Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)
1916-04-20 / 32-33. szám
Előfizetési ár: Egész évre..................16 korona Fél évre ...........................8 » Neg yed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 4C fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnt kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.—Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztesz: BezerédJ lstván-utca 5. szám. Ide küldendők e lapot érdeklő esszéi küldemények. Ktadóhlntal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az elSOzetésl pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az alOIIzetést egész érre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: PÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Alispánunk a IV. hadikőlcsőn érdekében. Számit mindenkinek, de legföbbkép a köznép ládafiáinak pénzére . . . Tolnavármegye alispánja a negyedik hadi- kölcsön sikerének biztosítása céljából, mint már előző számunkban jeleztük, a következő felhívást adta ki a járási főszolgabiráknak és Szekszárd r.-t. város polgármesterének: »A még folyton tartó, oly sok vér és pénzbeli áldozatot kívánó világháború a m. kir. kormánynak megint kötelességévé tette, hogy annak sikeres és reánk nézve minél kedvezőbb eredménnyel való befejezhetéséhez annyira szükséges pénz megszerzéséről gondoskodjék. A m. kir. belügyminiszter urnák a negyedik hadikőlcsőn sikere előmozdítása tárgyában kiadott rendelet másolatát, amely a kölcsön jegyzés mikéntjére vonatkozólag bő tájékoztatást nyújt, amelyből a nagy közönség ismét meggyőződhetik, hogy hadikőlcsőn jegyzése nagyon is előnyös pénzügyi művelet, amidőn főszolgabíró (polgár- mester) urnák megküldöm, ezúttal is bízva hazafias szolgálat-készségükben, mely a korábbi jegyzések közismert kedvező eredményének elősegítéséhez nagy mértékben hozzájárult, hiszem, hogy a negyedik hadikőlcsőn minél sikeresebb jegyzését önzetlen és erélyes agitációjával most is elő fogja segíteni. Miután köztudomású tény, hogy a polgárság nagymennyiségű heverő tőkével rendelkezik, a melyet igen sokan kamatozatlanul a ládafiában hevertetnek, ami igen jelentékenyre tehető nemzeti vagyon apadást jelent, miután továbbá feltehető, hogy az állampapírok természetének nem ismerése miatt a polgárságban eddig megvolt idegenkedés érzete megszűnt vagy legalább is nagymértékben gyöngült az eddig megszerzett állampapírok szelvényeinek könnyen hozzáférhető módon való beválthatása és a takaréktári betéteknél elérhető jóval magasabb kaipatnyerés biztosithatása által, mert a hazáját szerető i magyar ember a jelen rettenetes világháborút felkeltő ellenségeink gőgös és elbizakodott kijelentéseiből meggyőződést szerezhetett magának arról, hogy ezt a vérrel szerzett ezeréves hazát, amelyet dicső őseink annyi vész és csapás dacára számunkra megtartottpk, amelyen kívül a nagy világban nincsen számunkra hely, saját magunk és a késő nemzedékek részére is csak úgy biztosíthatjuk, hogy nemcsak utolsó csepp vérünket, de minden vagyonúnkat is, ha kell, örömmel, hazafias áldozat készséggel helyezzük el a haza megszentelt oltárán és ajánljuk fel a haza védelmére, ennélfogva a polgárságban élő hazafias érzés fokozásával, a hadikőlcsőn jegyzés kedvező előnyeinek újabb feltárásával bizton remélhetőleg ez alkalommal is igen kedvező eredmények érhetők el. Meg kell mondani a népnek, hogy az a sok véráldozat, melyet az édes haza szent védelmére eddig is már feláldoztunk, csak úgy kecsegtethet a biztos siker reményével, hogyha dicsőségesen harcoló hadseregünknek a hadikőlcsőn sikeres jegyzésével megadjuk azt a támogatást, amely nemcsak az eddig elért eredmények megtartásához, de a végleges győzelemhez, tehát a mindnyájunk által oiy rég óhajtott áldásos békéhez vezet, mig ellenkező viselkedésünk ádáz ellenségeink számára biztosítván a sikert, következménye nemzeti létünk megsemmisítése, édes hazánk feldarabolása lenne és mit érne ez esetben a ládafiába heverő, a haza megmentése érdekében kifejtett védelemtől megvont tőke ? A felelet rá nagyon egyszerű. Most kell tehát megmutatnunk, amidőn a végleges siker az itthon levők áldozatkészségétől függ, hogy ezt a hazát valóban szeretjük, érte mindenre képesek vagyunk, mert a mai nehéz és komoly időkben tanúsított hazafias áldozatkész- | ség nemcsak e nemzet teherbíró képességének, de egyúttal hazafiasságának is fokmérője, hogy t. i. e nemzet ezen igazán történelmi időkben hivatásának magaslatára tudott-e emelkedni. Minthogy pedig az eddigi hadikőlcsőn jegyzések sikerének elérhetése érdekében kifejtett akciónál használt eszközök igen alkalmasoknak bizonyultak, felhívom főszolgabíró, (polgármester) urat, hogy azoknak igénybevételével ezúttal is minden lehetőt kövessen el, hogy a polgárság ezen szent célnak teljes mértékben megnyeressék. Éppen ezért kérje fel a hatósága területén levő vallás felekezet lelkészeit, hogy a szószékről buzdítsák a népet, világosítsátok fel, hogy kölcsön- jegyzésével nemcsak hazafiui kötelességüknek tesznek eleget, de egyúttal anyagi érdekeiket is előnyösen szolgálják. Kérje fel továbbá a hazafias példaadásban annyira kiváló tanítóságot, intelligens egyéneket, a községekben tekintélynek örvendő polgárokat, hogy a lakosságot ezen hazafias áldozatkészség gyakorlására bírják rá. Ismételten azon reménynek adok kifejezést, hogy főszolgabíró, (polgármester) ur jelen felhívásom minél szélesebb körű közzététele mellett minden lehető módot meg fog ragadni; nagy elfoglaltsága mellett is el fog mindent követni, mely a megindítandó, minden magyar ember előtt legszentebb célnak, a szorongatott édes haza védelmére irányuló akciónak kívánatos sikeréhez fog vezetni. Végül felhívom főszolgabíró, (polgármester) urat hogy a jegyzés eredményét egy összesített kimutatásban községenként feltüntetve, a jegyzésre megállapított idő letelte után hozzám terjessze fel. Szekszárd, 1916. április 17. Forster Zoltán alispán. A Nép. (Nagypénteken.) Két ezredéves bús tragédia: Keresztfán vérzik Istenfia. Az Eszmény, a megváltó Szeretet, S ül a Gonoszság hangos ünnepet. Pilátus mossa kezét, — és a nép: Boldogan hajtja álomra fejét. Hogy ma egy ámitóval végezett, S büszkén ismétli a „feszítsd mega-et. És áldja buzgón a fő gazokat: Az álnokul markukba nevető Farizeusokat! SZABOLCSKA MIHÁLY. A pálfai Löísch metáliája * — Háború* történet. — Irta Bodnár István. Csonka Szabó Pista egyike a régi hires pálfai verekedőknek, akikkel kivált húsz-harminc esztendővel ezelőtt úgyszólván minden héten akadt dolga a az................i tekintetes királyi törvénysz éknek. Utóbb a királyi törvényszék elnöke már csak azzal támogatta meg fölterjesztését egy nj birói állás rendszeresítése iránt, hogy bemellékelte a pálfai bűnügyi akták jegyzékét (jelezvén, hogy maguknak az aktáknak elszállításához egy vasúti kocsi sem elegendő) s a miniszter nemcsak a kért birói állást rendszeresítette, de ráadásul még egy uj alügyészi állást is. (Megtörtént.) • A »Budapesti Hírlapi keddi számából. A legtöbb dolgot és gondot azonban Csonka Szabó Pista okozta, mert ő a fejbeverési eseteket komplikálta bizonyos lóeltulajdonitási esetekkel. Pedig nem volt rossz ember, csak élt-halt a szép tlizesvérü állatokért. Sokszor még jósiivét is kimutatta, igaz, hogy egy kicsit különös módokon. Egyszer a többek közt egy özvegyasszonynak két gyönyörűséges pejcsikaját kötötte el a harmadik faluból, de amikor meghallotta, hogy olyan igen nagyon bánkódik utánuk, a következő héten másik két csikót kötött helyettük vissza az istállóba. Most is a két lova keverte galibába. A háború elején még szó sem igen volt róla, hogy a magafajta 46—50 éves embereket is behívják. De amikor az ő két aranysárga, messze földön hires pejlovát is kímélet nélkül beasszentálták (meg is feküdte érte az ágyat jó pár hétig Si- moga, a törvényhatósági állatorvos!), Csonka Szabó Pista is elment önkéntesen kocsisnak. — Sajnálta a két derék jószágot s dehogy engedte volna ebek harmincadjára jutni ahhoz nem értő kocsisok kezén I Akkor lett vége a szerbiai első offenzivá- nak. Lenn nem volt rá szükség, fölvitték tehát lovastul, kocsistul az északi harctérre. Bizony nem volt ott könnyű a szolgálat, kiváltképp ő neki. Mint ügyes, akkurátos embert már csak a két pompás lova miatt is minduntalan őt ráncigálták elő terre is, arra is, mindenfelé. Egyszer éjféltájban azt a parancsot kapta, hogy készüljön, mert még virradat előtt indulnia kell. Valami irgalmatlan nagy vasládát raktak föl a kocsijára. Hogy nem bab vagy kukorica volt benne, mindjárt sejtette, mert a bakra egy népfölkelő szuronyos bakát ültettek s azon fölül még négy fegyveres huszárt is adtak mellé kíséretnek. Négy óra lehetett, a mikor megindultak. Csúf, pogány idő volt. Csapta a szél a havat, égett az arenk, mintha életlen beretva nyiszálta volna végig. Bizony a hósapka fölé felgyürték még a köpenyeg gallérját is s igy bandukoltak lépést a jó félméteres, frissen esett hóban. Mentek, mendegéltek már valami két óra hosszat, de még hire-hamva sem volt a kitűzött falunak. E helyett azouban egy csomó bebugyolált lovasemberrel akadtak össze. — Halt! — kiáltottak feléjük. Kérdezték, mi a jelszó. Da bizony lövés volt a felelet. Golyófütty volt a Feldruff, meg a Lózung is. — Tyüh, a kutyafáját, hiszen esek — kozákok! Biz azok voltak, még pedig ksrek tizenkét ten. A szám azonban egészen mellékes, Kirepültek a hüvelyből a nehéz huszárkardok. A bakonülő népfölkelő bácsi pedig tüzeléshez ci- helődött— Ne ltijj, az antiját, mert vesszek meg hogy ha nem a lovaim fülét trafálod el! — dör- mögött Szabó Pista. De az öreg nópfölkelfl csak veszekedettül folytatta a gyorstüzelést, mintha csak géppuska lett volna. Egy két kozák már le is fordult a nyeregből. Hanem öt embernek maradt még igy is éppen elég. Csonka Szabó egy darabig a lovakat tartotta s legföljebb komandérozott: * — Pista, mázold képen ! Csak neki a seregit annak a prémes kontyosnak! No látod, az kapott I Jancsi, ne hagyd magad! Csak kupáD, 8V" Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. "398
