély sorsáról. Keserű el- busakodás, szomorú lemondás, de bus borulatában is van felemelő. Erdély minden fia sejtette a veszedelmet. A levél irója talán százszor inkább. Az ő lelke érzékenyebben rezonálhat minden ilyes hir fuvallatra. Családját kiirtotta a Hóra, Kloska, Janku- léle lázadás. Ő az utolsó felnőtt férfi tag... Csoda-e hát, ha szive ama — löldrengésjelző készülék, amely ezer mértföldről is jelzi a katasztróíát . . . • De hát mást akarok kiragadni a levélből. Hadnagyunk áthelyezését kérte az északi frontról Erdélybe, hogy ott küzdhessen gyönyörű szép szülőföldjéért... Bús látomással szinte megjósolja, hogy az ő sorsa ott fog betelni. — Egyetlen egy gond emészti csak, hogy fia is van. Mi lesz ezzel? Mert ha elvész Erdély s fia mégis szülőföldjén marad, akkpr az ősi családi tradíciók rebellissé, örökös lázadóvá kell, hogy tegyék. Vagy talán Magyarországba költözik? Ez még irtózatosabb. Mert vverje meg az Isten, ha egy tnegcsonkilolt Magyarországban élni tud ..." Ez hang ... Az erdélyi tigris rettenetes hangja. Hangosabb, mint az égdörgés, bele- hasit a lélekbe. S igy beszél minden székely ember . . . Az erdélyi tigriseket tehát már látjuk és halljuk ... De hol vannak a beígért magyar- országi tigrisek? Nem tartjuk elégnek, hogy pro et kontra csak a képviselőházban csattogjanak a tigrisfogak. Mindnyájunknak el kell menni, hogy a szép Erdély- országot megmentsük. Ott szeretnénk már látni az egész Magyarországot gyilkos ölelkező harcban az orosz medvével, az oláh rabló farkassal . . . Mert fordítsuk meg a hős tanár, az erdélyi tigris szavait: Verje meg az Istent azt, aki itt Magyarországon a szép Erdély nélkül valaha élni tud . . . B. Táviratok. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviaratai. Höfer mai jelentése. Keleti hadszíntér. ^Budapest, szeptember 13. * Károly főherceg lovassági tábor nők hadseregharcvonala : Az oroszoknak kárpáti harcvonalunk ellen Smot- rec (Zabietől délnyugatra) és az Ara- nyos-Beszterce között intézett egy séges tömegtámadása a védők vitéz ellenállása folytán az eltenség igen súlyos vesztesége mellett összeomlott. Kelet-Galiciában nem volt esemény. Romániai harcvonal: A helyzet változatlan. Lipót bajor herceg vezér- tábornngy hadseregharcvonala: Mérsékelt tüzérségi és aknavető tűzön kívül semmi különös esemény. Olasz hadszíntér. Budapest, szeptember 13, Az Isonzó-harcvonalon az ellenséges tüzérségi tűz tart. Az Ets- és az Astach-völgy között meglehetős nyugalom állt be. Délkeleti hadszíntér. Budapest, szeptember 13. A Vojusáuál időnként élénk csatározások. Ilöf'er altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese. Események a tengeren. Budapest, szeptember 13. A 12 érői 13-ára virradó éjjel egy tengeri repülőrajunk számos bombát dobott a cervignanói vasúti telepekre és katonai építményekre. Két na gyobb tűzvészt és az egyik katonai épitményben heves robbanást idéztek elő és a vasúti telepeken számos telitalálatot értek el. Egy másik tengeri repülőrajunk ugyanez éjjel megtámadta a velencei hadikikötőt. A legnehezebb bombák telitalálatát ügyel tűk meg. Az arzenálban, a gáztartályok melletti dokkokban, az Al- berone-erődben és a chioggiai hajógyárban, Chioggában több helyen tűz támadt. Mindkét tengeri repülőrajunk, a leghevesebb lövetés dacára is, sértetlenül tért vissza. Flottaparancsnokság. A német nagy főhadiszállás jelentése. Nyugati hadszíntér. Berlin, szeptember 13. Ruprecht bajor trónörökös vezértábornagy harevonala: A Soinmetől északra a harc njból fellángolt. Combles és a Somme között csapataink nehéz harcot vívnak. A franciák benyomultak Bouchavesnesbe. A tüzérségi harcok a folyó mindkét oldalán nagy hevességgel tovább folynak. A német trónörökös harcvonala: A Maas- tól jobbra a Thiaumont-szakaszon és a Souville-szakadékban meghiúsítottunk francia támadásokat. Keleti hadszíntér. Berlin, szeptember 13. Lipót bajor herceg vezértábornagy harcvonala : A helyzet változatlan. A Dveten torkolatától északra és Gar- bunovkánál, Dünaburgtól északnyugatra, visszautasítottunk kisebb orosz előretöréseket. Károly főherceg lovassági tábornok harcvonala: A Kárpátokban a Smotrectől (Zabietől délnyugatra) az Aranyos-Besztercéig teijedő harcvonalon az oroszok egységes tömegtámadást indítottak. Conta tábornok parancsnoksága alatt álló vitéz csapataink mindenütt visszaverték őket és igen súlyos veszteségeket okoztak nekik. Erdélyben a nagyszebeni szakaszon és Hátszegtől délkeletre német csapatok érintkezésbe jutottak a románokkal. Balkáni hadszíntér. Berlin, szeptember 6. A Dobrudzsában a hadműveletek tervazefüín folynak le. A macedóniai harcvonalon különösebb jelentőségű esemény nincs. Ludendorf, első fSszállásmester. A leien fis a lövő... Lehetetlen, hogy a legnagyobb csapások között is érintetlenül hagyjon bennünket jövőnk lehető kialakulásának a gondja . . . Ami megtörtént, azt nem vehetjük többé meg nem történtnek. Hiába keressük a nagy események okát, okozóját, ennyi vért, euuyi pusztulást nem kapcsolhatunk egyesek személyéhez, annak sokkal mélyebben rejlő okai lehetnek és vannak. Azt hiszem, legokosabban jár el az, aki a saját személyében kezdi keresni a nagy okot, azután átmegy a szomszédjára 8 igy halad tovább. Mindenesetre több eredménnyel jár, mintha ismeretlen tájakon, messze túl a tengereken indít hajszát a világ legnagyobb gonosztevője után ... És kérdem szerényen és alázatosan, ha rá is találunk a világpusztitó végokra, helyre állithatjuk-e vele mindazt, amit tönkre tett, avagy ki tudjuk e elégíteni rajta boszunkatl? — Engedjék meg, de én kételkedem benne. Ami elveszett, az elveszett. Sokáig kell élnünk és sokat kell dolgoznunk, hogy veszteségeinket pótolva, sebeinket behegedve érezzük. En nem keresek, nem kívánok és nem is kérek egyéb vigasztalást e mérhetetlen csapások után, csak any- nyit; hogy — legyen okulásunk belőle! De — fájdalom — tartok tőle nagyon, hogy keserűségekkel megtelt szekerünket megtetézi majd még az a szerencsétlenség is, hogy éreztük, de nem értettük meg a kegyetlen ostorcsapásokat. Igaz, hogy a háborút nem a háború közben Ítélik meg helyesen, de a megtérés útja mégis csak a bün- hődésben kezdődik és ha az a megsanyargatott népiélek most a lesújtó csapások alatt is újra tévutakra terelődik, akkor igazán kár és azesz- telenségek netovábbja, ha nem most hálánk valamennyien hősi halált. Mi lenne hát az az okulás, ami ennyi szenvedés után is megvigasztalhatna bennünket: Az, hogy a háború lezajlása után ne háborúra készüljünk újra, hanem a békére . .. Hiába, az ember úgy él ebben az üsszebogozott társadalmi életben, hogy még akkor is mások vezetik, amikor azt hiszi, hogy a maga utján halad. Tudja Isten, ki az, aki gondolkozik helyettünk, aki megszövi életterveinket helyettünk, aki belopja eszményeinket be'ső világunkba, hogy kakuktojásokra ültessen bennünket. Ha egyenkint vesszük az embereket, igazán, alig képesek olyan széles utakon is elmenni, amilyen az istentagadás, vagy istenhivés, a radikalizmus, vagy a konzervativizmus, mert a terített asztal hatással van mindenkire. Attól tartok, hogy az a bőkezű ismeretlen a most folyó nagy temetés után is halotti tort rendez; már térit hozzá, keveri mérgeit, hogy elkábitsa velük az ébredő öntudatot. Most is suhog még a levegőbe az a pokoli vészmadár ősidőktől ismert vijjogásával: Si vis pacem, para bellum ! — ha békét akarsz, készülj a háborúra 1 Nemde, idomtulan bárgyuság kell hozzá, hogy valaki perbe merjen szállni ezzel a váltig bevált igazsággal ! ? Hol lennénk mi már, ha nem készültünk volna a háborúra és hol lehetnénk, ha még jobban elkészültünk volna! ? Ugy-e bár, ez olyan egyszerű kérdés, amelyre lehetetlen eltérő válaszokat kapni, tehát a „para bellum“ olyan megdönthetetlen igazság marad, hogy kizárólagosan csak erre lehet majd ezentúl is békét épiteni. Persze, a mi „Közérdek“ ünk köre oly kicsiny ahhoz, hogy olvasóinak a hangulata, állásfoglalása befolyásolhassa a nagy világ mozgását szabályozó inga lengését. Azért szinte'nevetségesnek tűnik fel itt ez a hang. De a saját személyemet illetőleg megvigasztalódom könnyen azzal az öntudattal, hogy nem vágyom ez utón a halhatatlanságra. Nem is azért szállók sikra aa uj mesgye-hasitások ellen, mintha hinném, hogy meg tudom gátolni, de igazolnom kell magamat enmagam előtt, hogy az én munkám téglája nem kerül és ne kerüljön a háború istenének a templomába. Kiemelem azonban, hogy nem a jelenről beszélek most. Feladataink a jelenés a jövőt illetőleg nagyon eltérők. Addig, amig ez a pusztító fergeteg el nem vonul felettünk, nem lehet és nem szabad másra gondolni, minthogy erőnk végső kifejtésével is megmentsük és tartsuk sértetlenül örökségünket. Győződjék meg'erőkifejtésünkön az egész világ, hogy többet érünk, mint a mennyire becsültek és más jövőre számítunk, mint aminőt nekünk szántak. A vett csapásokat elviseljük, mert teljesen leégni és elvérezni nem fogunk mi sem előbb, mint ellenségeink. Mi visszaadtuk többszörösen eddig is a csapásokat és visszaadjuk ezentúl is, mert vagy kijózanodik az egész világ, vagy kimerül a tehetetlenségig minden erőforrás, de a teljes leszámolás felfüggesztése annyi, mint a háború folytatása. A jelenre nézve ez a felfogásom; de mert véletlenül a jövőhöz is lett jogom azzal, hogy visszatértem onnan, ahol nem ábrándoznak, hanem adják és veszik a csapásokat, meg merem mondani a jövőre vonatkozó felfogásomat is. A háború, mint ilyen, az emberi agyműködés iegrútabb szüleménye, a világon létező erőknek a legocsnlányabb és leggonoszabb felhasználása. Ezért tehát, ha léteznek a társadalmi szervezetet ősz-
