Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-27 / 103. szám

XXV. (X!.) évfolyam. 103. szám. Szekszárd, 1915 december 30. Szerkesztőség: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők « lapot érdeklő össze« küldemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre be­küldik, 8 korona. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél é vre..........................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatal} telefon-szám: 18—11. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL*. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Nehéz időkben. — Irta: Proliászka Ottokár. — Mennél nehezebb az idők járása, annál több lélek kell belénk; úgy vagyunk ezzel, mint az oszlopok, minél nagyobb, vaskosabb boltivek emelkednek fel rajtuk, annál több kitartó s ellent- álló erő kell beléjük : de hát igy lesz a sok kőből égbetörő, fölséges dóm ! Nekünk ezekben a nagy, neh^z időkben főleg meleg bizalomra van szükségünk: bizalomra mely a sötétség dacára is gyermekszemmel néz a jövőbe, — bizalomra, mely a kegyetlenség dacára is az Isten közellétét érzi. Ah, mily áldott, mily igazán geniális érzés ez ! Szentiélektől való ! Vannak idők s helyzetek, mikor igazán nehéz megvigasztalódui, ilyenkor úgy vau az ember, mintha bomokpusztában ülne, perzselő napsugárban s nincs forrás, nincs csak egy szivárgó vizerecske is a közelben. — így érezte magát egyszer valaki, akinek puszta lett otthona és sivatag lett az élete, mert fiatal felesége, kit nagyon szeretett, meghalt. Ott ült négyéves kis leányának ágya mellett, aki szintén beteg volt, láz gyötörte s elsorvadt tőle szegényke. „Ah, elmegy talán ez is?“ — mondogatta ma­gában a szenvedő vigasztalan apa — „elhagy talán ez is és magamra hagy kettős bánatommal!“ A gyermek nyögött s felsóhajtott: „Apikám, félek, végy fel a karodra, — hozzád akarnék jönni 1“ S az apa kivette az ágyból s teritőjébe csavarta a gyermeket s úgy járt vele föl-alá a szobában, mig megnyugodott, elaludt s akkor visszafektette ágyába. Az édesapa karjaiban talált megnyugvást a beteg gyermek. S hol talál a lázas agyú, a lázadó s nyugtalankodó ember megnyugvást ? Nem kellene-e nehéz, keserves időkben nekünk is fülsóbajtanunk: „Atyám, félek, nem látlak, de mégis, sőt ezért kíván­kozom hozzád! Kérlek, végy fel karodra s szo­ríts szivedhez: ott majd megnyugszom.“ Bármi történjék is velünk, bármi érjen is minket, bár­mily magányos pusztaság s elhagyatottság ijesszen is körülöttünk: hozzuk mindig öntu­datra, hogy Istenünk, Atyánknak karjai közt vagyunk, — ha betegen is, — ha vérző szívvel is, — ba bánatos kedéllyel is ; de ott vagyunk, nála vagyunk — s ő akkor is szeret, ha sze- retetét nem érezzük! Elismerem, hogy ez az érzés bit szerinti elhelyezkedés s hogy a világias ember erre azt mondhatja, hogy ezt csak úgy hisszük s képzeljük; igen, de hiszen ép ezt akarja az Isten 8 ez a léleknek, mint uj, világot legyőző erőnek feladata és szerepe, hogy a hitben uj tényezőt léptessen a világba, melynek erejében kiemelkedik az élet sivárságából. Ha annak a sivatagban ülő s szomjazó embernek lábai mel­lett egyszerre hüs forrás fakadna : az is nem a pusztaságnak, hanem a mélységnek uj adata s adománya volna: nos és ba a lélekből fakad egy nj tndat, egy uj érzés, azt ép oly kevéssé kell lekicsinyleni, mint a pusztában fakadó for­rást, hanem föl kell használni, élni kell belőle s élvezni kell azt! A viz nem homok, hanem egy uj valóság; éppen úgy a lélek, a hit, a bizalom nem világ, hanem egy uj erő, egy uj valóság, melyre épp oly szükségünk van a világban, mint ahogy szükségünk van a vízre a sivatagban ! Az volna azonban aztán az öreg hiba, ba a tikkadó ember a vizet nem látná s ugyancsak, ha a hivő ember megfeledkeznék a hitében s bizalmában rendelkezésére álló fölséges erőkről! Ez öreg hibától óvakodni akarunk s bánatunk­ban s aggodalmaink közt is öntudatunkra hoz­zuk, hogy „csitt, ne kételkedjél — Isten kar­jaiban vagy — szeresd őt s szeresd mindig jobban s bármi ér s bármit vesztesz, hozzá is, meg azokhoz is, kiket elvesztettél, annál köze­lebb állsz, minél jobban szeretsz!“ S ismét csitt, ne sokat nyögj s ne panaszkodjál, hanem érezd magadat léleknek a világban s a közna- pias életben s hordozd magadban a tudatot, hogy több van benned az Istenből, mint a ra­gyogó napban, mint ajázminos bokorban, mint a májusi réten: — hidd el, hogy Isten ran veled bajaidban s hogy kieirt szemmel is meg­pillanthatod őt, ha eszmélsz s szeretsz . . .“ Istenem, Istenem, tehát hinni és bízni kell! Ez a mi forrásunk a sivatagban, ez a mi éledésünk csüggedésünkben s vigaszunk bajainkban . . . S ez mind nem rajtunk kívül s nem messze tő lünk, hanem bennünk van ! Aki erről megfeled­kezik, az betemeti a forrást ; mig ellenben, aki eszmél rá, annnak fakad s úgy fakad, hogy sző­ke! s égbe viszi ! A sió alsó vidékének elárasztása. A Balaton vizének a Sió-terület rovására való levezetése egyre megújuló panaszokra készti a Sió mentén elterülő termékeny földek birtoko­sait, akik kétségbeesve látják, hogy jövőjüket, létérdekeiket helyrehozhatatlanul fenyegetik a Balaton felesleges víztömegei. Legutóbb Jeszenszky István báró és társai és pedig özv. báró Jeszenszky Jánosné, Bern- rieder József, báró Schell József, báró Fiáth Tibor, gróf Apponyi Géza, Sztankovánszky Já­nos, báró Jeszenszky Béláné, Bezerédj Andor és Bezerédj Pál, mint a Nádor-csatorna társulat hatáskörébe tartozó -isó Sió vízfolyás mentén érdekelt birtokosok arra kérték a földmivelési minisztert, hogy a nyári időszakban több viz eresztessék le a Sión, hogy a Sió meder munká­latai, ha szükséges, parti kotrók helyett úszó kotrókkal folytattassanak, hogy a felső Sió-me derrendezési munkálatai már a jövő (1916) év­ben befejeztessenek, a Sió zsilipek már 1916. február 15-ikén teljesen lezárassanak, hogy a mi­niszter a Sió menti belvizek lecsapolását és az agárdi szivattyú-telep kiépítését anyagilag támo­gassa és a magas vízállás folytán szenvedett ká­rosodás megállapítása és megtérítése iránt intéz­kedjék. A miniszter a kérelemre adott leiratában megállapítja, hogy a mederkibővitési munkála­tok és vizleeresztés között összefüggés nincs. Az alsó Sió-meder nyáron tényleg jóval több vizet lenne képes levezetni, mint az utóbbi két nyáron levezettetett, itt másodpercenként 25—30 köbméter se okozna kárt. A baj az, hogy a felső Sió-medernek ez idő szerint oly csekély a levezető képessége, hogy ha csak a 4000 kát. holdnyi Sió-berki érdekeltségi területet elöntetni és mocsárrá változtatni nem akarjuk, e szakaszba másodpercenként 10 — 12 köbméter víznél többet ereszteni nem szabad. Hogy tehát az alsó Sió 4000 kát. holdnyi érdekeltsége a téli vízkártól mentesittessék, a sió­berki társulat 4000 kát. holdnyi érdekeltségét kellene az egész éven át teljesen viz alá helyezni. Ha pedig a sió-berki érdekeltség mentesítése szempontjából kezeltetnék a Sió-zsilip, úgy az egész Balaton mentét viz alá kellene borítani, mondja a miniszter, amely szomorú megállapitásra már előzőleg utaltunk lapunkban. A miniszter kijelenti, hogy a zsilip keze­lésre vonatkozólag tett rendelkezését legnagyobb sajnálatára változatlanul fenn kell tartania. A zsilip lezárására megállapított határidő (1916. március 15.) csak az esetben lenne esetleg febr. 15-re áthelyezhető, .ha időközben sikerülne a Ba­laton mai vízállását jelentékenyen leszállítani. (Amire azomban számítani alig lehet. A szerk.) Az úszó kotrók alkalmazása a létező hi­dakra való tekintettel, csak indokolatlanul meg­drágítaná a munkálatokat, de nem tenné gyor­sabbá, azért a kérelem e részét nem teljesítheti a miniszter. A belvizrendező és szivatt^u-telep tervét a miniszter szakközegei még a tél folyamán a Nádor-csatorna közgyűlése elé terjesztik. A Sió-meder bővítési munkálatait a jövő évben a miniszter már az alsó Sió-szakaszra is ki fogja terjeszteni és azt úgy óhajtja végeztetni, hogy a felső szakasz munkálataival egyidejűleg legyenék befejezhetek. A csapadékokból keletkezett vagy kelet­kezhető esetleges árvízkárok megtérítésére vo­natkozó kérelmet a miniszter nem teljesítheti, mert elemi eseményekből származó károkért sem az állam, semi a hatóság kártérítésre nem köte­lezhető, de még méltányossági szempontból sem, mert a nem állami kezelés alatt álló vízfolyások szabályozására az állam egyáltalán nem köte­lezhető és ha a jelen esetben erre mégis vállal­kozott, ez csakis az érdekeltség iránti jóakarat­ból történt. Hogy valamikor a Sión hajózás fog berendeztetni, az még nem lehet jogcim arra, hogy a vizlevezetés szempontjából szükséges mun • kálatokat az állam ingyen vállalja magára. Közöltük úgy az érdekeltség, mint a mi­niszter álláspontját és kívánatosnak tartjuk, hogy ezen kérdés minden tekintetben méltányosan intéztessék el és a jövőben fölmerülhető károso­dásoktól a birtokos közönség minden eszköa felhasználásával megkiméltessék. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, december 29. Szerb hadszíntér. A helyzet változatlan. Különösebb esemény nem volt. Olasz hadszíntér. A déli és délkeleti tiroli fronton tegnap is tartott az olaszok élén- kebb tevékenysége. A Sugana-szakaszon a Monte Carbonilen (Barcótól délkeletre) egy ellenséges támadást visszautasítottunk ; ugyancsak meghiú­sultak az ellenségnek éjjeli vállalkoaásai a Col di Lana vidékén. A tengermeliéki harcvonalon több helyen ágyú-, kézigránát- és aknavető har­cok voltak. Orosz hadszíntér. A besszarábiai határon az ellenség megismételte erős tüzérségi tűzzel be­vezetett támadását az előző naphoz hasonló mó­don. Támadó oszlopai mindenütt •— helyenként közvetlenül akadályaink előtt — összeomlottak puska- és ágyutüzünkben. Az oroszok vesztesége nagy. Burkanovtól keletre erősebb orosz csapa­tok elől néhány biztositó osztagot főállásunkhoz közelebb vontuk vissza. Yolhyniában helyenként ágyuharc volt. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Berlin, december 29. A nagyfőhadiszállás jelenti. Nyugati had­színtér : Ellenséges monitorok ismét bombázták Westendét, ez alkalommal minden eredmény nél­kül. A tegnap jelentett ellenséges előretörés a Hirasteinon már tüzünkben összeomlott. Este a franciák kétszer megtámadták az általunk vissza­hódított állásokat a Hartmannsweilerkopfon. He lyenként benyomultak állásainkba. Az első táma­dás után az ellenséget mindenütt azonnal ismét elűztük. A második támadás után egyes árok- részekért megindult harc még folyik. Hadifog­lyokban a franciák eddig 5 tisztet és több mint 200 főnyi legénységet vesztettek. Az angolok tegnap két repülőgépet vesztettek. Az egyiket Lenstől északkeletre ágyaink tüze leszállásra kényszeritette, a másikat, egy nagy harci repülő­gépet, Hámtól északra légi harcban lőttük le. December 27 én még egy angol repülőgép égett el Liliétől nyugatra. Keleti hadszíntér: A tengerpart mentén Raggosemnéi, Tockumtól északkeletre egy ellen­séges orosz osztag előretörése meghiúsult. Pinsk-

Next

/
Thumbnails
Contents