Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-27 / 103. szám
2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 december 30, tői délre rajtaütöttünk egy orosz tábori őrsön és megsemmisítettük. Balkáni hadszíntér. Nincs újság. A legfelsőbb hadvezetőség. Kérelem a szekszárdi népkonyha érdekéten. Régi igazság, hogy ha az élet viszontagságaival, veszélyeivel a távolban küzkö- dünk, még több melegséggel gondolunk szükebb hazánkra, otthonunkra, ahol a sa- nyaruságok mellett örömet és boldogságot élveztünk. Alkalmazható ez fiainkra, kik a távoli harctéreken küzdenek oly hősiesen hazájukért és királyukért. Kétségtelen azonban, hogy a nehéz harcok között is meleg szeretettel gondolnak otthonukra és ezért az ő hűséges szellemükben cselekszünk akkor, ha könyör- adományainkkal felkeressük szükebb hazájukban, otthonukban azokat, akik a legszegényebbek és különösen küzdenek az élet sanyaruságával. Vajha indokolnák ezen sorok azon kérésemet, hogy úgy mint eddig, gondoskodjunk azon legszegényebbjeinkről, akik közvetlen körünkben élnek és iparkodjunk ezeknek helyzetén némileg segíteni azáltal, hogy a szekszárdi népkonyha fenntartását nemeslelkü megalapítójának szellemében továbbra is biztosítsuk. Erős bizalmamat azon közönség nagylelkűségébe helyezem, mely egy jó ügytől áldozatkészségét soha meg nem vonta. Szekszárd, 1915. december havában. Hazafiui meleg üdvözlettel : Bezerédj Pál. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Takarék és Hitelbankhoz : Tolnamegyei Weltmann Simon Simontornya K 20 •— Killer Gyula Paks Virág Ferenc Paks 5 — 5- — Wilczek Sándor Tongelicz 10 — Beclit Ödön tb. szolgabiró Paks n' 10 — Összesen : K 50 — Eddigi gyűjtésűnk : 11 18066 53 összesen : K 1811653 A hős 19-es honvédekről. Abból az alkalomból, bogy a 19. honvédgyalogezred most ismét csaknem a teljes hadilétszámot érte el, Sréler ezredes, ezredparancs nők december hó 15-én kiadott napiparaucsában a következőkben emlékezett meg az immár letűnő hadiévről: „Az év első hónapjában az ezred dermesztő hidegben megmászva a Kárpátok főgerincét, az uzsoki szorost védő orosz hátába kerül s az orosz föladja Uzsokot. Január 31-én és február l:én hasig érő hóban támadja a várszerüen kiépített jaslowieci orosz állást. Február hóban az ezred egy része ott harcol a német gárda mellett. Helyét derekasan megállja. A porosz gárda nem jobb, nem különb, mint a somogyi, baranyai és tolnai fiú. Február végén urunk és királyunk paranccsá az ezredet Uzsokra rendeli, ott őrzi a kaput Magyarország fejé. Hó, fagy, nélkülözés és az orosz túlerő erejét, akaratát megtörni nem tudja, elvisel mindent, mert tudja, hogy „Uzsok az ő becsülete“. Egyszer azonban az orosz mégis át töri az ezred állását, de a hivatlan vendéget puskatussal, bátor szívvel kiveri állásából, heteken át, fáradhatatlanul, s hasem lankadó kötelességtudással állását várrá alakítja át, nem törődve az oldalazó tűzzel, mely neki csak veszteséget okoz és amidőn május elején az orosz arcvonal meginog és egyedül a tömegek tudatlanságából táplálkozó orosz túlerő összeroppan, elszántan üldözi hegyen-völgyön át. Május 16-án Drohobycnál megütközik újból az orosszal. A harc négy napig ide-oda hullámzik. Az orosz elkeseredetten védekezik mindenütt és mikor senki sem tud tért nyerni — még a német gárda sem — a 19. honvéd játszva töri át a finneket, Oroszország legjobb csapatait. Sokat vészit, de az orosz harcvonal egyik pillére kidül, az általa ütött rés napról-napra tágul és május 31-én az ellenség föladja a hiábavaló küzdelmet. Bátran állitom, hogy a drohobyc—=stryji győzelmes csata első, megingathatatlan alapkövét „Ti tizenkilencesek“ raktátok le. Junius l én és 2-án Hurucskónál éket ver az orosz Dnyeszter-menti állásába és junius derekán saját tönkremenése által — az utolsó embert is föláldozva, védi a porosz gárda hátát. Zydaeownál elpusztul, de esküjét megtartja. — Julius és augusztus hónapokban nagy arcvonalban őrzi a Búgot és Lugát, biztosítja a Breszt- Litowszk, Lubiin és Ivangorod felé diadalmasan előnyomuló seregek oldalát és midőn az orosz hátrálni kezd, 5 és fél kilométeres arcvonalon támadja a menekülő oroszt Kolpilaw Svininchy- nál. Ezután következnek az ezred szeptemberi beendetes harcai. Mások szerencsétlenségei folytán szeptember 2 án és 13 án az alattomos ellenség ez ezredet vaksötét éjjel oldalba, hátba és szemközt támadja. A somogyi, baranyai és tolnai honvéd nem hátrál. Nagy, igen nagy veszteség árán egy talpalattuyit sem ad föl, lába az iránta mit sem érző idegen földbe gyökeret ver, hevenyészett, rossz állásból, drótakadály nélkül öt rohamot ver vissza. Az 55. orosz ezred roncsai menekülni kénytelenek. Szeptember 13-tól november 28 ig pihenés nélkül ott áll az első vonalban, nem kér stmmit, nem sir és nem jajgat, mert mások p hennek ; állását várszerüen, lassan, de biztosan kiépíti, de mielőtt az állás elkészülhetne, aí orosz megtámadja, hogy e támadásnak mi volta vége, ti tudjátok legjobban. Az oroszok szörnyű csalódása, vesztesége és visszavonulása. S a hős ezredes napiparancsa ezzel végződött : És végezetül még egyet! — Bárhova hiv benneteket urunk és királyunk akarata, ha támadtok, ha védtek, ha bármily nehéz, fárasztó szolgálatot végeztek, fürkésző szemmel pillantsatok be bajtársaitok leikébe és ha ott akarás helyett C3üggedést, becsület helyett becstelenséget, bátorság helyett gyávaságot vagy — mit Isten sohase adjon — áruló szándékot láttok, könyö- rületet nem ismerve, fojtsátok meg, lőjjétek és szúrjátok le a saját társaitokat, ezt megköveteli tőletek a haza, urunk és királyunk, összes elöljáróitok, a ti becsületetek és a háromszinii lobogó tisztasága.“ A büszkeség gyöngye csillogott a keményszívű harcosok .pilláin, mikor ezt a parancsot kihirdették. Ami nem csoda, hiszen ezeket olvasva, a mi szemünk is künybelábbad. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok érkeztek a Tolnainegyei Takarék és Hitelbankhoz : A központi járás főszolgabírói hivatalban a vak katonák részére adakoztak* K 106-70 Matzon Kálmán „ ío-Engel Frigyes Külesd „ 20.Névtelen „ 10Horváth János jegyző Uzdborjád Brinke Ferenc gyűjtése : Asztaltár„ 2— saság 2 20, Lercb György L— 3-20 Összesen : K 151-90 Eddigi gyűjtés 1 „ 2844-62 összesen: K 2996 52 * A központi járás főszolgabírói hivatalnál adakoztak a vak katonák réizére: Fischer Albert 5, Nagy Anna 1, Marió Pálné 1, Rácz Ferencné 1, Csikós Sindorné 1, Szauer lánosné 2, Baranyai László 1, András István 1, Szauter Antalné 1, Nyúl |ózsefné 1, Csernák Ilona 1, Morvái Jánosné 1. Boncz Henrik 1, Bucher Mihályné 1. Sieí- fer Simon 1, Geffner Gertrud 1, Kunfiy Károlyné 6, Merk Antalné 1, Máttesz Ferencné 1, Kulnh Antalné 1, Pelczer Mihályné 1, Link Antalné 1, Petrái Andácsné 1, Link Ferencné 1, Bátinlind Györgyné 1. Fóris józsefné 1, Szajkó Lajoanó 1, Schulcz Ferencné 1, Krausz Ignác 1, Lajtos Mihályné 1, Kriskó Andrásné 40, Oláh Józsefné 1, Miller Katalin 1, Hoiváth Ferencné 1, Sándor Józzefné 1, Möller Henrikné 1, Rabár Péterné 1, Kriskó József 1, Decsi Jánosné 1, Knof Mári 1, Győri Jánosné 1, Vig Ferencné 1, Werner Mári 1, Ress Anna 1, Larelta István 1, Müller Adámné 1, Vas Györgyné 1, Bucher Mihályné 1, Herczeg lánosné 1, Kiss Sándorné 1, Pfeiffer Erzsébet 1, Sági Józsefné 1, Mózes János 1, Bucher József 1, Böhm Jánosné 1, Galula Istvánná 1, Aszmusz Jakabné 1, Heberlizg Henrikné 1, Wubentin Jánosné 1, Sárközi Józsefné 1, Vffrös Jóvsefné, 1, Kvandukaé 1, Heberschuszné 1, Müllerné 1, Müller Jakab 1, Tóth látván 1, Werthné 1, Vig Ilona 1, Vig József 1, Tatámé 1, Delíné 1, Molnár Józsefné 1, Singet Samu 4. Mayer Orbán 2, Szűcs Jánosné 1, Máté Antalné 1, Glaub Bálintné 1, Horváth Jánosné 1, Michéli János 1, Ezer Flórián 1, Schulcz Ferenc 1, Lubizki Józsefné 1, Horgász litvánná 1, özv. Janda Lászlóné 1, Tar- néczkiné 1, Bocs Pálné 1, Asztalos János 1, Haypál Lajos 1, Szerlecsics Anna 1, Zak Istvímé 1, Tóth Istváané 1, Purger Lajosné 1, Puseler Mihályné 1 koronát és Müller Mór 30 fillért. Nyílt feljelentés a 31. V. szabadkai üzletvezetöségéhez, vagy a 3Í. I. Y. igazgatóságához, vagy a kereskedelemügyi in. kir. miniszter úrhoz. A bátaszék—rétszilas—sárbogárdi vasúti vonalon uralkodó tarthatatlan állapotok miatt tett sok sikertelen panaszkodásunlc után, már nem is tudjuk, hogy hova forduljunk, éppen azért háromfelé is intézzük panaszos felszólalásuokat, remélve, hogy vagy itt, vagy ott meghallgatásra találunk. A most lezajlott karácsongi ünnepek előtt való csütörtök éjjelen olyas valami dolog történt ezen a mi kis. elhagyatott vicinálisunkon, amely a szeretet s bélié ünnepén talán még inkább felháborítja az ember lelkét. A rengeteg utast nem számítva, százával igyekeztek haza fáradt katonáink, részint a harctérről, részint Székesfehérvár s Budapest felől, hogy a szép ünnepet családi körben tölthessék el. Két, három napo3 szabadságukból azonban a M Á. V. tisztviselőinek könyörtelensége, nembánomsága egy teljes félnapot kitörölt. A Budapestről jövők ugyanis Sárbogárdon azt a meglepő feleletet kapták, hogy a szekszárdi vonatot, — be sem várva a Budapest felől érkező rengeteg utast, már elindították. Ez azonban, amint később róla többen meggyőződtek, nem volt igaz. Az összeállított vonatot megtöltve a Székesfehérvárról s más helyekről érkező utasokkal — messze kitolták az állomástól, hogy onnan indítsák útnak, tehát kocsihiány miatt egyszerűen letagadták. Többen észrevették azonban ezt a szándékot, indulás előtt felkapaszkodtak a zsúfolt vonara, de nem volt egy talpalatnyi hely, mire zajongva követelték a szolgálatot teljesitő tiszttől, hogy legalább egy teherkocsit csatultasson a vonathoz, hogy ha állva is, az utat megtehessék. A szolgálattevő tiszt azonban oda nyilatkozott, hogy : „a főnök ur alszik, igy ő nem intézkedhetik.“ Erre a száznál több utas szépen Sárbogárdon rekedt s reggeli 5 óra helyett, csak déli 12 óra után érkezett Szekszárdra, összefagyva és fázva Sárbogárdon, a nyitott folyosón, mert még a vendéglői helyiséget is becsukták előttük. Eimondtuk az esetet egész szárazon, úgy amint azt szavalrliető úriemberektől hallottuk s tisztelettel kérjük a legszigorúbb hivatalos vizsgálatot. Lehetetlen állapotnak tartjuk ugyanis, hogy ily embertelenül bánhassanak a nagyközönséggel is, de legkivált szegény, sokat szenvedő katonáinkkal, akiknek ez a félnapi, tőlük elrabolt szabadnap legalább is szolgált volna akkori üdülésükre, mint a főnök urnák megbolygathat - lan édes éjjeli álma. Az éjjeli nyugodalom természetesen szükséges a főnök urnák is, de akkor tessék megfelelő helyettest állítani, vagy még inkább, idejekorán megfelelő számú kocsiról gondoskodni. Nem tudjuk kinek a kötelessége ez, de annyit még mi, a vasúttól távolállók is tudunk, hogy ünnepek előtt és után óriási a forgalom, teliát a legsúlyosabb kötelesség mulasztást követi el, ki százak egészségét leszi kockára minden alapos ok nélkül, de a M. Á. V. igazgatásának sem nagy dicséretére. HÍREK. — B. u. é. k. Lapunk tisztelt előfizetőinek, munkatársainknak és olvasóinknak boldog újévet kívánunk. — Személyi liirek. Széchenyi Domonkos gróf főrendiházi tag, folyó hó 27-én Székesfehérvárra utazott, ahol a Nádor-csatorna társulatnak másnap megtartott közgyűlésén elnökölt. Forster Zoltán alispán édes atyjánál Duna- földváron, Kurz Vilmos kir. tanácsos, árvaszéki elnök pedig Bölcskéu töltötte a karácsonyi ünnepeket. — Lapunk jubileuma. Lapunk 25 éves jubileuma alkalmából nagyon sok he'yről kaptunk meleg hangú gratulációkat. így többek között Bezerédj Pál valóságos belső titkos tanácsos, őnagyméltósága személyesen adta át üdvözletét, Kurz Vilmos kir. tanácsos Bölcskéről, Kunffy Károly nagybirtokos Budapestről küldött hosz- szabb távirati üdvözletét, még Kiss Ernő dr. vármegyei tiszti főügyész, Széoald Oszkár vármegyei főjegyző és mások levélben fejezték ki jókivánataikat. Minden egyes jóakarónknak külön nem felelhetvén, igy itt együttesen mondunk hálás köszönetét a szive* jókivánatokért. — Államsegély. A kereskedelemügyi miniszter a paksi iparos tanonciskola részére 500 korona segélyt engedélyezett. — Adomány. A szekszárdi népkonyhára adakozott: Szekszárdi Népbank 25 koronát, mely kegyes adományért számos szegényeink nevében ezúton is hálás köszönetemet fejezem ki. Bezerédj Pál.
