Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-03-01 / 17. szám
TÚL:; A VÁRMEGYE és * KOZERdEK iy i 5 március 1, A németek újabb sikere'. Berlin, február 28. A nagy főbadiszállás jelenti. Nyngati hadszíntér : A Chatnpagneban az ellenség tegnap is folyta tta előretöréseit. A támadásokat egész tér jedel műkben visszavertük. Masancourltöl délre (Verduntől északra) az ellenségnek több egymás mögött levő hadállását rohammal elfoglaltuk. Gyönge francia támadások megh insultak. Hat tisztet és 250 főnyi legénységet elfogtunk és 4 géppuskát és 1 aknavetőt zsák mányoltunk. A Vogézek Dyugati szélen heves harc után kivertük a franciákat, a lila mont—bionvillei állá sukból. Támadásunk elérte a berdinal—bremenili és folytatólag a Badonvillertől és Cellestől keletre eső vonalat. Az ellenséget húsz kilométernyi szélességben, hat kilométernyire visszaszorítottuk. Az ellenségnek az elfoglalt terep visszafoglalására irányuk) kísérletei súlyos veszteségei mellett kudarcot vallottak. Szintúgy visszavertük az ellenségnek a déli Vogézekben ellenünk intézett előretöréseit is. Keleti hadszíntér: Grodnótól északnyugatra tegnap uj orosz erők nyomultak előre. Ellentámadásunk az oroszokat visszavetette a var előtti állásaikba. 1800 hadifogoly maradt a kezünkben. Osztrolenkától északnyugatra, az Omulev mentén, az ellenségnek egy támadását visszavertük. Délről és keletről Frasznyszra előnyomuló ellenséges túlerő elől csapataink a várostól északra és nyugatra kitértek. A Visztulától délre nincs újság. — .1 legfelső hadoezclűség. Iflndenbursot üdvözli n törvényhalösös. Forster Zoltán alispán időszaki jelentésében lelkes szavakkal emlékezik meg a keleti harctér zseniális hadvezéréről s indítványozza, hogy Hindenburg tábornagyot a j mi Inainkból is álló 09. ezred tulajdonosává történt kineveztetése alkalmából a mi vár- megyénk is üdvözölje. Az alispán indítványa a következő: Ennek a pusztításaiban oly szörnyű, de lefolyásában és eredményeiben reánk j nézve oly lélekemelő és bizodalmát keltő háborúnak van egv minket is közelről érintő mozzanata.^ O császári és Apostoli Királyi Felségének azon ténye, hogy Hindenburg tábornagyot, a szövetséges Németország Keletporoszországi h idainak győzelmes főparancsnokát a császári és királyi 69-ik gyalogezred tulajdonosává nevezte ki, amely gyalogezred keretében Tolnavármegye hadköteleseinek nagyrésze teljesít szolgálatot. Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Áthatva az örömtől, hogy Hindenburg tábornagy a világtörténet e hervadhatatlan dicsőséggel övezett vezéri alakja oly megtisztelő viszonyba és érzelmi egységbe jutott a mi gyalogezredünkkel és attól a gondolattól vezettetve, hogy a német szövetséghez való megingathatatlan és törhetetlen ragaszkodásunknak, német szövetségesünk iránt érzett nagyrabecsülésünknek, baráti szeretetünknek és életre-halálra szóló bajtársi hűségűnknek ünnepélyes kifejezést adjunk, indítványozom, hogy Hindenburg tábornagy ezredtulajdonosunkat üdvözöljük. Jól tudom, tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy egy idegen nemzet fiának megtisztelésére vonatkozó indítványom e hazai ügyek tárgyalására hivatott ősi falak között feltűnő, szokatlan és rendkívüli; de feltűnő, szokatlan és rendkívüli az idő is, melyben most élünk, egy gigászi harc vérfagyasztó küzdelmei között, melyben a szövetséges országainkat szétválasztó határok mintegy elsimulnak és közös czélokért síkra szállt nemzeteink mintegy egy családba olvadnak össze közös reménységekkel, közös veszteségekkel, közös diadalokkal, közös hősökkel. Így Hindenburg tábornagy is, aki hadvezéri genialitásával és vas energiájával az orosz kolosszusra megsemmisítő csapásokat mért, nemcsak a nagy német nemzet cserkoszorus hőse, hanem a mienk is, a ki megérdemli, hogy a magyar nemzet is szivébe fogadja őt, any- nyival inkább, mert diadalmas csatáiban lángeszű vezetése alatt magyar csapatok is vitézül harczolnak és ez alapon is kérem a tekintetes Törvényhatósági Bizottságot indítványom elfogadására. A harctéren megvakult katonák segélyakcióin A Bonyhádi Bonyhád Hónig Albert Wéber Kálmán Kakasa Béla részére folytatólagosan adakoztak : Takarékpénztár részvénytársaság összesen Eddigi gyűjtésűnk összesen K 1 ()()•— » 25— „ io — . 10 — K 145— . 741 50 K 886 50 Hogy kell élnünk aratásig. így tél utólján, tavasz kezdetén, még békeidőben is meglehetős nehéz gondot szokott okozni ez a minden évben visszakerülő töprengő kérdés : Hogy leszünk újig ? Mennyivel aggodalomkeltőbb ez a falsóhajtás most, mikor a megszokott, rendes szűkös állapoton felül még a háborús időkkel mindenha együttjáró Ínséges napok réme is ijesztget bennünket. Pedig hát nem kell megijednünk. Ahogyan kiteleltünk eddig, — bátran kimondhatjuk, minden nagyobb nyomorúság nélkül — azonképpen merjük állítani, hogy Isten segítségével, ha nem is zsíros nagy jólétben, de éhség, koplalás nélkül kibírhatják aratásig, ha magunk is úgy akarjuk, ha mindenki úgy akarja, ha minden itthonmaradt ember a nap minden óráján ehhez a szigorú parancshoz igazodik: Ezt az országot, ennek az országnak a népét, sem időjárásnak, sem semmiféle ellenségnek kiéheztetnie nem szabad! Ebben az országban nem veszhet éhen senki. Ebben az országban meg kell, hogy legyen mindenkinek a mindennapi kenyere. Nem sok, csak éppen amennyi szűkösen elég. Minden étkezéshez egy egy karéjka. Ahogyan hadbavonult véreinknek csak egy jelszavuk van : „Győznünk kell I“ és Hindenburg, e minden idők legnagyobb hadvezére, bízvást állítja, hogy győzünk is, mert nekünk jobb az idegrendszerünk, mint az ellenségeinké; Ugyanúgy az itthonmaradt dologtevő népnek pedig szintén árra legyen gondja, hogy a megélhetés tépelődé- seitől senki, se maga, se más, el ne veszítse a fejét. Mindenki akarjon élni s akarja, hogy a szomszédja is éljen. Tehát csak akarat kell. Nagyon erős akarat. Segítse mindenki egy a mást, hogy mindenkinek meglegyen a mindeunapi kenyere, Hogyan kell ezt akarni V Erre is Hindenburg vezér acélidegzetü nemzetétől vehetünk példát. A németek törvénnyel, hatósági és társadalmi intézkedésekkel rákényszerítik önmagukat a szigorú takarékosságra, beosztják a készleteket úgy, hogy akinek merőben üres is a kamarája, Németországban még az sem fog éhezni. Lesz mindenkinek kenyere. Bizony nem fehér, de lesz. Bejárta a német sajtót mostanában egy csodálatos szép irásmü, me y valóságos himnusza, tízparancsolata és kiskátéja ennek a zordon, katonás kiáltásnak: Muszáj kenyérnek lenni! Kivonatosan igy szól emez írás: Németország (mondhatjuk Magyarország is) egy egész ellenséges világgal áll szemben, amely meg akarja őt semmisíteni. Diadalmas, dicső seregeinket nem tudja leteperni, hát, mint egy ostromlott várat, ki akar bennünket éheztetui. Ez sem fog neki sikerülni. Miért nem ? Azért, mert elég kenyérmag van az országban, hogy aratásig kibirja a lakosság. Csak nem szabad prédálni, pazarolni. Ne étessétek marháitokat a kenyérnek gyümölcsével. Komárom felé, az alsót Balogh Ádám vezetése alatt Baranyán át Sümegnek irányítja, hogy Kőszegnél találkozzanak, mig a derékhadat maga vezeti. Így er Simontornya alá, melynek sáncai akkorra igen megerősittettek, vizárkai és mocsaras vidéke szinte megközelithetetlenné tettek. A fehérvári kaput, mely az egyetlen hid bejáratánál volt, nagy bástyatorony őrizte; ágyúval mint védelmi eszközzel és elszánt őrséggel volt ellátva ; még's nem a bombák, sem a gyújtó gránátok tüze, hanem az elszánt roham adta azt a magyarok kezébe. Oly nagy ostromágyuk, melyekkel a mai szöllőhegyrői lehetett volna sikerrel lövetni az igen erős falakat, nem volt kéznél s igy más mód nem maradt, mint a roham és ez elkesereiett par napi küzdelem után, mikor az árkokat valamely sekélyebb j helyen rőzsékkel, födes zsákkal betömettek, ostromlétrákon jutottak a falakra és heves küz- j delemmel nov. 11-én virradatkor bevették. A sok elhullott vitez'Tia'álíi feletti elkeseredésben az őrséget egy szálig kardra hányták Ezen vitézi tett nagyban elkeserítette a németet, de viszont igen emelte Bottyán tekintélyét, aki, ismerve katonái természetét, általában a rohamharcnak nagy mestere volt, mint később Fehérvár, Kőszeg, Pápa, Tata, Kapuvár, Borostyánkő bevételénél bebizonyította. Simontornyát őrséggel jól megrakván, Horváth Ferencet hagyta itt parancsnokul, maga pedig a Siónak a Balatonból való kiömlésénél erős sáncokat ásatott francia mérnökök vezetése alatt, ott redutokat emelt, őrséggel megrakta, igy tevén a Balatontól Simontornyáig, innen a Dunaföld- várig húzódó vonal törési pontjánál Simontornyát hadászati fontosságúvá, mintegy az alulról 'jövő horvát, rác támadás elleni védelmi vonal fötámaszavá. Szili György hadnagyot compá- niástól »az táján lévő helységeknek meghódol- tatására« hagyta ott. Ezek irthatták ki a szomszéd Raczegres, Csetény falvak rác lakosait. Sárszentlőrincz és Simontornya közt maga a falu helye még látszik a Sióhoz közel; a rácz- egresi hídnál pedig 30 év körül ásták ki egy románstilü templom alapfalait, a hol sok üszkös fa és csont találtatott. Már a következő év XI706) tavaszán nagy hasznát is vették eme védelmi intézkedéseknek, mert gróf Herberstein eszéki várparancsnok és Nehm péterváradi tábornok erősen felkészülnek, hogy Bottyánon megboszuljak a múlt évi slavoniai betörest és Szigetvár fele jövet Bottyán utócsapatát Igáinál szétverik s a Duna mellett Paks felett lévő Bottyán várát szétrombolják. Evvel szemben Bottyán Dunaföldvárhoz siet, bal szárnyával arra támaszkodva, a centrumot Simontornya védelme a!a helyezi s jobb szárnyával a Sió menti sáncokhoz vonul egész a Balatonig. Bottyán elosztja ezredeit az egyes fontosabb helyekre, végekre, igy jut Horváth Ferenc Simontornyára s kirendeltetik a siófoki és hídvégi sáncok őrzésére is. Ily vitézkedések közepette hirtelen beveszi Fehérvárt s a környék népét felhivá, hogy a hol csak közeledik az ellenség, minden élelmével, jószágával, népével erdőkbe meneküljön, hogy ne legyen mit zsákmányoltok. Maga pedig nem mert a sokkal jobban felszerelt rendes hadsereggel biró német vezérekkel megütközni, hanem portyázásokkal háborította őket, az élelmezési csapatokat elKatonai felszerelések tevegyapju és flanel takarók, Himalaya kabátok, térd- és lábszárvédők, érmelesi tök, haskötők, hőfokotok, keztyűk. sgs Jaeger és himalaya Ingek és nadrágok. $2: Vízhatlan bélelt „Baslik" fejvédők. $ mm »nigsztéKtion és legelönyösemi Mm. Pirnitzer József és Fiai cégnél Szekszárdon. Tolnavármegye legnagyobb és legrégibb áruháza. -*®
