Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-09-13 / 73. szám
2 A rokkan'akért. A háború most a legfőbb gondunk. Ha egyetlen gondunk volna, akkor is gondoskodnunk kelleue a rokkantakról, mert ezzel is elősegítjük a győzelmet. A hxdbavonulók harckészségét, a harctéren küzdők önfeláldozását fokozza az a tudat, hogyha megcsonkulnak. nem jutnak koldusbotra, hanem biztos és tisztességes megélhetésre számíthatnak. Ez a politikai szempont. A jog pedig azt mondja, hogy a haza tartozik azok ellátásáról gondoskodni, akik. a haza védelmében váltak ke resetképtelenné. Mindezeken fölül az emberies ség szava parancsolja, hogy lehetőleg helyrehozzuk minden következményével együtt azt a kárt, amit hőseink testi épségükben szenvedtek. Oly nagy és szent kötelesség ez, hogy csak az állam és társadalom egyesitett buzgalma teljesítheti. Az állam már megtette a magáét. Egy szép ternber hatodikén kelt miniszterelnöki rendelet M. kir. Rokkantügyi Hivatalt létesít. Ennek az uj hivatalnak a feladata a magyar szent korona birodalmának egész területén egységesen irányítani, szervezni és igazgatni a csonkitott, béua és bel- beteg katonák ügyeit. A cél az, hogy a rokkant, amennyire lehetséges, visszanyerje korábbi munkaképességét, vagy újat nyerjen az elveszített helyébe; ha pedig nem lehet, akkor se lásson szükséget. Ebből a célból a Rokkantügyi Hivatal elsősorban intézeteket állit, állíttat és vezet. Utókezelő gyógyintézetei és mesterséges testrészeket előállító műhelyei lesznek azzal a rendeltetéssel, hogy a rokkantak testi épségét a lehetőség határain belül helyreállítsák. Rokkant iskolák általános ismereteket, gyakorlati és főként ipari kikép zést nyújtanak a rokkantaknak. Törekedni fognak őket korábbi foglalkozásukra újból begyakorolni s ha ez nem lehet uj foglalkozásra tanítani. A Rokkantügyi Hivatal gyönyörű hivatása azonban itt még nem ér véget. A rokkantakat az utógyógyitás és kiképzés után keresethez juttatja, a munkaképteleneket is elhelyezi, a társadalmi utón elhelyezkedéshez jutottakat is gyá molitja. Természetesen felügyel és irányítja a magánosok, egyesek és jogi személyek által létesítendő rokoncélu intézeteket is. Végül gondoskodik a kiadások fedezetéről. A Rokkantügyi Hivatal elnöke maga a miniszterelnök s ez már magában véve is biztosítja az eredményes működést. Az alelnök Klebeis- berg Kunó gróf vallás — és közoktatásügyi államtitkár — és ki vannak nevezve a többi tisztviselők is és már meg is kezdte működését a legnemesebb hivatásu hivatal. Az állam tehát megtette a magáét. Most a társadalmon a sor. A mi lelkes társadalmunk ed- .dig meghaló gyöngédséggel és áldozatkész sze retettel tette magáévá a rokkantak ügyét. Világért se higyje azt, hogy most ez a nagy ügy egészen csak az államé; hiszen ilyen gondolko zással mi, az épek jutnánk az állami tevékenység révén a rokkantak rovására nyereséghez ! Csakis az állam és társadalom vállvetett buzgóságával ha egy srapnell lecsap, már tiz baka keresi a gyújtóját, hova esett. Formába öntik, kireszelge- tik s boldogan mutogatják: „ezt viszem az asszonynak, ez az édes anyámé lesz“. A hely, hol a levelem irom, egy kis mutató Oroszország bomoksivatagaiból. Gyenge, vézna fűszálakkal benőtt apró buckák. Én egy lápába, 8 szál deszka segítségével, még tetőt is csináltattak az omladozó homokfalú odúmra ; s kifeszitett sátorlapomra bőven küldik felülről a mozdóvizet, bizony, bizony ránk fér egy kicsit. Esik. Alig várjuk az estét, a posta miatt. A szá zadnak naponta jön 150—200 levél és lap. Tele, tele mind jó kívánsággal, de ránk is fér az. — A mi leveleink is csupa reménységgel vannak tele. Mostanában jönnek kis csomagocskák; . . . némelyikben egy darab kenyér, (mert nem lehet több 35 dekánál a csomag). Száraz már egészen a 10 napos, két hetes utazástól, — de mégis el fogy, — (nem mintha éhes volna a baka) ; mert otthoni.:' Figyeltem egy bakát, mikor áhítattal ette a hazulról jött kenyeret, minden falatnál elgondolkozott ; talán ott látta maga előtt a falut, a ringó kalászos földet, a hol a serdülő fiú, vagy az öreg apja vette kezébe a kaszát ; vagy ott látja maga előtt a feltúrt karú asszonyt, a mint a kenyeret dagasztja, kis fiát, a ki már is a lán- gosért eseng. Valami megmozdul, úgy a torka táján, és nyugtalanul néz körül, nem látta e valaki, hogy a szemét törüli. Elfordulok, meg -ne zavarjam gondolatait s azon veszem észre magam, hogy az én eszem is otthon jár, — s én is kö rülnézek, nem veszik-e észre a könnyet a szememben, mert hát „mégis csak katona az ember“. Polatsek Gyula, főhadnagy. TULKA VÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK lehet igazán hatásos az a mozgalom, amelynek nemzetgyarapitó célja: minél több polgártársunkat adni vissza a békén viselhető munkás életnek s nyomorát és gondját enyhíteni azoknak a testvéreinknek, akik testök drága épségét áldozták miérettünk és imádott magyar hazánkért ! Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józscfné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnainegyei Takarék és Hitelbankhoz : Dömötör József százados rendes havi hozzájárulásaként K 10 — Eddigi gyűjtésűnk: K 14606 52 Összesen : K 14616 52 _______HÍREK.________ — Elismerés és kitüntetés. Hetényi La jós 19 honvéd gyalogezredbeli tartalékos had nagy — akinek halálhíre a veszteségi lajstromokban már többször jelezve volt — s aki jelen leg is az északi harctéren a muszkák után igyekszik, a legfelsőbb elismerésben részesült. Müller János ugyan ezen ezredbeli tart. hadnagy, aki az ellenség golyója által találva hősi halált halt, az ellenség előtt tanusitott vitéz magatartásának elismeréséül a bronz vitézség! éremmel lett kitüntetve. — Reformátusok gyűlése A tolnai ref. egyházmegye — amint már megirtuk, az elmúlt hét csütörtökén tartotta szokásos közgyűlését Kálai Endre esperes és Szilassy Aladár v. b. t. t. elnöklésével. A tárgysorozatnak, általunk még nem ismertetett poutjait, amelyek kizárólag az egyházak belügyeivel foglalkoztak, Babay Béla lelkészt, Bodnár István világi főjegyzők, dr. Haggmássy Zoltán, Takács Gyula jegyzők és Szakács Ernő tanácsbiró referálása alapján még a délelőtt folyamán letárgyalták. Egyházkerületi képviselőkül lelkészi részről Babay Béla, világi részről Bodnár István tanácsbirák, lelkészi póttagul Gödé Lajos szekszárdi lelkész, póttagul Bajó János tanácsbiró küldetett fel. Délután 4 órakor bírósági ülés volt, amikor egy faddi vitás ügyet intéztek el s megalakították az időszaki bíróságot, amelynek rendes lelkészi tagjai: Bús Lajos, Széky Géza, világi tagja Kovács Sebestény Endre tanácsbirák, póttagjai pádig lelkészi részről Molnár Sándor, világi részről pedig Bodnár István és Bajó János tanácsbirák, jegyzői pedig Babay Béla fő és Takács Gyula jegyző lettek. Délbea a szekszárdi kaszinóban közebéd volt, amely egyúttal arra is alkalmul szolgált, hogy a vármegye közszeretetben álló főispánját, Kovács Sebeslény Endre főispánt lelkes ovációban része sitsék. Szilassy Aladár v. b. t. t., egyházmegyei gondnok első felköszöntőjében ugyanis felemlítette, hogy a gyűlés napján volt éppen két esz tendeje, hogy Kovács Sebestény Endre főispánt a vármegye közönsége főispáni méltóságába be- igtatta. Mivel a jelen háborús év fokozott feladataival főispánunkra nézve ugyancsak dupla évet jelent, úgy üdvözli őt, mint három éves főispánt, mint aki a hazafias kötelességteljesités terén nemes példaadásával mindenkor legelői jár. A lelkes éljenzés elhangzása u<án Kátui Endre gyönyörű szavakkal emlékezett meg a háborúban küzdő halhatatlan hőseinkről, de ugyanakkor kifejti, hogy a békés polgári életnek is vannak ilyen héroszai, akik nem kevesebb érdemeket szereznek a hazamentés nagy munkájában. Mint a kötelességteljesités egyik tipikus példáját em liti fel dr. Kramolin Gyula járásorvost, a Kaszinó igazgatóját, aki éjét, napot, kecsegtető anyagi előnyöket felál dozva, a szekszárdi Ferencz kórházban, beteg katonáink gyógyítása körül — igazán emberfeletti szorgalmat tanúsít. A legmelegebben üdvözli őt, úgyis mint a vendéglátó házi gazdának, a Kaszinónak igazgatóját. — Szakács Ernő tanácsbiró szép beszédben a 2 ujonan megválasztott tanácsbirót Bodnár 1st vánt, Bajó Jánost és Takács Gyula aljegyzőt köszöntötte fel. Kovács Sebestény Endre főispán kitérve a háborús állapotra, fokozotlabb munkásságra buzdít, mert még a dolog nehezén nem estünk át. Meleg szavakkal emeli ki Szilassy Aladár v. b. t. t, gondnok lelkes háborús tevékenységét a lelkiek s a jótékonyság zajtalan munkája terén s szűnni nem akaró taps között őt élteti. Kramolin Gyula dr. az ő érdemeinek fel említését — csak rövideD, úgymond, mintegy hivatalosan nyugtatja, mert, amit tett, azt tennie minden becsületes magyar embernek kötelessége. Példakép azonban a történelmet, abban a reformátusok évszázados küzdelmét állítja mindenki elébe s a szívós kitartás példájára, a református egyházra s annak jden levő képviselőire űri ti poharát. Ezután dr. Kiss Ernő a tanitókat, Kálai Endre esperes a testvér egyház képviselőjét, Németh Gyula szekszárdi ev. lelkészt, Németh Gyula a két egyház közti testvéri egyetértést, Tóth Káro:y a harctéren működő lelkészeket: Gödé Lajost, Okos Gyulát, Szilassy Aladár a jelen volt hölgyeket : Okos Gyulánét és Raksányi Margit madocsai tanítónőt élteti, kiknek nevében Raksányi Margit mondott talpraesett köszönetét. Beszédet mondtak még : Gödé Sándor, éltetve a házigazdákat, Molnár Sándor pénztárost és Bajó János kaszinói háznagyot, továbbá Széki Géza a hölgyekre és ifj. Meyyercsy Béla, aki Szilassy Aiadár vbt. tanácsosnak az őt és édesatyját felköszöntő beszédjére válaszolva, a ref. egyház háborús tevékenysége terén neki tulajdonított érdemet, az egész mozgalom egyik szellemi vezérére, Szilassy Aladárra hárítja vissza. Ezzel a kedélyes lakoma véget ért. Szomorú liirek a harctérről. Igaz rész véttel arról értesülünk, hogy Eri László zászlós, dr. Eri Márton vármegyei főjegyző, helyettes alispán fia az északi harctéren eltűnt. Negyed magával patrulba volt kiküldve, de amint az általa előbb irt levelére a szolgálat vezető őrmester reá irta — négy nap óta nem tért vissza. — Kiss Ernő kadett, dr. Kiss Ernő vármegyei főügyész fia az északi harctéren megsebesült s most a kassai kórházban ápolják. — Steinsdörfer József zászlós, a Tolnamegyei Takarék és Hitel bank könyvelője a déli harctéren megbetegedett s most a front megett fekszik egyik kórházban. — Elasch József polgári iskolai tanár is iszonyú szenvedéseken ment át az északi harctéren. Előbb kiütéses tífuszban feküdt, majd egyik kezére félig meddig béna lett — emiatt, mint rokkantat, szabadságolták. Igazán megható, amint sok viszontagságait most itthon elmondja. — Elhunyt szerzetes tanár. A székes fehérvári ciszterci r. főgimnáziumnak gyásza van. Kimúlt hosszas szenvedés után tanári karának egyik legérdemesebb tagja Reiszer Ottó, aki mióta az ifjúság neveléséhez szegődött, minden idejét tanulásra és tanitásra fordította. A megboldogult 1862-ben született Hőgyészen és igy elég korán, alig 53 éves koriban távozott el az élők sorából. Középiskolai tanulmányait a pécsi főgimnáziumban végezte, majd a ciszterci rendbe lépett, ahol tanári működését 1889 ben az egri főgimnáziumnál kezdette meg. Innen néhány év múltán 1895-ben Székesfehérvárra került és az óta megszakítás nélkül nevelt és tanított Hogy ki volt Reiszer Ottó, azt feljebbvalóin kívül, kik mindig a legnagyobb elismerésben részesítették munkásságát és mintaként emelték ki eredményes oktatását, tanítványai tudják legjobban. Azok közé az értékes tanáremberek közé tartozott, kiknek kebléből a kötelességteljesités megkövetelése és a szigorú rendet kívánó fegyelmezés mellett mindig kihallatszott szive dobbanása is. Szülő és tanítvány mint szigorú, de szerető mestert emlegetik, ki különösen mint a segítő egyesület vezetője éreztette az ifjúsággal lelke melegségét. Amennyiben törékeny szervezete megengedte, a Vörösmarty-körben tartott felolvasásaival társadalmi tevékenysége is volt. Erejét azonban elsősorban és majdnem kizárólag az iskolának szentelő. Itt volt az ő otthona, melytől elválasztani csak a betegség kényszerítő hatalma volt képes. A vágy azonban, újra a katedrára ülni, ekkor is lobogott lelkében. Elvitte azt magával a másvilágra is, mig itt a földön a szülőt pótló, igazi nevelőt megillető tisztelet és nagyrabecsülés őrzi meg a szivekben kedves emlékét. — Szabadságolják a fronton lévő katonákat. A hadügyminiszter elrendelte, hogy a fronton egyhuzamban a háború eleje óta szolgáló legénység megfelelő turnusokban két két hétre szabadságoitasók. A rendelet, amely erőnknek újabb ragyogó dokumentuma, már az összes katonai parancsnoksághoz megérkezett és a fronton levő csapatparancsnokok, most, amint kedvező alklom kinálkozik, a háború eleje óta megszakítás nélkül szolgáló legénységet szabadságolni fogják. Ma már leírhatatlan örömmel újságolják a háború kezdete óta családjaiktól távollévő katonák, hogy nemsokára két hétre hazalátogathatnak. — Legyenek óvatosak a biztositó gazdák. Egyes biztositó társaságok — értesülésünk szerint — oly nyilatkozat aláírására hívják fel a feleket, amely szerint a fél beleegyezését adja ahhoz, hogy a biztosítási ügyletből folyólag ellene indítható perek a biztositó társaságnak vagy ügynökségének székhelyére illetékes bíróság előtt legyenek folyamatba tehetők. Ezen nyilatkozat kiállítását egyes biztositó társaságok feleiktől oly szövegű körlevéllel kérik, amely körlevél azt a látszatot kelti, mintha a polgári perrendtartásról szóló 1911 : I. törvénycikk rendelkezése folytán, az ily nyilatkozat kiállítása kötelező lenne. Szükségesnek tartjuk közölni, hogy — amennyiben vármegyénk területén is, egyes gazdák ily felhívásokat kapnának — az ily nyilatkozatok ki1915 szeptember 13.
