Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-06-19 / 49. szám
Előfizetési ár: Egész évre ................16 korona Fél évre.........................8 > Ne gyed évre .... 4 » Egy' szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Sierkesztöség • Bezeréd] lstván*utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szára. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre dŐre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az ui korszak. Ezt a felfordult világot a békekötés után nem lehet a réginek helyére állítani. Sajnos, nem férhet vissza az élelmiszereknek és az adózásnak status quo ante-ja. Ha a régi időkben könnyelműen bántunk az ilyen szavakkal: „tűrhetetlen drágaság“, — „elviselhetlen adóemelés“, — a háborús áralakulás és a háború nyomába lépő uj adók megtanítanak arra, hogy a régi tűrhetetlent és a két-három esztendő előtti elviselhetetlent meddőn visszakivánjuk. De nem maradhat meg egyébben se a status quo ante a békekötés után. Akármilyen óriási kiadástöbbletet irt föl a pénzügyminiszter vastag krétája az ország táblájára, hogy annak fedezetéről gondoskodjék, a jövendő élet nem merülhet ki abban a sopánkodásban, hogy milyen nehezek az uj adóterhek és hogy mennyire súlyosan lesz érezhető azoknak áthárítása. Ezen ép úgy nem lehet változtatni, mint a hogy a csonka katonának levágott kezét nem lehet a karhoz hozzáforrasztani. Hanem többet és hasznosabban kell dolgozni mindenkinek, hogy az uj adóra, mint elmaradhatatlan kiadásra uj fedezetet szerezzen. Intenzivebben kell dolgoznia a mezőgazdaságnak, hogy több és jobb magot, tápláló erőt szerezzen ki az anyaföldből ; ki kell lépni gyermekcipőiből az iparnak és uj mezőket, uj összeköttetéseket és külföldi kereskedelmi hálózatot kell megteremteni a kereskedslemnek is. Mindezek sikere magával hozza a munkabérek és a hivatalnoki fizetések javulását, amelyek a mai színvonalon nem maradhatnak. A régi léhaságnak, a keleties kényelemszeretet utolsó maradványának el kell tűnnie; el kell első sorban azért, mert a háború után, sajnos, kevesebben lesznek a munkáskezek és munkásagyak; de a mellett a nemzetnek elevenen meginduló, öntudatos és szapora munkája szerezheti meg az erőt, amellyel az uj adóterheket és a háború egyéb következményeit játszva viselhetjük el. Végül azután — erről esett szó a képviselőházban — nem maradhat meg a status quo ante azokban a kérdésekben, amelyek bennünket, mint államot érintenek. A politikának egész uj iránya kell, hogy ezeket a kérdéseket kormányozza. Mi ugyanazok a magyarok vagyunk, mint azelőtt. De a háború alatt módja volt bennünket megismerni azok, a kik eddig nem ismertek bennünket és kénytelenek voltak elismeri a magyar nemzet érdekeit, erényeit azoknak, akik nem akartak tudomást szerezni azokról. Azt a tengernyi véráldozatot, amelyet a magyar nemzet a háborúban hozott és azt* a kolosszális anyagi terhet, amelyet a háború következményeikép magára vesz, a békéért viseltük és viseljük el; de ez a béke értéktelen lenne reánk nézve, ha abban gazdasági fejlődésünket mesterségesen megakasztanák, ha a régi lekicsinyléssel és ha főkép. az állami önállóságunkat elhomályosító centralisztikus mesterkedésekkel kellene bajlódnunk és küzdenünk. A miniszterelnök most a képviselőházban újra hangsúlyozta, hogy ebben a dologban a status quo ante mindörökre eltűnt és ezt a kemény szót bizonyára megértik mindazok, akik másként gondolkodnak. A háború utáni Magyarországnak ép olyan erősnek kell lenni, mint a minő erős Magyarország a harcban volt; de ennek az erőnek Magyarország állami önállóságában, gazdasági érdekei és nemzeti jogai érvényesülésében is kifejezésre kell jutni. Távirataink. A ■wiutereintfkcég sajtóé srtályisak khratalo. táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, június 18. Orosz hadszíntér: Tegnap a csernovici hidsánc védő csapatáti nagy túlerőben lévő ellenség összpontosított tüzérségi tüzelése elöl vissza kellett vennünk. Az éj folyamán az ellenség a Pruthon több ponton kierőszakolta az átkelést és behatolt Csernovicba, Csapataink kivonultak a városból. Kelet-Galiciában a helyzet változatlan. A Stripa mentén Wisniowciktól nyugatra az oroszok támadásait tüzérségi tüzelésünk hiúsította meg. Volbyniában csapataink a Lipától északra, Gorochowtól északra és Lakaczynál tért nyertek és orosz ellentámadásokat visszautasítottak. Tegnapelőtt és tegnap 905 oroszt fogtunk el és 3 gépfegyvert zsákmányoltunk. Német haderő a Turya szakasztól északra eredményes harcokban 11 orosz tisztet és 3446 főnyi legénységet fogott el, 1 löveget és 10 gépfegyvert zsákmányolt. — Sokul éa Kolki között újra erős orosz támadásokat vertünk vissza. Olasz hadszíntér: Az Isonzó-harcvonalon az olaszok újra kísérletet tettek arra, hogy több helyen, igy a Monte San Michele déli része és a tolmeini hídfőtől északra lévő magaslati állásaink ellen előre törjenek. Tüzérségi tüzelésünk azonban mindezeket a támadásokat már kifejlődésükben akadályozta meg. A Dolomitokban az el- lanség tevékenysége általában csökkent, csak a Monte'Cadini állt időnként igen heves tüzérségi tűz alatt, amelyet több gyenge, hamarosan visz- szavert támadás követett. Primolano vidékéről és az Asiagótól délnyugatra lévő harcvonalunk ellen az olaszok megújították előtörésüket. Ezek újra mindenütt visszautasittattak. Délkeleti hadszíntér: Változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, junius IS. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Az arcvonalunk különböző részein a belga és francia határ és a Somme között élénk tüzérségi és járőr-tevékenység volt. A Maastól balra éjjel a Mórt Homme déli lejtőjén fekvő ; előretolt árokrészekért gyalogsági harcok folytak. A folyótól balra, a Thiaumont-erdőben, a német állások előtt meghiúsult egy több órás előkészítő tüzeléssel bevezetett erős francia támadás. A legelső vonalnak, az ellenség által elfoglalt kis árkát éjjel megtisztítottuk az ellenségtől. A barr le duci katonai telepek ellen intézett repülőtámadást megismételték. Védőágyuink tüzében egy francia kétfedelű Lassignitől nyugatra lezuhant és összezuzódott. Besänge la Grande (Chateau Chalinstől délre) vidékén Wintgens hadnagy a I hatodik, Hoebndorf hadnagy az ötödik elleusé ges repülőgépet lőtte le. Az egyiknek utasait holtan megtaláltuk. 16-án este 6 órakor észrevettük, hogy egy légi harcban legyőzött francia kétfedelű romjai a hesseni erdőtől északkeletre lángban állottak. Keleti hadszíntér. Linsingen tábornok hadcsoportjánál, a Styr mentén, Kolkitól kétoldalt, visszavertünk orosz támadásokat. A kowel—lucki szakasz és a Turya-szakasz között csapataink sikerteljes harcokban elfogtak 11 orosz tisztet és 3446 főnyi legénységet, 1 ágyút és 10 gépfegyvert zsákmányoltak. Bothmer gróf tábornok hadseregénél, Przewlokától északra, az ellenség támadásai már zárótüzünkben véresen összeomlottak. Balkáni hadszíntér. A helyzet változatián. A legfelsőbb hadvezetőség. A háborús keresel. Bizonyos, hogy a háború folyamán egyeseknél nagy vagyon gyűlt össze s az úgynevezett gyakorlati érzékkel bíró emberek a legnagyobb könnyűséggel szereztek egész milliókat. Mindenki ismeri a boldogokat, akik nehéz százezreket szereztek. De ha érdeklődni kezdünk, bogy tulajdonképpen hol is van az a sok pénz, mindenütt csak panaszokkal találkozunk. Azt mondjuk például, bogy a mészárosok a háború folyamán sok pénzt kerestek. Ha azonban a mészárosoknál érdeklődünk, hogy vagyonosodásukat megállapítsuk, ez megbotránkozással kiált fiöl: — Hogyan kerestünk volna a bábom folyamán? Alig van jószág, s ebhez is rettenetes árakon jutunk. Nem hogy szerezzünk, inkább veszítünk. Épen igy tiltakozik a marbakereskedő is, ha nála érdeklődünk. — Mit, mi szereztünk volna? Békés időben háromszor annyi volt a keresetünk. Fogalma sincs arról, minő rettenetes árakat követelnek a tenyésztők. És még hozzá úgy kell kikoldulnunk tőlük egy két marhát. Az élőállat ma nagy vagyonba kerül s az eladó még csak nem is pirul, mikor azt a rémségéé magas árat követeli. A vád ellen, hogy a gazdák nyernek, ezek tiltakoznak azonban a leghevesebben s egyre hangosabb lesz a panaszuk, hogy a háború tönkreteszi őket. — Hogy is ne lenne drága a jószág, — mondják — mikor olyan keresett portéka, hogy is ne lenne drága a malac, mikor a kukorica ma valóságos kincs. A nagykereskedők bosszú sorát nevezik meg a gyáraknak, melyek a háború alatt meggazdagodtak. A kiskereskedő a nagykereskedőt szidja, aki oly árat követel, amelyet a fogyasztó nem bir megfizetni. A gyáros üres raktáraira hivatkozik és a nyersanyag hiányával takaródzik. Panaszkodik a bőrkereskedő, a tímár, hogy ’ hiszen ma csak a cipészek és cipőgyárak nyernek. Ezek meg a bőrkereskedőket vádolják. És igy megy ez végig az égész soron. Még azok is akik úgy ahogy beismerik, hogy szépen kerestek, I irigy szemmel kacsintanak a szomszéd szaktársra, mert ez, amint mondja, nálánál aránytalanul többet keresett. Végtelen végig tart ez igy. Bárkit kérdez az ember, válaszul csak azt kapja, hogy a háború folyamán nem hogy keresett, de veszített. Az Isten is látja a lelkét, hogy nem kereshetett. Végül azután önkéntelenül teszi föl az ember magának a kérdést: — De hát hová lett az a vagyon, amely bizonyosan megvan ? Hasztalanul érdeklődünk, nem állapíthatjuk meg, ki és mennyit keresett. Ezek az emberek jól vigyáznak a vagyonukra, mert félnek a hadijövedelem megadóztatásáról. — Adakozzunk a Vöröskereszt Egyletnek ! Segitsük a hadbavonnltak családjait és az elesettek hozzátartozóit! gggjT Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
