Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-05-10 / 37. szám

Előfizetési ár: Egész évre ...........................16 korona Fé l évre....................................8 > Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt­téri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^ : Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összot közlemények. Kiadóhivatal: Bér! Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre bt- küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Az isazsós útban van... Egy neves francia mondotta annak ide­jén : az igazság útban van! Ki ne értené ma közöttünk e szavak mély jelentőségét? Az igazság már nem is útban, de itt van közöttünk ! A párás, illatos, napsütéses tavaszi le­vegőben ez a szépséges istenasszony el­dobta a szemeit eltakaró fátyolát, hogy jobban lásson, hogy őt is lássák. Nézzétek : jön és nem is egyfelől, de minden irányból. Északról, keletről, délről, mindenfelől . . . Most ugyan még alig ismertek reá, mert haja csapzott, máskor szelíd tekin­tete harag tüzétől lángol, keze és a pallosa is véres, mert most végezte el az igazsá­gos büntetés nagy munkáját. Ott járt messze, messze. A fenséges Kárpátokban. Kezének egy legyintésére büszke seregek omlottak össze. A legyőz- hetetlennek hitt orosz kolosszusnak meg­ingott a sokat emlegetett agyaglába. 8, majd 30, újabban 70.000 ezer fo­goly . . . Lesz még több is, felül a száz­ezerén! S halottait, sebesültjeit, hogy tud­juk mi? amikor maga sem tudja, nem akarja tudni, csak temeti, temeti, de ha hetekig egyebet sem tesz, akkor sem tudja elhantolni s hagy még nekünk is bőven elföldelni valót. Az igazság azonban még messzebb vidékeket is bejárt. Ott volt lenn a távol északon, Libaunál s közeledik Riga felé s ha Hindenburgnak úgy tetszik: ideg-chok- kot okozhat még Péterváron is. Úgy lát­szik, nem sok időbe kerül, hogy az orosz sas kiejti karmaiból a világ-kulturától, nagy Katalin cárnő által elrabolt német tartományokat . . . De az igazság itt sem állt meg. Ott járt már Flandriában is. Az angol perfidia által vízzel elárasztott vidék árvizét felszik­kasztotta, de viszonzásul jól meglocsolta fekete angol vérrel. Felséges táplálék ez a világ-szabadság nagy fájának, amelytől ez a nagy angol íagyöngy, ez a rája kú- szó s egyre fojtogató évszázados élősdi már-már elszívta az életnedvet. És hol van a világot rettegtető angol flotta? Bujdosik, nem találja honját a ha­zában, de talán sehol a világon. Azaz, hogy elment szerencsét próbálni a Darda­nellákba. Volt azonban esze, hogy más nemzetek hajóinak oldalát veresse be a török gránátokkal és gyilkos torpedókkal, hanem a szárazföldi partraszállással úgy járt, mint a hátára fordított teknősbéka, moccanni se tud; egyszerűen őt is a hátára fordította a régi török-vitézség s most tehetetlenül évie­kéi a forró parti homokban. Odahaza pe­dig sir, halljátok már sírni is tud —- a kufár angol nép. Nem elesett ezer, meg ezer bérenc katonáját de pénzét ezt a földi istenét és világ-tekintélyét, kiesett szeme- íényét, a lenézett német tengeralatt-járó által elstilyesztett szép Lusitániáját siratja, de azt is csak a rajta volt — 400 mil­liós aranyrudjaiért . . . ... Ne féljünk tehát. Ha nem volt meg benne, teljék meg a szivünk hittel, biza­lommal. Az igazság, ha egyszer elindult, meg nem áll. Most is utón van. Japánig még nem ért el, de ott jár már lenn valahol a Balkánon, a déli vidéken, szem­lét tart, hogy hol van még bűn, perfidia s hogy le fog sújtani — ki kételkednék az igazságos Istenben?! B. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Diadalmas üldözés. Budapest, május 9. A magaslati állásaiból kivert ellenség üldözése közben liadoszlopaink átlépték a Kárpátok határgerincét. Magyarországon nincs többé ellenség, galíciai területen folyik a harc. Az ellenség a Visztulától az nzsoki szo­rosig több mint 200 kilométeres arcvonalon visszavonulóban van. A szövetséges hadseregek győzelmes har­cok közepette átlépték azt a vonalat, amely hozzávetőleg az uzsoki szoros—Komanca— Krosno—Debica és Szcucin között húzódik. A Kárpátoknak az uzsoki szorostól ke­letre első szakaszán és a délkelet-galicziai arcvonalon szintén heves harcok fejlőd­tek ki. Csapataink több orosz hadál­lást elfoglaltak. Nagy ellenséges erők támadtak csapataink ellen az Ottyniától észak keletre eső magaslatokon. Itt a harc folyik, A zaleszcykii jól megerőditett hídfőt, a melyet az ellenség heteken át igyeke­zett megtartani, csapataink tegnap ro­hammal bevették, az oroszokat a Dnyexz- teren túl üldözték és 3500 embert fog lyul ejtettek. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az YpBrnt uraló fontos magaslatok német kézen. Berlin, május 9. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Ypern ellen intézett támadásaink folytatása közben az ellenséget a Fortuin, Wieltje és Gheluvilt- Ipern utak között fekvő jól megerősített állásaiból kivetettük. Frenzenberg és Verlorenhock hely­ségeket elfoglaltuk és ezáltal az Ypern vidéke feleit uralkodó fontos magaslati vonalnak birtokába jutottunk. Eddig nyolcszáz angolt, köztük tizenhat tisztet elfogtunk. Az, ellenség­nek Lievintől nyugatra a Loretto magaslattól északkeletre ellenünk intézett támadásai súlyos veszteségeik között meghiúsultak. Labassénál és Vittrynél, Arrastól keletre, egy- egy ellenséges repülőgépet leszállásra kényszeri- tettünk. Perthestől nyugatra ködbombák alkalmazá­sával megkísérelt francia részletes támadást kézi­gránátokkal visszautasítottunk. Az Argonneokba a Maas és Mosel közt, va­lamint a Vogézekben a mai nap különös ese­mény nélkül telt el. Libauban óriási a zsákmány. Újabb Kárpáti sikerek, Keleti hadszíntér : Libauban nagy hadi§zénraktárakat foglal­tunk le. Az ellenség Mitannál az összes fegyver nemekből nagy erőket vont össze, amelyek elől e város ellen előretolt osztagaink lassan kitértek. Kownótól északkeletre egy orosz zászlóalj megsemmisítése után Vilna és Szawle közti vas­utat alaposan elpusztítottuk. A Xjemen mentén Streduckinál négy orosz zászlóaljnak szétugrasztott maradványait szedtük össze, amelyek valószínűleg a május hó hatodikán és hetedikén Rossienie mellett megvert csapathoz tartoznak. A Pilica melletti állásaink ellen intézett újabb orosz támadásokat visszautasítottuk, az el­lenség súlyos veszteségeket szenvedett. Dékeleli hadszíntér: A megvert ellenség üldözése közben Macken­sen tábornok Bezkó (Rimanowtól keletre) és Frysz- tok mellett küzdelem után át'épte a Viszlok folyót. A Tarnowtól keletre és északra harcoló szö­vetséges csapatok nyomása elől az ellenség Mielec irányában és Visztulán át vonul vissza. Az oroszok megingott kárpáti arcvonalán más német csapatok kiverték az ellenséget Mezőlaborctól Sanokra vezető vasútvonal melletti állásaiból. A zsákmány ágyukban és foglyokban folyton nö­vekszik. A 44-esek és 69-esek. — Mit üzen Trstyánszky hadtestparancsnok ? — Fiainknak, a 44-eseknek és 69-eseknek hírneve bejárja az egész világot. Most a hadi­tudósítók előtt megszólalt a, mi vitézeink leg­alaposabb ismerője : Trstyánszky hadtestparancs­nok is s a következő érdekes dolgokat mondta el róluk : „Hadtestem augusztus 12 én lépett először harcba és azóta mindig tűzben vagyunk. Előbb Szerbiában, aztán följöttünk Galiciába, később a Kárpátokba, ahonnan ismét Orosz-Lengyelországba dirigáltak és végül megint itt a Kárpátokban. Tűzkeresztségünk, mint az urak tudják, Sábáé­nál volt. Augusztus 12 én keltünk át a Száván, sohsem fogom elfelejteni ezt a napot. Egyáltalán a háború első percei mindenkiben mély nyomo .kát hagynak. Az nem igaz, hogy valaki érzékte- len marad az első golyók iránt és amikor az első sebesülteket látja. Emlékszem, Sábáénál ott álltam vezérkarommal a Száva partján, amikor a 44-esek átkeltek a folyón. A túlsó partot komi- tácsik szállták meg, három-négyszázán lehettek. Korán reggel, szürkületkor keltek útra pontono kon kitűnő négy vennégyesehn. A komitácsik harminc lépésre várták be pontonjainkat és akkor kezdtek tüzelni. Ez azonban nem akadályozta meg embereinket, hogy ki ne kössenek a parton. Egyidőben a szerb tüzérség is gyilkos tüzet in­dított a túlsó partra, ahol táborkarommal álltam. Mondhatom, nyomasztó érzés az első percekben. A szerbek kitünően lőttek, ami érthető is, mert békeidőben Sábáénál volt a tüzérségi lőtér és igy minden helyre pontosan be voltak lőve. Augusz tus 23-án és 24-én harmincnégy óra hosszat lőt­ték ekrazit bombákkal a klenáki vámházat, ahol hadtestem táborkara volt elszállásolva és az urak nyugodtan dolgoztak, mintha semmi sem történnék körülöttük. Akkor már mindenki megszokta a fülnek kezdetben kellemetlen lövedékzenét. — Érdekes különben, hogy a Száván át vert hidun kát is két napig lőtte a szerb tüzérség. Valósá­gos gránáteső zúgott köröskörül, anélkül, hogy egy lövedék találta volna magát a hidat. — Egyik legszebb akciója a hadtestnek a második lembergi csatában a Dörnfeld köröli ütközet volt. Akkoriban jöttünk föl Szerbiából és Grodektől keletre akcióba léptünk. Ezt a terepet nagyon jól ismertem, mert mint alezredes, két hadgyakorlaton vettem itt részt. Ezekben a har­cokban alám volt rendelve még a 7-ik hadtest és a Karg féle dandár, összese bét (7) hadosztályt vezényeltem. Nyílt csatában, lövészárok és drót- sövények nélkül alaposan elvertük itt az oro3zo kát és már erős félnapi járóföldre közelitettük meg Lemberget. Egymagunk 600 embert F* Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi bsküM J éséra.

Next

/
Thumbnails
Contents