Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-06-26 / 51. szám
2 1916 junius 26. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK _ ■Megakadt árvédelmi munkálatok. Lapunkban többször volt szó a Sió csatorna kiöntéséről, a Sédpatak garázdálkodásáról. S ha aztán az ember jól beletekint a hivatalos aktákba, be kell látnia, hogy az árvízvédelemmel foglalatoskodó társulatok “vezetőinek nem kis nehézséget okoz a mai munkáshiány. A Dunavédgat társulat igazgató-főmérnöke a napokban is panaszos felterjesztésben tette szóvá a társulat elnökénél a bajokat. így még a tavasz- szál elhatározták, hogy a Sióviz levezetésének szabályozására Agárénál egy uj szivattyútelepet állítanak fel. A főmérnök azonban a szivattyútelep építési munkálataira nem tudja kiírni a pályázatot, mert a megkezdésre nem tud határnapot kitűzni, mivel nem tudja, hogy a Lang-gyártól a szerződés szerint mikor kapja meg a nyomócsöveket, mikor lesznek azok elhelyezve, betonnal köriil- öntve, a tornyok felépítve, a védtöltés rajtok helyreállítva, á körtöltés elhordva, mert csakigy lesz a munkatér szabad. Mindezekhez idő kell, különösen a mai munkaviszonyok közt, mikor se foglyot, se katonai munkáscsapatot nem kap. Fél, hogy minden erőlködése kárba vész, az időből kifogy. 100,000 koronás építkezést 2 hónap alatt még akkor is nagy feladat elvégezni, mikor van munkaerő. Még az elhelyezési terv sem kész véglegesen. írja továbbá, hogy most a Séd tisztogatásán kínlódnak. Ugyanis két zápor jött egymásután, melyek elöntötték a várost és teljesen eliszapol- ták a Séd medrét. Egyre-másra kapja a hatóságtól az ukázokat „különbeni felelősség terhe mellett“. De nem megy ez se. Nagynehezen kapott 2 (kettő) kubikost, akik naponta 14 koronát kerestek személyenként, egyre doboltatja a nagy keresetet nyújtó földmunkát, az eredmény az lett, hogy most négyen kubikolnak, ezek is kijelentették, hogy legközelebb aratni mennek. Nem tudna itt még a hatóság se eredményt elérni. Most kellene a decsi zsiliphez vezető csatornát is kiásni, amely mintegy 30,000 m* fóld- mozgósitás. Most száraz minden, de hiába erőlködik, nincs ember. Most pedig az aratás megállít mindent. — kéri ezért az Elnök ur segítségét, hogy az aratás utánra vagy 100 foglyot, vagy 100 katonát kapna, különben hiába lesz a Lang-gyárral kötött szerződés, hiába hozza meg a gépeket idejében, nem lesz itt az idén semmi. A társulati főmérnök jelentése mindenesetre szomorú képét adja az itteni munkásállapotnak. Azt hisszük azonban, nem szabad még egyszer birtokos, gazdáinkat a tavaszi árvíz veszélyének kitenni s a garázda Séd kitöréseit behunyt szemekkel tovább nézni. Éppen azért a hatóságnak a dolga, hogy ha kell és szükséges, a megfelelő munkaerő feltétlenül rendelkezésre álljon. József főherceg, mint komajelölt. A délnyugati harctérről irta a következő levelet egy 17-es hadapródjelölt: Harcállás, 1916. VI. 16. A mi( forrón szeretet; apánk, József főherceg ismét meglátogatott bennünket s ezúttal olyan kedves jelenet játszódott le, amely élénken jellemzi a fönséges ur és az egyszerű bakák közti közvetlen, családias viszonyt. A fönséges ur a legutóbbi harcokban kitűnt tizenhetes honvédeket külön-külön megkérdezte, mi a kívánságuk. A legtöbb pipát akart, ami másnap már az agyarukban is lógott. A főherceg Kajári Vendel (vén szentségtől), akinek három vitézségi érem disziti a mellét, hat lőtt seb és három szuronyhely testét, — azt kérdezte : — Mióta vagy a fronton ? — Tizenhárom hónapja, — íönség. — Szakadatlanul? — Szakadatlanul. — Volna valami kívánságod, amit teljesíthetnék ? — Igenis, jelentem alássan. — Hát csak mondd, fiam, bátran. — Arra kérném a fönséges urat, ha vóna szives elvállalni a — komaságot. A főherceg nagyot nézett: — Hogyan, fiam, te tizenhárom hónapja vagy szakadatlanul a fronton és gyereked született? Kajári Vendel keményen vágta ki a feleletet: — Nem született, jelentem alássan. — Hát, hogyis mondjam, utón van a gólya ? — Nincs, jelentem alássan. — Hát akkor miféle komaságra hívtál meg ? — Fönséges apámnak jelentem alássan, menyasszonyom van, akivel háború után lenne az esküvő, aztán ha a jó isten megáldaná a házasságunkat ... A főherceg hosszan, jóízűen, szívből kacagott, de aztán mély, igaz meghatottság ült ki arcára: — Hogyne, édes fiam. Ha az isten mindkettőnket életben hagy, vállalom. Aztán azt is ird meg nekem, hogy mikor lesz az esküvőd. A főherceg hosszan, melegen megrázta az előrelátó Kajári kérges, barna kezét. Olyan atyafiságosan, mint ahogy Nemesviden szokták a komák. Gyüjtsünk a hadseregnek. A nyersanyag behozatalát, mint jól tudjuk, ellenségeink lehetetlenné teszik, vagy legalább is megnehezítik. Ez a körülmény, miként az élelmezésnél, úgy időnként egyebekben is nehézségeket okoz. De ellenségeink korántsem érik el céljukat. Mindig lebirjuk a nehézségeket és ezeknek sikeres leküzdése mindig egy-egy újabb diadalt jelent számunkra, ellenségeinknek pedig megismétlődő keserves csalódást. Most a hadsegélyező fölhívást bocsátott közzé, mely a gyapjú, kaucsuk és gummi nyersanyagának megfogyatkozásáról ad hirt s ennek pótlását teszi a polgári társadalom legsürgősebb föladatává. Minden háztartásban ezekből az anyagokból fölös mennyiségben hever lom és elhasznált dolog, amely valósággal útban van. Holott ez a lom összegyűjtve és földolgozva éppen azokat az anyagokat szolgáltatja, melyekben a hadsereg szükséget szenved s amelynek összegyűjtésével ebben a pillanatban a hadseregnek számottevő hiányát pótolhatjuk. A hasonló fölhívások eddig még mindig lelkes visszhangot váltottak ki a nagyközönségből. Ez a tapasztalat följogosít arra a reményre, hogy a hadsegélyező legújabb fölhívása szintén bőséges eredménnyel fog járni. Olyasmiről vau szó, ami semmi áldozattal nem jár, ami csak némi időbe kerül s amivel mégis nagy gondot vehetünk le hadvezetőségünk vállairól. Nem köthetjük tehát eléggé mindenkinek a lelkére, hogy a hadsegélyező fölhívását] tegye magáévá. Először otthonában gyűjtse össze a gyapjú-, kaucsuk- és gummi-félékből található elhasznált, vagy kopottsága miatt már alig használható anyagot. Azután a környezetében buzdítson erre irtásokat és lelkiismeretesen legyen rajta, hogy a mozgalom minél szélesebb rétegeket foglaljon le a maga számára és sikerének biztosítására. Az ekként összegyűjtött anyagot, ha fertőtleníteni kell, ha szállítani kell, ott van a hatóság, mely rendeltetéséhez képest intézkedik és a nagyközönség e fontos tevékenységében tanácsosai és segítséggel rendelkezésre áll. A háborús megpróbáltatásokból idáig még egy sem tudott rajtunk erőt venni. A fölmerült és sokszor bizony égető szükségleteket máig még mindig a magunk emberségéből pótoltuk. Megvan a lehetőség erre most is. Szerezzük meg nemzetünknek azt az elégtételt, hogy magunkra utaltságunkban még az is kitelik tőlünk, amivel a természet pedig nem látott el bennünket. A hadseregnek gyapjúra, kaucsukra és gummira van szüksége, a hulladék összegyűjtésével tegyük lehetővé ennek a szükségletének a kielégítését is. HÍREK. — Kinevezés. Kovács Sebestéiig Endre főispán Polgár István végzett joghallgató, szekszárdi lakost, Polgár Alajos polg. iskolai tanár fiát vármegyei díjas közigazgatási gyakornokká nevezte ki. — UJ kúriai bíró. A hivatalos lap legutóbbi, száma közli, hogy a király Kulin Sándor budapesti főügyészi helyettest, kit Szekszárdon is sokan ismernek, kúriai biróvá nevezte ki. — Tanítónői vizsga. Kálmán Erzsébet, Kálmán Károly szekszárdi rk. tanító leánya Pécsett az elemi tanitónőképzőben jeles sikerrel tette le a tanképesitő vizsgálatot. — A Tolnavár megyei Kfizműve- lődési Egyesület holnap délután 4 órakor a vármegyei székház nagytermében tartja meg évi közgyűlését. Az egylet elnöksége e helyen külön is felhívja az egyesület tisztelt tagjait, hogy a közgyűlés határozatképessége céljából minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. — Adomány. Weltmann Simon Simontor- nyáról 50 koronát küldött be hozzánk a szekszárdi Vöröskereszt kórház részére. Az adományt rendel tetesi helyére juttattuk. TÁRCA. La Pucelle. Irta: Ariel. Sötét az éj, tavaszelőnek éje. Fehér a föld, fóléje Halotti leplet vont a hó. Elcsendesült a harci zaj, Nem hallik szivetrázó jaj, Elnémult a borzalmas ágyuszó. ... Az ősi Reimsnek egyik palotája — Kihalt a tája, Körötte minden rom és törmelék Füstölögve csak néhány zsarátnok ég — Már óraszám visszhangzik a vitától: A fővezérkar tart ülést benn mostan. És Joffre szól, A fővezér, a gallok uj bálványa, A sok írást, térképet idestova hányva: „Urak, a helyzet, melyben Frankhon most [van, Nagyon komoly, kétségbeejtő ! Tovább ha igy tart, mit tagadjam, eljő A vég. Igen, tisztelt urak, a vég! S ha felülről nem küld az ég Segítséget: rövid időn belül Bajtársaim, mindennek vége ! Némán tekintnek mind a fővezérre. A szélvihar elül. Csak ngy, mint künn, oly rémes bent A csend. A szó elhalt az ajkakon, nincs semmi nesz. A kandallón ép most ütött A régi jelzőóra éjfelet. ... De im, mi ez ? Ajtó nyílik egyszerre, s a küszöb felett Lebegni tulvilági fénybe' Látnak egy nőt. Keblét tündöklő vért takarja, Jobbjában drágakővel ékes kardja Baljában oriflamme.*) így lép be Az orleánsi szűz. Körötte mintha égne most is az a tűz, Mely elhamvasztá testét egykoron A roueni főpiacon. La Pucelle ! Suttogva, félve kel Ajakról ajkra ez a szó. Mindnyája Megismeri első szempillantásra. És szól a szűz imigyen: „Honfitársaim, Bús szivetek fohásza im Meghallgatást talált egekben. Az Ur hozzátok külde engem, Hogy fölvigyem szent trónjának elébe Szerelmes szép hazámnak véres könnyeit. Mondjátok, Mely uj vagy régi átok Csapásit hordja szent Lajosnak népe ? Mi pusztulás nyomát szemlélem itt? „Tán ősi ellenünk, Britannia Megint hardjához nyúlt *) Kis keskeny zászló. 5 hazámnak harcba kelle szállnia Ez álnok és oly nyomorult. . . .“ Felel a fővezér: „Ne bántsd az angol népet! 6 nem, a bajt velünk vállvetve vívja; Mindkettőnket haláltusára hívja Közös ellenfelünk a német! E várost, győzelmid színhelyét, Ágyúival ő dúlja szét.“ „Mit nem mondasz, tábornokom ? Nyíltan szólok: csodálkozom, S alig tudom megérteni A franciát, Ki oly könnyelműn megbocsát Évezredes gyűlöletet, És képes elfelejteni, Mit ellenében Albion elkövetett.“ „De nincsen uj dolog a nap alatt. Emlékszeí-e, hogy egykor Compiegnenél — Kutabb lapot föl nem mutat A gallok történelme ennél — Elhagytatok ? Burgundi János bitszegőn Saját vérének árulója lön, S átjátszott engem angolok kezére. Hős harcaimnak, tudjátok, a bére Rouen terén a máglya lett. Hazám, te mindezt feleded ?“ ... És jöttek, mentek uj évszázadok. Most is pirulnom kell, ha arra gondolok, Hogy mig Voltaire, saját népem szülötte, Mocsoktalan emlékemet fölötte Sok ocsmány rágalommal szennyező be: Egy német költőnek jutott eszébe,
