Tolnavármegye és a Közérdek, 1916 (26./12. évfolyam, 1-79. szám)

1916-04-17 / 31. szám

Előfizetési ár: Egész évre .................16 korona Fe l évre..........................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenklnf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.— Kiadóhivatali telefon-szám: i8—II. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. izám, Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szára Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész érre előre be­küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Pőmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Láptulajdonosok a szerkesztők. Vis major! mény az volt, hogy a 19-től 26-ig terjedő héten a kajdacsi hídnál 55 cm. apadás állott be. íme a Vis major leküzdve! Ha december 25-én mérsékelték volna a viz eresztését, nem szakit gátat a Sió és sok ezer hold megmenekül az elposvá- nyosodástól, a lakosság pedig, mely azt az egyezség 5. §-a alapján teljes joggal követelhette, sok kártól és egészségének veszélyeztetésétől. Ha úgy, mint azt a februárban tartott Nádorcsatorna-társulat rendkívüli közgyűléséből kérelmeztük, már­cius elsején elzárják a Sió-zsilipet, legalább a vizboritottá buzavetések nem pállottak volna ki, ami a melegebb időjárás beálltá­val megtörtént, másrészt még idejében le­hetett volna a Sió völgyében levő szántó­földeken a tavaszi munkákat végezni. Kérünk jövőre nagyképü szakértelem helyett több jóakaratot, a vis majorral való takaródzás helyett több igazságérzetet, egészben véve pedig követeljük az egyezség 5. §-ának betartását, mert a mostani el­járás jogtiprás volt. Kajdacs, 1916 április hó. Sztankovánszky János. A doberdoi fensik szakaszán valamivel élénkebb volt a harci tevékenység. Selztől keletre ismét kisebb harcok folynak. A Plöcken szakaszon tü­zérségünk erős +Uz alá vette az ellenséges állá­sokat, a tiroli arcvonalon az ellenség a Dolomi­tok egyes szakaszait és a lafranni és vilgerenthi fensikon levő müveinket ágyuzta. Délkeleti hadszíntér: A helyzet változat­lanul nyugodt. Höfer altábornagy, a vezérkar főoökének helyettese A franciák súlyos vesztesége. Berlin, április 16. A UHgyíőhadÍ8zállás jelenti. Nyugati had­színtér : A tüsérségi tevékenység a labusséi-csa- torna mindkét oldalán élénk aknaharccal kapcso­latban fokozódott. Vermelles környékén robban­tásunkkal mintegy hatvan méter kiterjedésben betemettük sz angolok állásait. Este a Maaitó! keletre azon az arcvonalon, amely Douauraont erőd előtt egészen a vauxi szakadékig húzódik, heves harcok fejlődtek. Az ellenséget, amely itt erős előkészítő tüzelés után jelentékeny erőkkel táma­dott, harci erejében súlyos veszteségeivel meg­rendítve visszavertük. Mintegy kettőszáz sebesü- letlen fogoly jutott kezünkre. Keleti és balkáni hadszíntér : Különösebb esemény nem történt. A legfelsőbb hadvezetőség. Török hivatalos jelentés. így oly elemi csapást szokás jelle­mezni, mely emberi erővel el nem hárít­ható. Ez volt az ütőkártya, melyet a föld- mivelési minisztérium vízjogi osztályában kivágtak, midőn a Nádorcsatorna-társulat alsó területének birtokosai több ízben — részint az elnök utján, részint folyamod­ványokban — kérvényeztük, hogy a Ba­laton vizének ömlését a Sió-zsilipen mér­sékeljék. Múlt év december utolsó napjaiban személyesen mentem a kultúrmérnöki hi­vatalba és ott elmondtam, hogy ha a Sió­ban a viz még 8—10cm.-t emelkedik, ak­kor a védgáton átlép, gátszakadást és nagy árvízkárokat okoz. Ott aztán nagy szak­értői fölénnyel odavágták nekem: „erre már régen el voltunk készülve, azért a védekezést be is szüntettük“. Kértem, hogy csak 5—6 napig mérsékeljék a viz eresz­tését, mig a Sió medrében kissé alább száll a viz és azután ismét megbirja a nagyobb víztömeg szállítását. Ekkor jött a nagy ütőkártya: „ezt emberi hatalom meg nem állítja, ez: Vis major!“ Ezen nagyhangú kijelentések után történt néhány nappal, hogy a Sió Uzdnál átlépte és utóbb elszakította a védgátat s nagymérvű ára­dást és károkat okozott vagyonban, az ek­ként származott, ezer meg ezer holdakra terjedő posvány kigőzölgése pedig beteg­ségeket és járványokat fog előidézni. Végre eljött a Sió-zsilip elzárásának teljesen önkényüleg elhatározott ideje: már­cius 15. Ezen naptól 22-ig, fokozatosan, mérsékelve elzárták a Sió-zsilipet. Az ered­Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az orosz és olasz harctéren nincsen különösebb esemény. Budapest, április 16. Orosz hadszíntér: A mindennapos ágyu- harcon kívül különösebb esemény nem történt. Olasz hadszíntér : A tengermelléki harc- vonalon általában csak mérsékelt ágyuharc volt. Konstantinápoly, április 16. A főhadiszállásról jelentik : Az Jrak- és a Kaukázus-fronton semmi jelentős. Az e hó 15-ére virradó éjjel a Dardanellák irányiból jött két ellenséges repülőgép nagy magasságban átrepülte Konstantinápolyt és gyujtóbombát dobott a vá­ros megerősített övezetén belül két helyre, de kárt nem okozott. Védőágyuink tüzelése az ellen­séges repülőgépet visszatérésre kényszeritette. Segítsük a hadbavonultak családjait és az elesettek hozzátartozóit! TÁRCA. Mutatvány Szsbolcska Mihálynak a napokban megjelenő »Szívom szoriat« cimü uj verseskönyvéből. Debrecenben. Utcárói-utcára elmerengve járok, Keresek egy régen rombadőlt világot, Mintha egy-egy nyom még meg volna belőle: Keresőm, keresem, a Kossuth-utcáról Ki a Nagyerdőre. Utcárói-utcára mélázva bolyongok, Integetnek felém az ákácfa lombok, Alig ereszt tovább a virág alóluk ,. , Mintha álmaimnak egy fehér darabja Integetne róluk! Utcárói-utcára szomorúbban járok, Keresek egy régen rombadőlt világot. Lehet igaz sem volt, — tán csak én álmodtam Valamikor ilyen ákácfavirágos Tavaszi napokban! Teplic körül... Remek fekvésű világfürdő. Szebbnél-szebb villák, szállodák, gyógytermek, s maguk a für­dők ; az építészet valódi remekei. Körösköröl égbeDyúló h.gyek, melyeket hatalmas tölgy és örökkézöld fenyvesek borítanak. Néhol kíváncsian kandikál elő a sötétségből egy- egy kilátótorony. A hegység legmagasabb pont­ján van az úgynevezett „Klepács-kilátó“, ahonnan festői szép panorámába gyönyörködhetünk. — Mindenfelé oly kényelmes szerpentin utak vezet­nek — helyenként pihenőkkel, — hogy a fárad­ságot nem biró és nem szerető embereknek is módjukban van eme fenséges természeti szépsé­geket élvezni. Valamikor, régen, amikor még békesség lakozott a földön, messze földről, távoli orszá­gokból jöttek az idegenek, hogy megcsodálják Hazánk eme szépségeit, és élvezzék a gyógy­fürdő jótékony hatását. — Most, hogy a derült, békés napokat zivataros, véres napok váltották fel, katonákkal van a fürdő tele. Katonákkal, felkötött karú, sánta és béna katonákkal, akik mind a jéttévő, e csodálatosan jóttévő hő forrásoktól várják javulásukat, gyó­gyulásukat. És nem hiába. Akik 1—2 hónappal ezelőtt csak mankók segítségével tudták láradt, beteg tagjaikat odáb vonszolni, ma már alig éreznek fájdalmat; s rövid idő múlva ép testtel hagyják el e helyet. Leikökben sok szép feled­hetetlen emléket víve magukkal. Gondozott sétányon haladva, a sebesen folyó Szina-pataktól kisérve — mely hol itt, hol ott bújik át előttünk egy egy kis fahíd alatt — nehány száz lépésnyire egy hatalmas tóhoz érünk. A körülötte elterülő liget már zöldül, a fák né melyike már virágzik. A Üget pázsitjáról kis, bocskoros, kenderhaju tót lányok gereblyézik a száraz faleveleket, a zordon tél maradványait. E kedves helytől elbúcsúzva, hűséges uti- társunktól, a kis pataktól kisérve, a völgyben tova vezető keskeny, köves utón tovább balla­gunk. 3—4 kilométer utat megtéve, feltűnően szép, érdekes látványt nyújt a setét fenyvesekből kiváló, még magasabbra és előbbre szökő fehér, kopár szikla, mely azután meredeken ereszkedik alá. A tetején egy fakereszt, a tövében egy kicsi kis kápolna fehérük. — Közel e helyhez egy kis pad van, melyen jól esik a hosszú séta után megpihenni. A hegy alján jámbor tót ember szántogatja gyenge tehénkéivel maroknyi földjét; az idegen láttára kalapját földig emeli. — Figyelmesen szemlélem e regényes tájat, s azon gondolkodom, hogy valami jóképű magyar nép mennyit mesélne itt a régelmult idők legendás korából. Egy váratlan jövevény zavart meg ábrán­dozásaimban. Egy jóltáplált, borotvált arcú, fe­ketébe öltözött idősebb ur telepedett mellém; akiről később kiderült, hogy egy közeli kis falu lelkipásztora, és a fehérnép iránt előszeretettel viseltetik. Esernyőjét a pacihoz támasztotta, és miután izzadt homlokát nagy tarka zsebkendőjé­vel végigtörölte, bemutatkozott. Én természetesen örültem a megtisztelő szerencsének. Később az­után olyan hosszas beszélgetésbe keveredtünk, hogy az öreg még azt a tragédiát is elmesélte, mely ki tudja hány emberöltővel ezelőtt játszó­dott le e helyen. Hősei e mesének egy bájos kis erdészleány és egy kőszívű, gőgös földesur szerelmes fia, akik itt lelték korai halálukat. A zsarnok apa építtette azután e kápolnát engesztelőül; ide já- rogatott imádkozni, mig egy reggel halva találták. A nap már leáldozóban volt. Haza kellett iparkodnom. A szent-atyától, k; megígérte, hogy legközelebb a telepen is meglátogat — búcsút véve, útnak indultam. öreg este volt, midőn szállómba érkeztem. Fáradtan hajtám fejem pihenőre. — Álmomban viszontláttam azt a kis szerelmes erdészlányt. Boldog volt. A túlvilágon egyesülhetett szerel­mesével. ... Schmidt Jenő. Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.

Next

/
Thumbnails
Contents