Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-12-13 / 99. szám
2 1915 december 13, Ez indítványok felett hosszabb vita fejlődött ki, melyben resztvettek : Kiss Ernő dr. t. főügyésa az inditvány első része ellen, mert az orvoslás csak a Sió teljes szabályozásának befejezése után következhetik be ; Apponyi Géza gróf pedig az első rész mellett, mert a vizmenti felső birtokos előnyére az alsó birtokos hátrányára nem lehet intézkedni ; Forster Zoltán alispán elfogadja az indítványokat, de a rézgálic mennyiségének megjelölését nem tartja szükségesnek ; csak a rézgálic kellő időre és mennyiségben való rendelkezésre való bocsátását tartja szükségesnek hangsúlyozni és Sztankovánszky Imre dr. az inditvány mellett és erre az inditvány az alispán felszólalása értelmében elfogadtatott. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz : A szekszárdi postahivatal személyzete K 14 04 Eddigi gyűjtés : „ 2717 68 összesen: K 2732'62 Levél az orosz harctérről. Tábori postával kapta főmunkatársunk a következő sorokat: A kis tábori kályhában, amely mondhatjuk egyedüli dísze annak a ruthén viskónak, melyben lakunk, vigaü dorombol a tűz, mig ott- künn majdnem fél méteres hó borítja a tájt. És inig barátaimmal a kellemes melegben elbeszélgetünk, eszembe jutnak az otthoniak, az otthon, a család, a jó barátok és az ismerősök. Hegyen, völgyön át repül képzeletem és otthon érzem ma gamat, köztetek mesélve a háborúról, annak borzalmairól, de itt-ott kicsillámló kedélyességéről is, mert bizony rettenetes vonagláeában ilyent is szül ez a már több, mint másfél év óta háborgó vértenger. Itt, ahol mi most vagyunk, több mint 4 hónap óta, positió harc folyik, vagyis mi is és az oroszok is jól elkészített fedezékekből nézünk farkasszemet egymással. Naponként tüzérségi harc folyik és mondhatom, sem mi, sem pedig az oroszok nem igen takarékoskodunk munícióban. Sokszor egész nap bömbölnek az ágyuk, amelyeknek rettenetes ze néje eleinte bizony félelemmel tölti el a gyengébb idegzetű embert, ma már azonban annyira megszokottá vált, hogy szinte mindennapi szükséget képez. Gyalogsági harc az utóbbi időben ritkán van. Az oroszok időnként próbálkoznak ugyan, hogy kitünően megerősített állásainkat megközelítsék és áttörjék, de támadásaik mindig véresen omlanak össze bátor népfelkelőink puska tüzében, akik között számos tolnamegyei is van. Mintegy két héttel ezelőtt egy erős orosz támadásban volt részünk. A támadást az oroszok részéről rettenetes ágyúzás előzte meg. Éjszaka jóval éjfél előtt egész váratlanul megszólaltak az orosz tüzérség ágyuparkjai és reggeli 8 óráig szünet nélkül röpültek a Schrapnell és gránát löve- gek állásaink felé. Az oroszok percenként átlag 3 lövést adtak le, anélkül azonban, hogy csak egyetlen egy sebesültünk is lett volna. Reggeli 8 órakor azután az oroszok rohamra indultak, hatalmas túlerővel nyolcszoros rajvonalban törtek előre. A mieink nyugodtan várták a fedezékben a támadást s mikor az ellenség már megközelítette drótakadályainkat, hatalmas puska és gép- fegyvertüzet nyitottunk, amelybe azután beleszólt tüzérségünk is. Vérfagyasztó volt nézni az orosz támadás összeomlását. Tüzelésünk alatt egymásután dőltek ki az előrenyomuló sorok és a levegőt betöltötte a sebesültek jajveszékelése s a félig halottak hörgése. Derék népfölkelőink hősiessége megállította a sokszor emlegetett gőzhengert és irtózatos pusztítást vitt végbe a támadó ellenség soraiban. Az oroszok támadása csúfos véres kudarccal végződött s az életbenmaradottak kénytelenek voltak visszamenekülni fedezékeikbe. Az oroszok vesztesége halottakban és sebesültekben óriási volt, mig nálunk mindössze 3 ember sebesült meg. Embereink több száz foglyot is ejtettek. Mit írjak még, ami érdekli az én tolnamegyei bajtársaim otthon levő hozzátartozóit ? Zászlóalj parancsnokunk M. százados szigorú, de igazságos katona, aki nemcsak föllebbvalója, hanem atyai bajtársa is embereinek. És ez a szellem, amelynek parancsnokunk az istápolója, hatja át az egész tisztikart is. A megértés és megbecsülés a fellebbvalók részéről, a szeretet és az önfeláldozó készség a legénység részéről kipróbált erőmérője a mi zászlóaljunk vitézségének és hősiességének. Legénységünk ellátása kitűnő, az élelmezés mintaszerű. A mindennapi hús mellé kijár minden népfelkelőnek napi fél liter bor adag, a tea, kávé és a dohány. A téli felszerelési cikkek is megérkeztek már és népfelkelőink jó meleg ruhában néznek az itteni tél zordsága elé. A komoly munka mellett megvan a legénységnek szórakozása isr; ha a szolgálat engedi, összejönnek a fütött fedezékben, énekeinek, elbeszélgetnek az otthoniakról, az egyik újságot olvas fel, • mig a többiek csendben hallgatják. Mikor aztán vége van a felolvasásnak, megindul a vita, pro- és contra a világ folyása felett. így múlnak a napok a lövészárokban, mig be nem fejezzük azt a nagy munkát, amit ellenségeink kéuyszeritettek reánk s mig el nem érkezik a háborúnak mindnyájunktól óhajtott vége. transz Miksa. TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK Felhívás! Immár tizenhetedik hónapja viaskodunk a világháború nyolcfejü sárkányával és ha két fejét le is ütöttük, a többit alaposan agyba kólintottuk és a sárkány bo- szuságára nem is akarnak uj fejek nőni a lecsapottak helyén : még mindig bőven fújja felénk mérges tüzét és tehetetlen vergődésének, végvonaglásának dühös csapkodása még mindig ezer és ezer emberünk életébe, testi épségébe, egészségébe kerül! A vérontásban tobzódó nemzetközi gyűlölködés viharát csak egy kulturviv- mány állja rendületlenül: a sebesültek gondozása. A felebaráti szeretet egyetlen épen maradt szimbóluma —- a vöröskeresztes lobogó — még mindig kibontva leng, diadalmasan köszönti a szeretet immár másodszor közeledő ünnepét és figyelmez- tetőleg mutat a tövében meghúzódó kórházakra, melyek még mindig zsúfolásig telve! A változatos harmóniákban csengő diadalhimnuszok könnyen tulzúgják a szenvedők egyhangú sóhajtásait; a drágaság szülte gondok iszapja lassankint elapasztja a bőkezű áldozatkészség csörgedező forrásait; igy érthető és talán megbocsájt- ható, ha az egyre halmozódó harctéri diadalok örömmámorában, vagy a szédítő gondok egyre fokozódó bódultságában már- már megfeledkezni látszunk azokról, akik a diadalokat hulló vérükkel, pusztuló egészségükkel fizették meg, anyagi gondjainktól pedig szintén meg fognak szabadítani, csak munkás kezük épségét adjuk visz- sza nekik! Ezért fordulunk a társadalomhoz ezen kis emlékeztetővel! Ne fáradjunk bele sebesült és beteg katonáink istápolásába, ne unjuk meg az őket ápoló és gyámolitó intézmények anyagi támogatását! Amit a társadalom katonáinknak ad, voltaképen önmagának adja! Gondoljunk az esetleg messze távolban levő kedveseinkre, akikhez kezünk el nem érhet; gondoljuk meg, mi jól esketik azoknak, ha ott az idegenben is szeretettel, em- beries figyelmességgel találkoznak és amit nem juttathatunk el utánok, adjuk oda a nálunk, a kezünk ügyében levőknek, az itt ápoltaknak, vérünkbelik és idegeneknek egyaránt! Szerezzünk katonáinknak derült és boldog karácsonyt! Feledtessük el velük, hogy szenvedők és kórházban sínylődnek a szeretet ünnepén ! Tekintsük betegágyukat a hazafias kötelességteljesités szent oltárának, melyen ők szenvedésekkel, mi pedig enyhítő, vigasztaló jóságunkkal áldozunk ! Adjon tehát ki-ki, jószivvel, tehetsége szerint! A szekszárdi „Vöröskereszt Kórház“ hálás köszönettel fogad minden legcsekélyebb adományt úgy természetben, mint pénzben is ápoltjaink karácsonyfájára és azt hirlapilag nyugtázza. Adományok átadhatók egész nap a kórház irodájában. Szekszárd, 1915 december 10. A szekszárdi Vöröskereszt kórházat fentartó fiókegyesület elnöksége. HÍREK. Ilyenkor ... Ha majd ott kint a hómezőkön, Fejem felett golyó fütyöl ; Ha majd a fagyos vihar szárnyán Halálhörgés száll messziről, Ha majd ott kint a hómezőkön, Halál ekéje szánt utat ; Ha majd pirosán száll reám le A sötét, véres alkonyat, Ha majd ott kint a hómezőkön, Piros vér csorg fehér havon : Az én vérem is közte lesz tán, Fehér leányka gondoljon rám Ilyen véres^ alkonyokon. MAROST JÁNOS. — Kitüntetett orvos. Dr. Haiszer János főorvos, Haiszer Henrik paksi tanító s a sió- vidéki ág. ev. tanitókör elnökének fia, az orosz harctéren szerzett érdemeiért megkapta a „Signum laudisM. — Legfelső dicsérő elismerés. Őfelsége megparancsolta, hogy Franta György cs. és kir. 52-ik gyalogezredbeli főhadnagynak és Puljer Fülöp cs. és kir. 69-ilc gyalogezredbeli hadnagynak legfelsőbb elismerése tudtul adassék. — Megbízás. A központi járás és Szekszárd r. t. város állategészségügyi teendőinek Spatz Mór járási és városi m. kir. állatorvos családjában fellépett vörhenybetegség miatt .szükségessé vált ideiglenes ellátásával Kovács Sebes- tény Endre főispán Sigora Lajos m. kir. állategészségügyi felügyelőt bízta meg. — Uj orvostudor. Seiner Margit urhölgyet, Seiner Lipót szekszárdi kereskedő leányát, aki az összes egyetemi vizsgát kitüntetéssel tette le, szombaton avatták fel Budapesten a Központi egyetemen orvostudorrá. — Jegyzőválasztások. Folyó évi decem-* bér 7-én ejtette meg Tengődön és Kányán Szent- andrási Száváid Móric tamásii főszolgabíró a jegyzőválasztásokat. Tengődi jegyzővé Láqler Sándor nagyszokolyi adóügyi, kányái jegyzővé Vargha Lajos koppányszántói segédjegyző lettek megválasztva és pedig mindkettő egyhangúlag. — Kitüntetés halál után. Simon Lajos, az olasz harctéren hősi halált balt 17-ik ezred - beli hadapród, Sinion Lajos szekszárdi megyei irodai segédtiszt fia, az elsőosztályu ezüst vitéz- ségi érmet kapta. Az elesett hős az ellenség előtt tanúsított vitézségéért már életében is megkapta az ezüst vitézségi érmet. — Ünnepelt ezredparancsnok. A pécsi honvéd hadapródiskola volt tanárai sorából többen a harctéren tettek tanúbizonyságot kiválóságukról, többnek már vaskeresztje is van és a mi kitüntetéseinkből már egész kolekcióra tettek többen szert. A legvitézebbek egyike Kratochwil Károly, a nagyváradi honvédezred parancsnoka, aki Pécsről való távozása óta József kir. herceg mellett teljesített eredményes szolgálatot és nevelője volt a fiatal főhercegnek. Kratochwil ezredes 15 hónapi szakadatlan írontszolgálat után hagyta ott vitéz ezredét s a napiparancs, amelyben eltávozását bejelenti, nagy megindultságot keltett a hős 4-es honvédek között, akik rajonganak kiváló ezredparancsnokukért. — A vallás és közoktatásügyi államtitkár pécsi látogatása. A mostani hét végén Pécsre érkezik Klebelsberg Kunó gróf, a vallás és közoktatásügyi minisztérium államtitkára, a Julián nép nevelésügyi lánglelkü patronusa, hogy itt érintkezésbe lépjen a Julián-egyesület pécsi expositurájának vezetőivel, ezeknek élén Buzássy Abel c. főigazgatóval és a város vezetőségével, mely módot adott, hogy a Juliánegyesület itt létesítsen a nemzetre nézve ép oly fontos, mint nagy jövőjű internátust, tanoncotthont és az ezzel kapcsolatos intézményeket. — Adakozzunk a szekszárdi Vörös- keresztnek. Felhívjuk t. olvasóink figyelmét a szekszárdi Vöröskereszt Egylet elnökségének mai lapunkban olvasható lelkes felhívására és kérjük a közönséget, hogy azt megszívlelni és készpénz, valamint egyéb adományával a mi Vöröskeresztünket fölkeresni szíveskedjék. — Tolnavármegye adói. A vármegye területén november hónap végéig befizettetett kincstári követelés 878,849 korona, mely eredmény az előző évinél kevesebb 36,167 koronával. Emelkedett a bevétel az egyenes adónál 37,310 koronával; a bor, hús, cukor, sör és italadónál 12,128 koronával; ellenben fogyott a hadmentasségi díjnál 4644 koronával, a szeszfogyasztási adónál 45,845 koronával, a bélyeg- és jogilletéknél 15,853 koronával és a dohánycladásnál 18,572 karonával.
