Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-05-04 / 36. szám

TOLNA VARMEGYE és » KÖZÉRDEK Olasz hadszíntér: Az Adamello*terü!eten a harcok tovább folynak. RivéDál és a Col di Lana területén heves tüzérharcok keletkeztek. Az olaszoknak a Rothnand csucs ellen intézett táma­dását visszavertük. Délkeleti hadszíntér: Nyugalom van. Höi'er altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, május 3. A nagytőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Dixrauidentöl északra német osztagok meglepő tüztámadással kapcsolatban behatoltak a belga vonalakba és néhány tucat katonát fog­lyul ejtettek. A Tour de Paris vidékén (Argonne erdőség) járőreink a második francia árkon túl törtek előre. Néhány foglyot hoztak magukkal. A Maas két oldalán a helyzet változatlan. Báró Althaus főhadnagy a Coillette-erdő felett a hatodik ellenséges repülőgépet lőtte le. Azonkívül egy francia repülőjármü légi harcban Thiaumont-erődtől délre lezuhant Másik kettőt védőágyaink lőttek le a Tulou gerinctől délre és a Thiaumont-majornál, egy ötödiket gépfegyver­tüzelésünk Hardaumcntnal. Ez utóbbinak veze­tője meghalt, megfigyelőtisztje súlyosan meg­sebesült. Keleti és balkáni hadszíntér : Nincs ujssg. A legfelsőbb hadvezetőség Török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, május 3. A főhadiszállás közli : Április hó 30-án a szmirnai vizeken Makri mellett megjelent néhány ellenséges hadihajó. A hadihajók hatástalanul bombázták a part egyes részeit. A többi frontról nincs fontosabb jelentés. FolylK a hndlKölcsön Jegyzés. Katonai fölényünket az ellenség is kényte­len elismerni, és most utolsó reményét gazdasági erőink kimerülésébe helyezi. El keli tehát követ­nünk mindent, hogy ellenségeinknek eme remé­nyét meghiúsítsuk és megsemmisítsük. Ezt csak úgy érhetjük el, ha mindenki a maga erejéhez képest részt vesz a hadikölcsön jegyzésben s ily módon a hadiszükségletek további fedezéséhez és a diadalmas béke megszerzéséhez, hatékonyan hozzájárul. • Az egész országban a régi lendülettel in­dult meg a hadikölcsön jegyzés, bár azzal a szo­morú és megdöbbentő jelenséggel találkozunk most is, hogy azok, akik eddig is tartózkodtak, s akiket éppen a háború okozta drágaság óriá- silag megnövekedett jövedelemhez juttatott, ostoba bizalmatlanságból, vagy teljes tájékozatlan­ságból nem vesznek részt a jegyzésben. A sok pénzzel biró úgynevezett kisemberek azt az abszurditást hangoztatják, hogy azért nem jegyeznek, mert ilyen módon siettetik a háború végét. Aki a háborúnak győzelmes végét akarja, aki azt akarja, hogy az eddigi tengernyi vér és I pénzáldozat ne vesszen kárba, hanem hogy a maradandó és zavartalan béke áldásait élvezhes­sük mi és utódaink, annak meg kell adnia a háború további sikeres folytatásához szükséges anyagi eszközöket, hogy a további szükséges erőkifejtéssel a döntő és végleges diadalt biz­tosíthassuk. Ezt csak hűséges kitartással és vál- i tozatlan áldozatkészséggel lehet elérni. Azoknak neveivel, akik eddig is minden téren megállották helyüket és ezekben a nehéz időkben hazafias kötelességüket készségesen le­rótták, ezúttal a IV. hadikölcsön kibocsájtásánál is találkozunk, viszont az önző és kishitű em­berek, nemkülönben a bizalmatlanok és a tudatlanok ezúttal is visszamaradnak. Egyes helyeken a mi vármegyénkben lélekemelő módon, igen szép eredménnyel folyik a jegyzés, viszont vannak községsk, amelyek éppenséggel nem felel­nek meg a várakozásnak. Ezek között vezető helyet foglalnak el a közeli Fadd és Sióagárd községek igen vagyonos szinmagyar lakossága, fő­leg pedig Fadd, mely virágzó jómódú községnek a mezőgazdasági termelés folytán újabban még na­gyobb vagyont és tekintélyesebb jövedelmet, ki­vált készpénzt gyűjtő polgárai érthetetlen kö­zömbösséget tanúsítanak ezúttal is a hadikölc3Ön- nel szemben és a lakosság legnagyobb része telje sen tartózkodó álláspontra helyezkedik, mig a legvagyonosabb és legtekintélyesebb gazdák és kereskedők csak a legjelentéktelenebb összege- ket jegyzik. Gazdagoknak és kisembereknek egyaránt kötelességük tehetségükhöz mérten a jegyzés elő­mozdítása, ne gondolják azt, hogy azzal a csekély összeggel, melyet módjukban áll jegyezni, nem segítenek az ügyön, mert hiszen a lavina sem mindjárt egy hatalmas tömeg, hanem kicsiben kezdődve, mind gyorsabban hömpölyög le, mindig nagyobb tömegeket ragadva magához, erejével emberfeletti pusztításokat tud végezni, éppigy a kicsi jegyzések százezrekké, milliókká, sőt milliár dokká válnak, meghazudtolva az egyéni csekély ségüket. Amint a hótömeg ereje pusztító s ki számithatatlan erősségű, éppúgy a kisemberek kistőkéje együttvéve emberfeletti erőt tudnak a nemzetnek kölcsönözni. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell József né úrnő kezdeménye­zésére megindított gyűjtés folytán, újabban a kö­vetkező adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz: Kovács Sebestény Endre főispán ebédmegváltás címén I< 200'— Paksi ev. egyházközség adománya 34 78 összesen: K 234'78 Eddigi gyűjtésűnk: „ 22899T2 összesen : K 23133'90 Minden polgárnak erkölcsi és hazafias köte­lessége, hogy a hadi kölcsönre jegyezzen! Vihar a levelet szerte-széjjel szórja, A szegény bakának forgandó a sorsa! Ma még piros élet, holnap fehér álom ! ...Ne sajnáld a csókot tőlem, gyönyörű virágom! Ezredesünk elgondolkozva néz maga elé. A nevetős, vidám I. kapitány gondolata is ki tudja, merre jár. Mellettem ül Sch. Zoltán kapitány. A világbajnok. Széles, domború melléből mély sóhajtás tör tel. Elővesz egy fényképet, gyöngé­den, becézően, mint egy kis gyermeket. S nézi- nézi fiatal feleségét. Azt aa aranyhaju, kékszemü, szépséges bécsi asszonyt. Az én lelkem is messze- messze jár. A nagy magyar alföldön. Egy kis kúriában. Ott játszik annyjával az én kicsi lá­nyom. Egy kis kúriában, hol tán most búcsúzik épen a család szemefénye, egy mosolygós szemű, fiatal huszárzászlós 1 Száll tovább a nóta: Tovaszálló felhők, ne szóljatok otthen Az én fehérhaju bánatos anyámnak, Hogy a lelkem beteg, hogy a szivem vérzik, Arcomon a rózsák halvánnyá válnak. Hogy a régi sebem zem bir behegedni, Hogy azt a volt kislányt nem tudom feledni! Ne szóljatok neki virághervadásról, Falevél hullásról, alkonyborulásról! . . . Csendes elmúlásról 1 És száll a nóta, a magyar nóta ! Az a bá­natos, fülbemászó, szívhez lopódzó magyar nóta! A hegedüvonó mintha átszellemülne! Oly fino­man, oly lágyán susog. Alig hallhatóan. És mé­gis meghalih''óan. A terem csendes, mint a templom az imádság alatt. — A fiuk az asztalnál egy­másra néznek Szemük még jobban csillog. De tán homályosabban lát. Lelkűk messze-messze jár. Elhagyott hazában, szép Magyarországon, Biharvármegyének vadregényes földjén, ödalo- pódzik amellé a kis ház mellé, bekandikál azon az ablakon, azon a régen látott ablakon. Ott benn még világ van . . . Ott benn ég a lámpa. Az az öreg asszony, fehér öreg asszony lapoz­gatja lassan kopott imakönyvét ... És olvas és olvas átszellemült arccal ... Tán n szeme fá­radt ? . . . Tán a könyv homályos ?! . . . De sokszor felveszi azt a gyászosszélü kicsi, fehér kendőt! . . . Azt a nedves kendőt! Tovaszálló felhők, ne szóljatok otthon Az én fehérhaju, bánatos anyámnak 1 Szállj, szállj, magyar nóta, te szivből eredő, könnyet fakasztó, a téli fagyból is tavaszt éb­resztő magyar nóta! Szenteld meg ezt a heve­nyészett házat! Tedd otthonossá! Szenteld meg ezt a rideg vidéket! Tedd langy meleggé! Szólj, szólj magyar nóta ! Illess meg bennünket! Rin­gass abba a hangulatba, melyben a magyar em­bernek oly kimondhatatlanul tele van a szive ! Osszeölelkezik, összecsókolódzik, sírva örül és mosolyogva hal meg! Az idő úgy ziet. Már éjfélre jár. Vegyük nyakunkba ismét az erdőt! Gyerünk haza! Ki­lépek a szabadba. Gyönyörű csillagvilágos, hold­fényes éj! A fák ágai csillognak, 'mint az ol­vasztott ezüst. Kinn a vonalon szaggatott fegy­verül*, majd egy-egy salvé. Fölöttem éles szisz- szenés. Alattomos, mint a viperáé. Fejemre hull pár hópehely . . . Az épületből kihallatszik a nóta töredékes akkordja: Ma még piros élet, holnap fehér álom 1 Oroszország, 1915 november 21. G8de Lajos. HÍREK. ________ Fe lhívás vármegyénk pénzintézeteihez J A hadi kölcsön jegyzéseknek nyilvános közlése a nevek és összegek megjelölésével igen buzditólag hat azokra, akik még nem jegyeztek, miért is kérjük a vármegyebeli intézeték igen t. vezetőségét, hogy a jegyzésekről a hazafias cél előmozdítása végett lapunkhoz kimutatásokat küldeni szíveskedjenek. — Kitüntetés. Szabó László 19. számú közös hadseregbeli gyalogezred főhadnagya az orosz harctéren szerzett érdemei elismeréséül Ú felségétől a Signum Laudist kapta, a vitézségi érem szalagján. — Lelkigyakorlatok. Az Oltáregylet el­nöksége felhivja az oltáregyleti tagok figyelmét, hogy folyó hó 8., 9. és 10 én egy Jézus-tarsasági atya vezetése mellett, a tagok részére lelki- gyakorlatok lesznek. Bővebb értesítés a kibocsáj- tandó meghívókban. — Ezernyolcszáz kitüntetés a tizenhetes honvédeknek. Fejérmegye közönsége a húsvéti ünnepek alkalmából szeretetadományt küldött a 17 es honvédeknek a harctérre. Az ezredparancs­nok válasza, amelyet Széchényi Viktor főispán­hoz intézett, egész terjedelmében a következő : „Van szerencsém Méltóságoddal tudatni, hogy a pótzászlóalj parancsnokság által továbbított 8 láda szeretetadomány a mai napon az ezredhez beérkezett; azt az egyenlő létszámra való tekin­tettel, a 17. népfö kelő- és a 17. honvédgyalog­ezredek közt testvériesen megfeleztem és a nép­fölkelő ezredre jeső felét annak a mai napon el­küldtem. Kérem Méltóságodat Székesfehérvár sz. kir. város és Fejérvármegye közönségének a ne­mes adományért az ezred legszebb köszönetét tolmácsolni ; a küldeményekben, az élettelen szi- varkák közt az adakozók szeretetét, érettünk dobogó szivüknek gyors verését is megtalálták, mindenki a reá eső részből otthonhagyottjainak szerető, aggódó, de egyben biztató izenetét érezte ki. Köszönjük ezt a szeretetet, aggodalmaikkal szemben az igazságos és jóságos magyarok iste­nére hivatkozunk, ki eddig az ezredet még a legnehezebb és emberfölötti órákban sem hagyta el. Biztatásukkal szemben pedig megnyugtatha­tom mindnyájukat azzal, hogy az ezrednek a Kárpátok és a doberdói harcokban, küzdelmei ben csak folt nélküli ragyogó lapja van, hogy helyét — ha Isten is úgy akarta — az utolsó percig mindenki, minden alkalommal megállta. Bár az ezred küzdelmei fölött véglegesen a tör ténelem fog dönteni, az lesz hivatva a lapok sorait aranyozni, vagy árnyékolni, azért boldog büszke­séggel már most is közölhetem, hogy 182 tiszti és 1500 legénysági kitüntetés és ismételten dicséret, elismerés jutott az ezrednek. A mi jóságos had­testparancsnok urunk, fenséges József főherce­günk érdemesnek tartja az ezredet nemcsak a kitüntetésre, de atyai szeretetóre is. Mind e jó­ság, szeretet és aggódás csak újból megerősíti az ezredet, bízva a magyarok istenében, a dicső­séges békéig tartó küzdelemre. Fogadja Méltósá­god megkülönböztetett nagyrabecsülésem kifejezé­sét és legszebb üdvözletemet. Siposs, alezredes. — Ebéd megváltás. Kovács Sebestény Endre főispán a szokásos közgyűlési ebédet múlt hó 29-én is 400 korona jótékonycólu adománnyal váltotta meg, ezen összegből 200 koronát, a harc­téren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére a báró Schell Józsefnó által megindított gyűjtésnek, 200 koronát pedig a szekszárdi Vöröskereszt kórháznak juttatva. — A csődbejutott Paksi Takarékpénz­tár bünpöre. A bizonyító eljárás végéhez köze­ledik. Dr. Glück, a takarék volt ügyészének és Erdélyi volt könyvelő kihallgatásával a tanú­kihallgatás f. hó 4 én befejeződött. Az ügyész indítványára felolvastatták a kétségtelenül elma­radt tanuk régebbi vallomásait. 5 én a szakértők meghallgatására kerül a sor. A jövő hétre vár­hatjuk az érdekes bünperben az ítéletet. — Lesz rézgálic. Örömmel tudatjuk szőlős­gazdáinkkal a hirt, hogy a földmivelési miniszter, méltányolva Forster Zoltán alispánnak felterjesz­tését, a már kiutalt 1400 métermázsa rézgálicon felül, |Tolnavármegye részére újabb 2800 mm. rézgálic küldését helyezte kilátásba, az eddigi előnyös árban és kiosztási utón. A miniszter tö­rekvése oda irányul, hogy e mennyiség még az idei permetezési időszakra, vagyis május, junius és julius hónapok folyamán a szőlősgazdák ren­delkezésére álljon és kilátásba helyezi, hogy még ezen mennyiségen felül is juttat később rézgáli- cot. Ezen mennyiségekből szőlőterületeik arányá­ban az eddig nem jelentkezettek is részesitendők és ezek számára uj jelentkezési határidő tűzendő ki. A földmivelési kormány ez intézkedésével a szőlősgazdák legteljesebb elismerésére tette magát érdemessé. _______________________'%\6 május 4

Next

/
Thumbnails
Contents