Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-05-01 / 35. szám
XXVI. (XII.) éwfolyam. ______________________35. Szám. Szekszárd, 1916 május I. . . . Szerkesztőség: Bezeréd] '1it»án-utca‘5. szám. Id« küfaendSk > lapot érdeklő össze* küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádim-utca 42. *zám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Előfizetési ár: Egész évre.................16 korona Fel évre.........................8 » Ne gyed évre .... 4 * Egy szám ára .... 1« fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nvilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnl kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.—Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatirs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Hegyei közgyűlés. Tolnavármegye törvényhatósági bizottsága április 29-én tartotta tavaszi rendes közgyűlését, a tagok nagy részvétele mellett, amit érthetővé tesz az a körülmény, hogy a nyugdíjba ment három főszolgabírói állással kapcsolatosan 7 tekintélyes állás került betöltésre és köztudomású, hogy a személyi ügyek mindenkor erős hatással vannak a kedélyekre még akkor is, ha, mint a jelen esetben, csupa egyhangú választásra van kilátás. A vendégek. A bizottsági tagok sürü csoportjaiban érdekes vendégek is voltak láthatóh. így Reich Géza huszár alezredes, akit öccsének : Reich Oszkárnak főszolgabíróvá történő megválasztása vonzott ide, továbbá Simontsits Béla és Elemér, akik édes atyjokat: Simontsits Elemér képviselőházi alelnököt kísérték le régi otthonukba. Sugár, délceg leventékké nőtt fel a két ifjú, az idősebbik közöshadseregbeli huszár kadetőrmester, az ifjabb honvédhuszár zászlós. A szem jóleső örömmel pihent meg a daliás vitézeken és önkéntelenül is a költő szavaira gondoltunk : Csak sast nemzenek a sasok 1 A megnyitás. Kovács Sebestény Endre főispán pont 10 órakor foglalta el az elnöki széket, lelkes éljenzéssel fogadtatva. Az ülést megnyitva, bejelentette, hogy a tavaszi rendes közgyűlés a belügyminiszter engedélyével azért tartatik ily későn, mert a főbirói nyugdíjaztatások elintézése végett, előbb rendkívüli közgyűlést kellett tartani. Simontsits Elemér üdvözlése. Ezután a főispán meleg szavakkal üdvözölte a közgyűlésen résztvevő Simontsits Elemér képviselőházi alelnök, megyebizottsági tagot, abból az alkalomból, hogy a király őt a Szent István- rend középkeresztjével kegyeskedett kitüntetni. Nem ünnepelni, csupán csak üdvözölni akarom, mondá a főispán, ő méltóságát, hogy ez által is [bizonyságot tegyek a szeretetről és ragaszkodásról, [mellyel iránta viseltetünk! (Lelkes éljenzés.) Az ő közéleti működésének és érdemeinek nagyobb része az ő közismert országos tevékenységére esik ugyan, de benne foglaltatik az a munkásság is, melyet egy negyedszázadon át, Tolnavármegyében fejtett ki, amely munkásság alapján valóban nem egyoldalúság részünkről, hogy oly nagyra tartottuk és értékeljük az ő érdemeit. Kéri őt, hogy országos gondjai között sohase feledkezzék el szülőföldje ügyeiről és ezután is, mint eddig, tapasztalataival és tanácsaival támogasson bennünket. (Általános tetszés és éljenzés.) A negyedik hadikölesön. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság 1 Nemcsak hivatalommal járó, de hazafias kötelességem ellen is vétenék, ha nem használnám fel a mai közgyűlésünkben kínálkozó alkalmat arra, hogy a Tekintetes Törvényhatósági Bizottság itt jelenlevő igen tisztelt tagjainak és általuk közvetve, a Vármegye egész közönségének figyelmét, innen az elnöki székből újra is reá nem irányítanám, az országos kormány által a legközelebb múlt napokban közzétett IV-ik hadi- kölcsönre vonatkozó felhívásra. A még mindig tartó háborús állapottal járó költségek fedezetéről való gondoskodás tette kötelességévé a kormánynak, ezen újabb hadikölesön kibocsátását, épen ezért csak természetes ha a nemzet minden egyes polgára hazafias kötelességének tartom, hogy egyrészt a kölcsön aláírásában anyagi erejéhez mérten részt vegyen, másrészt ismerőseit ^és polgái társait ilyen irányban felvilágosítva, a kölcsön kötvények jegyzésére rábeszélni, ennek szükségességéről őket meggyőzni igyekezzék. Nem tartom szükségesnek részletezni azokat a feltételeket, melyek jövedelmezőség tekintetében a hadikölesön kötvények vételét tőkeelhelyezés szempontjából olyan kiválóan előnyössé teszik, mert hiszen ma már ismeri azokat mindenki, csupán röviden azt jeliem, hogy a most aláirásra bocsátott hadikölesön kötvények jövedelmezősége is a kibocsájtási árfolyamot véve alapul, — a 6 százalékot jóval meghaladja. — Hogy pedig azt a kamatot az államkincstár nemcsak Ígéri, hanem pontosan és rendesen meg is fizeti, tanúsíthatják mindaiok, kik a korábbi kölcsönök aláírásában résit vettek. — Siorosan véve tehát nem is anyagi áldoiatot kér polgáraitól az állata, hanem csakis azt, hogy rendelkezésükre álló megtakarított pénzüket ahelyett, hogy a takarékpénztárba helyezzék el, vagy talán éppen gyávaságból, a ládafiában gyümölcsö- zetlenül hevertetnék, jó kamatozás ellenében bocsássák rendelkezésére, az aláírási felhívásokban meghatározott és közölt időben, készpénzben leendő visszafizetés kötelezettsége mellett. Rendelkezésre álló megtakarított pénzünknek ezen hadikölesön kötvényekben történő elhelyezése biztonságáról ném is akarok szólni, mert hiszen az nem is lehet igaz magyar ember, aki ebben kételkedni mer. Mindezeket tekintbe véve arra kérek mindenkit, hogy a most aláirásra bocsátott IV-ik hadikölesön mennél fényesebb sikerének előmozdítására irányuló munkából és az ezzel járó fáradságból vegye ki a maga részét azzal a tudattal, hogy általa nemzetünk ás hazánk szent ügyét szolgálja. Épen ezért telje»'* bizalommal fordulok mindazokhoz, kiknek alkalmuk és módjuk van Úgy az egyesekkel, mint a társadalom széles rétegeivel való állandó és közvetlen érintkezésre és a kik a vezetésre és irányításra társadalmi vagy hivatali állásuknál fogva hivatottak is, hogy ez irányú hazafias kötelességüknek feleljenek meg. Külön is felkérem erre a vármegye járási tisztviselőit, a községi jegyzői kart, az összes egyházak és felekezetek lelkészeit és tanítóit. Úgyszintén a községek elöljáróit, hogy ismert befolyásuk egész latbavetésével vegyenek részt ebben a munkában. Vármegyénk pénzintézeteit é* azoknak vezetőit pedig, akik már az előző hadikölesön aláírások alkalmával is olyan örvendetes és szép eredményeket értek el önzetlen fáradozásukkal éz munkásságukkal, — arra kérem bogy ezúttal még nagyobh becsvággyal fogjanak a dologhoz, amit mozt már annyival is bátrabban tehetnek, mert az eddigi tapasztalatok bizonyítják, hogy ha betétállományuk az aláírások folytán, pillanatnyilag némi visszaesést mutat is, az rövid időn belül nemcsak hogy ismét vizszapótlódik, de mint a mostani helyzet tanúsítja, még emelkedést is mutat. Tekintetes törvényhatósági Bizottság 1 A mai világháborúval kapcsolatos, nagy és fontos külpolitikai és közgazdasági érdekek is fűződnek a most alirásra bocsátott IV ik hadikölesön sikeréhez. Ép azért az eredménynek felül kell múlni az eddigieket. Az a számsor, mely az aláirás végeredményét fogja mutatni, nemcsak anyagi erőnknek lesz tanúsága, de egyúttal bizonyítéka lesz annak az elszánt akaratnak, hogy ezt a reánk kényszeritett háborút, igazunk tudatában, Istenben bízva, végig akarjuk és fogjuk is küzdeni a teljes győzelemig, amely nélkül tartós békére számítani nem lehet. Simontsits Elemér beszéde. A főispán köztetszéssel fogadott hazafias, bnzditó szavai után Simontsits Elemér képviselőházi alelnök állt fel szólásra. Nem mulaszthatom el, úgymond, hogy hálás, szivem belsejéből jövő köszönetemet ne nyilvánítsam a főispán és az alispán urnák azon meleg, megtisztelő szavakért, melyekkel a törvényhatósági bizottság előtt (Az alispán időszaki jelentésében. A szerk.) rólam megemlékeztek. Én ide, a vármegye székhazába mindig azokkal az érzésekkel térek visz- sza, mint a szülői házat elhagyott gyermek a szülői házba. A tek. törvényhatósági bizottságnak az én közéleti munkásságom iránt nyilvánított elismerő magatartása reám nézve a legértékesebb, biztató kritika. Munkásságom csekélységének tudatában pirulva fogadtam a legfelsőbb kitüntetést, de a hála és hódolat túláradó érzéseivel töltötte el szivemet a királyi kegy nyilvánítás mert tudtam, éreztem, hogy e nehéz időkben minden erőmet, amivel rendelkeztem, az ország nagy érdekei szolgálatára fordítottam. Ma, mikor a nemzet élethalál harcát vívja, érdemet szerezni nem lehet, de meg lehet szerezni a lelkiismeret nyugalmát azzal a tudattal, hogy a kö- telességteljesitésből legjobb tehetségünkhöz képest kivettük részünket. Legnagyobb boldogságom volna az a tudat, hogy munkásságommal némi- képeu is hozzájárulhattam aboz, hogy a fronton küzdő katona tudja, hogy az itthonmaradottak: a kormány, a társadalom, az egyesek összefognak és pótolva mindazokat, amiket ő most itthon teljesiteni nem tud, hozzátartozói iránt megteszik kötelessógöket. Katonáink ezen megnyugvása a legnagyobb jutalom működésűnkért. Kérem a tek. törvényhatósági bizottságot, hogy tartson meg továbbra is jóindulatában. (Lelkes éljenzés.) Ezután áttértek a tárgysorozatra. Az alispán időszaki jelentése tudomásul vétetett. Ebből kifolyólag felirat intéztetik a földművelési miniszterhez a Sió-meder kotrása és a Sió.zsilip kezelési szabályzatának betartása tárgyában, úgyszintén felir a vármegye az ebzárlat 40 napról 90 napra való kiterjesztése céljából. A számonkérőszék jelentése, mely a központi tisztviselők ügy szorgalmáról elismerésre méltó adatokat tartalmaz, örvendetes tudomásul vétetett. Következtek a választások. A megüresedett 3 főszolgabírói állás betöltésére kijelölő választmány alakíttatott, melynek tagjaivá a főispán kinevezte gróf Apponyi Géza vbt. tanácsost, Sztankovánszky János kamarást, Török Bélát, a közgyűlés részéről megválaszta- tott Simontsits Elemér képviselőházi alelnök, Őrffy Lajos, Bernrieder József. Rövid tanácskozás után a kijelölő választ* mány jelentette, hogy minden állásra csak egy- egy pályázó jelentkezett éspedig: a dombóvárira Szévald Oszkár másod főjegyző, a sjmontornyaira Reich Oszkár szolgabiró, tb. főbíró, a tamásiira Sörös József szolgabiró, tb. főbiró, kik is egyhangúlag megválasztott főszolgabiráknak nyilváníttattak ki. A Szévald Oszkár megválasztása folytán megüresedett másod főjegyzői állásra Becht Ödön szolgabiró, tb. főbiró választatott meg egyhangúlag és az e választások következtében megüresedett 3 szolgabirój állásra, mint egyedüli pályázók : Szongott Edvin közig, gyakornok, főispáni titkár, dr. Kurz István közig, gyakornok és dr. Szabó Elemér vasmegyei közig, gyakornok, tb. szolgabiró választatott meg egyhangúlag, mire az esküt a közgyűlés színe előtt nyomban letették. Az egyhangú választás emelkedett érzelmekkel töltötte el a-közgyűlésen résztvevők keblét és az ünnepélyes hangulatnak Kovács Sebestény Endre főispán a következő szavakban adott- kifejezést : ■ . i Hálás köszönetemet nyilvánítom mindazoknak, akik közreműködtek e lélekemelő momentum előidézésében, hogy egy ilyen, mondhatni kis restauráció ily egyértelmű határozattal volt megejthető. Ebben a tényben biztositékát látom a jövő fejlődésnek, melyre Tolnavármegyének szüksége van és melyre érdemes. Eanek a békés fejlődésnek elkerülhetetlen feltételei az összhang. Üdvözlőm a most megválasztott tisztviselőket, kiknek munkásságuk a múltból ismeretes, velők a főszolgabírói állásokba régi tisztviselők jutottak, akik a hosszas várakozás nehéz idejében meg tudtak felelni hivatalos kötelmeiknek; hiszem és reményiem, hogy a vármegye közönségének ez elismerése után még fokozottabban fognak dolgozni a vármegye étdekóben. De üdvözlöm a Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
