Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-10-18 / 83. szám
2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 október 18 Az olaszok súlyos vesztesége. Budapest, október 17. Az olaszok tegnap reggel erős tüzérségi előkészítés után a doberdoi fensik északuyugati sza kasza ellen több gyalogsági támadást intéztek, a melyek akadályainkon omlottak össze. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett és előbbi állásaiba ment vissza. Egy, a délutáni órákban megismételt támadást, már tüzérségünk tüzelése kényszeritett megállásra. Este és az éj folyamán az ellenség gyalogsága újra több támadást kísérelt meg, de ezek is az összes korábbiakhoz hasonlóan meghiúsultak. A támadó csapatokat három-négy gyalogezredre becsülik. Odább északra a görzi és tolmeini hídfőkben állásaink egész napon át az ellenség tüzérségének tüze alatt álltak. Az ellenség a tolmeini hidtő egyes részei ellen gázbombákat lőtt. Karinthiában és Tirolban helyenként heves tüzérségi tűz. Esemény nincs. Rohammal elfoglaltuk az Avalat. Budapest, október 17. Osztrák-magyar és német zászlóaljak tegnap átkaroló támadással északról és nyugatról rohammal vették be az Avala-hegyeken levő szerb állásokat. A belgrád—grockai ut két oldalán előnyomuló császári és királyi csapatok elragadták az ellenségtől a Veiky Kamién és Pa- suljiste magaslatokat. Semendriától délnyugatra és Pozsareváctól délkeletre a németek újra visz- szavetették az ellenséget. — A bolgárok Zaje- csár alatt áttörtek a Timokon és rohammal vették be a Knyazseváctól keletre emelkedő Glogo- vica-magaslatokat. 200 embert fogtak el és 8 löveget zsákmányoltak. Támadásuk mindenütt előre halad. Höfer altábornagy, a vezérkar főnőkének helyettese^ A berlini nagy haditanács jelentése. Most tűnik ki a francia és angol offenziva óriási kudarca. — Visszavert orosz támadások. — 68 szerb ágyú-zsákmány. Berlin, október 17. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Vermelles és Reclincourt környékén az ellenséges kézi gránát támadások eredmény telenek voltak. A Hartmansweilerkopf nyugati lejtőjét ma éjjel tervszerűen és anélkül, hogy az ellenség zavart volna, ismét kiüritettük, miután az ellenséges állásokat alaposan szétromboltuk. St. Soupletnél, Souaintől északnyugatra, Bociké hadnagy légi harcban egy francia harci repülőgépnek s ezzel rövid időn belül az ötödik ellenséges repülőgépnek lezuhanását okozta. Hogy nyugati ellenségeink minő várakozásokat fűztek legutóbbi vállalkozásukhoz és minő erőket fordítottak erre, eltekintve a Joffre tábornok szeptem bér 14—iki, már közölt parancsától, abból a kö vetkező további parancsból tűnik ki, amelyet október 16 án egy elesett francia törzstisztnél találtak : Keleti hadsereg, nagy főhadiszállása, vezérkar harmadik osztály, tizenkettőezerkilenc- százhatvanöt szám, nagyfőbadiszállás, 1915 szeptember 21, titkos! Utasítás északi és középső hadseregcsoportok számára. Támadás előtt az összes ezredeket a következő módon kell felvilágosítani : A francia és angol hadseregek által véghezviendő előretörés óriási erejéről és a hadműveletekre, de Castelnau tábornok alatt 35 had osztály, Foch tábornok alatt 18 hadosztály, 13 angol hadosztály és 15 lovas hadosztály. köztük öt angol van rendelve, azonkívül támadásra készen áll 12 gyaloghadosztály és a belga hadsereg, igy tehát a francia haderő háromnegyed része vesz részt az általános csatában. Támogatásukra 2000 nehéz és 3000 tél bori ágyú szolgál, amelynek lövőszerrészlete messze meghaladja a háború kezdete óta ren- delke-ésre állott készleteit. A biztos siker, minden előfeltétele meg van, kivált, ha szem előtt tartjuk, hogy az Arras körüli legutóbbi támadásainkban C3ak 15 hadosztály és 300 nehéz ágyú vett részt. Aláírva Joflxe. Keleti hadszíntér. Hindenburg tábornagy hadcsoportja; Mitautól keletre csapataink az ellenséget kiverték állásaiból. — Groszeckautól északra és északkeletre az oroszokat a Misse folyón túl szorítottuk vissza. Öt tisztjük és ezer jönyi legénységük foglyunk maradt. Düna burg előtt az oroszok erős támadásait vertük vissza. Az oroszok eközben négy lisztet és 440 főnyi legénységet vesztettek hadifoglyokban. Szintúgy Smorgontól délre az oroszok előretöréseit részben kézitusában mindenült visszautasi lőttük. Lipőt bajor herceg tábornagy hadcsoportja : Újabb esemény nem történt. Linsingen tábornok hadcsoporlja: Az oroszokat Mulszycenél is a Strypán át vetettük vissza. A Kormin mentén megkisérelt támadásai meghiúsultak. Balkáni hadszíntér: Belgrádtól a palan- kai vasút mindkét oldalán a Petrovgrobot és a környék felett uralkodó Avala hegyet valamint a Yk. Kament és a Ripotektől (a Duna mellett) délre eső magaslatokat elfoglaltuk. Ezzel a Belgrádtól délre eső hegyvidék a kezünkbe került. Gallwitz tábornok hadserege az ellenséget Podu- nanjetől a Rajla mögé, Szemendriától délnyugatra, vetette vissza. Borjadjeff bolgár tábornok had serege kikényszeritette az alsó Timokon az átkelést és rohammal elfoglalta az 1198 méter ma gas Glogovica hegyet (Knjazeváctól keletre) miközben 8 ágyút zsákmányolt és 200 szerbet elfogott. Pirot irányában is előrenyomultak a bolgár csapatok. Mackensen hadcsoportja eddig 68 szerb ágyút zsákmányolt. A legfelsőbb hadvezetőség. Egy hős kapitány halála. Klieber Ádám, a 34. gyalogezred várdomb! születésű vitéz kapitánya, aki jelenleg a 15. vadászezredhez volt beosztva, hősi halált halt az elmúlt szerdán, a szerbiai harctéren. A rokon szenves, daliás kapitánnyal már egyszer kacér kodott a halál. A tavalyi szerb háborúban melllövést kapott. A golyót azonban eltérítette távcsöve, de azért keresztüla lövés rajta, úgy, hogy elég súlyos sébőv-el huzamosabb ideig feküdt a szekszárdi Vöröskereszt kórházban. Felgyógyu lása után ismét harctérre került. Szó volt róla, hogy északra küldik, de ő minden áron a szer- bek ellen kívánkozott, ahol, amint magát ki fejezte: már ismeri a helgzetet. Mivel a szerb harc jó ideig szünetelt, az olasz harctérre vitték. Épen, minden baj nélkül élte át a doberdói borzalmas csatákat, a honnan aztán beosztva a 15 ös vadászokhoz, Belgrád alá került. A nagy életveszéllyel járó átkelésnél sem esett semmi baja A ladikokkal átvitt századával — térdig érő vízben, egész éjjel állta a kemény harcot s részt vett a belgrádi rettenetes utcai csatákban is. Századának tisztikara, legénysége jól megfogyott, de ő a kapott parancsra a legnagyobb hidegvérrel vezette tovább századát. Belgrádtól délre rohammal vettek be 2 községet, a harmadiknál már tartalékba került embereivel. A tőle bárom kilométerre felfejlődött többi századok azonban heves ellenállásra találtak. A parancsot be sem várva, éppen segitsé gükre akart sietni, amikor a falu egyik kéményéből — tőle száz lépésnyire lövés dördült el s a daliás kapitány összeesett. Egy dum-dum golyó érte a lágyékán. Jaj Istenem, csak annyit kiáltott s már halott volt. Hűséges tisztiszolgája szedte fel s egy szanitéczczel — kit munkája közben három golyó is élt — bekötözte ugyan a sebet, de segíteni már nem tudott. A holttestet tehát elvitte a másfélórányira levő kötözőhelyre, de ott is csak a már régebben beállt halált konstatálhatták. A derék tisztiszolga erre sirt ásott, azt kővel kirakta s csendben elhantolta szeretett jó urát. Késő este volt, amikor végzett s amint maga elbeszélte, reáfeküdt a sirra, hogy még legalább egy éjjel vele lehessen jóságos gazdájával s várta egyre, csak azt várta, hogy mikor szólítja meg, hogy valamit parancsoljon. Reggel aztán utrakelt, hogy meghozza a hirt a Szek- szárdon lakó rokonoknak s az elhunyt derék százados várdombi szüleinek. Mindenki elképzelheti a szomorú jelenetet, amely a tisztiszolga lesújtó hirére lejátszódott; de legkivált, amikor a hősi halált halt kapitánynak visszahozott hátizsákját, pénzestárcáját, más egyebekkel együtt átadta. Egy jómódú földműves családnak egész földi világa omlott össze. Szemük ténye, büszkeségük volt a derék, jó fiú, ki szorgalmával, hatalmas akaraterejével küzdte fel magát s a legszebb jövőnek nézett elébe. De nemcsak a szülőket, az egész Szekszárdot megdöbbentette a szomorú hir. A tragikus véget ért kapitány itt járt iskolába s innen ment a katonai pályára, itt töltötte szabad ideje jó részét és sebesülése ideje alatt is számtalan jóbarátot szerzett. Kedves, előzékeny modoráén mindenki szerette, katonái pedig egyenesen bálványozták. Szigorú fegyelmet tartott, százada mindig minta század volt, de szive jóságát is állandóan érezte' a legénység, úgy gondoskodott róluk, mint apa a gyermekeiről. Békés, szelíd lelkű, honett gondolkodású katona volt, akire a legszebb világot veti, hogy még az ellenséggel szemben is mindenkor gavallér maradt. A Imi ö megjelent századával, a lakosságnak egy bajaszála sem görbedt meg, egy ártatlan baromfi sem veszhetett el, mert az a — másé. 1 Élte szomorú tragédiáját is mondhatni jó szive, i idézte elő, a bajtársi szeretet, amellyel felsőbb parancs nélkül is segíteni akart bajba került pajtásain. A derék katona holttestét gyászbaborult családja nemsokára hazaszállittatja, addig is nyugodjanak csendben nemes porrészei a távoli ideiglenes sirban s mi, akik szerettük, ne sajnáljuk a könnyet attól, ki igazi mintaképe volt a csupa szív, de a lelkében — erős — magyar katonáinak! Az uj hadi kölcsön. — Apponyi Géza gróf jegyzése. — Ma kezdődött . a harmadik hadi kölcsön nyilvános aláírása. Bízva hisszük, hogy a magyar nemzet ezen újabb teher- próbát is fényesen fogja kiállani. A harctéri helyzet minden irányban a legszebb reményekre jogosít, vitéz seregeink diadalmasan lobogtatják a magyar zászlót, hogy mihamarább meghozzák a diadalmas béke áldásait. A további harctéri sikerek egyik tényezője anyagi fölkészültségünkben rejlik. Mindenkinek kötelessége, hogy a maga erejéhez képest vegyen részt a jegyzésben. A kedvező harctéri helyzet mellett a jó termés, a magas árak még inkább alkalmasak az uj hadi kölcsön sikerének előmozdítására, mijit volt a katonai és általános helyzet az első két hadi kölcsön ki- bocsájtásánál. A jegyzések kedvezően indulnak. Vármegyénk közönsége az elmúlt két alkalommal szépen kivette a maga hazahas részét a jegyzésből, remélhetőleg ezúttal még nagyobb lesz az eredmény. Biztató jelnek tekinthetjük az első jegyzést, amely mindjárt az első napon a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknál történt. Gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos, volt főispánunk, közéletünk köztiszteletben álló alakja, aki az 1. és II. hadi kölcsönre negyedmilliót jegyzett, ezúttal a harmadik hadi kölcsönre egy millió koronával nyL tóttá meg a jegyzést. Őszinte örömmel regisztráljuk ezen tényt, amely újabb bi- zonyitéka annak, hogy gróf Apponyi Géza mint mindenkor, úgy a mai komoly időkben is minden téren a noblesse oblige elvét mennyi nemes kötelességtudással teljesíti. Vivant sequentes. Szózat. Kovácsoljunk átok-nyilat Feszítsük a harag ijját Hiszen fajunk, nemzetünknek Élet-halál harcát vljják !? Undorodjék bár a lelkünk A vérontó orgiától: Védelemből ölni sem bűn Nem magyar, ki érte vádol: Fáj bizony, döbbenve látni Mily silány az emberélet S fáj, hogy annyi eszme, érzés Varjak szárnyán szerte széled; Fegyverünk ne is a földi Embertárs szivét keresse, Hanem csak a telhetetlen. Irigy, kapzsi karvalyt lesse, Mely rabolva ott kóvályog Minden szoros sziklaormán S álszent károgással fészkel Jog és erkölcs templomtornyán; Csak az aljas hitszegők, az Alnok macskafajra törjön, Mely hízelegve leste, mig az Árulás alkalma följön ; Kardunk csak a tébolyodott Kakas-népet sújtsa, vágja, Melyet kótyagossá tett a Visszatorlás bosszúvágya ; Tiporjuk el a köröttünk Settenkedő balkán ordast, Melynek gyilkos szenvedélye/ Minden tiszteséget sorvaszt; Döntse porba súlyos öklünk A nagy lomha, cári medvét, Mely gőgösen küldi harcba Milliárdnyi bundatetvét! És ha megtisztult a kertünk ^inde kerge dúvadaktól A nem kell többé fulladozni A nyomasztó hullaszagtól: Isten újból ránk mosolygó Tiszta, szabad ege alatt Szeretet és becsületből Építsünk egy védőfalat — S melynek eddig Kain lelkén Múltak szégyenfoltja égett — Ott öleljük kebelünkre Az egész emberiséget I
