Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-08-24 / 61. szám
XXVI. (XII.) évfolyam. Szekszárd, 1916. augusitus 24. 61. szám. AVARMB A KÖZÉRDEK Előfizetési ár: Egész évre ..............16 karana Fé l évre.............. 8 » Ne gyei évre .... 4 » Egy szám ára ... . 16 fillér Hirdetési árak: '• rverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további ser 30 f. — Nyílttéri garmoad soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint egyszer: csütörtökön. Telefon szám: Főszerkesztő: IS. -- Felelés szerkesztő: 24 — Kiadóhivatal: 11. Szcrkcistíség: Bezerédj István-utca 5 szám. Ue kkMcaSék a lapot rrá-klé összes küld. elegyek. KiadétMvgzal: Bárt Balog Ádam utca 42. szám Az eláltzetdsi pénzek és kiréetések Me KeJde«Mk Néptanítók, ka az eifrizeté.t egész évre előre keküi- dik, 0 kureaa. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL Felelős szerkesztő: BOONAR ISTVÁN Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Lapttslajdonosok a szerkesztők. A polltíkoi - puskapor. Magyarországon (de bárhol is a világon!) ma sok minden nincsen jól, hanem azért mégsem szabad jajgatnunk s különösebben berzenkednünk, mintha minden rosszul volna, mert lehetne még — rosszabbul is. Különösen óvatosoknak kell lennünk most, a legnehezebb időkben, az úgynevezett sorsdöntő órákban. Fel kell függesztenünk még az egyébként jogos kritikát is, mert a körülmények által megbénítva lévén itt is, ott is a cselekvési szabadság, az igazság nagy ingája nagyon is egyoldalú kilengésekkel talán, éppen az igazságtalanság oldala fglé hajolhat. A magyar ellenzék a háború kitörése óta dicséretre méltó, igazán hazafias magatartást tanúsított. Felfüggesztette legalább látszólag a gyűlölködését: bevonta vitorláit. Más szóval : szárazon tartva puskaporát, a kritika fegyvereit eltette a jobb időkre. Ellenségeink csodálkozással bámulták ezt a nagyfokú önmegtagadást, óvatos eszélyes- séget, politikai érettséget s majd megpukkadtak mérgükben, hogy minálunk egyszeriben össze nem roppant a világ, sőt, hogy egyátalán nem is akar összeroppanni. Az utóbbi hetekben azonban a politikai láthatár egy kicsit elsötétült. Puskaporos lett a levegő. Válság tört ki a függetlenségi táborban, amelyről az első pillanatban mindenki azt hitte, hogy természetes tisztulási folyamat, mint az egy kádba szüretelt különféle szőlőfajok erjedése . . . Megszületett a Károlyi-párt s ezzel szemben és ellenére a hármas bizalmi tanács, amely utóbbinak egyes naivabb lelkek őszintén tudtak még örülni is, mert azt hitték, hogy az általános ütközési felületek helyett legalább egy közös érintkezési pontra talált az ellenzék zöme, a ma uralkodó politikai párttal. Ma azonban már utolérte a végzete ezt az egész bizalmi tanács-féle kitalálást, amelynek egy kis gondolkodással amúgy sem lehetett tartós életet jósolni. Világos volt az első pillanatra, hogy ez a szépen kieszelt állapot csak addig tarthat, mig az információt kérő és adó férfiak mást nem akarnak, minthogy fonográf-lemezek módjára felveszik a bizalmi közléseket s fonográf-lemezek módjára leadják a — saját véleményüket. De egészen bizonyos volt, hogy összeütközésre kerül a sor, amikor az e tisztre vállalkozott politikai férfiak megunják a fonográf-lemezek szerepét s azt kívánják, hogy minden úgy legyen, a hogy ők kívánják. Mert vagy a felelős kormány véleménye dominál, vagy a bizalmi tanácsé s ha a bizalmi tanácsra hallgat a korona, akkor felesleges a kormány s ha a kormányra, akkor felesleges az egész fonográf-lemez féle intézmény. A dilemmának eme nagy szegje sokkal hamarabb kibújt a zsákból, amint hittük. Ma már. amikor e 'sorokat írjuk, nincs bizalmi tanács . . . Hogy mi volt lemondásának igazi oka, e pillanatban még az elhangzott parlamenti nyilatkozatok után sem tudhatjuk. Azt mondják : a külpolitika. Valószínű azonban, hogy a hosszabb időre szóló kiegyezés is ütközési pont. Mindegy akármi. Az a legtöbb és kívánatos dolog, hogy a parlamenti állapotok a régi mintára el ne fajuljanak. Nem helyeselhetjük most még a szigorúbb, elitélő kritikát sem, mert ez által is csajy ellenségeink szarvát növeljük,'"'A higgadt kritikánál azonban tovább menni: semmi esetre sem — hazafias dolog. A magyar parlament treuga Dei-je, uj dolgozó kedve — volt eddig is, ami ellenségeinknek — imponált. S bárki bontsa is fel ezt a — hallgatólagos paktu- mut, óriási felelősséget vesz vál- laira s a hazának nem használ 3jinyit, mint amennyi szolgálatot ellenségeinknek tesz. A visszavonás, a harcias hang, az esetleges parlamenti botrány — amit még sem hihetünk, nem volna egyéb, mint a — nagyidai vajda fenyegetése, aki a győzelmet tudvalevőleg úgy jelentette be a futó ellenségnek: Hátha még a puskaporunk el nem fogyott volna! No csak azt kell megtudni az ellenségnek, hogy már a szárazra tett puskaporunkat is el- ' lövöldöztük! B. A harctér eseményei. A Buniaftcrelnökség smjtóoíitályának hivatalos táviratai. Höfer mai jtUitése. Orosz hadszíntér. Baáapaet. ««gusztus 23 Meldovától nyugatra német csapatok rohammal elfoglalták az oroszoknak egy további gyalogsági állását, amely alkalommal 200 oroszt elfogtak és két géppuskát zsákmányoltak. Zabienél orosz előretöréseket visizavertlnk. A Kukul területén állóharc folyik. Tovább északra csekélyebb harci tevékenység és teljesen változatlan helyzet mellett nin caenek nevezetesebb események. Olasz hadszíntér. A tengermellé ki harc vonalon az ellenséges tüzérség egyes területrészek ellen időnként élénk tüzelést folytatott. Az olasz repülők nagyobb tevékenységet fejtettek ki. Wochein Feistritznél egy kétfedelű jntott a kezünkre. A bennülőket elfogtok. Tirolban a Fleimstal-arcvonalon egy vállalkozásnak 80 sebesületlen olasz foglynl ejtésével éa két géppuska zsákmányolásával végződött. Délkeleti hadszíntér. Valona területén az ellenség tevékenysége fokozottabb volt. Egy harci repülőgépünk, a melyet Arigi törzi- őrmaster vesetett, négy Farman-féle kétfedelűvel folytatott harcban kettőt lelőtt. Az egyik a Skumbi torkolata közelében fekszik, a másik a tezgerbe zuhant; egy ellenséges tor pedórombolá kimentette. Höfer altábornagy, a vtxérkar főnökéaak kelyettese. A lénat nagy föhaáisxillii jelentén. Nyugati hadszíntér. Barik, aagasztss 23. Thiepval és Poziéres között az angolok hasztalan ismételték meg támadásaikat. Poziérestő! északra as éj folyamán közelharcok voltak. A Foureaux erdőtől keletre épp úgy, mint Maurepasnál sikertelenek maradtak ellenséges kézigránátvállalko- sások. A tüzérségek folytonosan nagy tevékenységet fejtettek ki. A Som- metől délre, Estréeanél megtisztitot- tunk kisebb árokrésseket, melyeket a franciák augusztus 21 ikeóta még tartottak. Ez alkalommal 3 tisst és 143 főnyi legénység jutott fogolyként kezünkre. — A Maastól jobbra a Flenry-szaka8zon visszautas! tottink ellenséges kézigránáttámadásokat. A hegyvidéken reánk nézve kedvező kisebb gyalogsági ütközetek voltak. Keleti hadszíntér. A tengertől a Kárpátokig nem tör tánt különös esemény. A hegyek közt a Stara Vipezina birtokát kiszélesítettük azzal, hogy rohammal elfoglaltunk újabb ellenséges állásokat, elfogtunk kétszáz oroszt, (esek között egy zászlóalj törzsöt), zsákmányoltunk továbbá két géppuskát és visszavertünk ellentámadásokat. A Cerny Cerezaotz mindkét oldalán aa orosz visszafoglalási kísérleteknek semmi eredménye nem volt. Balkáni hadszíntér. A« Ostrovo-tótól nyugatra fekvő magaslati vidáknek megtisztítása ked vésőén halad előre. A Moglena-te- rületen ismételt szerb előretöréseket visszautasítottunk. • A legfelsőbb hadvezetőség. Áttekintés... Két esztendővel ezelőtt egy virágos vonaton ültem, mely teljesen ismeretlen cselekvések felé vitt. Egy esztendővel ezelőtt már egy vöröskeresztes vonaton ültem, a nagy eseményeken túl voltam, a cselekvések, még sötétebb képben már az emlékeim közé kerültek. Ma — újra itt ülök a két esztendő előtt oly hirtelen elhagyott íróasztalom mellett és viaskodom magammal, ébren vagyok-e, vagy álmodom ? Ha ébren vagyok, hihetetlen átalakuláson estem keresztül, nem ismerek magamra itthon. Könyvéin», füzeteim, Írásaim itt hevernek körülöttem, de mintha más lett volna a tartalmuk ezelőtt két esztendővel. Az emberek most is jönnek, és mennek, de mintha máskép jöttek, beszéltek és mentek volna két esztendővel ezelőtt! ? Két nagy világ tárul elém ma, az egyik ott, a feltépett földben rejtőzve, fojtó' szagu füstfelhők alatt, a hangok pokoli zűr-zavarában, a másik itthon révedezve, megtépve, szokatlan kedvben, elfojtott csendes bánatban és még más olyan vonásokkal, melyek kivül esnek fogalom-körömön. És jén ott lebegek e két nsgy világ között, nem tudom, melyikhez vágyom, melyik az enyém. Nem mondhatom, hogy fáj ez a bizonytalanság, mert hiszen ami fájni szokott eddig, az oly kicsiség, oly semmiség volt ahhoz képest, ami moat van, ami most szét- vetni készül agyamat és érzésvilá- gomat, ez nem lehet fájdalom, más valami . . . íróasztal — virágos vonat — vöröskeresztes vonat — és ismét Íróasztal. Mily mérhetetlen utazást jeleznek ezek az állomások! Ennyi és ekkora tapasztalat után mily parányi szerszámmá zsugorodik a tolt a kezemben éa mily jelentéktelenné az a feladat, hogy mi módon történik 35 ezer gyermeknek a szellemi táplálása, erkölcsi nevelése, az élethez való gyakorlati előkészítése! A szellem, az erkölcs, a gyakorlati élet kérdése ezelőtt két eastendővsl világító lángoszlopok voltak előttem; emlékszem, mily sokat nőttem egy pillanat alatt, ha bűvkörükbe estem, — ezelőtt két esztendővel. É* ma ? mint tépett őszi ökörnyálak úszkálnak előttem a levegőben, érzem, amint rátapadnak homlokomra, kellemetlen megrázkó- dást érzek idegeimben, letörlöm onnan, mert jobb a semmi, a tiszta homlok . . . Begubózom, mint a hernyó, hogy ne lássak, ne htiljak semmit abból, ami történik. Meg kell győznöm magamat arról, hogy ez, ami most történik, nem lehet maga az élet, ez csak egy helyzet, amelyen át kell törnie magát az életnek, hogy ez, egy szerencsétlen, minden várakozásunkon felül keletkezett helyzet, amelyben minden elpnsztnihat, amit az ember alkotott, amiben hitt, remélt, amit szeretett, de maga az ember győzni fog ezen a helyzeten
