Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-04-20 / 32-33. szám
6 1916. április 20. enUl magában Mária s esért volt maga az egyetlen, igazi, utolsó szerelmem, kihez agyoncsigázott lelkem utosó fóllobbanásaiban, vergődő gyötrelmeiben is njongó áhítattal, menekül. Talán, mint az iszákos azéijt kóstoljuk végig a vásári szere lem triviális komédiáit, mert mindig azt az asz- szonyt keressük akit én imádok magában Mária, akihez nem rövid idejű, csodás, de múló erejű mámor köt, de kinek szerelme éltünk végéig felemelően, vigasztalóén kisér. Itt, hol minden lépésnél az elmnlás, az enyészet kisért, az ember önkénytelen visszanéz, végignézi a látók szemével egész életét a megtanul mindent valódi értéke szerint mérsékelni. Hátranézek én is, csak úgy rajzanak körülöttem a tarka, színes, csillogó emlékek, titkos légyottok, perzselő, gyilkos erejű, pogányul gyönyörűséges csodaéjszakák. Megannyi drága, káprázatos, bó- ditószagu, de szennyes mocsárvirág, mik felett fenséggel, liliomként világit a maga fehér alakja Mária. Az életem habozás nélkül odadobtam volna kicsi gyermekszája egyetlen csókjáért és mégis — most tudom — igy van jól, ahogy van, hogy igy emlékezhetem magára, hogy sohasem bujkált, mellékösvényen sohasem járt, hogy a ruhája nem sáros s a homloka olyan fehér. Pedig szeretett, maga is szeretett tudom; hiszen az urát nem is szeretheti, az a lomhaeszü, lomhatestü vadóc hogy is illenék magához Mária? A szülők? Tudom, mindent tudok, ne beszéljünk róla, ilyesmit tán étélni sem oly nehéz, mint szóvá tenni. Ne beszéljünk róla. Egyszer szarvaslesen voltunk együtt, pillanatra átcikázott agyamon, amint háttal állt felém, hogy nekem most véletlenül elsülhetne fegyverem, vadászati szerencsétlenség. Ki tudna róla ! A szürkülj hajnal és a rengeteg . . . Aztán irtózva hes- segettem el a gondolatot. Orgyilkos ? Lesből, gyanútlanra lőni s aztán a Kain bélyeget hordozni egy életen át; meg aztán mért ? Csupán a gyűlölet fellobbanásában és aztán még távolabb lenni magától, hiszen szennyen, mocsáron át nem lehet magához eljutni Mária. Még ha párbajban terítem is le, mint becsületes ellenfél, irtózva taszította volna el kezem és véres árnya közénk furakodott volna én drága, elérhetetlen, gyönyörű szerelmem. Pedig szeretett, maga is szeretett tudom ... Visszagondolok bucsuzásunkra, a tikkadt júliusi estén. Bandi, mint rendesen, most sem volt otthon s mi egyedül róttuk a fehérkavicsos utat, a százados hirsak alatt. János bogárkák villogtak mindenütt, frissen kinyílt és félig hervadt, sárga rózsák illatát, elfojtott sóhaj, lopva adott csók halk melódiáját hozta, szárnyára kapva valahonnan messziről a szél, lehajtottam fejem s aggódó sejtelmekkel, névtelen szomorúsággal s a válás keserűségével volt tele a szivem. Most már, mikor a Signum Landis és az ezüst vitézségi érem itt vau a mellemen bevallhatom, hogy féltem, vagy tán nem is féltem, csak a kulturember ösztönszerü irtózása, kényelemszeretete, megszokott életmódjához való ragaszkodása riadozott bennem. Látta is rajtam, vagyis inkább finom női ösztönével megérezte, mert hirtelen moadulattal megragadta a karom: „Ne igy, ne lehajolt fővel, csüggedten búcsúznék, tudom ón azt, hogy fáj, hogy rettenetes elmenni s utrakelni a századdal az ismeretlen borzalmak felé és mégis azt mondom ne igy, de büszkén, lelkesedéssel menjen. Nézze, ne gondoljon arra, hogy tél lesz, kegyetlen és hideg, árokparton fagyban, sárban hajtják állomra fejük, hogy éhezni, fázni és vergődni fognak, de gondoljon arra, hogy tavasz jön utána, kacagó, gyönyörű tavasz, legszebb tavasza ennek a vén világnak, a fák meghajtják a fejüket s illatos, puha sziromesőt hullatnak özönével a hazatérő, diadalmas hőseink útjára, kiket mi magyar asszonyok a szemünk könnyével, a szivünk vérével, lelkünk fohászával, imáink lengő tőmjénfüstjével visszakérünk, visszakövetelünk az Úrtól. És örömttzek gyulnak mindenütt, mintha a magas ég összes csillaga mind a földre szállna és legszentebb örömnek, boldog megváltásnak, felszabadulásnak ujjongó, égig halló harsonája csendül.. Tudna-e itthon maradni, mikor most tábortűz ég valahol és az éjszakában riadót fújnak ? Meg tudna e bújni remegve, gyáván és elcserélni a mithoszi hősök emberfeletti, történetíró, titáni küzdelmét, melyen egy ország csügg Iélegzetfojtva, lelkes rajongással, babonás tisz telettel, féltő szeretettel, el tudná e cserélni az itthoni lomba, tunya életért? Nem érdemes-e végigszenvedni azt a véres, sáros, naponként megújuló, glóriás Oolgothát ?“ Oly szép volt Mária és én szótlanul lehajoltam és megcsókoltam kezét, az a puha kicsi kéz mégis úgy remegett, mint egy riadt kis madár szive. Elkísért egészen a kapuig s amint mentem és vissza-visszanéztem, ott láttam karcsú alakját a rácsos ajtóhoz támaszkodva, mig bele nem veszett az éjszakába. Azóta sok idő telt el, jön már a második tavasz, mely a lövészárokban TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK talál, úgy szeretnék benézni magánál, megtudni él-e még a csódátváró, legendás hite ? Három fronton küzdöttem és most kérem az Istent küldjön egy megváltást hozó golyót nekem és toldja hátralévő napjaim egy fiatal, élni vágyó csókoz szájú bajtárs életéhez, kit fehérhaju édesanyja, fátyolos arája remegő szívvel vár haza. Nekem nincs vágyam, reményem semmire,amiért érdemes volna élni és én nem félem, de várom, kívánom a halált, mert nincs nyugodt éjszakám, látomások gyötörnek, egyre nagyobb lesz a sötétség bennem és körülöttem. Nem a halál közelsége a borzasztó, az elmúlás gondolatát, közvetlen, folytonos életveszélyt megszokja az ember, de az aratását, a pusztítását rettenetes végignézni, azt látom hunyt szemmel is egyre magam előtt és nem tudok aludni, mikor felváltanak és nyugodt, biztos helyen álomra hajtva fejem, benépesül egyszerre körülöttem minden ... A titokzatos, fekete égen reflektorok hideg, sárgás fényszeme kutat s utána rőtvörös tüzmadarak szállnak sikoltva, véres barázdát szántva maguk után, fülembe cseng, zúg az ágyuk üvöltése, robbanás, roppanás, gépfegyver kattogása, nyöszörgés, ordítás, lábak dobogása, hurrázás, elfojtott, félbenmaradt szitok. Rohamra induló tömegeket látok, indulattól korbácsolt, végrengző embereket és látom a gránátot közébük csapni, soraikat ritkulni, ember- halmokat látok, mint tavaly a Kárpátokban, egymásra bukó oroszokat, a halom egyre nő, mig lassan szitálva befödi a hó. Elcsöndesült csatatereket látok, ahonuan. véres, hollótól félig kivájt szemek merednek kísértetiesen felém, a bozótban zöldesen foszforeszkál a prédájáról elriasztott farkas vérszomjas nézése. Fosztó, bomlásnak indult emberi hullák, mikről a hús cafatokban lóg, járják körültem hadonászva, vijjogva a boszorkány- táncot S az elcsöndesült csatatéren tébolyos nézésű, lebontott hajú asszonyokat látok, amint tépett ruhában sikoltva, őrjöngve botorkálnak a holttestek között és kúsznak a vérben, a sárban az urukat keresik és a fiukat. Apró, gödrös puha gyermekkezeket látok, amint a fekete aludtvértől csapzott hajat simogatják s lágyan gügyögik hozzá:. „Apuka, ne aludj kisapa!“ Tudom, hogy agyrém és őrület, de félek, hogy egy nap, talán már holnap azt sem fogom tudni. Egyre nagyobb lesz a sötétség, egyre többször és egyre többen jönnek. A társaim vígan nótáznak, fütyörósznek körültem, mindnek megvan a maga talizmánja, arckép, az otthon visszfénye, levelek, mikből a szeretet sugárzik, mely hitet, bizalmat szuggerál — nekem nincs semmim, ami egy kis derűt, fényt, melegséget hozna, egy kis napsugárt. Almaim édes, fehér asszonya, akit úgy imádok, kihez megtépett lelkem a gondolat szárnyán riadtan menekül, takarja el kicsi kezével a szemem, simítsa végig csak egyszer a hajam, szóljon hozzám lágy, drága hangján, csak egy sor Írást, egy szál fehér virágot küldjön nekem, vagy imádkozzék értem, hogy megtaláljon egy irgalmas golyó, hadd álmodjam csendben, örök nyugalomban fehér homlokáról, glóriás arcáról a nagy messzeségben, ismeretlen földben, fakereszt alatt. ' , Papp Erzsiké. „ADR1ATICA“ COGNAC LEPÁROLÓ R. T. F1UNE Különlegesség: „FIUME COGNAC MEDICINAL" („Flame Kölefyre különösen ügyelni.) IRODALOM. — A háború második éve is vége felé jár és semmi kilátás, hogy a béke áldásait egyhamar élvezheljük. Lehetetlen ily válságos időben újság nélkül lenni. Felhívjuk azért t, olvnsóink figyelmét arra, hogy ■ Pesti Hírlap a háborús viszonyok és a papirszükség dacára is a legterjedelmesebb és legbővebb tartalmú újság maradt napilapjaink között A harcterek eseményeinek réizletes megírását napról-napra kltünőjtérképpel kíséri. A Pesti Hírlapnak minden harctéren külön tudósítója van. Méltán legkedveltebb és legelterjedetebb ntpilapja tehát az országnak A Pesti Hírlapot minden hó 1-től és tő től kezdve meg lehet rendelni, Egy bóra 2 korona 80 fillér, negyedévre 8 korona. ! A Pesti Hírlap és a Divatszalon együtt negyedévre 11 korona. A Pesti Hírlap és Az Érdekes Újság együtt negyedévre 12 korona 50 fillér. A Pesti Hírlap és a Képes Újság együtt negyedévre 10 korona 50 fillér. A négy lap együtt negyedévre ló korona. Az előfizetési összegeket legcélszerűbb postautalványon küldeni a Pesti Hírlap kiadóhivatalának. (Budapest, Vilmos császár-ut 78.). Kramer Jőzsef borbizományos, mezőgazdasági- és iparcikkeket értékesítő irodája Telefon ti. Szekszárdim. Telefon». Tisztelettel értesítem a t. szőlősgazda közönséget, hogy a Rézgálicot egyedüli sikerrel helyettesitő Perocidot, sikerült személyes utánjárásommal Ausztriából direkt a gyárból megszereznem és bár csak mérsékelt mennyiségben kaphattam, mégis a szükségelt mennyiség egy részét fedezhettem. A Perocidnak a peronospora elleni védekezésnél elért kitűnő eredményéről úgy a Nagyméltóságu m. kir. Földmive- lésügyi Minisztérium szőlészeti és borászati szakosztálya, valamint a m. kir. Ampelológiai intézet, részint a napilapokban, másrészt a Borászati Lapokban igen kedvezően és elismerően nyilatkoztak és a Perociddal való kísérletek is kitünően beváltak. Ajánlatos, hogy minden szőlősgazda, ki az idén szüretelni akár, kellő időben lássa el magát Perociddal, mert előreláthatóan a kis készlet igen gyorsan el fog fogyni. Használati utasítással, mely a keverék elkészítésénél szigorúan betartandó, bárkinek minden időben díjmentesen rendelkezésére állok. Kiváló tisztelettel Kramer József. Tűzifát Azonnali lehívás és szállítás mellett míg készletem tart, ajánlok kötelezettség nélkül, árváltozás és készlethiány fenntartásával. 1914/15. évi vágású 1 éves szárazból waggonba 100 m.-mázsa cserhasáb tűzifa K 5601— waggonba 100 mm. gyertyánhasáb tűzifa K 560.— waggonba 100 mm. bükkhasáb tűzifa K 550.— waggonba 100 mm. vegyes hasáb tűzifa K 510.— • waggonba 100 mm. tölgyhasáb tűzifa K 510-— waggonba 100 mm. gyertyán dorong tűzifa fűrészelt K 510.— waggonba 100 mm. vegyes dorong tűzifa fűrészelt K 1 o wa ggonba 100 mm. tölgydorong * tűzifa fűrészelt K 470 — waggonba 100 mm. fejszézett vegyes ágtüzifa erős K —•— waggonba 100 mm. fejszézett vegyes botfa K 400.— helyt Abaligeten waggonba rakva 10000 kgrként értendő előrei készpénzfizetés mellett, ami a megrendeléskor beküldendő. Az 1 éves száraz tűzifa nemekből készlethiány esetén Nasicon berakva is szállíthatok, mely esetben a fent jelzett árak waggonónkint 47 koronával apadnak, ami ez esetben általam visszatérittetik. Szénképviseleteim folytán mindenféle fütő szén termékekre waggon vételnél olcsó árakkal szolgálhatok. KACSKOVICS JENŐ abaligeti lakos, fatermelő.
