Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-01-25 / 7. szám

Előfizetési ár:

Egész évre

..................16 korona

Fé

l évre........................8 *

Ne

gyed évre .... 4 >

Egy szám ára . ... 16 fillér.

Hirdetési árak:

Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér.

POLITIKAI HETILAP.

Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja.

Megjelenik heíenkinl kétszer: hétfőn és csütörtökön.

Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II.

Szerkesztőség:

Bezeréd] István-utca 5. szám.

Ide küldendők a lapot érdeklő ossz« • közlemények.

Kiadóhivatal:

Béri Balog Ádám-utca 42. szám.

Az előfizetési pénzek és hirdetések Id« küldendők.

Néptanítók,

ha az előfizetést egész évre előre bi • küldik, 8 korona.

Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők.

Az u] külügyminiszter és balkáni hivatásunk.

Berchtold Lipót gróf külügyminiszter visszalépése a világháború eseményei között, bár azokkal nincs okozati összefüg- güsben, első rangú. Minden illetékes tényező megegyezik abban, hogy külügyminiszterünk visszavonulása teljesen önkéntes és egyéni természetű, melynek bírálatába tehát nem bocsátkozhatunk.

Annál nagyobb és melegebb elismeréssel kell azonban adóznunk a távozó külügyminiszter működése iránt, aki fényes, de terhes állásában szívós kitartással szerzett érvényt a legnehezebb viszonyok között is balkáni érdekeinknek, az orosz pre- potens, sértően kihívó magatartásra pedig oly magyaros bátorsággal és készséggel adta meg a méltó feleletet. A világháború kitörése Berchtold gróf külügyi politikájá- ház fűződik és bár ma már kétségtelen, hogy e világháborút irancia könnyelműséggel, orosz brutalitással és angol aljassággal az entente-hatalmak kényszeritették fel a civilizációra, ez elől . tehát kitérni nem lehetett, mégis elismerésünket kell hangoztatnunk Berchtold gróf iránt, aki ügye igazságában és a német szövetség erejében bízva, az entente-hatalmak kihívó, sértő politikájával szemben kirepitette kardját hüvelyéből. Ezt a fegyver-rántást az egész magyar nemzet kitörő örömmel fogadta, mert az élethalál harc, mely bennünket a szláv kérdés következtében fenyeget, mással, mint fegyverrel meg nem oldható. Ezt a harcot előbb-utóbb meg kellett volna vívnunk és jobb volt most megkezdenünk, mikor a harcra való készségen kívül erkölcsi ok is volt rá: a szerajevói szörnyűséges bűntett megtorlása.

Berchtold utódává a király Burián István bárót, a felség személye körüli minisztert nevezte ki, aki mint diplomata, régi jelöltje volt a külügyminiszteri széknek és eddigi sokoldalú működésével a legkiválóbb szolgálatokat téve királyának és hazájának, a nemzet hálájára tette magát érdemessé.

Mint volt közös pénzügyminiszter, méltó utóda volt Kállay Béninek, Bosznia nagy szervezőjének. Es mint külügyminiszter : méltó utóda lesz a nagy Andrássy Gyulának, aki a dualizmus szervezésével a dualizmus alapján újra szervezett Ausz- tria-Magyarországot visszaadta eredeti rendeltetésének ; az osztrák-magyar—német szövetség megkötésével Magyarország és az osztrák-magyar monarchia világhatalmi állását megerősítette; Bosznia megszerzésével pedig a magyar faj és a magyar nemzeti állam életérdekeit elválaszthatatlan érdekközösségbe és egységbe olvasztotta a Habsburg-dinasztia életérdekeivel.

Bizakodó örömmel látjuk Andrássy örökében Burián István bárót. Az ő kiváló egyéni tulajdonságait ismerve megnyugvással tudjuk tapasztalt, erős kezeiben hazánk és a monarchia sorsát. Nem azért, mert ő magyar, hanem mert ő Burián István.

A világháború, mely idegeinket emészti,

közeledik a végkifejlődéshez. Ez a szörnyű küzdelem minden ismertető jelét magán hordja a sors-luibomnak, melyben az igazak jutalmat, a gonoszok büntetést kapnak osztályrészül. Ezt a háborút nem csak diadalmasan kell megharcolnunk, de annak következményeként uj feladatok is várnak a magyar fajra és az osztrák-magyar monarchiára: a Balkánon el kell foglalnunk a minket megillető helyet, mint dunai nagyhatalomnak és a mozlim-világban meg kell jelennünk az európai civilizáció fényszórójával, amely munkára senki sincs úgy hivatva, mint a magyar faj, mely a török fajokkal testvéri rokonságban van és amely nemes munka eredménye soha nem látott fényt és dicsőséget íog árasztani a dinasztiára, Magyarországra és az osztrák-magyar monarchiára. F. NI.

Mérleg és osztalék.

Január hónap a mérlegkészítés ideje. Az idén a háború közepette kétszeres figyelemmel kisérik az intézetek működését és kétszeres fontossággal bir a pénzintézetek vezetőire nézve a mérleg lelkiismeretes és pontos összeállítása. Különösen fontos, hogy a vagyontételeket igazi értékben illesszék a mérlegbe és a nyilvánvalóan behajthatatlan követelések leírását, mint némely helyen szokás, el ne odázzák.

A melegek legnagyobb része a múlt évi keretekben mozog és ha egyes üzletágakban emelkedés helyett némi visszaesés mutatkozik, ez lényegesen nem érinti az elért tiszta nyereséget, amely szintén a legtöbb esetben ugyanolyan, mint volt az előző évben.

Az intézetek túlnyomó része több, mint ÜO százaléka, úgy a fővárosban, mint a vidéken,

Őrszem a táborban.

Színpadi költemény.

— Irta: Szávay Gyula. —

Személyek: Anya, leány, feleség, őrszem.

Színtér:

A színpad két részből áll, egy keskenyebb előtérből és egy utána következő mélyebb hátsó színtérből.

Az előszintért a hátsó színtértől falut vagy kisvárost ábrázoló függöny választja el. Az előszintér jobb és bal kulisszafala egy-egy ház elejét, bejáratát mutatja. A jobbra levő kis kert ráccsalE házak előtt folynak le a beszédek, melyeket az anya (egy matróna) a balszinen, egy kis íeány a jobb- szinen és a feleség mondanak. A feleség két gyermekkel abból a liázoól jön ki, ahol a matróna áll s ott mondja el szerepét. Végszavainál esti harangszó hallszik.

Az első függöny felszáll s látható az előszintér, elzárva a falu (város) függönnyel.

Alkoayodik

Anya.

Te jóságos Isten, élet-halál ura,

Tekints óvólag le anyák fiaira.

Kik, mialatt őket szivünk alatt hordtuk,

Oltárod küszöbét térdünkkel soroltuk.

Akiket tápláltunk, elringattunk csókkal,

Imára tauitánk összetett kacsokkal,

Kiket óvtunk széltől, távoltartánk rossztól, Sarkukban leskődő százféle gonosztól,

S kik most ellenségek virágtalan földjén Ott küzködnek, egymás életére törvén,

Hol élő vetésit a halál aratja, — óh, segíts, meg őket te jóságos Isten,

Özvegyek és árvák gondviselő atyja.

Egy nap megint elmúlt. Drága fiam élsz e ?

Kelő csillagokkal rólunk még beszélsz-e ?

Pihenő fejednek van e puha alja,

H* valamit kivánsz, van-e, aki hallja ? . . .

Ti zordon hidegek, vad viharos szelek,

Ne süvítsetek ott a harcmező felett,

Minden haragotok bántson inkább minket,

Ne a mi szépséges hős gyermekeinket.

Isten áldott szép nap, fordits tőlünk arcot, Nézd csak mosolyogva, nézd mindig a harcot! Hol vérpiros rózsák a mezőt behintik,

Fűszálon, göröngyön játszadozz ott mindig,

S ki már révedezve néz maga elébe,

Ültesd bele fényed .bágyadó szemébe . . .

Te jóságos Isten, seregeknek ura,

Hunyó napszemeddel ez alkonyaton is Az édesacyáknak nézz le fiaira!

Leány.

Deli hősöm, szép vitézein,

Merre jársz te most ?

Látsz e arra nyájas képet,

Tájat otthonost ?

Zöld erdőben jársz e békén,

Vagy átkos föld hegyvidékén,

Vad vizek nyomán?

S hogyha fenn a tiszta égen Felhőket látsz úszni kéken,

Gondolsz e reárn ?

Téged az a vad ellenség Mer-e bántani ?

Megvédnek-e lelkünk forró Imádságai ?

Van e ott is madárének,

Ad e ott is a legénynek Virágot a lány ?

S kék virágról, kis madárról,

Csókolódzó galambpárról Gondolsz e reám ?

Vidd el felhő, vidd el néki Üzenetemet:

Két ölelő karom ott van A szive felett.

E védőpajzs tegye hőssé,

I Sebhetlenné és erőssé A csaták során,

S rá a sors bármit is osszon,

Csak Istenhez imádkozzon,

S gondoljon reám.

Feleség.

(Két kis gyermeket vezet az Anya felé.)

Gyertek kicsinyeim, közeleg az este,

Vár a jó melegben vetett ágyatok.

Feküdjetek le és drága kis apáért összetett kacsókkal imádkozzatok.

Ki tudja, hogy mire az ég kapujához Felszáll az imátok és ott kopogat,

Nem találja-e már a kapunyitásban A ti kedves kis apátokat.

Óh, csak olyan hosszú ne volna az éjjel,

S oly sokat látó ne volna a sötét,

És amit nappal bizalomból épit,

Ne tépné kegyetlen az éjszaka szét!

Népek, hadak ura, árvák gondozója,

Kívüled én máshoz nem fordulhatok.

(Esti harangsszé.l

Esteli harangszó, áldd meg uram őket,

Gyertek kicsinyeim, imádkozzatok.

Kérjétek az Istent, hogy kis sziveteknek Forró imáit, ha összeíoglalá,

Vigye melegét a nagy fehér mezőkre,

S rejtse oda mind a hópárnák alá.

Váljék álmaikban tolipuha pehellyé,

Otthoni meleggé a hótakaró,

Álmodják, bogy egy-egy csók szállt ajkaikra, Amikor felülről hulldogál a hó.

(Meghajolt fővel mindenki keresztet vet magára s bemegy egy házba. Csend. A színpadra sötétség borul. Az előszintér jobb és bal házfala eltűnik.