Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-08-23 / 67. szám
XXV. (XI.) évfolyam 67. szám Szekszárd, 1915 augusztus 23. Előfizetési ár: Egész évre.................16 korona Fél évre..................... 8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes küldemények. Kiadóhivatal : Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A pápa békepolitikája. XV. Benedek pápa, amióta 1914 szeptember elején a pápai széket elfoglalta — egyfelől magas állásához híven, mint a béke és szeretet vallásának főpapja, másfelől mint az ínternacio- nális, sőt supranaeionális kath. egyház képviselője, amely minden hóditó háborút elitéi s amely ennélfogva a mostani világháborúval szemben is semleges álláspontot foglal el — mindent elkövetett, hogy Krisztus parancsa szerint a békesé- get, ellenségszeretetet a harcban álló világhatalmak tiilóbe harsogja, velők elfogadtassa. A fegy verzaj közepette jóformán észrevétlenül elhangzott Ad beatissimi apostolomra principis kezdetű enciklikája nyomatékosan hangsúlyozta, hogy „a fegyverek erejével csak a testeket győzzük le, de a lelkeket nem semmisítjük meg.“ Tőle indult ki a harcképtelenné vált hadifoglyok kölcsönös kicserélésének eszméje, tőle az a svájci hatóságoktól készséggel fogadott javaslat, hogy a sebesült foglyok számára a semleges svájci hegyek közt tegyük lehetővé az üdülést, nem is szólva a békére való állandó utalásairól és intelmeiről. De valamennyi eddigi lépését, fölhívását fölülmúlta határozottság és erő tekintetében a* a körlevél, amelyet a háború8 évfordulója alkalmából intézett Európa harcban álló népeihez és fejedelmeihez. „Ma, a borzasztó konfliktus kitörésének szomorú évfordulóján szivünkből az az óhaj sarjadzik ki, hogy a háború érjen gyorsan véget. Harsogja tnl ez a szózat az ijesztő fegyverzörejt és jusson el azokhoz a népekhez és fejeikhez, akik most háborút viselnek és másítsa meg gondolkozásukat . . . Könyörgünk nektek, akiket az isteni Gondviselés a nem zetek élére állitott, vessetek véget ennek az iszonyú gyilkolásnak, amely már egy év óta vet homályt Európa becsületére; testvérek vére az, amelyet szárazon és tengeren ontanak . Ti viselitek Isten és az emberek előtt a háborúért és bókéért való rettenetes felelősséget. Hallgassatok reánk, hallgassatok kéréseinkre, az örök legfőbb biró helytartójának atyai hangjára, mert ennek a bírónak felelősséggel tartoztok úgy nyilvános cselekedeteitekért, mint magán dolgaitokért . . . Áldott legyen az, aki először veszi kezébe az olajágat és jobbját nyújtja az ellenségnek olyképen, hogy megfelelő békepontokat kínál ... A világ egyensúlya és a nemzetek üdvhozó és biztos nyugalma a jog tiszteletére és a kölcsönös jóakaratra, valamint a mások méltóságának tiszteletére sokkal inkább van alapítva, mint a fegyverek tömegére és a rettenetes erődhálózatra . . . Felszólítjuk a világ minden béke- barátját, nyújtsák nekünk kezöket, hogy a háborúnak gyorsan vége legyen, annak a háborúnak, amely egy év óta Európát egy nagy csatamezővé változtatta . . . Térjenek vissza a népek test vérisülve a szeretetben, a tudományban, a művészetben és iparban való békességes versenyhez. Es ha a jog uralma ismét helyreáll, akkor határozzák el magokat, hogy víszálykodásaik elintézését a jövőben nem bízzák többé a kard pengéjére, hanem a méltányosság és igazság csendes és serény tanulmányozásara . . . Apostoli áldásunkat osztjuk mindazoknak, akik a reánk bízott nyájat alkotják és kérjük a mennyek Urát, hogy azokat, akik nem tartoznak a római egyházhoz, kösse velünk össze a tökéletes kegyes tevékenység kötelékével.“ A pápa szép szózata, a béke e remek him nusza, minden elismerést megérdemel ; belőle nemes, mystikus erejű szavak sugárzanak elő, a béke és szeretet hangjai szállanak; XV. Benedek erősen, bátran, hivatása magaslatára emelkedve hirdeti, követeli a békét, hirdeti, követeli a népik önrendelkezési jogát, szabadságát. Testvéri jobbját nyújtja a világ minden béke- barátjának (még a protestánsokhoz is szeretettel fordul) s szent lelkesedéssel hivja föl a népeket és fejedelmeket a békeségben és szeretetben való ölelkezésre. Igazán felségesek eme szavai: Áldott legyen az, aki először veszi kezébe az olajágat! E békeszózatra a négyes-entente országai — sajtójuk s politikusaik utján — nemcsak egyhangúlag kosarat adtak a pápának, hanem egye nesen rossz néven vették tőle föllépését, mert azt a jelenlegi körülmények közt — midőn az en- tente-hatalmak oly határozott hátrányban vannak ellenfeleikkel szemben — úgy tekintették, mint a központi hatalmak érdekében tett lépést, mert hiszen szerintük ma a béke csak a központi hatalmaknak kedvezhetne. Viizont ily körülmények közt a központi hatalmak nem is tehettek lépéseket a papa fölhívásának meghallgatása, a béketárgy al'sok megkezdése iránti hajlandóságuk kifejezése tekintetében, mert hiszen az entente hatalmai, akik most is egyre leveretésünket emlegetik, ezt politikailag azonnal kizsákmányolták volna és kivált a még ingadozó semleges országok előtt úgy tüntették volna föl, mint a béke után való epedésünket, mint kimerültségünk, harc képtelenségünk jelét. Dacára a pápai békezózat ezen eredménytelenségének, a béke eszméje — amelynek ápolásáért a pápának őszinte elismeréssel tartozunk — nincs eltemetve. Ha a sajtó, a kormányok a háború továbbfolytatásáról beszélnek is, a béke eszméje ott lebeg, ott forrong az összes hada- kozók szivében, ott a háborusujtotta polgárság, ott a hadvezérek és kormányfértiak lelkében. Még küzdünk, még kitartunk, katonák és polgárok egyaránt, s ha kell, továbbra is ki fogunk tartani, nem akarunk henye, gyáva bókét elfogadni. De minden harcvágyunk, harckészségünk, eltökéltségünk fölött ott áll — ezt a gondolkodás törvénye hozza magával — a háború előbb vagy utóbb való befejezésének, a béke megkötésének gondolata. S bármennyire biztosítanak is bennünket afelől, hogy a békekötés ideje még nem érkezett el, a béke utáni sóvárgást ki nem irthatják a szivekből; — az egyre türelmetlenebbül, egyre követelőbben hallatja keblünkben a szavát. Csak egy a bizonyos, az, bogy a bókét nem mi fogjuk kérni, de mi — diktájuk. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Höfer mai jelentése. Budapest, augusztus 22. Kövess tábornok csapatai az ellenséget ismét kivetették több állásából és a Breszt Li- tovszkból Bjelsk.be vezető vasútvonalon túl űzték vissza. — József Ferdinand főherceg hadserege TÁRCA. Az Ur közel vagyon! A »Tolnavármegye és a Közérdek* «redeti tárcája. Irta: V. Fejes György. Alsó Kapásné asszonyom— mivelhogy volt felső is — ott lakott a falu alsó végén, csaknem a legszélső házikóban. Egy kis szőlő, meg egy kis kertecske jutott számára földi örökségül ; no meg — a mi mindennél többet jelentett rá nézve — egy derék, jóra való fiú: az András, aki már már házasulandó félben vala; csakis azt várván, hogy a téli eleséget bekeressék ! Itt beszélgetőnek a napi munka után, hol a kora reggel tisztára söpört s megöntözött földi szobácskábán, hol a rendben tartott gyepes udvarszélen, árnyas gyümölcsfa alá készített fapadon. Sokszor emlegették egymás között Mányi Erzsi nevét, mint a kit legméltóbbnak találtak arra, hogy nemsokára menyemasszony és feleség lehessen ; mert hát több kéz többet dolgozhat! ... Kapásné asszonyom már úgyis innen-onnan csak a ház körüli foglalatosságot bírja ki, mivel reá nézve beköszönt az élet ősze; a jövő tavaszi Gergely napkor betölti a 65. esztendőket, melyekből 15 jut az özvegységre !... Majd akkor még gyakrabban látogathatja a szentegyházat, megjelenvén nagy alázatossággal az Úr előtt, bár ezt a kedves keresztényi kötelességet eddig sem mulasztotta el ok nélkül; ha csak tehette, kezébe vette a széles mentákkal kibélelt „éneke»“-t, melyet még boldogult „apánk‘-tói kapott nászajándékul — s foglalatos vala a könyörgésekben és az ige hallgatásában ! . .. — Hogy is mondja az iró ?... Szegény özvegy asszony — az Isten is látja! . .. — Látja bizony — és azért mégis megpróbálja !... Előszedegették már az aratási szerszámokat, kora reggel, késő este kasza kalapálást lehetett hallani az udvarokban. — Andrásunk is készen volt a nagy munkára, mert az érett gabona nem j várakoztat sokáig magára ! . . . A szép reményeket azonban — mint egy I hirtelen kerekedő forgószél — ugyancsak meg- | zavarta egyik délesti dobszó ! Ez a jeladás rend- ! szerint bizonyos megdöbbenést szokott kelteni j máskor is, a csendes falu lakóinál; ám mostéppen megfelelt baljóslatú tulajdonságának, mert bizony könnyeket fakasztott a szemekből, keserves jajszavakat az ajkakról, mivelhogy elválást hirdetett!... Elszabadult a harcok véres szelleme; hívták a katonaköteles férfiakat ! . . . Még Latyak Maróinak se kedvezett a sors, pedig ;az akkor volt beteg, a mikor akarta !. . . Hangzott a vig dal erre is, arra is, mintha ezzel meglennének nyugtatva az itthon maradt kétségbeesett lelkek ; azért mégis csak nehéz lett a búcsúzás !... »Édes anyám ne sirasson engemet, Ha elesem — az ellenség eltemet! Ágyuszónál piros vérrel megírom, Idegenbe lesz virágos a sírom 1...« András is elment! Utána üres maradt a házikó! Szegény Kapásné egyszerre olyanná lett, mint a leszedett szőlő sz üret után ! . . . Kese- fűvé vált a falat, főj tóvá a levegő, kedvtelenné az élet, gondterheltekké a napok ! . . . Mi lesz belőle öregségére, hogyan tudja magátfenntartani, I hanyatló ereje elég lesz e árvasága és özvegysége | gyámolitásra! ? . . . — Sok kérdés — kevés felelet! . . . — András pedig magára ölté a szürke^ zsinoros honvédrubát; az ő sapkájára is került nemzetiszalagos virágcsokor; káplári csillagok fehérlettek gallérján s jó néhány hétig nem hallatott magáról semmit! . . . Az öreg édes anya minden este elővette a megviselt „énehes“-t; elhagyott állapotával na gyón is meggyezőnek tartotta, ami abban meg volt írva : „KönnyhuUatásom én iiesem, kenyerem éjjel nappal!“ A jó tiszteletes még imaíüzetet is küldött számára; az pedig ott lett legtöbbször használva, ahol a „harctéren levő kedveseinkért“ könyöröghetünk ! — Vájjon meghallgatja-e az Isten ! ? . . . Reá tekint-e a bánatba merült szívre! ? . . . — Ez bizony nincs ránk bizva ! — Jönnek azonban a harctéri hírek ! András ezrede van a csatatüzben ; elől rohan a század ; vakmerőén megtámadják a szemben álló ágyuüteget; a tizedes ott küzd hadnagya mellett; az ellenség egyik tisztje szuronyától átdöfötten bukik le ; a másik tüzért puskatussal küldi másvilágra; a harmadikat „no még csak ezt“ kiáltás mellett, már puszta kézzel fojtja meg s elsőnek teszi kezét az elfoglalt lövegre ! — Ezt emberül csináltad fiam — szólt a hadnagy! — Jelentem alássan ez csak próba — válaszolt neki pirult arccal a tizedes ! . . . Pár nap múlva hirül viszik Kapásné aszHátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. “H I
