Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-06-29 / 52. szám
2 sem az utolsó módja a segítésnek. Hogy erre a jó akarat megvan, most is készséggel elismerjük. & A tebbiekre nézve csak annyit, hogy a 24 órás utalványozást ne vegyük szó szerint. Legyen belóle 48 óra. vagy több, csak gyors legyen. Szerintünk azonban a 18 ezer, egyénenkénti utalványozás felesleges. Elég a segítés összegét percentekben meghatározni. A többit elvégzi egy általános utalványra a számfejtő is, mint annak idején az általános fizetésrendezéskor. Egyszerűen valamivel nagyobb összegű numerus beírásáról lenne igv csak szó a számfejtő bélyegzőjébe S végül még csak azt, hogy mitőlünk áll legtávolabb az, mintha mi valami dehonesztálót látnánk a segítségnek mai alakjában való elfogadásában is. Az is nagyon helyes, hogy a hadisegélyből az arra nem szorulók kizárassanak. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK- )' Ámbár, hogy ki szorul rá, ki nem, nagyon bajos ennek az j elbírálása. Ma még a képviselőházban is vita tárgya, hogy hol kezdődjek a vagyon, 50 ezer koronán felül-e ? A nyugdíjasok közt nincs, legfeljebb 1—2 százalék, olyan, aki a segítségre rá ne szorulna, ezeknek is a jobbtród legfeljebb egy kis vaj a nyugdíj kenyéren. S ha Krisztus futni enged 99 gonoszt egy igaz kedvéért, egy-két emberért miért állítsunk 98-at lelki tasák elé . . . De hát mindez itt mellékes. Legfőbb a tisztviselők és nyugdíjasok helyzetének javítására az a kétségtelen jó akarat, ?mely a fenti cikk minden sorából kisugárzik. Ez iránt, az előzmények után, ugyan ügyi? tisztában volt itt mindenki, de a konkrét ígéret még inkább megnyugtató s többet ér száz szerkesztőségi cikknél,, amelyet a tisztviselők érdekében eddig irtunk és még ezután írni fogunk ... B. Felhívás Tolnavármegye lakosságához! Arany kalász-tengerben fürdik a napsugár széles e hazában. Megfeszített, verejtékes munkánkat megjutalmazta az ég s az életünkkel és vérünkkel védelmezett, szeretett haza földje. Kasza alá érett az áldás. Kern hiába fohászkodtunk nap nap után: „Uram, add meg a mi mindennapi kenyerünket!“ Szívtelen ellenségeink most arra számita- nak, hogy ezt a bőséges Istenáldást, verejtékes -munkánk méltó jutalmát a munkáskéz hiányában nem tudjuk majd betakarítani, hogy az aranyos kalászokból kipereg a szem, s madarak, egerek, pockok martalékává lesz s vitéz katonáinknál, derék szövetségeseinknél s itthon is felüti fejét a szükség, az éhség és akkor ránk törhetnek, letiporhatnak, szabadságunkat és javainkat elrabolhatják. De ellenségeinknek nem lehet igazuk ! Ennek nem szabad megtörténni! Nem és ezerszer nem 1 Messze idegen földön küzdő katonáinknak szükségük van a hazai földben termett kenyérre, szüksége van erre hűséges szövetségeseinknek is. Drága és áldott minden kalász, értékes minden szem, nem szabad semminek veszendőbe ^menni s az Isten, aki adta, meg fog segíteni a nehéz munkában, hogy azt a pusztulástól megmentsük. Nagy, majdnem lehetetlennek látszó feladatok előtt állunk, de nem szabad csüggedni! Gondoljunk derék katonáinkra, akik nem egyszer állottak már lehetetlennek látszó feladatok előtt, de égő honszerelmük nem ismert lehetetlenséget, hősiességük, kötelességtudásuk, szívós kitartásuk mindig meghozta a sikert, a diadalt. Most itthon folyik a vi lágháboru legnagyobb csatája: a vértelen, de nagy fontosságú gazdasági báboru. A termés biztosítása, betakarítása, ennek a vértelen csatának a célja. Meg kell hiúsítani szívtelen ellenségeink kiéheztetési tervét! Mutassuk meg, hogy méltók vagyunk a harctéren küzdő vitézeinkhez, hogy midőn a haza sorsa a mi kezünkbe van letéve, mi, az itthonmaradottak is félre tudjuk tenni az önzést, le tudunk mondani a kényelemről, hogy az ösz- szeaség, a haza érdekének alá tudjuk rendelni egyéni érdekeinket, hogy igazi bajtársi érzéssel, egymás megsegítésével, vállvetett küzdelemmel igyekszünk diadalra vinni hazánk szent ügyét, hogy zokszó nélkül, nemcsak a törvény szigorú parancsának, hanem igaz hazafiui érzésünknek engedelmeskedve, igyekszünk kivenni, méltó részünket a nagy küzdelemből és biztosítani a győzelmet. Mint a harctereken az óriás mozsaraktól a szuronyig minden fegyver jó és értékes, úgy az itthon folyó gazdasági küzdelemben is a hatal- j más aratógépektől a szerény sarlóig minden eszköz jó és hasznos. Akinek gyenge karja nem bírja a kaszát, fogjon sarlót a kezébe s arasson azzal; értékes a gyenge kezek kevesebb munkája is : sok kicsi sokra megy — tartja a közmondás — 8 ma áldott minden kalász és drága minden szem, melyet a hazának megmentünk. Meg vagyok győződve, hogy Tolnavármegye hazafias, derék lakossága, mint a háború folyamán mindig és mindenféle vonatkozásban, úgy most a gazdasági harc alatt is ékesen szóló tanúbizonyságot fog tenni hazafias érzelmeiről, állampolgári érettségéről s mindenki önként, kö- telességtudóau végzi majd a rábízott munkát s nem kell senkit arra a törvény szigorával szorítani. A hatóságoknak, a községi intéző bizottságoknak és általában mindenkinek kötelessége ellenőrizni, hogy senki, aki aratási munkára képes, henyéléssel ne töltse az időt. Mint a harctereken, úgy az itthon folyó gazdasági küzdelemben is a helyes vezetéstől és irányítástól függ a győzelem sorsa. A községekben a rendelkezés, irányítás joga a községi intéző bizottságok kezébe van letéve. Felhívom a vármegye lakosságát, hogy fel tétlen engedelmességgel teljesítse a községi intéző bizottságok rendelkezéseit, akik pártatlanul, az egyéni érdekek figyelmen kívül hagyásával, min dig a legsürgősebb munkák végzését tartoznak szem előtt tartani. Aki az intéző bizottság rendelkezéseit nem teljesíti, azt az elsőfokú köz- igazgatási hatóság az 1914. évi L. t.-c. és az 1915. évi XIII. t.-c. alapján fogja közmunkára kirendelni s az engedetlenkedőket a törvény teljes szigorával sújtani. Most nem az a fontos, hogy minden gazdaságban, háztartásban minden munkát a megszokott módon és sorrendben végezzünk, hanem mindig a sürgősebb munkáknak általában meg kell előzniük az elhalasztható és kevésbbé sür- I gőseket. Céltudatos munkával, becsületes akarattal | mindenütt meg lehet oldani azt a nagy feladatot, TÁRCA. Deputációban. Túl a Dunán, ai én fatornyos hazámban, Némely földi népen sok kedves vonás van, A legislegszebbik köztük mindazáltal: Az, hogy a tudományt nem eszik kanállal. Ott eseti meg a sor, hogy hol, ki nem mondom, Van még az irhámra néminemű gondom, Nyakamba kerülne ez az egy pár strófa, Mert az alvégen még áll az — akasztófa. Szőke Duna mentén egy kis paraszt város,. Iskola dolgában volt akkor hiányos. Holmi ebcsont ezt a kormánynak besúgta. Az meg iskolacsőszt küldött a nyakukra. Lett ribillió, nagy, erre minden tájon, Kupakban, malomban, ökölben és szájon; Falu bikájáért vetnek mándlit, inget, De már iskolára ? Nem, egy rossz fityinget I Falu véne-nagyja nem játszik dióba, Diktum-faktum, indul deputációba; Biró uram vitte, nagy bölcsen kimondván: Ha iskolát akar, hát adjon a kormány ! Szép dikciót szerzett a falu pennája, Ám az öreg biró ügyet se vet rája ; Tudja 5 a módját, meg is adja szépen És a miniszternél kezdi ilyenképpen : „Tekintetes Úrhoz azért jöttünk volna, Nagy a bántódásunk (tudja egész Tolna), Hoztunk vón' kötőmben mindenféle jókat, S egyvégben tiszteljük az otthonvalókat I" Kár, hogy benne rekedt a többi magátul, Mert a jó kegyelmes nem vette fonákul . . . „Jól van — úgymond — jól van, hát mi kell barátom?“ „Iskola — instálj uk 1“ Szóla a nagy ur: „Látom!“ Biró uram, bárha ebrudon kitették, S a város maiglan vakarja a testét, Büszkén veti mellét, hogy mi nagyot tett 8, Mert iskola, az lett, nem is egy, de — kettő I LACKÓ. Katonavonat. Megy a vonat, megy, a távol horizontig kalászthányó búzák hömpölyögnek, mint hatalmas zöldvizü tó, melynek fodrán napfény hinti aranyát. Asszonyok bukkannak fel a búzatáblák között, pirosszoknyás, rövidszoknyás asszonyok, erős lábúak, a kezükben kicsinyke kapa, városi gyerekek játszókapáját szabják ekkorára s ahogy felemelik piroskendős fejüket az asszonyok, olyanok, mint óriás diszpipacsok a diszcsipke közepén, vagy az oltáron, mely fölött Jézus a búzában halad Péterrel s a vadrózsabokor mellől éppen most száll föl a vadgalamb. A fllrj etőteljesen veri pittypalattyát, a vonat lassacsKán gördül, a katonanóta elhalkul, csupán a pittypalatty zeng erre a levegő vizén. — Odébb a füzeseknél két orosz katona virágos herét kaszál. Az asszonyok keze megállóit, néznek a vonatra, mely mint vala- j mely akadályozott lomha hernyó, a töltésen mind I lassabban és lassabban vonaglik. 1916 junius 30. amely a termés biztosítása tekintetében reánk vár. A kormány, a hadvezetőség és a hatóságok minden lehetőt elkövettek a hiányzó munkáskéz pótlására. A hadvezetőség minden nélkülözhető katonát szabadságolt, s ezen felül katonai munkás osztagokat bocsátott rendelkezésre, akiket a Vármegyei Gazdasági Munkabizottság legjobb belátása szerint a vármegye területén már szétosztott, hasonlóképen már előbb nagyobb száma hadifogolymunkásokat helyeztünk el a vármegye területén. Több segítséget előreláthatólag a hatóságok már nem nyújthatnak, tehát mindenütt, hiábavaló reménykedés helyett, a rendelkezésre álló munkaerő céltudatos felhasználásával kell a termés betakarítását biztosítani. A szabadságolt katonák, akár egyénileg, akár mnnkásosztagba osztva vannak szabadtá golva, kötelesek a községi intéző-bizottságnál jelentkezni és annak rendelkezéseit betartva az aratási és cséplésí munkákból a harctereken tőlük megszokott kötelességtudással részüket kivenni. Különösen elvárom és elvárhatja mindenki a fegyveres szolgálat alól felmentettektől, hogy saját, legsürgősebb munkájuknak elvégzése utáD a közérdekű munkákban, különösen pedig a hadbavonultak termésének betakarításában teljes buzgalommal és kitartással fognak segédkezni. Aki akár nyíltan, akár saját munkájának (elhúzásával (amerikázással) ki akarná magát vonni a közérdekű munkákból, méltatlan a felmentésre. Az ilyeneket az elsőfokú közigazgatási hatóságoknál fel kell jelenteni, akik azonnali bevonul- tatásuk iránt fognak intézkedni. A hadisegélyt élvezők, amennyiben családi körülményeik és egészségi állapotuk ezt lehetővé teszi, szintén kötelesek a termés biztosításának nagy munkájában segédkezni. Általában mindenki kora reggeltől késő estig köteles serényen dolgozni. Most nincs ünnep, nincs vasárnap. Aki az Isten áldását: a kenyeret embertársai, nemzete és hazája javára két keze szorgos munkájával a pusztulástól megmenti, bi zonyára Istennek tetsző dolgot végez í Az igazságért kibontott lobogóinkat diadalra segítette az Isten a harctereken, az ő igazsága, kegyelme meg fog segíteni bennünket itthon is e nehéz napokban és ellenségeink reménykedése ellenére ki fogjak csikarni a diadalt a gazdasági háborúban is, biztosítani fogjuk a magunk és szövetségeseink számára az Isten felséges adományát : a kenyeret! Fel tehát a mai:kára, fel l Forster, alispán. Orvosgyülés. Az „0. O. Sz.u tolnamegyei fiókja, mely a közbejött háború miatt immár három éve nem. ülésezhetett, junius 29-én d. e. tartotta meg a lefolyt időt összefoglaló rendes közgyűlését a helybeli „Ferenc-közkórházban“, dr. Drágíts fiók- szövetségi elnökön kívül Berde, Bokor, Boszko- vitz, Freund, Grünwald, Herczegh, Kramolin, Nesztor, Sohall, Spitzer, Stollár, Sztanó, Tanárky, — Virágot, Anci, virágot! — kiált le egy katona — úgy hivnak-e, Ancinak hivnak-e? — Nem úgy hívnak, de adok virágot! Az asszonyok búzavirágot tépnek a búza mellett, rohannak a töltésre, dobálják fel a virágot, a pipacsot, széles réti királyfőt, vadliliomot és vadborsó-kékjét. Legtöbbet búzavirágot. — Nézd már nézd, — mondja lefelé egy katona — nézd te Anci, ez a virág olyan kék, mint a szemed. A szemed is ilyen kék. Elgyön- nék érte. — Miért, a virágért? — Nem, a szemedért. Teérted háború után. A menyecskék szintén nevetnek és hordják a virágot, a két orosz néha fölveti a fejét, mint ismeretlen tájékra szökött szilaj paripák szokták. — Az oroszoknak ad tatok-e már virágot? — Jaj, azok szednek maguk is. Egyik a feleségének, másik a menyasszonyának préseli. Mikor lepréselte, levélre ragasztja, úgy küldi messzi hazájába. A vonat pöfög s mintha uj erőre kapott volna, gyorsabban gördül, nem volt az egész talán csak egy perc, az asszonyok és lányok még dobálják a búzavirágot, a katonák nótába fognak a hátsó kocsikban és csöndesen elmarad a fűz- fás kaszáló, a két orosz már oly piciny, mint két cserebogár, a piroskendős asszonyfejek még látszanak, megy a vonat, megy s végig a horizontig a buzatenger aranybamerült 8 a barázda- széleken kék búzavirágok mosolyognak, a fürjek szorgalmasan verik nótájukat s fent a rózsabokrok fölött vadgalambok keringenek, mint egykor, midőn Jézus a búzában Péterrel beszélgetett.
