Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-09-07 / 63. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. 63. szám. Szekszárd, 1916. szeptember 7. M> fT POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: 18. — Felelős szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám Ide küldendők a lapét érdeklő összes köldemeoyek. Kiadóhivatal: Bért Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek cs hirdetések ide tüldeodök. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főnuinkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztik. Egész évre ....................16 korona Fé l évre..........................8 > Ne gyed évre .... 4 >. Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: • .verés! hirdetések: 35 petit sorig is kor., további sor 30 f. — Nyílt- tér: garmond soronként 40 fillér. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL Kincses Erdélyország keleti és déli részét vad oláh hordák lepték el. Ez a gálád, hitszegő faj- zat szemforgató kormányostól, pipogya ámyék-királyostól a legutolsó percig a hazugság ópiumával áltatott és altatott bennünket. Mosolygó arccal hozzánk szító jó barátnak tetette magát, pedig akkor már széles bőrtüszőjében az élesre fent kést Felelős szerkesztő: BGONÁR ISTVÁN. szorongatta, hogy váratlanul, orvul belénk döfje . . . És belénk is döfte . . . Szivünket azonban nem találta el. Csak közel járt hozzá, majdnem az — élet-érnél ... De a seb igy is rettenetes. Nem látjátok azt a hosszú vér- és könypatakot, amely az erdélyi szélső vármegyék havasaitól, egész Magyarországon át, ide hozzánk kígyózik s átcsap ^ még mirajtunk is túl, egész Bécs városáig . . . ? Vonatok hosszú sora viszi a , menekülők százezreit, akik tegnap még gazdagságban, jólétben, a boldog megelégedés otthonában szorgalmatoskodtak, gyűjtögették a nemzeti vagyont. A kik vasárnapokon, a templomok, vagy a faragott rácsos kapuk előtt csoportosan álldogálva, dicsekedtek elesett, vagy még ma is hazát védő hős fiaikkal, áj- tatos szemekkel vizsgálva az eget, hogy vájjon mikor derül már? Ma, mint akárcsak az aranyport a Szamos hulláma, úgy sepri felénk őket az oláh betörés szennyes áradatja ... Gyönyörű városok, sok százados kultúra virágos ágyai, tele mü és egyéb kincsekkel, az ipar és bő aratás összehordott áldásával, kiürítve várják az oláh horda felgyújtó csóváját s az ott rekedteket legyilkoló szuronyát . . . Brassónak, a német-magyar kultúra szeme- fényének piacát, Kézdivásárhe- lyet, Csíkszeredát már oláh betörő hordák szennyezték be s földönfutó lett a gyönyörűséges székely nép, amelynek „minden cseppje drága gyöngyöt ér.“ Hát nem a magyarság elfolyó vére ömlilc-e felénk ez újkori népvándorlásban? S vájjon engedhetjük-e ezt csak úgy szétfolyni a vég megsemmisülés szennyes iszapjában ? El kell kötnünk a szép Erdély felmetszett ereit! Ne azt feszegessük ma, hogy hol a hiba, de azt, hogy hol a — segítség! Tegyen mindenki! Hős fiaink a harctéren! Mi — idehaza! Tolnavármegye, te 44-esek, 69-esek, 17-esek és 19-esek hazája, fiaid félistenek a harctéren. Csupa aranylapos történetünkben is külön lapot írtak. Talán éppen az ő erős karjuk védte meg ezt a mi szükebb hazánkat, hogy fennakadt az olasz áradat s a szerbek rongy-bocs- koros lába nem tudta megtaposni e föld buja vetését? Elsők, a legelsők ők a harcterén. S mi se legyünk utolsók idehaza. De mert tehetjük, legyünk a legelsők! Várjuk szeretettel a hajléktalanokat. Meleg tűzhellyel, még melegebb szívvel! Mi még úgy sem jártunk igazi Kálváriát. Nem szenvedtünk. Nem tudjuk mi a nyomor, a 1 hontalanság, a kegyelem kenyere. — Vaj jut még a kalácsunkra is. Boldog §ziget ez a mi vármegyénk. Meg nem taposta az ellenség lába. Adjon tehát, aki mit adhat. Aki teheti hajlékot, aki teheti élelmet, aki teheti pénzt . . . De adjon! Lapunk külön gyűjtést akart indítani az otthonuktól megfosztott erdélyiek számára. De a gyűjtésben is legyen összhang, egyöntetűség, összetartás. Főispánunk lelkes szavaihoz tehát nincs semmi hozzátenni valónk, csak annyi, hogy küldje el mindenki felesleges fillérét a kijelölt helyre, sőt küldje el a még nem i feleslegeset is! A mai Magyarországot Erdély tartotta fenn, a szabadság, a magyarság, a magyar állameszme valódi bástyája. Ez a védbástya tehát nem veszhet el, mert akkor Magyarország is elveszett 1 A vad oláh hordákat bizzuk hős katonáinkra. A kiűzött hontalanok pedig találjanak menedéket házunkban... szivünkben... B. « A nemes célra a következő adományok folytak be eddig: Kovács Sebestény Endre főispán K 1000 Gróf Széchenyi Domonkos . . « 1000 Báró Schell József....................« 500 Tolnamegyei Takarék és Hitelbank 2000 Dr. Leopold Kornél vezérigazgató K 200 Bodnár istván hitelbanki igazgató « 100 Dr. Martin József « « «100 Szeghy Sándor « « « 100 Wolt Henrik « « « 500 özV. Kunlfy Károlyné, Fácánkert « ___500 ös szesen K 6000 Az erdélyi menekültek érdekében. A hajléktalanná vált szerencsétlen erdélyi menekülők sorsa a legélénkebb rokonérzést és legmélyebb részvétet váltotta ki a mi társadalmunkból is. Amint hire járt, hogy menekülők érkeznek városunkba, Szentkirályi Mihály dr. polgármester értekezletet hivott össze a városházára, a teendők megbeszélése végett. Az értekezleten megjelentek a helybeli lelkészi kar tagjai: Fent Ferenc dr. belvárosi apát, Mosgai Sándor újvárosi plébános, Németh Gyula ev. lelkész, Rubinstein Mátyás dr. főrabbi, Leopold Kornél dr. hitelbanki vezérigazgató, Wigand János főgimnáziumi igazgató, Zsigmond Ferenc dr. helyettes tiszti ügyész, Rácz József rendőrkapitány, Nesztor Emil dr. városi főorvos és Dicenty Lajos nyng. irodaigazgató. A megjelentek beható eszmecsere után elhatározták, hogy a menekülők elhelyezése és ellátása érdekében szükséges összes előkészületeket a legsürgősebben megteszik. Ennélfogva felkérettek a lelkész urak, hogy a lakosságot a szószékről kérjék fel szerencsétlen honfitársaink segélyeTolnavármegye közönségéhez! Hivatalos értesítést kaptam arról, hogy a román orvtámadás folytán egg időre hontalanná vált erdélyrészi honfitársaink elhelyezésére a szükséghez képest vármegyénk területe is igénybe fog vétetni. A menekültek elhelyezéséről, a vármegye lakossága közismert vendégszeretetének és a társadalmi tényezők közreműködésének igénybevételével a hatóság fog gondoskodni; a szűkölködött, ellátásuk biztosítására, az állam részéről pénzbeli segélyben fognak részesülni. De bár ilyenformán a menekülteknek léte itt tartózkodásuk idejére biztosítottnak mondható, mégis tekintettel azokra a körülményekre, melyek kényszerítő hatása folytán voltak kénytelenek házi tűzhelyüket elhagyni, bizonyára lesznek közöttük olyanok, akiknek a fentebb vázoltnál nagyobb segítségre, erősebb anyagi támogatásra lesz szükségük, amelyet nyújtani a mi hazafias és emberbaráti kötelességünket képezi. Az erre szükséges anyagi eszközök előteremtése céljából azzal a kéréssel fordulok vármegyém igen tisztelt Közönségéhez, járuljon hozzá adományával mindenki, legjobb tehetsége szerint a „ Tolnávármegye területén időlegesen cl- helyeaendö erdélyi menekültek segélyezésére szánt“ gyűjtés eredményének gyarapításához. Teljes megnyugvással és a siker biztos reményével teszem ezt, mert ismerve Tolnavármegye közönségének nemes és hazafias gondolkodását, meggyőződésem, hogy minden egyesnek lelkében él a tudata annak a kötelezettségnek, mellyel a gonosz szomszéd ármánya által vagyonában oly érzékenyen sújtott honfitársaink irányában tartoznak. Hiszen érettünk is szenvednek ők, igyekezzünk ezt a szenvedésüket tőlünk telhetőleg enyhíteni. Az ezen célra szánt pénzadományokat kérem a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank dinére Szekszárdra küldeni, mint amely pénzintézet az adományok gyűjtését, kezeléséi és az azokról szóló elszámolás vezetését teljesen díjmentesen volt szives elvállalni. A beérkezett adományok a helyi lapokban lesznek nyugtatva. Az igy begyült alapból a segélyezést az elnökletem alatt, a törvényhatósági bizottság által már régebben megalakított »Vármegyei Központi Segélyezőbizottság« fogja eszközölni. Segélyben a román betörés folytán Erdélyből menekülni kényszerült és mint ilyen, időlegesen Tolnavármegye területén elhelyezett család, vagy egyes egyén részesülhet, de csak addig az ideig, amin elhaqyott otthonába ismét visz- sza nem térhet. Tájékozásul megjegyzem már most, hogy amennyiben a begyülendő összeg a jelzett célra az erdélyi menekülteknek otthonukba leendő visszatérte idejéig a maga egészében netalán jel nem használtatnék, az igy fenmaradt ösz- szeg a hadi árvák és özvegyek javára szánt alap gyarapítására fog forditlatni. Szekszárd, 1916. évi szeptember hó 7-én. Kovács Sebestény Endre főispán.
