Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-05-22 / 41. szám
XXVI. fXIl.) évfolyam 4*. szám Szekszárdi 1916 május 22. Előfizetési ár: Egész évre ................16 korona Fé l évre.........................8 > Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztéai felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnt kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezeréd] tstvin-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kladóhlratal: Bér) Balog Ádám-utca 42 szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ids küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre b«- kütdlk, S korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főraunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az árulás évfordulóján. Ma van ma, holnap lesz holnap. Ezt tartja ajmagyar szójárás. De mintha Olaszországnak a ma — tegnap lenne. Az is. A hűtlen Itália ma is ott van, a hol volt egy évvel ezelőtt, a hitszegés, a nyilt árulás emlékezetes napján. — Kadorna hires alpinói egy lépést sem tettek előbbre, mint a hol mi meghúztuk a bűvös kört, hogy eddig és ne tovább. Sőt Olaszország már még ott sincsen ma, a hol volt — tegnap. Nagy lendületű offenzivánk csizmasarka máris eltaposta a kigyó tarkát. Trónörökösünk diadalmas hadai mindent eltipró erővel ereszkednek alá a tiroli hegyekből. Erődök estek el, sok ezerszámra rúg az olasz fogoly. Százharmincon felül az ágyú s a géppuska zsákmány. Tiz, húsz kilométerre állunk csak az olasz síkságtól, a melyet, ha elérünk, Olaszország közeledik végzete felé. Ezzel az Isonzónál és a ka- rinthiai határon álló olasz hadseregekre is lesújt a nemezis, a nagy katasztrófa, mert a kezünkben van annak az óriási koporsónak a fedele, amelyet csak rájuk kell csappantani, hogy elevenen bele fojtsuk a Görz és Trieszt felé törekvő olasz offen- zivát. A kigyó, amelynek farkára lépnek, rendesen hátrakapja a fejét. Ezt kell tenni az olasz viperának is. Ha siet, akkor legfeljebb a íarka marad talpunk alatt, fejét a törzsével együtt kitépheti, de akkorára bizonyára követjük a másik sarkunkkal, az Isonzó felől is . . . A hitszegés épp ma egy esztendős évfordulója tehát semmikép sem kedvező a hűtlen barátra, az orgyilkolni készült Itáliára. A tőrt nem vertük ki még a ke- j zéből, de máris erősen megmarkoltuk a briganti öklöt . . . Érzik ezt már odalent is. A vessző- paripának elfáradt a lába. Mert más lábán könnyebb lovagolni, min* a sajátunkon. Ezt kezdi észrevenni a naiv gyermek, a szivárvány után futkosó Itália. Tirol, Görz, Trieszt, Dalmácia, az Adria feltörhetlen dió. Látják azt már ott is. Ezért kezd az án- tánttól pénzelt Secoló lágy zengésű béke húrokon citerálni. Szeretné a ma helyett, a tegnapot. A statusquot. .. Ezért fogadja az olasz király a béke elcsapott miniszter rét, a majd agyon kövezett Giolittit . . . Nem, nem, gálád, orgyilkos Itália. Ma van ma, holnap lesz holnap. Ezt tartja a magyar szójárás. A holnap tehát, nem lehet újra a — tegnap. Olaszországnak bűnhődnie kell gaz árulásáért, a kiontott baráti vérért . . . A mai nagy évforduló napján ezért imádkozik sok ezer özvegy és még több ezer árva . . . Pedig az Isten igazságos ... Az esküszegőre lesújtó karját már — felemelte ... B. A negyedik hadikölcsön. A jegyzézi idő két utolsó napján tetőpontját éri el az egész országra kiterjedő lelkes toborzás az uj nemzeti kölcsön érdekében. Felvonul a nemzet apraja-nagyja, hogy teljes és tökéletes győzelemhez juttassa negyedik pénzügyi erőfeszítésünket. A heteken át tartó következetes és lelkes agitáció az utolsó napokban termi meg közgazdasági szempontból legértékesebb gyümölcseit, amidőn a nemzet derékhada, a legszélesebb néprétegek, maga a nemzet egésze mozdul meg, hogy eldöntse gazdasági erőnk negyedik csatáját. Ügy érezzük, hogy az utolsó napokban mindenki ott lesz, ákinek módjában van bár a legcsekélyebb összeggel is hozzájárulni a hadi célokra szükséges és végleges győzelmünk biztosítása ér- oekében olyannyira nélkülözhetetlen költségek előteremtéséhez. Úgy érezzük, hogy a lelkes hangulatban izzó közvélemény magával sodró hatása alól a legközömbösebb, a hazaiias kötelességtel- jesités iránt teljesen érzéketlen sem birja magát kivonni, Erkölcsi lehetetlenségnek látjuk, hogy az utolsó három nap alatt egy is kimaradjon a sorból, akinek anyagi helyzetéből folyólag okvetlenül ott kell lennie. Az a jelszó, hogy negyedik gazdasági erőfeszítésünknek mindenképen méltónak kell lennie a harmadik nemzeti kölcsöaünk fényes sikeréhez és mindannyiunknak kicsinek és nagynak anyagi hozzájárulását feltétlenül megkívánja a haza szent érdeke: mint valami harangzúgás terjed begyen-völgyön át, városról- városra, faluról falura és kérő, figyelmeztető, parancsoló szavának nem állhat ellen senki sem. A kölcsön feltételei úgy vannak megállapítva, a pénzintézetek előzékeny készsége oly jegyzési könnyítésekkel siet segítségünkre, hogy nem maradhat el senki sem. Erős meggyőződésünk, hogy igy is lesz és senki sem fogja magát kivonni minden magyar ember jegyzési kötelessége alól. Hiszen valósággal megható példát nyújtanak erre is vitéz katonáink, akik amellett, hogy életüket és vérüket áldozzák hazánkért, még a hadiköl- csőn jegyzése tekintetében sem maradnak hátul. A hadrakelt seregek köréből egyre több és több jegyzőéi bejelentés érkezik, Ilyen körülmények közt vájjon ki venné magára azt a szégyent, hogy ha már itthon kellett maradnia, még a hadikölcsön jegyzése terén is mögötte maradjon vitéz katonáinknak. Az, hogy csak 50 vagy 100 koronát jegyezhet, senkit se riasszon vissza. Ezek a kis jegyzések megannyi kőkemény tégla és ezekből a téglákból olyan hatalmas vár épül fel, amelyen összeomlik az ellenség ,,minden támadása. Hiszen mindenki tudja, hogy ellenségeink letettek már arról a reménységükről, hogy Könnycsepp az égben . . . Az Úr Ítéletet tart fönt az égbe’ Hogy duljon-e a háború tovább, Vagy jöjjön már a béke ? A mennyei igazság mérlegébe Rakják az angyalok A földi szivek kívánságait, És jönnek a porból való „nagyok“: Országukat vesztett királyok, Két balkezü, vert hadvezérek. Farizeus diplomatáknak álnok, Sokrétű kigyófajzata. A hadseregszdllitó puritánok És fegyvergyárosok hada. S mind, akik a halálból élnek. — Szóval az egyik serpenyőben Gyűl, gyűl a háborúság vágya bőven! A mérleg másik serpenyője Sokáig úgy áll üresen. Hiszen, ha a haza hivánja tőle, A nép tűr, vérzik s hallgat csendesen. S dehogy panaszkodnék az árva! — Ám mintha Isten valamire várna . . . . .. S egyszerre ime, harmatgyöngy gyanánt Egy könnycsepp hull a másik serpenyőbe. Egy árva könnycsepp valahonnan. — Az Úr tudja: hogy egy angyalra-vált Gyermek ejtette fönt az égi-sorban. Egy angyallá-vált kis gyerek Ki édesapját idelent Mióta háborúba ment: Hiába sírta, sirdogálta vissza, S kinek halálos bánatát eleddig \ Megvigasztalni még a menny se bírta. És Isten mérlegébe E harmatcseppnyi könnyű úgy eseit: Hogyr hosszan viszhangozták az egek Az Úr döntését: béke, béke, béke! SZABOLCSÉ A MIHÁLY. Az ultráinál hős. (Egy sebesült'katona elbeszélése után.) ^ A duklai betörés idején a . . . vadász ezred egyik zászlóalját is felvitték az oroszok ellen. A csapat 400 emberből állt egy főhadnagy ; vezényletével. Zborónál sokkal nagyobb számú orosz haderővel ütközött össze, a mi hadseregünk. A zászlóalj teljesen elszakadva a hadtesttől egy meglehetősen fedett helyen foglalt állást. Az eddig szünet nélkül bömbölő ágyuk, sivitó shrap- nellek, kattogó gépfegyverek és paska lövések elnémultak. Hogy mi történt, azt a kis csapat nem tudta. Csak állt tüzelésre és elvonulásra készen s várta a további parancsot. Maga a főhadnagy se volt tisztában a helyzettel. Vártak. Türelmetlenségük mindjobban fokozódott. Az egész csapatnak nagyon különösnek tűnt fel a hirtelen beállt csend és valamennyien izgatottan néztek végig a láthatáron. Oldalvást a sötétlő erdőben gyalogos honvéd zászlóaljak feküdtek. Két három perc múlt el már, mióta a főhadnagy megállt s izgatottan és figyelmesen vizsgálta messzelátójával a vidéket. Hirtelen nyugtalanul nézett előre; nemsokára a legénység is szabad szemmel meglátta azt a fekete tömeget, amelyet a főhadnagy figyelmesen nézett s amely mindig közelebb közelebb húzódott a kis csapat felé. Már csak ezer lépésnyire lehettek, amikor a főhadnagy igy kiáltott : — A kozákok ! Most már a legénység is tisztán kivehette a feketebárány süvegü és hosszú pikával felszerelt kozákokat, amint feléjük vágtattak. Egy pillanat és a főhadnagy vezényszavára az egész csapat rajvonalt képezett, várva mig azok lőtávolságba érkeznek. De nem jöttek, hanem félkörbe fogva a kis csapatot megálltak. Egy főtiszt fehér zászlóval előre lovagolt, vagy hatvan lépésnyire és fönszóval adta németül tudtukra, hogy a magyar csapatok kénytelenek visszavonulni és igy a zászlóalj el van vágva, tehát rakják le a fegyvert és adják meg magukat, mert ha nem, őket egytől egyig lekaszaboltatja. A főhadnagy az altisztekkel a rajvonal háta mögött tanácskozni kezdett. Való, hogy abban állapodtak meg, hogy a túlerő előtt megadják magukat. Hanem ezalatt egészen más történt. Volt ugyanis a zászlóaljba, egy, az oroszoktól átszökött ukrainaista beosztva. O tudta, hogy mi vár rá, mint szökevényre, ha elfogják, hisz látta nem egyszer, egy-két társának megcsonkított holttestét, kik mint 6, szökevények voltak. Oda sompoly- gott a tanácskozó tisztekhez és midőn meghallotta, hogy csakugyan lerakják a fegyvert, nem szólt senkinek semmit, gyorsan előre lépett a rajvonalból, puskáját arcához emelte és a feleletre várakozó kozák főtisztet lelőtte a lováról. Lett erre nagy zavar a kozákok közt, megcsörrentek a fegyverek, előre szegzett pikával és nagy lármával Rohantak a kis csapatra. A csapat se volt rest, tüzeléshez fogott. A MT Minél nagyobb lesz a hadlkölcsön összege — annál gyorsabban vészünk ellenséselnkkel! "fSH
