Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-12-02 / 96. szám

1915. december 2. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK 3 katonai bizottság kórházunkban megfordult, min­dig az elismerés hangján szólott a kórház műkö­déséről. így legutóbb, folyó hó 25 én este egé­szen váratlanul jelent sseg kórházunkban a ki­egészítő kerületi parancsnok egy katonaorvos kí­séretében és a kórhás-látogatás után a legtelje­sebb elismerését fejezte ki a látottak és tapasz­taltak felett. De különösen becses előttünk az a körül­mény, hogy az itt ápolt katonaság is minden te­kintetben meg van elégedve kórházunkkal. A kórházi orvos ur kiváló gondossága, lel­kes odaadása, az ápolóhölgyek szeretetteljes bá­násmódja, hűséges gondozása, a hely melegsége, a környezet családiassága, az élelmezés jósága, változatossága és bősége leolvasható minden itt ápolt katonának az arcáról, kórházunk jóhirét szétviszik a szélrózsa minden irányába, a távo­zók nehéz szivve), könnyező szemekkel monda­nak búcsút a bátaszéki Vöröskereszt kórháznak és még az analfabéták is megiratják hálálkodó levelüket és küldik köszönetüket a messze ide­genből, gyakran a rideg lövészárokból. A mi az ápolt legénység magaviseletét illeti, azzal is teljesen meg lehetünk elégedve. Egy­két kisebb kihágástól eltekintve, az ápolt kato­nák szerényen, illedelmesen és tiszteségesen vi­selkednek. Különös megilletődé8 hatja át lelkemet, mi­dőn egyletünknek a vasúti pályaudvaron fentar- tott betegnyugvó-, élelmező- és sebköto állomá­sáról, illetve az ott kifejtett áldásos tevékeny­ségéről beszámolok. Tudvalevő, hogy ezt az intézményt a há­ború kitörése óta az egylet a maga erejéből tartja fenn. Nem volna szükséges hivatkozni az illetékes tényezők sokszor kifejezett kitüntető elismerésére, mert kiszen tudjuk valamennyien, hogy szegény katonáink, beteg és sebesült har­cosaink érdekéből minő megbecsülhetetlen szol­gálatot teljesít egyletünk a nevezett állomáson. A fáradt és kimerült hősöknek puha, meleg fészket nyújtunk, az éhezőknek Ízes és tápláló ételt, a szomjuhozóknak üdítő italt adunk, a betegeknek fájdalmait enyhítjük, csillapítjuk, már nem egyet az életnek mentve meg. Múlt év szeptember hó óta ez óv október hó végéig 2380 beteg katonának adtunk éjjeli szállást, 5278-nak élelmeiést és 490 sebesültet részesítettünk szükség kötözésben. A jelentésemben közölt adatok élénk tanú­ságot tesznek egyletünk áldásos és magasztos működéséről, de arról is beszélnek, hogy erőnk­höz és tehetségünkhöz képest, megtettük köte­lességünket. Nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg mi magunk, hogy különösen a vasúti [nyugvó állomásunkon kifejtett tevékenységünkkel nem­csak szoros emberbaráti kötelességet, hanem nemzeti missziót is teljesítettünk. Mert a nagy- forgalmu állomásunkon átvonult idegen nemzeti­ségű katonatestvéreink közvetlenül tapasztalhat­ták a magyar áldozatkészséget, a lángoló hon­szerelmet, amely jellemző tulajdonsága volt min­denha a lovagias magyar nemzetnek, de amely ezúttal lett először a monarchia népei között a testvériesség forrásává. Hogy ez az ő lelkűkben is megtette a maga hatását, hogy az ü érzéseiket is befolyásolta, arról beszélnünk sem szükséges. Az elnök, miután az egylet vagyoni állapo­tát részletesen ismerteti, kéri, hogy a választmány jelentését tudomásul venni méltóztassék. Pongrác* Lajos választmányi tag inditvá nyozza, hogy egyleti elnök jelentése egész terjedel­mében jelen jegyzőkönyvbe foglaltassák, Schuller József vál. tag azzal egésziti ki előtte szóló in­dítványát, hogy elnök jelentése a helyi lapokban közöltessék. Ezt azért tartja szükségesnek, mert a bátaszéki vöröskereszt kórház sikeres működé­séről nemcsak a vármegye közönsége, de még a város közlakossága sem bir tudomással. A választ­mány ez értelemben határoz. HÍREK. — A király köszöneté a kösigazgatásl tUstriselöknck. Említettük már, hogy a király köszönetét fejezte a megyei, városi é* kösségi tisztviselőknek a háborúban kifejtett tevékenysé­gükért. A király köszönetét Sándor János bel­ügyminiszter a következő sorok kíséretében küldte meg Kovács Sebeslény Endre főispán cimére: „Tolnavármegye főispánjának Szekszárd. Nagy örömömre szolgál, hogy tudtul adhatom ezt a legfelsőbb elismerést. Méltó jutalma a vármegyei, városi és a községi tisztviselők részéről a had­viselés érdekében kifejtett önfeláldozó és eredmé­nyes tevékenységnek, amelyet éppen nekem van módom legközvetlenebbül ismerni és méltányolni. Meggyőződésem, hogy a tisztviselőknek a köte- lességteljesités határán eddig is messze túlmenő odaadását csak fokozni fogja a királyi kegynek « kivételes alakban és rendkívül melegen történt megnyilvánulása, amelyet közpályájuk és a mos tani fiagy idők legbecsesebb emléke gyanáut őrizhetnek meg mindenha. Budapest, 1915 nov. hó 26 án. Sándor.» — Kitüntetések. Az ellenség előtt elesett Göta Ádám 17. honvéd gyalogezredbeli tarta­lékos zászlós, Sipos Sándor, Horváth Pál 17-es honvédek az I. osztályú ezüst vitózségi érmet, Kallós József 17-es honvéd gyalogezredbeli tar­talékos hadapród, Vajda János 17-es szakasz- vezető, Kováts Antal 17-es honvéd a II. osztályú ezüst vitézségi érmet, Kelemen Andor 17-es hon­véd tartalékos zászlós, Zimíner János 17-es hon­véd bronz vitézségi érmet kaptak. — A zágrábi üzletvezető kitüntetése. Ferenc Szalvátor főherceg Bacsinszky Vladimir dr. zágrábi üzletvezetőt a Vöröskereszt hadi- diszitményes II. oszt. díszjelvényével tüntette ki. — Előléptetések. Weltmann Jenő nép­fölkelő mérnök hadnagygyá, Koronafi László és Fay Henrik 17-es hdnvéd népfölkelő őrmesterek zásslósokká neveltettek ki. — Hős tisztek. A király az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásuk elismeréséül Ke- reszky Ödön és Fördős Géza 8. honvédhuszár- ezredbeli századosoknak, továbbá Lókay Ferenc, Kósa Ernő 19. honvédgyalogezredbeli százado­soknak, a hadiékitményes 3 o. katonai érdem- keresztet adományozta s megparancsolta, hogy Tóth Kornél 19. honvédgyalogezredbeli főhad­nagynak és nemeskéri Kiss Emil 19. honvéd­gyalogezredbeli népfölkelő főhadnagynak a leg­felsőbb dicsérő elismerés tudtul adassák. — A Pénzlmtázeti Központ. A Pénzinté­zetek Országos Egoesülelénck az elmúlt vasár­napon tartott közgyűlésén a napirenden volt töb­bek között a Pénzintézeti Központ alapszabály­tervezetének tárgyalása. A közgyűlés a terveze­tet egy bizottságnak adta ki, melynek tagjai Lukács László vbt. tanácsos elnöklésével: AG másy László, Barta Ödön, Éber Antal, Fekete Márton, Gedeon Aladár, Hantos Elemér, Mayer Ödön, Papp Géza báró, Rosenberger Ignác és Vargha Gábor ors*ággyülési képviselők, ugyszin- tén Apathy Árpád dévai, Ueák Gyula kassai, Lányi Mór szabadkai, Lendvay Emil kolozsvári, Lapedatu János nagyszebeni, Leopold Kornél dr. szekszárdi, Pauliny Vilmos és Tisztaváry Dezső bankigazgatók. — Segély Amerikából. Amerikába szakadt véreink, ha már a világháborúban fegyverrel nem védhetik hazájukat, legalább pénzzel sietnek a háború ütötte sebek orvoslására. Egymást érik a tengerentúlról a pónzküldemények, amelyek meg­győzően bizonyítják a magyar szív együttérzését. Legutóbb Gyalus József Indian-Harbor városi lakos 50 koronát küldött Dunaföldvár község özvegyei és árvái számára a postatakarékpéztár utján, az alispáni hivatalnak. — Megyebizottsági tagválasztások. Az őcsényi választókerületben Okos Gyula ref. lel­kész választatott meg megyebizottsági taggá. — Hadikölciön jegyzések. A központi járás tizenöt községe a III. hadikölcsönre össze­sen 1,819.850 koronát jegyeztek; ezek köziül a legkevesebbet (5500 K) jegyezte Szedres, a leg­többet pedig (687,000 K) Tolna. — A simon- tornyai járás községeiben összesen 1,809.000 ko­ronát, jegyeztek. A legkevesebbet jegyeztek (2800 koronát) Görbőn, a legtöbbet (505,000 koronát) Simontornyán. A tamásii járás községeiben 1,851,925 koronát jegyeztek, a legkevesebbet (1100 koronát) Magyarkéren, a legtöbbet (839,400 koronát) Tamásiban. — Adomány. Örfl'y Lajos és neje, Szek­szárdi-ól 100 koronát küldtek be hozzánk a harc­téren levő katonák karácsonyi megajándékozására. Az összeget rendeltetési helyére juttatjuk. — A tizenhetes honvédek dicsősége. A mi hős negyvennégyeseink, 19-eseink msllett legondák egész sora él már köztudatban a vitéz 17-es honvédekről is. Az olasz fronton a Monte San Michele hófödte sziklacsoportja véráztatta csatatér és hős katonáinkról, akik ott a természet mostohaságával dacolva és az olasz igyuk ha­talmas tüzében szilárdan, rettenhetetlenül kitartva küzdenek, gyakran omlékezik dicsérő szóval a a Höfer-jelentés. Legutóbb ötven órán át tombolt ott az olaszok gyilkos ágyutüze, de a 17-es hon­védeket nem ingatta meg ez a pokoli ágyúzás sem, sőt mikor a kanonádot az olaszok abba­hagyták, roham támadásba mentek át. A Monte San Michele dicső védőit a nagyszerű teljesít­ményekért fölemelő ünneplésben részesítette fel­sőbb parancsnokságuk. — Egy olasz határmenti faluban mise volt, amelyen az ezred tisztikara teljes számba vett részt. A mise végeztével a 17. honvédgyalogezred száznyolcvanöt katonájá­nak József főherceg maga tűzte mellére a vitéz­ségi érmet. A főherceg gyönyörű beszédet in­tézett a honvédekhez s további kitartásra buzdí­totta a 17-es honvédeket a San Michele hőseit. — Leveleaés hadifoglyokkal. A Hadi­foglyokat Gyámolitó és Tudósitó Hivatal figyel­mezteti a közönséget, hogy akik hadifoglyokkal leveleznek, mindig azt a levelezőlapot használják, amelyet a hivatal az illető országban levő hadi- foglyok részére kiadott. Nem lehet és nem sza­bad Olaszországb^olyan levelezőlapon írni, amely oroszországi vagy szerbiai hadifoglyok számára készült és viszont csak azok az egyébként min­den rendszabálynak megfelelő levelezőlapok szá­míthatnak az ellenséges államok cenzúrájánál továbbítására, amelyek az illető ország hadifog­lyaival való levelezés lebonyolítására vannak hi­vatva s ennek az országnak megjelölésével (Rus­sia, Serbie, Italie) vannak ellátva. — Házasságok a háború alatt. Húszon nyolcezer vadházasságot törvényesítettek Magyar- országon a háború alatt. Egyúttal a törvénytelen gyermekek is megkapták ezzel törvényesitésüket. A vadházasságban élő asszonyok és a törvény­telen gyermekek ugyanis nem kaptak hadisegélyt, ezért már a mozgósításkor tömegesen az anya­könyvvezető elé mentek a párok. A belügymi­niszter elrendelte, bogy a hadbavonultaknak dis- penziciót kell adni, a katonai paraursnokságok pedig megadták a nősülésre a szabadságot. Sok román és tót kötött igy házasságot, de a legna­gyobb az ilyen házasságok száma Bihar-, Hajdú-, Szabolcs-, Csanád- és Jász-Nagy-Kun-Szolnok- vármegyében, — tehát a legmagyarabb megyék­ben. A nagyobb felét ezeknek a házasságoknak olyanok kötötték, akik tiz évnél hosszabb idő óta éltek együtt. — Hzrctóri csikók árverezése. Az el­múlt héten valami 60 drb olyan csikót küldött Szekszárdra a katonai kincstár amelyek a hadi- szolgálatra elvitt katonalovak ivadékai. A fél­évesnél nem idősebb csikókat Forster Zoltán alispán egy bizottság által elárvereztette, még pedig igen szép eredménnyel. A csikók mind­össze 2300 koronára voltak értékelve s árveré­sen 9655 korona folyt be értük. — Hír Medináról. Lapunknak egy, a me­dinai állapotokkal ismerős barátja írja a követ­kezőket : A Kárpátokban elpusztított falvak fel­építésére Medina község képviselőtestülete az ál­lami adó 6 °/o-át szavazta meg s ezen határozat senki által nem felebbeztetett meg. Amily öröm­mel hozom ezen körülményt b. tudomására, ép oly szomorúsággal kell tényként leszögeznem a hadikölcsöa jegyzés eredményét. Úgy az I,, mint a II., de még a Ill-ik jegyzésnél is erejéhez ké­pest kivette a maga részét {Medina község ma­gyar lakossága, nem jegyzett azonban sem az I., sem a II., sem a III. kölcsönre az itten tán 2 század óta lakó szerbek közül senki egy fillért sem, holott jegyezhettek volna, mert van miből. Jellemző még az ő magatartásuk egyébként is, de csak azt említem, amit igazolni is tudok. A 80 szerb adózó közül 25 semmi adót nem fizetett 1914 évben, 11 részben iefizette tartozását, a többi egészen. — Megállapították a zsír, a háj és a szalonna árát. A hivatalos lap közli a zsír, a háj és a szalonna megállapított maximális árát. Eszerint december 16-tól január 15-ig az olvasz­tott disznózsír 7 kor., a háj és egyéb olvasztat- lan nyers disznózsír 6'60 K, a friss nyers sza­lonna 6 20 kor., január 16-tól február 15 ig az olvasztott disznózsír 6‘50 K, a háj 6'10 kor., a szalonna 5-90 K, február 16-tól március 15-ig a zsir 6 K, a háj 5 60 K, a szalonna 5 40 K, már­cius 16 ika után a zsir 5’50 K, a háj 5T0 K, a szalonna 4'90 K lesz. — Úszó malmok. A hirtelen beállott hi­deg következtében a Dunán hatalmas jégtáblák jelentek meg, majdnem az egész viz felületét elborítva, úsznak lefelé. — A dunai molnárok ily hirtelen bekövetkező erős zajlásra nem szá­mítva, malmaikat a telelőbe nem igen igyekeztek kikötni annyival is inkább, mert a megőrlendő gabona raktáraikban még igen fel van halmozva, így esett meg, hogy egyik-másik malmot a jég helyéből kiszabadította és sodoria tovább. Pakson is Takács molnár malmát kimozdítva helyéből, tolta maga előtt, a malomban rekedt megrémült tulajdonossal és fiával együtt, akik az éj sötétjé­ben segítségért hiába kiabáltak. Sikerült azonban nekik Úszód alatt valami üggyel-bajjal partra szállani. így jutott Paksra is egy malom Ordas­ról, DomboriSóI pedig egy Baja felé.*— Ha igy tart tovább is az állandó 10—12 fokos hideg, a jégtáblák közt nagy recsegésiel haladó hajók közlekedését is be fogják szüntetni. — Köszönetnyilvánítás. Hálás köszönetét mondok hadba vonult katonáink nevében az alábbi szives adományokért: a Szekszárd Tolnamegyei Nőegylet 7 klg. pamukot, őnagyméltósága gróf Appongi Gézáné 3 klg. pamukot, özv. dr. Beöthy Károlyné 2 klg. pamukot, örffg Lajosné 1 drb. Bált, 1 drb. hósapkát adományoztak, amelyeket már rendeltetésük helyére elküldettem. Ozv. Siss Istvánná a Vöröskereszt elnöke.

Next

/
Thumbnails
Contents