Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-23 / 102. szám

u IOLNAVARMEGYK es a KÖZÉRDEK 1 y 15 decemher 24. Tisztelt Szerkesztő Ur! A „Tolnavármegye é* a Közérdek“ mai emlékszámában illetékesebb tényezőktől lesznek méltányolva azon érdemek, melyeket e hirlap a helyi kor­mányzat támogatása és bírálása, a közvélemény üdvös irányítása, a gyakorlati ismeretek terjesztése, a megyei élet lüktetésének gondos megfigyelése és nem utolsó sorban az országos ügyekben és küzdelmekben való tárgyilagos, mérsé­kelt szellemű magatartásával immár huszonöt évi működésében tanúsított; — én főleg azon törekvését óhajtom kiemelni, melyet a megyei hagyomá­nyok ápolásában kifejt, midőn nem törődve korunk némileg eltompult érzé­kével a múltak iránt, ernyedetlen buzgalommal kutatja és gyűjti a régi moz­galmas megyei élet jelentős és jellegzetes adatait, hogy megvesse az alapját egy majdan, derültebb időkben megírandó könyvének, melynek keretét tervez- getéseir.k alkalmával, már el is neveztük „Tolnavármegye Aranykorának.“ Tengelic, 1915. évi december hóban. CSAPÓ VILMOS. Minden jubileum a bírálót kihívása, jel­idézése. A Tolnairármegye és a Közérdek igen hszle.lt szerkesztősége állal hozzám, a jubi­leumi számban való részvételre intézett fel­hívás tehát jogot ad nekem is ahho~, hogy a lap 25 éves működését'bíráljam. Az eggeteines emberi nagy cél: a foly­tonos fejlődés, tökéletesedés szempontjából a sajtóra hármas feladat hárul: 1. a közbeeső célok, feladatok kitűzésé­nél az irányítás, 2. a kitűzött cél eléréséhez szükséges munka tekintetében a szervezés, útmutatás és oktatás, 3. a kifejteit munka és tevékenységnek a cél és eredmény szempontjából való meg- birálása. — A bíráló nyugodt lelkiismeretével álla­píthatom meg, hogy a Tolnavármegye és a Közérdek ezt a hármas feladatát híven tel­jesítette. Az irányítás feladatának megoldásában a hazafias érzés, a szép, jó és nemes iránti szeretet, a munka tekintetében a legszigorúbb lelkiismeretesség, a bírálat tekintetében pedig a teljes tárgyi­lagosság irányították működését mindenkor. A negyedszázados működés évfordulóján önérzettel mondhatja a lap, hogy nagy fel­adatát nemesen teljesítette. Szekszárd, 1915 december 20 Dr. Pesthy Pál, a szekszárdi kir. törvényszék elnöke. Kedves Barátom! Lapotoknak negyedszázados öröm­ünnepén, a jóbarátoknak koszorújában szi- | vesen jelennek meg politikai ellenfeleitek is. Mert ti ellenfélnek is, mindég nobilisak voltatok. Kardotok éles volt, de ragyogóan tiszta; és az ütött seb, gyorsan gyógyult. Ámde lapotok nem csak kard volt, hanem nagy eszméknek lobogója, fenséges gondo­latok fáklyája, a hazaszeretetnek élesztője, a vármegyei közérdeknek hűséges őrszeme. ^És portáján mindég volt virágos kertje is, hol a hazai irodalom rózsái kinyilottak. Szóval: lapotok becsülettel felelt meg hiva­tásának és büszke Öntudattal indulhat fél­százados jubileuma felé. , , ,, Ratkay László. Tisztelt Szerkesztő Úr! Midőn a „Tolnavármegye és a Közérdek“ 25 éves évfordulójához legőszintébb szerencse- kivánataimat küldöm, teszem azt azzal a forró óhajtással, hogy a háború mielőbbi győzelmes befejeztével a béke áldásainak növelésére fordít­hassák sikeres tevékenységüket s a jövőben lap­juk állandó békében ünnepelhessen minél több jubileumot. Katalin, 1915 december 14. Tisztelettel : Báró Schell József. 1 25 év egy vidéki lap életében már szép korhatár. Küzdeni 25 évig, mint a tenger hajó sai a felzüdult habokkal, küzdeni elsősorban a nagyközönség közönjével, azután az egyesek százféle ellenkező érdekeivel, mig végre úgy han­golódik a nagyközönség a napi sajtó egyes lap­jaival, mint a modern közlekedési eszközökkel, a vasút vagy gőzhajóval. A nagyközönség ez utóbbiakkal is mindig elégedetlenkedik. — Egyiknek lassú, másiknak kényelmetlen, harmadiknak helytelen a menet­rendje, negyediknek pllszkos, ötödiknek drága stb , de ha egyszer megbomlik ezeknek a meg­szokott menetrendjük, mint ahogy megtörtént ismételten mostanában, a nagy háború idején, ez már aztán egész katasztróíális csapás és égig ér miatta a nagyközönség panasza — zúgolódása. Így a napi sajtóval a nagyközönség mindig elé­gedetlenkedik. Egyik lekicsinyli a lap szellemi nívóját, másik annak politikai pártállását, egyik­nek drága, másiknak nem tetszetős a kiállítása —r de végre, ha egyszer-másszor a lap elmarad, mint ahogy mostanában a nagy háborús időben jnegtörtént, akkor már nagy a panasz — általá­nos az elégedetlenség és mind alig várják, hogy olvashassák. így vezesse és kövesse a közéletet még sokszor 25 évig a Tolnavármegye és a Közérdek, vármegyénknek az eleven szellemi orgánuma ! Eátai Endre. „Az egyesek életében a jubileum rendsze­rint a múltra való emlékezés és a vég közeled­tére való figyelmeztetés jelentőségével bir. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ életében a jubileum a hosszú — örökélet alapját jelenti. Isten adja, hogy a lap igazi, nemes hiva­tását múltjához méltóan tölthesse be a jövőben is, s annak vezetőségét mindig a mostani veze­tők szelleme hassa át.*' Bajó Pál, íöszolgabiró­Nem lehetett 25 év annak „örökélet“, ki kötelességeit mindvégig hiven teljesitette. laisovizky Jnlián. Jubileumra. Hogy vidéki lap jubilál, (hozzá még a sajtó mostani — igaz, hogy szelíd — mártirom- ságában), a milyen ritka ünnep, oly nagy mér­tékben telkelti rokonszenvünket. Vidéki lapnak felette nehéz lehet a helyzete. Az országos közérdeklődés szálai a fővárosban gyökereznek, a közszellem majdnem kizárólag onnan árad széjjel — az utóbbi idők decentra­lizáló kezdeményei ezen még nem sokat változ- | tattak, — s különösen a központi sajtó magáé- I nak foglalja le a vidéki közönség egész érdek­lődését, sőt még idejét is. így a vidéki lap sekély vízben evez, ritka j az alkalom (a kerületi politikai élet nagy idő­közökben visszatérő megélénkülései, egy-egy helyi kulturmozgalom) hogy dagadt vitorlákkal haladhat. S a hol a társadalmi és közgazdasági j élet általában enyhébb hullámokat vet, nagyon I ügyes kormányosának kell lennie, hogy hajója ! meg ne fenekeljen s lobogóját távolabb is észre­vegyék. De épen ebből a körülményből, hogy a fővárosi sajtó túlon túl szuggesztiója varázs­körébe vonja a vidéket, a vidéki sajtónak a I szorosan helyi közérdek szolgálatán kivül jelen- j tős szerep'jut. A fővárosi nagy napilapok az események kohójából azon melegen szallván ki, a vajúdó eseményeknek úgyszólván, minden egyes pilla­natában állást kell foglalniok, még pedig hatá­rozottat és lehető hatásos megnyilatkozással, (az önfentartás lapjaink nagy részét túlságos hatásvadászatra csábítja), a mi által tavolsod- ródnak a tárgyilagos igazságtól s felette nagy egyoldalúságokba lendülnek ki. A fővárosi em­ber (persze nem a tömeg, mely nagyon is «felül, nekik, közvetlenebb tanúja lévén a sajtó- műhely gyors munkájának, sok nemű érdekelt­ségének, leszámítja a leszámitandókat; a vidéki olvasóra azonban, a ki már megszáradva kapja a lapokat, inkább azt a hatást teszik. v mintha higgadt megfontolás szüleményei volnának. Ilyenformán egy okos és higgadt vidéki lapnak az a szép feladat jut, hogy mintegy ki egyenlítő, mérséklő, szóval korrigáló fórumává váljék a központi napisajtónak; összefoglaló cikkeivel, tárgyilagos világosságot vethet az ese­mények zűrzavarába s izgalmas időkben nagyon jótékonyan eloszlathatja a ködöt, a mely a fő­városi klikk- és pártlapokból a vidéki elmékbe szivárog. Bizonyára tartózkodtam volna — e helyen s e szép alkalommal — ezektől a fejtegetések­től, ha nem volnék meggyőződve arról, hogy a »’lolnavármegye» és a «Közérdek» — haj­dan külön, majd egyesülten — azonkívül, hogy igen sok, szorosan tolnavarmegyei közérdekű eszmét pendített meg és segített megvalósítani, a fent vázolt szerepet is sok alkalommal elő­kelő módon be nem töltötte volna. Viszont jó’ esett az is, ha a kellő alkalommal szilárd poli­tikai állást foglalt, mert ez utóvégre is egy poli­tikai lap jellemerősségéből foly. Ezért a «Tolnavármegye és a Közérdek» et ünnepe alkalmából őszinte melegséggel üdvöz­löm s annyival nagyobb örömmel, hogy mos­tani nyilvános ünneplése nem vált volna lehe­tővé a nélkül a nagy, dicsőséges világfordulat nélkül, a melyben az isteni gondviselés ben­nünket részeltetett. Törhetetlen kedvet és erőt a további működéshez! Wigand János. 00000000000000000000 0000100 Virágozunk, érünk és megöregszünk, De ha szeretünk, s fölfelé törekszünk, Éstsre se vesszük, hogy időnk letűnt, Ifjú marad szivünk és életünk. SÁNTHA KÁROLY. „A negyedszázados, hűségesen, követ­kezetesen teljesített munkásság igazán ér­tékes jutalmát, csak is az önzetlenül, becsü­letesen és megfontoltan gondolkozók el­ismerésében kell keresni és lehet csak fel­találni !“ Tamási, 1915 december 19-én. szentandrá.i SZÉVALD MÓRIC, járási főszolgabíró. Háború alatt szünetel a filozofálás, azért mégis hinni akarom,- hogy lapotok arany- évfordul j dg, i.öz-drbj jutnak egymáshoz Pécs és Szekszárd. mert ma nem ismerjük egymást a nagy távolság miatt, melyet áthidalni még nem Indiánk. — Pedig mi szeretjük Tolnát, testvérünket, jó szomszédunkat, de rövidek arra karjaink, hogy azt, a mostani idejét múlt menetrend mellett, magunkhoz ölelhel- nők. Éljen és viruljon lapotok tovább és talán még kitipor Szekszárd és Pécs között vala­mely elfogadható menetrendet, akkor újból fölkeresem a régi barátokat, akiket otthonuk­ban a Garay-szobor leleplezése óta nem láttam. Pécs, 1915 december 20. LENKEI LAJOS. Ott voltam a születésénél, láttam derék if­júvá való felnövését s most meleg, baráti szívvel örülök, hogy a vidéki hírlapirodalom egyik izmos, nagytekintélyű s igazán nivós lapjává fejlődött. Csak az a 25 esztendő ne volna! Egy csöppet sem kellemes az öregség tudata, plane, mikor az ember olyan fiatal és üde szeretne ma­radni, mint amilyen fiatal és üde a jubiláló Tolnavármegye és a Közérdek ! Dunaföldvár, 1915 december 15. Dr. Lévai Dezső.

Next

/
Thumbnails
Contents