Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-27 / 103. szám
XXV. (X!.) évfolyam. 103. szám. Szekszárd, 1915 december 30. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők « lapot érdeklő össze« küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél é vre..........................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatal} telefon-szám: 18—11. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL*. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Nehéz időkben. — Irta: Proliászka Ottokár. — Mennél nehezebb az idők járása, annál több lélek kell belénk; úgy vagyunk ezzel, mint az oszlopok, minél nagyobb, vaskosabb boltivek emelkednek fel rajtuk, annál több kitartó s ellent- álló erő kell beléjük : de hát igy lesz a sok kőből égbetörő, fölséges dóm ! Nekünk ezekben a nagy, neh^z időkben főleg meleg bizalomra van szükségünk: bizalomra mely a sötétség dacára is gyermekszemmel néz a jövőbe, — bizalomra, mely a kegyetlenség dacára is az Isten közellétét érzi. Ah, mily áldott, mily igazán geniális érzés ez ! Szentiélektől való ! Vannak idők s helyzetek, mikor igazán nehéz megvigasztalódui, ilyenkor úgy vau az ember, mintha bomokpusztában ülne, perzselő napsugárban s nincs forrás, nincs csak egy szivárgó vizerecske is a közelben. — így érezte magát egyszer valaki, akinek puszta lett otthona és sivatag lett az élete, mert fiatal felesége, kit nagyon szeretett, meghalt. Ott ült négyéves kis leányának ágya mellett, aki szintén beteg volt, láz gyötörte s elsorvadt tőle szegényke. „Ah, elmegy talán ez is?“ — mondogatta magában a szenvedő vigasztalan apa — „elhagy talán ez is és magamra hagy kettős bánatommal!“ A gyermek nyögött s felsóhajtott: „Apikám, félek, végy fel a karodra, — hozzád akarnék jönni 1“ S az apa kivette az ágyból s teritőjébe csavarta a gyermeket s úgy járt vele föl-alá a szobában, mig megnyugodott, elaludt s akkor visszafektette ágyába. Az édesapa karjaiban talált megnyugvást a beteg gyermek. S hol talál a lázas agyú, a lázadó s nyugtalankodó ember megnyugvást ? Nem kellene-e nehéz, keserves időkben nekünk is fülsóbajtanunk: „Atyám, félek, nem látlak, de mégis, sőt ezért kívánkozom hozzád! Kérlek, végy fel karodra s szoríts szivedhez: ott majd megnyugszom.“ Bármi történjék is velünk, bármi érjen is minket, bármily magányos pusztaság s elhagyatottság ijesszen is körülöttünk: hozzuk mindig öntudatra, hogy Istenünk, Atyánknak karjai közt vagyunk, — ha betegen is, — ha vérző szívvel is, — ba bánatos kedéllyel is ; de ott vagyunk, nála vagyunk — s ő akkor is szeret, ha sze- retetét nem érezzük! Elismerem, hogy ez az érzés bit szerinti elhelyezkedés s hogy a világias ember erre azt mondhatja, hogy ezt csak úgy hisszük s képzeljük; igen, de hiszen ép ezt akarja az Isten 8 ez a léleknek, mint uj, világot legyőző erőnek feladata és szerepe, hogy a hitben uj tényezőt léptessen a világba, melynek erejében kiemelkedik az élet sivárságából. Ha annak a sivatagban ülő s szomjazó embernek lábai mellett egyszerre hüs forrás fakadna : az is nem a pusztaságnak, hanem a mélységnek uj adata s adománya volna: nos és ba a lélekből fakad egy nj tndat, egy uj érzés, azt ép oly kevéssé kell lekicsinyleni, mint a pusztában fakadó forrást, hanem föl kell használni, élni kell belőle s élvezni kell azt! A viz nem homok, hanem egy uj valóság; éppen úgy a lélek, a hit, a bizalom nem világ, hanem egy uj erő, egy uj valóság, melyre épp oly szükségünk van a világban, mint ahogy szükségünk van a vízre a sivatagban ! Az volna azonban aztán az öreg hiba, ba a tikkadó ember a vizet nem látná s ugyancsak, ha a hivő ember megfeledkeznék a hitében s bizalmában rendelkezésére álló fölséges erőkről! Ez öreg hibától óvakodni akarunk s bánatunkban s aggodalmaink közt is öntudatunkra hozzuk, hogy „csitt, ne kételkedjél — Isten karjaiban vagy — szeresd őt s szeresd mindig jobban s bármi ér s bármit vesztesz, hozzá is, meg azokhoz is, kiket elvesztettél, annál közelebb állsz, minél jobban szeretsz!“ S ismét csitt, ne sokat nyögj s ne panaszkodjál, hanem érezd magadat léleknek a világban s a közna- pias életben s hordozd magadban a tudatot, hogy több van benned az Istenből, mint a ragyogó napban, mint ajázminos bokorban, mint a májusi réten: — hidd el, hogy Isten ran veled bajaidban s hogy kieirt szemmel is megpillanthatod őt, ha eszmélsz s szeretsz . . .“ Istenem, Istenem, tehát hinni és bízni kell! Ez a mi forrásunk a sivatagban, ez a mi éledésünk csüggedésünkben s vigaszunk bajainkban . . . S ez mind nem rajtunk kívül s nem messze tő lünk, hanem bennünk van ! Aki erről megfeledkezik, az betemeti a forrást ; mig ellenben, aki eszmél rá, annnak fakad s úgy fakad, hogy szőke! s égbe viszi ! A sió alsó vidékének elárasztása. A Balaton vizének a Sió-terület rovására való levezetése egyre megújuló panaszokra készti a Sió mentén elterülő termékeny földek birtokosait, akik kétségbeesve látják, hogy jövőjüket, létérdekeiket helyrehozhatatlanul fenyegetik a Balaton felesleges víztömegei. Legutóbb Jeszenszky István báró és társai és pedig özv. báró Jeszenszky Jánosné, Bern- rieder József, báró Schell József, báró Fiáth Tibor, gróf Apponyi Géza, Sztankovánszky János, báró Jeszenszky Béláné, Bezerédj Andor és Bezerédj Pál, mint a Nádor-csatorna társulat hatáskörébe tartozó -isó Sió vízfolyás mentén érdekelt birtokosok arra kérték a földmivelési minisztert, hogy a nyári időszakban több viz eresztessék le a Sión, hogy a Sió meder munkálatai, ha szükséges, parti kotrók helyett úszó kotrókkal folytattassanak, hogy a felső Sió-me derrendezési munkálatai már a jövő (1916) évben befejeztessenek, a Sió zsilipek már 1916. február 15-ikén teljesen lezárassanak, hogy a miniszter a Sió menti belvizek lecsapolását és az agárdi szivattyú-telep kiépítését anyagilag támogassa és a magas vízállás folytán szenvedett károsodás megállapítása és megtérítése iránt intézkedjék. A miniszter a kérelemre adott leiratában megállapítja, hogy a mederkibővitési munkálatok és vizleeresztés között összefüggés nincs. Az alsó Sió-meder nyáron tényleg jóval több vizet lenne képes levezetni, mint az utóbbi két nyáron levezettetett, itt másodpercenként 25—30 köbméter se okozna kárt. A baj az, hogy a felső Sió-medernek ez idő szerint oly csekély a levezető képessége, hogy ha csak a 4000 kát. holdnyi Sió-berki érdekeltségi területet elöntetni és mocsárrá változtatni nem akarjuk, e szakaszba másodpercenként 10 — 12 köbméter víznél többet ereszteni nem szabad. Hogy tehát az alsó Sió 4000 kát. holdnyi érdekeltsége a téli vízkártól mentesittessék, a sióberki társulat 4000 kát. holdnyi érdekeltségét kellene az egész éven át teljesen viz alá helyezni. Ha pedig a sió-berki érdekeltség mentesítése szempontjából kezeltetnék a Sió-zsilip, úgy az egész Balaton mentét viz alá kellene borítani, mondja a miniszter, amely szomorú megállapitásra már előzőleg utaltunk lapunkban. A miniszter kijelenti, hogy a zsilip kezelésre vonatkozólag tett rendelkezését legnagyobb sajnálatára változatlanul fenn kell tartania. A zsilip lezárására megállapított határidő (1916. március 15.) csak az esetben lenne esetleg febr. 15-re áthelyezhető, .ha időközben sikerülne a Balaton mai vízállását jelentékenyen leszállítani. (Amire azomban számítani alig lehet. A szerk.) Az úszó kotrók alkalmazása a létező hidakra való tekintettel, csak indokolatlanul megdrágítaná a munkálatokat, de nem tenné gyorsabbá, azért a kérelem e részét nem teljesítheti a miniszter. A belvizrendező és szivatt^u-telep tervét a miniszter szakközegei még a tél folyamán a Nádor-csatorna közgyűlése elé terjesztik. A Sió-meder bővítési munkálatait a jövő évben a miniszter már az alsó Sió-szakaszra is ki fogja terjeszteni és azt úgy óhajtja végeztetni, hogy a felső szakasz munkálataival egyidejűleg legyenék befejezhetek. A csapadékokból keletkezett vagy keletkezhető esetleges árvízkárok megtérítésére vonatkozó kérelmet a miniszter nem teljesítheti, mert elemi eseményekből származó károkért sem az állam, semi a hatóság kártérítésre nem kötelezhető, de még méltányossági szempontból sem, mert a nem állami kezelés alatt álló vízfolyások szabályozására az állam egyáltalán nem kötelezhető és ha a jelen esetben erre mégis vállalkozott, ez csakis az érdekeltség iránti jóakaratból történt. Hogy valamikor a Sión hajózás fog berendeztetni, az még nem lehet jogcim arra, hogy a vizlevezetés szempontjából szükséges mun • kálatokat az állam ingyen vállalja magára. Közöltük úgy az érdekeltség, mint a miniszter álláspontját és kívánatosnak tartjuk, hogy ezen kérdés minden tekintetben méltányosan intéztessék el és a jövőben fölmerülhető károsodásoktól a birtokos közönség minden eszköa felhasználásával megkiméltessék. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, december 29. Szerb hadszíntér. A helyzet változatlan. Különösebb esemény nem volt. Olasz hadszíntér. A déli és délkeleti tiroli fronton tegnap is tartott az olaszok élén- kebb tevékenysége. A Sugana-szakaszon a Monte Carbonilen (Barcótól délkeletre) egy ellenséges támadást visszautasítottunk ; ugyancsak meghiúsultak az ellenségnek éjjeli vállalkoaásai a Col di Lana vidékén. A tengermeliéki harcvonalon több helyen ágyú-, kézigránát- és aknavető harcok voltak. Orosz hadszíntér. A besszarábiai határon az ellenség megismételte erős tüzérségi tűzzel bevezetett támadását az előző naphoz hasonló módon. Támadó oszlopai mindenütt •— helyenként közvetlenül akadályaink előtt — összeomlottak puska- és ágyutüzünkben. Az oroszok vesztesége nagy. Burkanovtól keletre erősebb orosz csapatok elől néhány biztositó osztagot főállásunkhoz közelebb vontuk vissza. Yolhyniában helyenként ágyuharc volt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 29. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Ellenséges monitorok ismét bombázták Westendét, ez alkalommal minden eredmény nélkül. A tegnap jelentett ellenséges előretörés a Hirasteinon már tüzünkben összeomlott. Este a franciák kétszer megtámadták az általunk visszahódított állásokat a Hartmannsweilerkopfon. He lyenként benyomultak állásainkba. Az első támadás után az ellenséget mindenütt azonnal ismét elűztük. A második támadás után egyes árok- részekért megindult harc még folyik. Hadifoglyokban a franciák eddig 5 tisztet és több mint 200 főnyi legénységet vesztettek. Az angolok tegnap két repülőgépet vesztettek. Az egyiket Lenstől északkeletre ágyaink tüze leszállásra kényszeritette, a másikat, egy nagy harci repülőgépet, Hámtól északra légi harcban lőttük le. December 27 én még egy angol repülőgép égett el Liliétől nyugatra. Keleti hadszíntér: A tengerpart mentén Raggosemnéi, Tockumtól északkeletre egy ellenséges orosz osztag előretörése meghiúsult. Pinsk-