Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-23 / 102. szám
TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 december 24. t O könyvei tartották meg számunkra azokat a fontos adatokat," hogy Tolna városának lakói a Bocskay- féle háborúban — mint az Thurzó György nádornak 1610. december 1'0-iki rendeletében olvasható — Komáromba, Győrré és Pápára költöztek. Tolna azonban tízezer forinttal tartozott a töröknek s most az ott maradt s megfogyatkozott lakosság kénytelen a terheket fizetni Elrendelte tehát a nádor, hogy a Komáromban levő tolnaiakra is ki kell róni az őket megillető vészt abból. Ugyancsak a komáromi jegyzőkönyvekben olvassuk 1911. december 29 ről a Tolnáról Komáromba jött lakosok nyilatkozatát, hogy ők a „sok háborúságnak habjai közt" nem maradhatván meg, elköltöztek Tolnáról Ennek a lassú pusztulásnak eredményét az á pár számadat mutatja legvilágosabban, hogy 1692 ben Baranya-, Tolna- és Somogymegyék nagy részének alig volt 3200-nál valamivel több lakosa, ebből megyénkben Dombóvár 278, Ozora 278, Simontornya 147, Szekszárd 290, Tolna pedig 160 lakosi számlált! Dr. Holub József. 0 Ilii 110!3Ei!3i 110000 0 000000000000 Huszonöt év! Legszebb ideje a boldog ifjúkornak 1 Lelkünk ebben a korban bontogatja ki szárnyait. Képzeletünk ekkor csapong legszabadabban. Álmaink, ekkor a legszínesebbek. — Látunk ebben a korban küzdelmet, harcot, diadalmat, dicsőséget. S érzünk valami csodálatosan magy, kimondhatatlan boldogságot. »Tolnavármegye és a Közérdek» ! Te is ilyen ifjú korban éltél eddig. Látásokat látó ifjú korban. Te is beszéltél szépen, színesen. Egy kicsiny nemzetről, annak heroikus kürdelmeiről, vágyairól, reményeiről. Beszéltél a szivek fellángolasaról. megnyilatkozásáról. Gyönyörű áldozatairól. És megnyitottál egy perspektívát. Napsugarasat! Ragyogót! S beszéltél. Sokszor mosolyogva, sokszor könnyek között 1 De mindig őszintén, mindig szeretettel ! Nem álltái ki a piacra Nem kiáltottál nagyon csak azért, hogy meghallják szavad -Csendesen beszéltél 1 Szerényen ! Csak azoknak, akik szívesen hallgattak és megértettek. És mi hallgattuk a színes mesét. Azt hittük, mindez csak álom Nem • akartuk megérteni, hogy a legtisztább valóság ! Tolnavármegye és a Közérdek ! Most már átlépted a hükzonötödik évet. Kiléptél az ifjúság szép kertjéből. Most már hagyj fel a színes álmokkal 1 Álmodj egy szebb, ragyogóbb valóságot! Kopogtass be azokon az ablakokon, amelyek előtted eddig is oly szívesen megnyíltak! És mikor fogadnak aggódó orcával, te mutasd fel a ház lakói előtt nevetős szemekkel a diadalmas békének újabb munkát, újabb k zdel- met, újabb reménységet, életet hirdető olajfalevelét 1 Oroszország, 1915 december 17. Gödé Lajos. 000000000000 OOO 00000000000 Miről irtom o legszívesebben ? A mi jubileumunkról beszélgetve, tegnap azt a kérdést intézte hozzám valaki, mondanám meg őszintén, hogy mióta újságírással fos-lal- kozom, miről Írtam a legszívesebben ? M g- vallom, e kérdésre n;héz felelni. 1612 számban jelent meg eddigelé lapunk. Volt idő. amikor az egész újságot, az első szótól az utolsóig, magam Írtam. Különösen Székely Ferenc fő- munkatársamnak hirtelen bekövetkezett halála utáni közvetlen időkben, volt pedig sok olyan szám is, amelybe alig Írtam 50—100 sornál többet. A témát nem mindig maga választhatja az ember, hanem az események forgataga adja a tollat legtöbbször kezünkbe. Kedvvel, szeretettel, passzióval kell irni mindig — még muszájból is és amikor a szedőgyerek - sarkunk mögött állva, türelmetlenül sürget még egy félhasábra való kéziratot. Politikai, vármegyei, városi ügyek, gazdasági, társadalmi, irodalmi stb. kérdések válogatás nélkül foglalkoztatják az újságíró tollát. Amikor szorult a kapca és nem volt hamarosan más téma, a régi jó időkben előkerült a baja—bitaszéki vasúti áthidalás, mire az is megépült, a bátaszék—baranyavdri vasúti összeköttetés sürgetése került napirendre. Sajnos az utóbbival foglalkozni még lesz sokáig bőségesen alkalom. Azonosítani kell magunkat azzal, amiről Írunk, csak akkor lehet lendületet belevinni a holt betűkbe. A selyemgyárról — és ez volt legkedvesebb tárgyaim egyike — erről a mi szerény kereteinkből messze kimagasló közintézményünkről, annak rohamos fejlődéséről, ipari és szociális jelentőségéről, megalkotójának kivételes és nagyszabású, amellett eszményi önzetlenségből fakadó, de a közre nézve rendkívül értékes munkásságáról, amely ragyogó példaképpen fog nemzedékről nemzedékre fennmaradni - mindig a leg nagyobb lelki örömmel, jól eső és igaz elragad- tatassal Írtam. • L. K. 00000000000000000000000000 Távirataink. A miniszterelnükség sajtó osztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentéss. Budapest, december 23. Szerb hadszíntér. Egy Tepia kornyékén még az északi Tara pírt szikláiban rejtve maradt kisebb montenegrói osztagot rövid híre után elfogtunk. Egyéb újság nincs. Olasz hadszíntér A helyzet változatlan. A Judiciriákban tegnap is hevesebb ágyuharc folyt. A teogermelltíki arcvonalon, a Podgorán egy olasz zász!óilj támadását visszavertük. Orosz hadszíntér. Nincs különösebb esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német nagy főhadiszállás jelentése. Bérli«, december 23. A DHgyfőhadiszállás jelenti. Nuugali hadszíntér: A 82. népfelkelő dandár bitor ezredei tegnap kemény küzdelemben visszafoglalták a IHrtmannsweilerkopf kúpját. Az ellenség rencP kivül súlyos, véres veszteségeket szenvedett és 23 tisztet és 1530 főnyi legénységet hagyott fogolyként kezünkön. Az északi lejtőn folyik egyes árokdarabok megtisztítása, amelyeket a franciák még tartanak. A tegnap esti francia hivatalos jelentés adata, amely szerint a december 21 én a csúcsért vivőit harcokban 1300 németet fogtak el, legalább is felében túlzás. A mi összveszteségünk, beleszámítva valamennyi halottat, sebesültet és eltüntet, — amennyire eddig át lehet tekinteni -— mintegy 1100 embert tesz ki. Keleti és balkáni hadszíntér. Jelentős esemény nem történt. A legfelsőbb hadoezelőség. 00000000000000 000000000000 Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. Báró Schell József né, sz. Sigray Klára grófnő címére a következő rövid, de annál velősebb, tartalmasabb levél érkezett: Pusztahencse, 1915. dec. 16. Méltóságos Asszonyom! A tolnamegyei hadi árvák javára folytatott gyűjtéshez van szerencsém az ide csatolt 800 koronával hozzájárulni. Nemes, honleányi működéséért az Isten áldását kívánva Méltóságodnak — vagyok igaz tisztelője: Bartal György. Mi, akiknek annyira szivünkön fekszik ezen gyűjtésnek ügye, mindannyiszor különösebb örömet érzünk, valahányszor egy-egy kimagaslóid), nagyobb összegű adományhoz érünk. Nem mintha a kisebb adományokat lenéznők, hisz épen a jelen gyűjtés bizonyítja legjobban, hogy a kis emberek szerény adományai folyton csergedeznek, hanem azért, mert elvégre egy 800 koronás adakozás hasonlíthatatlanul nagyobbat lendít az özvegyek és árvák ügyén, mint egy öt vagy tiz koronás. Csak egy körülmény vegyit ürmöt a mi örömünkbe, hogy oly — ritkán van részünk ily örömben. Tizennégy hónappal ezelőtt indult meg ez a gyűjtés. Abban az időben, midőn a magyar földet pusztító orosz-láb taposta, midőn a déli határon veretlen ellenség szórta felénk vad tűzben égő szemének haragvó villámát, midőn aggódó keblünket ez a sóhaj emelte : Istenem, mi lesz velünk, mi lesz szegény Magyarországunkkal ! És megindult a gyűjtés és megindult az elkeseredett élethalál-harc. Folyt mind a kettő, de — nem egyenlő eredménnyel. Mig vármegyénk negyvennégyesei, Hinden- burg-bakái, tizenhetes honvédjei patakokban ömlesztették ki vérüket; mig'rettenetes vér- veszteséggel mélyen beűzték az oroszt óriási birodalmába, mig letörölték a föld színéről Szerbiát, mig idegölő kitartással, elképzelhetetlen szenvedések közöt' tartják föl a hűtlen olaszok százezreit, addig idehaza az ő özvegyeik és árváik javára csak csigalassúsággal gyűlnek az adományok. Mig ők ezen tizennégy hónap alatt szinte a félvilágot végigvették s így Tolnavármegyét is megmentették Oroszlengyelország, Galicia, néhány magyar megye és Szerbia végzetes sorsától, addig idehaza ez a nagy és gazdag vármegye csak szerény 17 ezer koronát tudott összeadni özvegyeik és árváik segélyezésére, holott százezrek is kevesek lennének. Nagy szégyen ez azokra nézve, akik ezen rendkívüli időben is fogukhoz verik koronáikat, tízeseiket, százasaikat, ezreseiket ahelyett, hogy versenyezve vinnék azokat a legnemesebb, a legszentebb cél szolgálatába . . . Hisszük, hogy Bartal György ur 800 koronája nem marad magára, reméljük, hogy meg fog szólalni lelkiismerete kicsinynek és nagynak, szegénynek és gazdagnak és kivétel nélkül meg fogja hozni áldozatát azok számára, kik férjük’ és apjuk életével váltották meg Tolnavármegyét az ellenség pusztításától. Uram, Istenem, indítsd meg azok szivét is, akik e téren még adósok! Hetényi Alajos. Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeménye - zésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Bartal György Hencäe puszta ' K 800.— Schneider János Népbanki igazgató „ 100.— Szekszárdi Népbank „ 50— Scbultheisz Henriimé Keszőhidegkut „ 4.— alap kamatai f. é. december 31-ig „ 568.93 Eddigi gyűjtésünk: „ 16544'50 összesen : K 18066'54 HÍREK. A Tolnavármegye és a Közérdek szerkesztőségének. (A lap huszonöt éves fennállása alkalmából.) Jubiláló lapotoknak Szívből gratulálok, • Mert kritikus szemeteken Sohasem volt hálgog — S közügyekkel szemben ez a Huszonöt esztendő : Nem igen volt takargató, Pah a selgemkendő ; De nem is volt csúf, úsziló Marakodó sátán: Csak huszonöt bot a buta Maradiság hátán! —m— — Lapunk előfizetőinek boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk! Legközelebbi számunk a következő csütörtökön jelenik meg, — Személyi hir. Kovács Sebestény Endre főispán pár napi budapesti tartózkodás után szerdán visszaérkezett Szekszárdra. Forster Zoltán alispán a karácsonyi ünnepeket Dunaföldváron tölti. — Katonai kitüntetések. Zoller Károly őrnagy, a 12. dzsidás ezredben Fischer János ny. jószágigazgató veje, kit abból az időből, amikor Tolnán állomásott. Szekszárdon is sokan ismerté k, vitézségéért a Signum Laudist és a katonai é rdem- keresztet a vitézség szalagján kapta. Fiát, F ischer Károlyt, a hires kassai 34-ik gy. ezred sz ázado sát, ki a háború kitörése óta az oroszok ellen küzd, szintén kitüntették a Signum Laudissal ;a napokban mint géppuska parancsnok, kiváló vitézségéért Vilmos császártól a II. osztálya német vaskeresztet is megkapta Ezenkívül Zoller őrnagynak még egy veje, mint százados és két fia szintén teljesiti hazafiui kötelességét. — Vöröskereszté* kitüntetések. A hivatalos Up vasárnapi szama kezdte meg és azóta hosszú sorban közli az ország Vöröskereszt kórházaiban működő orvosok és mások kitüntetését.
