Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-08-02 / 61. szám

2 TOLNAVAHMEGYE én a KOZEKDEK 1915 augusztus 2 Kramolin Gyula dr. Tegnap volt egy éve, amikor a Vörös Kereszt Egyesület szekszárdi fiókjának vá­lasztmánya ülést tartott, amelyen a harc­téri sebesültek részére létesítendő kórház kérdésével foglalkozott. Az emlékezetes ülés során szót kért Kramolin Gyula dr. és kipirult arccal, emelt hangon, amelyen végig vibrált az ügy iránt való lángoló szeretete, indítványozta, jobban mondva ünnepélyes komolysággal és eréllyel követelte, hogy minden további vita és a részletekbe eltévelyedő hosszabb tanácskozás nélkül fogjunk azonnal mun­kába és mihamarább állásuk fel Szekszár- don társadalmi utón a Vöröskereszt kór­házat. Hivatkozott a harctéri helyzetre, hogy nem csak Szerbia ellen viselünk há­borút, hanem északi hatalmas ellenségünk is már útban van határaink felé s hivat­kozva a háború hősei iránt való ember­baráti kötelességekre, arra kérte a választ­mányt, hogy azonnal a legsürgősebben lép­jen akcióba, mert tettrekész, intenzív mun­kára van gyors szükség. A választmány által kiküldött bizottság tényleg nyomban megkezdette munkáját és Kramolin Gyula dr. szakavatott útbaigazítása és folytonos közreműködése mellett 8 nap alalt beren­dezte a kórházat, kezdetben csak 3 terem­mel, majd pedig a szükséglet mérvéhez képest még több teremmel egészítette ki és szerelte fel teljesen úgy, hogy az 140 —150 beteg kifogástalan elhelyezésére alkalmas. Aki csak látta ezt a, kórházat, annak egész berendezését és üzemét, teljesen ki­fogástalannak, egyenesen mintaszerűnek találta, úgy, hogy higiénikus és egyéb te­kintetben is kiállja a versenyt a fővárosi kórházak és szanatóriumok legjobbjaival. Az egész berendezés és fölszerelés az itteni társadalom adakozásából történt. A berendezés nagy munkájának orosz­lánrészét Kramolin Gyula dr. végezte. De ez nem elég, Ő maga, mint orvos egész egyénisé­gének és teljes munkaerejének latbaveté- sével áll egy év óta ezen emberbaráti in­tézmény szolgálatában. Azt a szolgálatot, amelyet Kramolin Gyula dr. immár egy év óta végez, nem lehet sablonos mérték­kel mérni és értékelni. 0 klasszikus pél­dáját adja annak, hogy a mai rendkívüli viszonyok milyen önfeláldozást válthatnak ki £gy igaz emberből. Fáradságot és ne­hézséget nem ismerve, áldozatot nem so­kalva, példás önzetlenséggel szenteli magát a nemes ügynek, amely a beteg és sebe­sült katonák lelki és testi gyógyítását cé­lozza. Naponként 7—8 órát tölt el szorgos munkával a kórházban. 0 egymaga látja el az összes orvosi teendőket, adja az in­strukciókat az ápolóknak, gondoskodik a kórház egyéb üzemi szükségleteinek be­szerzéséről, a legkülönbözőbb betegek ét­rendjének megállapításáról, a kórház temér­dek irodai adminisztratív munkálatának leg­nagyobb részét is ő látja el, nem szólva arról, hogy mikor otthonában rövid pihe­nőre vonul vissza, ezalatt is legtöbbnyire kórházi ügyekkel ostromolják és a betegek hozzátartozóinak szolgál felvilágosítással. Mindezt a horribilis munkát — közel 800 betegje volt eddig a kórháznak és 130 a napi átlagszám — zokszó nélkül, igaz örömmel, a legnemesebb humanizmus ér­zésétől átitatott türelmes készséggel végzi, amely mentes minden fontoskodástól és pose-tól és magában a jó tettben keresi és találja kiindulási pontját. Kramolin Gyula dr. ideális példaképe annak, hogyan lehet és hogyan kell a mostani nagy időkben nemcsak erőnkhöz képest, hanem erőnkön túl is, nemcsak kölelességszejrüen, hanem azon felül is a fele­barátaink iránt tartozó szeretetet teljes szív­vel és odaadással leróni. Le a kalappal Kramolin• Gyula dr, előtt. HÍREK. A hadi-kenyér.* Fekete kiviil is, belül is fekete, Feketébb fekete vájjon már lehet-e ? Nincs benne hangulat, se ború, se derű, Avatag, rohatag, savanyu, keserű! Keserű, keserű, keserű! Brr! Amikor muszájlik, elibém leteszem S eszembe nyilallik, hogy ötét megeszem. Arra is gondolok, nem volna okosabb, Ha mindjárt pisztollyal ölném le magamat? Magamat, magamat, magamat! Brr! Fotyakos, latyakos, pohos és pocakos, Ragacsos, agyagos, vicikes, vacakos. Kinos és konok, komor és iszonyú S mindezek fölibe eceti savanyu! Savanyu, savanyu, savanyu! Brr! Ki süti, átkozott legyen ö, ama pék, Hájteste sohasem találjon kanapét. Mig éhség annyira elő öt nem veszi, Hogy saját kenyerét kínjába megeszi! Megeszi, megeszi, megeszi! Brr! Miből van e kenyér, nem lehet tudni azt, Se csiriz, se suvix, se gummi, se viasz. Se ize, se bűze, se színe, se szaga, Nincs néki küllege, állaga, anyaga! Anyaga, anyaga, anyaga! Brr! Abból mi bele kell, semmit sem vehet át, Se lisztet, se kovászt, se vizet, se darát. Borzalmas, hogy a pék hogyan spórol vele, Még a svábbogarat, azt se teszi bele! Szibele, szibele, szibele! Brr! — Személyi Mr. Szentkirályi Mihály dr. polgármester hivatalos ügyek ellátása végett szombaton Budapesten időzött, de vasarnap reg­gelre már haza érkezett ' ős átvette hivatala vezetését. — Katonai kitüntetés. A király Tanárky Béla vezérőrnagynak — Tunárky Árpád dr. kórházi főorvos fivérének — az ellenség előtt tanúsított vitéz és eredményteljes magatartása elismeréséül a Lipót-rend hadiékitményes lovag­keresztjét adományozta — Kinevezés. Eri Márton dr. alispán­helyettes főjegyző, Nagy Béla eddigi Ferenc közkórházi helyettes ellenőrt, miután ez állás végleg megüresedett, pályázat mellőzésével, kór­házi ellenőrré nevezte ki. ( — Királyi elismerés. A király megparan­csolta, hogy Mohay Lajos 44. gyalogezredbeli taitalékos hadnagynak, az ellenség előtt tanúsí­tott vitéz magatartásáért a legfelsőbb dicsérő el­ismerés tudtul adassák. — Névmagyarosítás. Kiskorú Kohn Géza dunaföldvári kereskedelmi iskolai tanuló nevét belügyminiszteri engedéllyel «Kálmán» ra ma­gyarosította. —* Nyugalomban. Folyó hó l-én vált meg hivatalától Perlaki) József műszaki felügyelő, a szekszárdi Máv. mérnöki hivatal vezetője, aki 36 évi működés után maga kérte nyugdijaztatá sát. Csendben, zajtalanul történt hivatalának át­adása és a hivat Iától való megválása, amint csend­ben és zajtalanul végezte ő közel négy évtizeden át felelősségteljes munkáját, melyből 25 év Szek­szárdiba esik. A kereskedelmi miniszter a távozó főtisztviselőhöz hasznos szolgálatait elismerő le­iratot intézett, amely elismeréshez a nagyközön­ség általános, őszinte tisztelete és méltatása is hozzájárul. — A 43—50 évesek jelentkezése. Folyó hó 2-ikára és 3 ikára volt kitűzve Szekszárdon a 43—50 éves férfiak sorozásra való jelentkezése. Tekintettel azon körülményre, hogy 2 ika és 3-ika hétköznapra esik, ami a nagy dologidőben a jelentkezésre kötelezetteknek nagy idő és nap­számveszteséget okoz, Paulouits Sándor dr. he­lyettes főjegyző intézkedett, hogy a jelentkezések vasárnap is megtehetők legyenek, amely idő alatt több száz jelentkezés történt. A jelentkezésre kö­teles volt altisztek és kiszolgált katonákat felszó­lítjuk, hogy a jelentkezésre vigyék magukkal ka­tonai okmányaikat. — Meghosszabbítás. A földművelésügyi miniszter báró Fiátll Pálnak, a sióberki társu latnál való miniszteri biztosi működését két évi tartamra meghosszabbi tóttá. * Ezt a borzalmasan igaz verset a Székesfehérvár és Vidékéből vettük át. — Hódoló küldöttség a király előtt. Országos akció indult meg, hogy az ország vala­mennyi törvényhatóságának képviseleteiből alakí­tandó monstre küldöttség tolmácsolja Ofe'ségének a magyar nemzet hódolatát, törhetetlen hűségét és mélységes ragaszkodását. — Olasz hadifogságban. Szabó János Szekszárd r. t. város főmérőké, tart. főhadnagy, aki a háború kitörése óta hadban van és vitéz­ségének számos heves .ütközetben adta tanujelét, az olasz harctéren folyó csatákban, miután igen nagy túlerővel lépett fel azon a fronton az ellen­ség, hadifogságba esett. — A bátaszéki internáltak költségei. Bátaszéken Póla vidékéről származó 295 szlovén internált tartózkodik ez idő szerint, akiknek el­látási költségeit, minthogy azok fedezete a költségvetésben nem volt felvehető, a község hitel utján szerzi be, a községben levő két takarék- pénztár igénybevételével. Ezek a költségek a hadügyminiszter utján később megtérülnek. — Tilos uj egyesületet alakítani. Pakson „Leánynevelő egyesület“ alakult, melynek alap­szabályai jóváhagyás végett felküldettek. A Lei- ügy miniszter, hivatkozva az 5479. és 5739.914. számú rendeletekre, melyek szerint uj egyletek alakítása további rendelkezésig tilos, az alap­szabályokat visszaküldötte. — Elpusztult országrészeink újraépítése. Khudn-Héderváry Károly gróf, a szabadelvű párt elnöke a következő felhívást bocsátotta ki a törvényhatóságokhoz és küldötte meg Forster Zoltán alispánnak : Az ezeréves Magyarország e világháború folyamán dicsőségesen állta meg a honszeretet éa vitézség legizzóbb tüzpróbáját, emberfeletti küzdelem után, mely legendássá tette a magyar katona hősi voltát; az ellenség végre verten takarodott el határainkról. Teljes a diadal e vonalon, ám e diadal nyomán, főként az észak­keleti Kárpátok magyar alján mindenütt romok füstölögnek : százakra tnenő elpusztult helyiségek jelzik a háborús vihar szörnyű romlását. Nagy áldozat a határszéli tájak e romlása: ez az ára annak, hogy szép hazánk dús belseje, arany­kalászos rónái és gazdag kulturvárosai a harci pusztulástól menekedhettek. A vihar elvonulásá­val most e menekedettek szólaljanak meg, az egész ország emelje fel hálás szavát, — nyújtsa ki adakozó kezét a végeken füstölgő romok felé és száritsa fel a rájuk tapadó könnyeket. Ébred már a szent kötelesség tudata a magyar szivek­ben, máris országszerte nő a lelkes óhaj: a há­ború állal elpusztított e tűzhelyeket a hilás or­szágnak kell köszönet kép újra felépítenie! — Debrecen városa indul jó példával elől és amaz ínséges romvidéken már kikereste magának azt a helyet, ahová Debrecenfalvát fogja építeni. — Ebbéli szándékában felkeresett engem, hogy az általános, országos gyűjtő akció kezdeményezése iránt érdeklődjem. Miután az eszme eként már megérett s a fennebb említett lelkes óhaj napról- napra egyre hangosabban nyilatkozik ország­szerte, nézetem szerint egy a háborútól elpusztí­tott tűzhelyek felsegélyezésére alakítandó országos bizottság szervezése igen időszerű leone. E bi­zottság, mely úgy az északi, :mint a déli rom­vidékek felépítésének, illetőleg felsegélyezésének egész akciókörét felölelné, helyesen és okszerűen kapcsolódhatnék bele az állam által megindítandó hivatalos akcióba s a magyar társadalom ereit egy hozzánk legközelebb álló fenkölt célra össz­pontosíthatná. Ezeket tartva szem előtt, s el­gondolva azt, hogy ily országos nagy hazafias akcióból a társadalom egy számottevő faktora se hiányozhat, van szerencsém Nagyságodat a fent- nevezett országos bizottságnak Budapesten, a parlamenti delegációs teremben folyó évi augusz­tus hó 5 én, déli 12 órakor tartandó alakuló ülésre tisztelettel meghívni. Hazafias üdvözlettel: gróf Kimen Hédervárg Károly. — Megkezdődik a nyulvadászat. A föld mivelésügyi miniszter, tekintettel a rendkívüli állapotokra, kivételesen megengedte, hogy ez évben a -szokástól eltérően ne augusztus 15 én, hanem augusztus l-én kezdődjék a nyulra való vadászás, A miniszteri rendelet sok türelmetlen vadászembernek okoz nagy örömöt. — A hadbavomilt gazdatisztekről. A kormány legújabb rendelete szerint, ha gazda­tiszt katonai szolgálatot teljesít és e miatt gazda­tiszti szolgálatának teljesítésében három hónapot meghaladó időre akadályozva van, az akadályo­zás idejére három honapön túl járandóságait nem követelheti. A birtokos azonban köteles család­ját a lakásban és természetbeni járulékainak fele élvezetében meghagyni. A szerződésben biztosí­tott felmondási idő minden esetben fönnáll. — Jutalomdij. Bátaszék község képviselő­testülete Herczeg Dénes segédjegyzőnek, aki munkakörét huzamosabb idő óta nagy7 szorgalom­mal és kitartással példásan látja el, elismerését fejezte ki és részére egyszersmi ndenkorra 500 K jutalomdijat szavazott meg.

Next

/
Thumbnails
Contents