Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)

1915-07-22 / 58. szám

2

TOLNA VARMEGYE fa a KÖZÉRDEK

1915 julius 22

legfontosabb kassa—oderbergi vasút állandóan túl van terhelve és ott mindig torlódás van.

Szám szerint nem lehet pontosan megállapítani, mekkorák lehetnek most Budapesten a készletek, de bizonyos, hogy néhány7 száz wag- gonnál nincs itt több és a most raktáron levő mennyiség még egy enyhe időjárású téli hónap szükségletének fedezésére sem lehet elegendő. — Már pedig azzal alig számolhatni, hogy az idén is olyTan enyhe telünk lesz, mint a tavalyi volt.

Elutasithatatlan közérdekek parancsolják ezek szerint, hogy a tekintetbejövő vasutigaz gatóságok mindent kövessenek el a forgalom megjavítása érdekében és különösen arról gondoskodjanak, hogy a katonaság szempontjából kevésbbé fontos brünn—szakolcai vonal teljes mértekben kihasználtassék. Ha ez megtörténik és a wag- gonhiányt is jelentékenyen enyhítik már most, a baj kisebb lesz, ámbár még igy sincs rá kilátás, hogy teljesen elhárítható legyen. Az a tavaly követett eljárás, hogy a legsürgősebb téli szállítások idején vették igénybe a brünn—szakolcai vonalat és akkor igyekeztek csak szén alá több waggont rendelkezésre bocsátani, az idén a vázolt körülményeknél fogva nem segíthet. De nem segíthet már csak azért sem, mert úgy a mährisch—osztrau—karwini, mint a felsősziléziai bányák azt állítják, hogy munkás- és waggon- hiány miatt a legjobb esetben termelőképességüknek csak körülbellül 60 százalékát tudják kiszállítani. A német és részben az osztrák hatósá gok igyekeznek már most nagy szénkészleteket fölhalmozni és ezt az eljárásukat a télen előreláthatólag még fokozottabb mértékben folytatják majd. Nincs tehát kilátás arra, hogy a tél folyamán az egyszer már beállott ínséget forszírozott szállításokkal enyhíteni lehessen.

Ehhez járul még, hogy a szénnek helyben való fuvarozásával is sok a baj. Kevés a ló és a kevés lónak is a rossz táplás miatt jóval kisebb a teljesítőképessége a rendesnél. Gondoskodni kellene tehát okvetlenül arról is, hogy a lovak részére elegendő és megfelelő takarmány, elsősorban zab álljon rendelkezésre.

*

Egészen más képet mutat a kokszüzlet. Kokszban nincs hiány. A kokszolás melléktermékeit robbanóanyagok gyártására használják és ezért különösen a német kormány mindent elkövet, hogy a koksztermelés fokozását elősegítse. Felsősziléziában koksz alá mindig elegendő waggont lehet kapni, az elszállítást is lehetőleg gyorsítják és igy onnan is jobban jön a koksz hozzánk, mint a szén. Ennek egyik következménye az, hogy mig normális viszonyok között a koksz 40—80 fillérrel drágább szokott lenni a szénnél, most az árak aránya éppen fordított: most a szén drágább. H.

Hlndenburg.

Hindenburg tábornagyról a Corriera della Sera nevű olasz lap néhány hót előtt azt a hirt közölte, hogy a tábornagyot Varsó alatt elkövetett baklövéseiért (szóról szóra igy) nyugdíjazták és helyét Mackensen tábornagy foglalta el. Mint ha csak erre lett volna válasz, Hindenburg ismét hallat magáról és pedig hallat olyan formában, amely mindenkinek lehet kedves, csak a Corriera della Sera olvasóinak nem.

Még egy entente-beli hirt akarok feljegyezni. Mint ismeretes, Calaisban a múlt héten nagy haditanács volt, amelyen mindenki, aki csak valaki az entente vezetőségében, megjelent. Ezen a haditanácson, mint szintén az olasz lapokból értesülünk, „villámgyors“ együttes offenzivát hatá roztak el. Ezt az együttes villámgyors offenzivát azonban szintén a központi hatalmak kezdték meg az orosz harctéren.

Valami megnyugtató, öntudatos fellépés az, amit a központi hatalmak tanítanak. — Minden szóra, minden tervre, amely az entente portája tájékán felmerül, azonnal válaszolnak, de nem szavakkal, nem haditanáccsal, nem hírekkel, hanem tettekkel, haditényekkel.

Az orosz hadszíntéren, mintha nagy sirt ásnának most. Mackensen és Hindenburg a nagy sírásók. Es ez a sir a világ legnagyobb sírja lesz, nagyobb annál a sirnál, „hol nemzet sülyed el“, mert ebben a sirban nem egy nemzet, ha nem három nemzet pöffeszkedő, telfuvalkodott szövetsége, az entente fog elsülyedni.

A negyedik nemzetnek, az olasznak azon ban külön sirt ásunk, de ezt mi magunk ássuk nekik. Vagy talán nem is mi ássuk, hanem ők maguk ásták meg már.

— A szekszárdi kir. postahivatalban minden fajta hadisegély postai frankójegy kapható. Ma mindenkinek hadisegély posta- bélyeget szabad csak használni. Minden fillér egy árva könnyét törli le.

Az ni liszt.

A kormány a múlt héten hatályon kívül helyezte azt a rendeletét, amely a liszt megkimé- lését rendelte el. Az átmeneti idő, amelyben a kukoricaliszt uralkodott, véget ért. Nem kell szü kölködnünk, nem kell a finom, fehér lisztet, a búzát nélkülöznünk, hanem ehetünk ismét becsületes, magyar kenyeret.

Ha a harctereken nem is aratnék egymásután a szebbnél szebb diadalokat, ez az egy tény, hogy a búzalisztet visszahelyezzük az őt megillető helyre, már maga is valóságos győzelemszámba menne.

Mert egyrészt az ország konszolidáltságát jelenti ez a tény, másrészt azonban jelenti az entente kiéheztetési politikájának bukását is. Hiába a blokád, hiába a majdnem teljes körül- zárás, mi nem akarunk éhenhalni.

Csak egyet kell államnak, hatóságnak és társadalomnak egyaránt megjegyeznie. A liszttel, búzával, amely oly nagy mennyiségben áll most rendelkezésünkre, most már takarékoskodni kell. Nem tudhatjuk, mikor lesz vége ennek a véres öldöklésnek és megbocsáthatatlan bűnösség volna a lisztet elfecsérelni, elpazarolni.

Örüljünk az uj lisztnek és takarékoskodjunk vele.

HÍREK.

— Személyi hir. Dr. Kiss Ernő vármegyei tiszti főügyész Balaton-Világosra utazott, ahol szabadságidejét tölteni fogja.

— Katonai kitüntetés, őfelsége az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő szolgálata elismeréséül gróf Apponyi Károly vezérkari őrnagynak, gróf Apponyi Géza vbt. tanácsos fiának, a vaskoronarend 3 osztályát adományozta a hadi- ékitménnyel.

— Signum laudis. László Aladár szék szárdi mérnök, tartalékos főhadnagyot a signum laudissal tüntették ki.

— A Jeszenszky család levéltárának átvétele. Báró Jeszenszky Kálmán kir. kamarás, a Jeszenszky család levéltárát megőrzés végett felajánlta a Nemzeti Múzeumnak. A családi iratokat a Nemzeti Muzeum megbízásából dr. Holub József s. őr szombaton és vasárnap vette át Hidvégen.

— Kitüntetett zászlós. Tarján Jenő zászlós, dr. Frűhwirth Jenő tamásii ügyvéd fia — kit már előbb az 1. osztályú vitézségi éremmel is kitüntettek, most a Bug partján vivott har coknál tanúsított vitéz magatartásáért a másodosztályú vitézségi érmet kapta.

— Igazgatói kinevezés. A közoktatásügyi m. kir. m niszter Ness Lajos dombóvári kath főgimnáziumi tanárt ugyanoda igazgatóvá nevezte ki.

— Pályázat. A szekszárdi kir. törvényszék elnöke a szekszárdi kir. járásbíróságnál betöltendő telekkönyvvezetői állásra 2 heti határidő leiáratlal pályázatot hirdetett.

— Liszt- és gabonabeszerzés. Városunk polgármestere gondoskodni kívánván arról, hogy Szekszárdnak fogyasztó közönségét, mely gabonatermeléssel nem foglalkozik, a következő egész gazdasági év alatt megfelelő mennuiségü és minőségű liszttel lássa el. Felhívást bocsájtott ki, hogy saját tájékoztatása végett a városi hatóság nál mindenki jelentse be egy évre szóló liszt- sükségletét. A kormány ugyanis megállapitotta, hogy mindenki, aki nem termelő, saját szükségletére személyenkint és havonkint 10 kg. búzát szerezhet be magának, 12 hónapra, vagyis 1916 augusztus 15 ig terjedő időre. Gyermekek, cselé dek stb. után fejenkint és havonkint szintén 10 kg. igényelhető. A város fog azután gondoskodni, hogy az eddigi mizériák és kellemetlenségek elkerülésével Szek&zárdon mindazoknál, a kik lisztelárusitással foglalkoznak, a magánosok részére szükséges kifogástalan minőségű liszt- mennyiség hatósági árban az egész éven át rendelkezésre álljon. így tehát a fogyasztók nem

í lesznek kénytelenek egész évi szükségletüket egyszerre beszerezni, ami igen sok utánjárással, kellemetlenséggel, költséggel és pénzbefektetéssel jár, hanem módjukban áll majd lisztszükségletü két állandóan a helyi lisztárusitó cégeknél mindig csak a szükséges mennyiségben beszerezni. A fogyasztó közönségnek érdekében áll, hogy jó lisztet kaphasson minden időben, amikor szüksége lesz rá, vagyis mindenkor a tényleges szűk Béglet szerint. Ezt célozza a polgármester felhívása, mely a kormányhatósági rendelet alapján történt. A bejelentések a városi hatósághoz julius hó 31-ig adandók be.

— Kolera a szomszédban. Dunaszekcsőn koleraeset állapíttatott meg és a község zár alá vétetett.

— Hősi halál. A szekszárdi származású Mathis Andor 19. honvéd gyalogezredbeli tartalékos zászlós, május 20 án a harctéren hősi halált halt.

VcrbőiSzluha Imre földbirtokos, Fejérvármegye biz. tagja, a m. kir. 7. honvéd huszárezred tart. főhadnagya folyó évi junius 25-én 34 éves korában a bukovinai harezéren — Dob- ronutznál — hazájáért küzdve, hősi halált halt. Földi maradványait a rom. kath. szertartás szerint folyó hó 21 ón helyezték örök nyugalomra a családi sírboltban, Alsószentivánon. A környék jótevőjét gyászolja az elhunytban. Áldva legyen emléke !

— Orosz fogságban. Szircsák József dombóvári tejellenőr, aki a 65-ik gyalogezredben szolgált tábori levelező lapon tudatta Molnár József gazdasági egyesületi titkárral, hogy orosz hadifogságba esett és a szibériai Wladivostok kikötőváros mellett Spasskoeban tartózkodik; kéri, hogy e körülményről Beregszászon lakó szüleit értesítsék.

— Megerősített plébános Minap választotta meg a pécsi törvényhatósági bizottság a budai külváros plébánosát, a Szekszárdon is káp- lánkodott Csernohorszky jfózsef pécsvái’adi esperes-plébános személyében. A választást meg- fölebbezték, de ezt figyelmen kívül hagyva, már megérkezett Karlsbadból gróf Zichy Gyula pécsi püspök átirata a budai külvárosi plébániára, melyben hozzájárul a választáshoz. Az uj plébános beiktatása most már hamarosan megtörténik.

— Gazdasági munkások gabona-járandósága tárgyában a földmivelési miniszter rendeletet bocsátott ki, melyben megszünteti és visszavonja az eddig fennállott rendelkezést. Ezentúl tehát a gazdasági munkások olyan gabonajárandóságot kapnak, mint amilyen bér- szerződésükben részökre megállapítva van.

— Tolnavárinegye kőnyomda-munkásai drágasági pótlókért folyamodtak a hadsegélyző hivatalhoz. Kérelmük elutasittatott azzal a meg jegyzéssel, hogy a vármegye, ha akar, adhat drágasági pótlékot. Az általános nagy drágaság közepette nincs is más megoldás, mint hogy a vármegye drágasági pótlékot juttasson és pedig ne csak a kőnyomda-munkásoknak, hanem az egész tisztviselői karnak, mert mikor a hús és zsiradék kilója 5 korona, a vaj 6:—7 korona, a hatósági kenyérliszt is olyan drága, a tisztviselő- osztály amúgy is szűkös fizetéséből megélni képtelen.

— A szekszárdi halastó. Vettük a következő sorokat: „Galícia, 1915 julius 11. Tekintetes Szerkesztőség ! A legnagyobb örömmel olvastam b. lapjuk e hó 1 én megjelent és enyéim által a harctérre utánam küldött számában, hogy a polgármester ur ismét két oly városi intézmény létesítésén fáradozik, amelyek nagyon szeretett szükebb hazám, Szekszárd város lakossága köz élelmezési visszonyainak javítását célozzák. Minthogy azon csendes órákban, amikor körülöttem szünetel az idegizgató ágyudörgés, itt, a hősi halál és a dicsőség mezején sem szünök meg szeretett városom ügyei iránt érdeklődni, legyen szabad b. lapjuk utján a polgármester ur figyelmét felhívnom arra, hogy a kétségkívül igen jelentékeny földmunkát igénylő halastó elkészi- szitése bizonyára az orosz foglyokban tétlenül heverő munkaerő igénybevételével volna a leggyorsabban és legolcsóbban keresztülvihető. Azt hiszem, hogyha a város az iránt illetékes helyre előterjesztést tesz, a kérelem teljesítése nem fog akadályokba ütközni, hiszen a mi ezre- dünk is minden támadás után — tehát elég gyakran — egész csapat orosz foglyot szállít haza, másrészt éppen a háború miatt a közélelmezési viszonyok javítása oly fontos és sürgős kérdés, amelynek rendezéséhez a kormányhatóság bizonyára teljes készséggsl nyújt segédkezet. Tisztelettel: Ketskés Győző“.

— A miben Tolnarármegye a — legutolsó ! A számok is a háborút beszélik. Máskor, más, békességes időkben közömbösen csúszott el a szemünk a statisztikai adatokon, azonban most érdeklődve nézzük, boncoljuk és keressük a számokba süritett jelenségeket, igazságokat. Mert bár ezek az itthonvalókról beszélnek, sokat mondanak azokról, akik a harcban szolgáljak a jövendőt. A második háborús esztendő májusáról adnak képet a Statisztikai Havi Közlemények. A háború tizedik hónapja ez, tiz hónapja, hogy oda vannak a férjek. A születések száma csökkent s a természetes szaporodás helyett 5099 főnyi a csökkenés. De legyen vigasztalásunkra, hogy a többi hadviselő államban is ugyanez a jelenség ütötte föl fejét. A háború után a természet majd kárpótolni fog a maga csodálatos ere jével. Fiák születnek majd a Tisza Duna között újak, erősek, akik pótolják az elhullottakat. Most is, a háborús időben a legtöbb élve született gyerek volt a legmagyarabb földön, a Tisza bal- parjtán (26'3 százalék) s a legkevesebb a Tisza-