Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-06-15 / 48. szám

2 TOLNAMEGYEI KÖZLÖNY 1916. junius 18. Kaukázus front: A helyzet tegnap válto­zatlan maradt. Egres szakaszokban ágynharc is volt. A balszárnyon elővédharcokban még két gépfegyvert vettünk el az oroszoktól. A többi frontról nem jelentenek fontosabb eseményt. KÜLÖNFÉLÉK. Vigasztalás — Anyámnak ajánlva. — Hozzád jövök én bánatos anyám A vígasztalás lassú fogatán. Bár érzem, hogy minden meddő marad ; Nem bírhatom mosolyra ajkadat. És eljövök éa mégis eljövök Kicsiny lakunkba, hol a bú örök, Hol a házat bánat vette bérbe, S mi fizetünk, — hej I -— könyekkel érte,... És nincs erőd, hogy elhagyd e tanyát, Mert ezer fájó emlék visszaránt. Tűröd némán, nagy, szent megadással, Hogy az arcod tele rakja ránccal És a hajad hó fehérre fesse A fájdalom, — pusztulásod lesve . . . S a megpróbáltatás súlya alatt Alig-alig, hogy vonszolod magad. Lenyomnak százszor a szenvedések, De te csak hordod, amit rád mértek .. . Fiad jön hozzád, ki még megmaradt — Véletlen tán — a pusztulás alatt, Hogy lelkét támassza lelked alá, Segítve vinni élted száz baját. Fiad jön hozzád, megmaradt fiad, Hogy csókolhassa drága ajkadat, S létörölje lelke kendőjével Könnyeid, mit elsírsz sok-sok éjjel ,. . . .. Egyszer, hogyha majd elnyom az álam, Eljövök hozzád lélek határon, S lágyan, vigyázva, hogy fel ne ébredj, Kilopom lelkedből szenvedésed: A bút, a gyászt, a kínt, a bánatot, S magamra öltöm s lelkemre lopom . . . Rád szórom bensőm minden melegét : A boldogságot, a derűt, a fényt. És kitépve lelkemnek mosolyát, — Föléd fonok belőle glóriát.. . OLASZY GÁBOR. — Katonai kitüntetések. A király Schön Ernő 17. honvéd gyalogezredbeli őrnagynak, Hordó Sándor ugyancsak 17. honvéd gyalog­ezredbeli tartalékos hadnagynak a hadidiszitmé- nyes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adomá­nyozta. Elrendelte a király hogy Gera Árpád 17. népfelkelő századosnak és Fischhof Sándor szintén 17. népfelkelő főhadnagynak legfelsőbb dicsérő elismerése újólag tudtul adassék. — Kinevezés, Az igazságügyminiszter dr. Furman Dezső joggyakornokot a dombóvári kir. járásbirósághoz jegyzőnek nevezte ki. — Legfelsőbb dicsérő elismerés. A király megparancsolta, hogy Purt Lajos a 19. honvéd­gyalogezrednél beosztott 6. gyalogezredbeli szá- «adósnak, Belitska Sándor vezérkari testületi eiredesnek egy honvéd gyalogdandár parancsno­kának, Yalentényi Leó 8. honvédhuszárezredbeli főhadnagynak, Lipcsei/ Lajos a IX—19. nép- fölkelő gyalogzászlóaljnál beosztott 17. honvéd- gyalogezredbeli népfölkelő főhadnagynak, 7iec- leva Zoltán a 309. honvédgyalogezrednél beosz tott 19. honvédgyalogezredbeli századosnak, Bedő Károly a 19. népfölkelő gyalogezrednél beosztott népfölkelő főhadnagynak, — dr. Mandl Henrik IX—19. népfölkelő segédorvosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül a legfelsőbb dicsérő elismerés tudtul adassék. Ugyan­csak megparancsolta a király, hogy kecskeméti Pethes Miklós 8. honvédhuszárezredbeli száza­dosnak, dr. Sztankovits Győző 8. honvédhuszár­ezredbeli tartalékos főhadnagynak, Deák László 19. honvéggyalogezredbeli főhadnagynak, fehér­vári Dieballa György 19. honvédgyalogezredbeli századosnak az ellenség előtt tanúsított vitéz ma­gatartásuk elismeréséül a legfelsőbb dicsérő el­ismerés újólag tudtul adassék. — Kitüntetett állatorvos. A király Frey- tag Jenő fehérvári állatorvost a harctéren szer­zett érdemeinek elismeréséül a koronás arany ér­demkereszttel tüntette ki. Ünnepélyes fogadtatások. Szévald Osz­kár dombóvári uj főszolgabíró május hó 31-én és Sörös József tamási uj főszolgabíró pedig ju­nius 3-án elfoglalták uj hivatalukat és mind a két főbírót a jegyzői kar, a községi elöljárósá­gok ünnepélyesen fogadták. — Plébánost kinevezés. Zichy Gyula gróf pécsi megyéspüspök Brázay Kálmán kegy- uraság bemutatása alapján, Buzsáky Imre vörös­marti plébánost pellérdi plébánossá nevezte ki. — Érettségi vizsga. A szekszárdi áll. főgimnáziumban folyó hó 13 án tartották meg az érettségi vizsgálatot Kárpáti Kelemen tankerü­leti főigazgató elnöklete'alatt. Miután a katona­sághoz bevonult tanulók már osztálybizonyitvá- nyuk alapján kikapták az érettségi bizonyítványt, csak három tanuló tett most érettségit: Milter János, Müller Konrád és Wallacher László, akiket a tankerületi főigazgató egyszerűen éret­teknek jelentett ki. — Yörőskereaztes kitüntetések Tolna- vármegyében. Ferenc Szaloátor főherceg, mint az osztrák-magyar Monarchia Vöröskereszt egyle­teinek védnökhelyettese Kovács Sebestéiig Endre Tolnavármegye főispánjának a háború alatt a katonai egészségügy körül szerzett kiváló érde­mei elismeréséül a Vöröskereszt hadiékitményes tiszti díszjelvényét adományozta. ‘A . Vörös Ke­reszt hadiékitményes II. osztályú díszjelvényét díjmentesen kapták : gróf Apponyi Gézáné, gróf Apponyi Sándorné, dr. Kramolin Gyula, özv. Sa8s Istvánná, dr. Leopold Koméin1, Kovács Dávidné, Leicht Lajosné, Triebler Ilma, Baiers­dorf Richárd, dr. Bárány Lipót, Bartonicsek Jó zsef, dr. Berky József, dr. Boskovitz Mór, joba- házi özv. Dőry Józsefné, dr. Freyler Károly, dr. Freund Ignác, lovag Guttmann Lajosné, dr. Grünfeld Adolf, dr. Grünwald Elek, dr. Lévay Dezső, dr. Mester Józsefné, Mihalikné Bertalan Margit, felsőeőri Paál Józsefné, bonyhádi Perczel Dénesné, dr. Rothauser IzidöV, dr. Schall Kál­mán, dr. Schwartz Viktor, dr. Stern Miksa, dr. Stollár János, gróf Széchenyi Alice, dr. Varga Pál, dr. Vas Izor, dr. Lechner Konrád. A Vörös Kereszt hadiékitményes ezüst diszérmét díjmen­tesen kapták a következők: Ambrus Gizella, Baumgartner Vincéné, Baumgart Erzsiké, Ber­talan Kardia, Bedő Erzsiké, Bereck Istvánná, dr. Berky Józsefné, Bedő Simonné, Bölöny Ödönné, Börzsönyi Gyuláné, Cziráky Jolán, Dőry Janka. Dőry Hugóné, Dvorzsák Rezsőné, Eltzenbaum Margit, Fekete Matild, Freud Lea, Fqksz De zsőné, Garay Ákosné, Goldschmied Dénesné, dr. Grosch Józsefné, György Dénesné, Halmos Ilonka, Halmos Henriknó, Havús Béláné, Hermann Me­lánia, Herczegh Gusztávné, Horvát Jánosné, Hoffmann Edith, Hoff Etelka és Irma, dr. Jakab Lajosné, Huszti Mariska, Ivánka Ella és Etelka, Kadernoschka Jánosné, Kertész Karolina, Keil Honora, özv. dr. Kiss Miksáné, Kinkel Györgyné, Klieber Gizella, Vasvári Kovács Lajosné, Kovács Antalné, özv. Kovács Ottóné, Kovács Jolán, König Lajosné, Kramer Józsefné, dr. Kramolin Gyuláné, Krausz Béláné, Kratochwill Ilonka, Lengyel Ferencné, Lengyel Irma, Lőwy Jakabné, May Erzsébet, Máthé Károlyoé, Mihályfy Böske, felsőeőri Nagy Istvánná, Neszl Alajosné, Óráry Ferencné, Pauncz Samuné, Petrits Irma, Polgár Margit, Pollatschek Bella, Rassovszky Juliánná, özv. Rátkay Gézáné, Rózsay Elemérné, Rill Mariska, Söröss Józsefné, özv. Schankebank Al- bertné, dr. Schwartz Viktorné, dr. Schwetz An­talné, Steindl Anna, Steiner Vilmosné, Strelinger Jánosné, Stockinger Lajosné, özv. Szabadi Ist- vánné, Szabó Istvánná, Szász Gizella, Szili Já­nosné, Tóry Aurélné, Virányi Károlynó, Wald- mann Margit, dr. Zavaros Gyuláné, Bajó Pálné, Berger Pál, Rózsa Sándor, FejŐB Emma, Horvát János, Kiss József- Máthé Károly, dr. Rubinstein Mátyásné, dr. Zavaros Gyula, Dőry Pálné, Graics Mariska, Huber Lajosné, ifj. Kramolin Gyula, Pribai Ferenc, Takács Gyula, dr. Baumgartner Józsefné, Varjas Endre. — A Vöröskereszt hadi­ékitményes bronz diszérmét : Holub Ferenc, Mayer Ilonka, Szajki István. — Rendkívüli városi közgyűlés. A kép­viselőtestület folyó hó 17-én, szombaton délután 3 órakor dr. Szentkirályi Mihály polgármester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tartott, mely­nek tárgysorozata a következő volt: 1. A városi csendőrség szerződésének meghosszabbítása. 2. A szekszárdi ág. h. evang. egyházközség kér­vénye, telek vétele tárgyában. 3. A negyedik hadikölc8Önre vonatkozó tanácsi határozat. 4. Frank Miksáné kérvénye, az artézi kút vizének használatára vonatkozó szerződés ímeghosszabbi- tása iránt. 5. A városi alkalmazottak magán­tisztségére, illetve állására vonatkozó tanács­határozat. 6. Az üzleti záróráról alkotott városi szabályrendelet módosítása. 7. A városi rendőr- alkapitány helyettesítése tárgyában tanácsjavaslat. 8. Ferencz József volt végrehajtó nejének kér­vénye, özvegyi nyugdij megállapitása iránt. 9. özv. Molnár Józsefné hasontárgyu kérvénye. 10. lletőségi ügyek. — Auyakönyvi vizsgálat. Dr. Szontagh Antal belügyminiszteri osztálytanácsos folyó hó 13-án megvizsgálta a szekszárdi anyakönyvi hi­vatalt, ahol mindent a legpéldásabb rendben ta­lált. Az anyakönyvi hivatalt Danz Ferenc anya­könyvvezető hadbavonulása óta Sziits Ferenc nyilvántartó jegyző vezeti, aki egymaga a há­ború óta három hivatal tölt be a városnál. Dr. Szontagh Antal belügyminiszteri osztálytanácsos a* tapasztaltak felett megelégedését és dicséretét fejezte ki Szüts Ferencnek. — Áthelyezés. Az igazságügyminiszter dr. Kulin Rezső dombóvári kir. járásbirósági jegyzőt az újvidéki kir. törvényszékhez helyezte át. — Yras huszfilléresek, Most verik az állsmi pénzverő intézetben az uj vas huszfilléreseket, me­lyek hir szerint a jövő hónapban már forgalomba is kerülnek. — Helyreigazítás. Tekintetes Szerkesztő ur ! Becses lapja múlt heti száma a főgimnázium folyó tanévi évzáró ünnepének két mozzanatáról oly formában emlékszik meg, a mely félreértésre adhat alkalmat. Szíveskedjék a való tényállásnak megfelelően helyreigazítani igy: 1. Mint minden tanév végén, most is felolvastam azon két tárgy­ból bukott tanulók neveit, a kiket a tantestület a felsőbb tanhatóságnál javitóvizsgálati engedélyre ajánl. 2. Azt mondtam — minden él nélkül — hogy tanulóink előképzettségében még mindig mutatkoznak hiányok, mert a tanítók általánosan még mindig osztályaik túlzsúfoltságával küzdenek. Szekszárd, 1916 junius 15. Kiváló tisztelettel: Wigand János, főgimnáziumi igazgató. — Menetszázad. Vígan mennek katonáink a harcok mezejére. Ezt láttuk mi folyó hó 15 én, miliőn a helybeli 6-os vadászezred egyik százada ment el a harctérre. Láttunk fiatal és öreg, vi­rággal feldíszített katonákat, akik esküvel fogad­ták meg, hogy vitézül tognak küzdeni a leg­szentebb célért, a hazáért. A katonák eskütétele az újvárosi templom előtt elterülő térségen ment végbe. A katonáknak bárom nyelven szép, lel­kesítő beszédet mondottak. Majd innen, zeneszó Inellett, a városon végig vonulva, a vasútra mentek és külömböző indulók közepette a harc­térre robogtak. — Az elhanyagolt Sédpatak a „Tolna­vármegye és a Közérdek“ laptársunk csütörtöki számában két nyilatkozat formájában újból ki­öntött. Egyik nyilatkozó Fejős Károly mérnök ur, ki megtámadva érzi magát fennti cimü köz­leményünkkel, mivel a várost okoztuk a Séd­patak kiáradásaiból élőállott károk miatt, azt állitván, hogy a város nem mélyítette, kotortatta a Séd medrét. — Sajnálkozásunkat kell nyilvá­nítanunk a fölött, hogy általánosan tisztelt sze­mélyében megtámadva érezte magát, akaratun­kon kívül, annál is inkább, mer^nem is tudtuk, hbgy nyilatkozó vállalta a Séd gondozását. Mi ugyanis csak azt tudtuk, hogy a Séd belső med­rének gondozása, ennek keretében a városi érde­kelt lakosság személyi és vagyoni biztonságának istápolása a városi adminisztráció körébe tartozik. Meg azt, hogy az idén bajok vannak a Séd kö­rül, tehát a városi adminisztráció gondoskodása az idén nem terjedt ki a Séd patakral Maga nyilatkozó sem tagadja, hogy tényleg mulasztás forog fönn. Ez a mulasztás azonban szerinte nem a várost, nem a polgármestert, (akit nem is em­lítettünk mi sem) terheli, hanem a Védgát tár­sulat igazgatóját, akit a mi közleményünk „bizo­nyos körülmények, tekintetek .... stb.“ miatt nem mert mint ludast megvádolni. — Mint első közleményünkben, úgy ezúttal is annak a nyilat­kozó által is ajánlott igazmondásnak a jegyében akarunk megmaradni, amelyik a személyi támadás és gyanúsítás helyett a tárgyi tényállást tekinti. Fejős Károly mérnöki nyilatkozata szerint tehát, ha nem is kotratta a város a gondozásába utalt belső Sédet, a kiáradásokat az okozta, mert a Védgát elmulasztotta az ő hatáskörébe tartozó külső (alsó) Séd, valamint a parásztai Séd,J úgy a baktai és csatári árkok szabályozását. Haszta­lan kotratott volna a város fölül és belül, ha a városon kívül eliszaposodott a Séd levezető medre. Az egyidejűleg válaszképen nyilatkozó Védgát Társulati igazgató, Tóth Károly főmérnök ur fel­tevésnek minősiti csak ezt a nézetet, ellenben beismeri, hogy a Társulat munkaerő hiány miatt „nem képes“ tisztán tartani vadvizárkait. „Kár ott bűnbakot keresni, ahol a viszonyok kénysze­rűsége hozta magával a bajt.“ — Nem hírlapi polémia kedvéért tértünk vissza e tárgyra és is­mertettük a két nyilatkozatot, melyek múltkori közleményünkre szólaltak meg, hanem, hogy meg­próbáljuk most már megvilágítani az igazságot. Az igazság ugyanis a legtöbbször sem itt nincs, sem ott nincs, illetve itt is van belőle, meg ott is van belőle. Épugy, mint a mulasztásból. — Jelen esetben is a város nem gondolt a belső Séd kotrásával, a Védgát Társulat nem gondolt a külső (alsó) Séd mélyítésével. Hogy aztán az egyik külön, vagy mindkettő együtt eredményezte a kiáradáBokat, az már eső után — köpönyeg. Épugy nekünk is teljesen mindegy az, hogy ki a legeny a gáton, fő az, hogy valaki törődjék a Séddel, mert egy városban, ahol ilyen rakoncát­lan és veszélyeskedő patak van a város közepén, mint nálunk a Séd s a hol a területi viszonyok ennyi és ilyen vadvizeket termelnek, mint nálunk, ott elsőrangú gondoskodás tárgyát kell, hogy i képezze a belső vizek szabályozása. Csak ennyit akartunk és nem többet. S ha közleményünknek ez a következése meg lesz, úgy rendben van. De egymás ludasitásával, meg a kontra ób re; kontra ujságnyilatkozatokkal a Séd áradás járta lakosság még nem lesz kinn a vízből. — Már nem tárgyi rósz, (azért végül hagytuk) Fejős Károly ur nyilatkozatának azon része, hogy mint a városi mérnöki hivatal olasz fogságban levő vezetőjének helyettese, 78 éves tisztes korára appellálva, utasítja vissza a kötelesség mulasztás

Next

/
Thumbnails
Contents