Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-07-12 / 55. szám
2 TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK 1915 julius 12 Adakozzunk a harctéren elhunyt szegénysorsu katonák árvái és hozzátartozói részére. A báró Schell Józsefné úrnő kezdeményezésére megindított gyűjtés folytán, újabban a következő adományok folytak be a Tolnamegyei Takarék és Hitelbankhoz : Ifj. báró Schell József Katalin-p. K 5'— Eddigi gyűjtésünk: K 14064 08 Összesen : K 14069 08 __________HÍREK.___________ — A lispánunk betegsége. Forster Zoltán alispán tudvalevőleg már régebb idő óta betegeskedik. Krónikussá vált súlyos gyomorbajban szenvedett, de betegsége csak ritkán tartotta őt visz- sza hivatalától, amelyben gyengélkedő állapotában is vasszorgalommal és kötelességtudással dolgozott. Múlt hó elején állapota ismét rosszabbra fordult, úgy, hogy kénytelen volt szabadságra menni. Betegsége szabadságideje alatt sem javult és orvosai tanácsára a múlt héten műtétnek vetette magát a'á. A miitétet Budapesten a Pajor szanatóriumban Hiilll Hümér ismert nevű orvos tanár az elmúlt csütörtökön délután hajtotta végre és az kitünően sikerült. A beteg a nehéz műtétet, mint örömmel értesülünk, igen jól viselte el és az orvosok kijelentése szerint teljes felgyó gyulása, egészségének teljes visszanyerése egész bizonyosan várható. A műtét után természetesen még hosszabb pihenőre lesz szüksége, de bizonyára széles körökben őszinte örömet kelt annak híre, hogy a műtét igen jól sikerült és alispánunk betegségét teljesen leküzdötte. — Előléptetés Szabó Antal vármegyei Írnok, a 17. honvéd gyalogezred szakasz vezetője, aki most a déli harctéren teljesít szolgálatot, törzsőrmesterré lépett elő. — Címadományozás. Sigora Lajos m, kir. törvényhatósági főállatorvos az állategészségügyi felügyelői cimet kapta, amely kitüntetésről, mint Sigora főállatorvos buzgó és eredményes munkásságának jól kiérdemelt elismeréséről örömmel veszünk tudomást. — A közigazgatási bizottság f. hó 14-én tartja julius havi ülését. — Magyarból amerikai. Búzás János 27 éves tolnamegyei származású newyorki lakos megszerezte az amerikai állampolgárságot és ottani konzulátusunk utján nevét a magyar állitásköte- lesek lajstromából töröltetni kérte. — Elesett és megsebesült hősök. A 205. számú veszteségi liszta kimutatása szerint a 44. gyalogezred tisztikarából meghaltak : Báthory József tart. hadnagy és kongó Pongrác had- apródjelölt. Megsebesültek : Bancius Sabin százados, Baudis Gyula tart. zászlós, dr. Horváth Ferenc badapród-jelölt és Molnár Pál hadapród- jelölt. — Egyházmegyei közgyűlés. A tolnabaranya-somogyi evangélikus egyházmegye Horváth Sándor paksi főesperes és Mechwarth Ernő egyházmegyei tölügyelő elnöklete alatt a múlt héten tartotta meg évi rendes közgyűlését Pécsett. A közgyűlésen az evangélikusok közül számosán vettek részt. — A dunaiad léki uj református püspök. A dunamelléki református egyházkerület, amelyhez a tolnai egyházmegye is tartozik, csütörtökön délelőtt tartotta közgyűlését Budapesten, a melyen Marányi Ignác főgondnok megkapó sza vakban búcsúztatta el Baksay Sándort, a kerület nagynevű püspökét. Utalt beszédében arra, hogy háború után az egyházak feladata lesz a lelkek egyensúlyát föntartani. A közgyűlés elhatározta, hogy az uj püspökválasztásig Ád-im Kálmán es perest bizza meg a püspöki hivatal lelkészi teendőinek ellátásával, a közigazgatási teendők ellátásával pedig Petri Elek egyházkerületi főjegyzőt. Közgyűlés után az esperesek külön értekezletre vonultak vissza, hogy az uj püspök személyében megállapodjanak. Szilassy Aladár a tolnai ref. egyházmegye gondnoka azt javasolta, hogy Petri Elek budapesti lelkészt jelöljék a püspöki méltóságra. Az értekezlet ezt egyhangúlag elfogadta. Fölszólítják az egyházközségeket, hogy két héten belül küldjék be szavazataikat. — A Ö-ik tábori vadászzászlóalj érkezése, mely f. hó 12 én d. e. 10 órára volt kitűzve, valóságosan felvillanyozta S'.ekszárd város közön ségét. A középületeket és házakat a fogadtatás ünnepi színezetének emelésére fellobogózták és a fogadtatásra nagyszámú közönség, közöttük sok előkelő hölgy jelent meg a pályaudvaron, hova csak engedé.lyel lehetett bejutni és ahová 2 külön vonattal érkezett meg a derék zászlóalj, az egyi ken Vlaszák kapitány parancsnoksága alatt a a sebesültek és az élelmezési osztag, kevéssel utóbb d e. 11 órakor pedig Behr lovag kapitány zászlóaljparancsnok vezetése alatt a legénység, összesen 1200 ember. Vele jöttek : Nittl és Zaz- vorka főhadnagyok, Friedrich, Mauthner, Prosko vec, Sternát, Dobritla hadnagyok, Steinegger zászlós és Kocsák tiszthelyettes. Az érkező katonai vonatokat a közönség éljenriadallal fogadta A helybeli zenekar a Rákóczi-indulót játszotta. A vonatról leszálló Behr lovag kapitányt a város nevében a polgármester megbízásából Paulovits Sándor dr. h. főjegyző fogadta, a közönség nevében pedig Rácz József rendőrkapitány, mig a hölgyek a kapitánynak és tisztikarnak diszes virágcsokrot és virágokat nyújtottak át, a miből különben a zászlóalj legénységének is kijutott, úgy szintén gyümölcsből és cigarettából is, amit a legénység nagy örömmel fogadott. Az üdvözlések elhangzása után a zászlóalj- parancsnok, aki a gyorsított kiszállás teendőivel volt elfoglalva, kérte az urakat, hogy válaszát a Garay téren mondhassa el, ahova a zászlóalj legénysége felvonulván, Behr kapitány szép beszédben köszönte meg a meleg fogadtatást, kijelentve, hogy legfőbb törekvése lesz a katonaság és polgárság között a legteljesebb egyetértést előmozdítani ; utalt arra, hogy a zászlóalj, mely leginkább lengyel, tiroli és osztráknémet legénységből áll, de vannak közöttük magyarok is, derekasan kivette részét a harcokból és számosán közülök hősi halált haltak a Kárpátok védelmében. ! Az ő legfőbb vágyuk, hogy Szekszárdon, ahol hosz- ! szabb időt fognak tölteni, kellemes, meleg otthonra találjanak és szívből köszönti Szekszárd vendég- szerető, barátságos lakosságát. A zászlóaljparancs- nők szavait az egybegyült közönség nagy tetszéssel fogadta, utána pedig Paulovits Sándor dr. helyettes-főjegyző, mintegy válaszul lelkesen éltette a vitéz zászlóaljat és a hadsereget. Ezzel a a fogadtatás véget ért és a katonaság elvonult szállásaira, melyek kizárólag iskolákbban vaunak kijelölve. A 6-ik vadászzászlóalj a kárpáti harcokban rendkívül vitézül harcolt és sokszor kitüntette magát. Egy kapitányuk Ramach Vilmos hős halált halt a harctéaen és eleste után a katonai érdemkeresztet kapta. A zászlóalj számos altisztje és vadásza tömegesen Ó3 nagy ünnepséggel március 18 án dekoráltatott a harctéren, amikor Mayer vezérőrnagy divizionárius tartott gyújtó beszédet, melyet Holub Antal főhadnagy, szárnysegéd tolmácso lt a soknyelvű legénység anyanyelvén. — Adományok. A Vörös-Kereszt egylet javára adakoztak: Sarkadi Andor 20, Parrag Ernő 30, Ba ó Pál 5 20, Stockinger János 8’40, Hirschfeld Ármin 5, Krausz Nándor 10, Mayer János 50, N. W. 4 koronát. A vitéz pécsi gyalogezred. A pécsi 52 es ezred a görzi csatában tanúsított hagyományos hősiességével tűnt ki. A görzi hídfőnél túlerővel előnyomuló olaszokat borzasztó veszteségeket okozva nekik, visszaverték. E harc megvivásábm tüntette ki magát a vitéz pécsi gyalogezred. Úgy látszik, a dicsőség a hős elődökről a hős utódokra száll. A történelem nagy eseményei megismétlődnek. A pécsi vitéz ezred, az 52 es ezred, am kor még Ferenc Károly főherceg nevét viselte, már aratott baoért olasz földön. A solferinói, custoz- zai világhírű csaták örök emlékű fénnyel és dicsőséggel ragyogták be az ezred tépett zászlaját. Ebben az ezredben, az olaszok elleni vivott csatában nyerte hősiességével, néhai Fejérvári Géza báró, a táborszernagy, volt honvédelmi miniszter, mint fiatal hadnagy a legnagyobb katonai kitüntetést: a Mária Terézia rend keresztjét, melyet az ő elhunyta óta senki se visel. Á derék 52 sök most is azzal a csudáé bátorsággal, hősiességgel és vitézséggel verik az olaszokat, mint annnak idején elődeik verték, amikor egy- egy szuro^yroham után az olaszok hulláiból halmok képződtek a véráztatta csatamezőn s később már, amikor megpillantották az olaszok a mi ötvenkettős bakáinkat megyszin kihajtókáikkal, kétségbeesett orditással menekültek előlük, mintha a Vezúv kiömlő lávája hömpölygött volna feléjük. Az 52 es ezred fölidézte újra őseinek dicsőségét az olasz fegyverekkel szemben s mindjárt az első alkalommal megmutatta a taliánoknak, hogy a Frigyes ezred semmivel sem maradi hátrább a néhai Ferenc Károly ezrednél, amely már annak csakugyan burokban született! . . . A szeretetnek ezt a jelét egy olyan valaki küldi, a kiről még csak nem is gondolná.. . egy csudaszép török leányző, aki bizony elhervad, ha többször nem látja meg! De, hogy egymásra találhassanak, szükséges hozzá két hajszál, a mi oly erősen összeköti a szerelmes sziveket, hogy még a dzsi- nek se tudják szétszakítani ; azért csak adjon kegyelmed abból a hollófekete göndör fürtjeiből egy szálat, mert az lesz bizonyságom arra nézve, hogy itt jártam s a ki ide küldött, attól majd a cserehajszálat is eljuttatom kegyelmednek“ ! Bence urfi agyában holmi világosság kezdett derengeni ; mosolyogva adta át a kivánt csekélységet — gondolván, hogy a bübájosság és a babona is segitségére lehet! . . . A vénasszonynak egy tallért helyezve tenyerébe — várta a jövő szépen indult fejleményeit! Alig telt el három nap, egy csausz aga vágtat be udvarába, hozván egy szép piros szemű fehér galambot, ennek szárnya alá volt kötve selyem szállal egy kis levélke, melyben hálás köszönetét nyilvánítja az ismeretlen a küldött ajándékért s egyben biztosítja a viszonzást forrón epedő szívvel ! Bence urfi sem rest; ő sem fukarkodik vágyai kifejezésével s egy szál „égő szerelem“ szálat kötvén a galamb lábára — visszadja az agának, aki legott tova poroszkált! — Rizlán bég ezalatt tisztálkodott. A fürdőzés után borbélya végezé dolgát tar koponyáján s hosszú, ősz szakálán ; a kellemes szórakozás félálomban ringatván, észre sem vette, hogy a tisztes szakái egy szállal megfogyatkozott ! A borbély zsebébe nem is sejthető célzattal, ami azonban majdnem végzetessé vált az epedő szi vekre ! . . . — Jött a vén banya újólag s nagy titkosan kikeresi a rejtett csomagocskát, kezébe nyomja Bence urnák, aki a kibontás után ugyancsak ráriparkodik a küldöncre : — „Hát te öreganyám öreganyja mit hoztál nekem i ? . . . Hisz ez nem asszonyi hajszál, hanem egy vén ember szakálszála! . . . Azt hiszed fal mellé állítasz ? Hordd el magad tüstént és hozz olyat, aminőt vártam — mert különben eszedbe juttatom születésed óráját! . . . Lohogott is menten, nagy fejcsóválás köz ben a boszorkányjelölt vissza, iett aztán odahaza a*z érdekelt felek közt nagy ijedtség! Hát biz ezt helyre kell hozni késedelem nélkül ! . . . Lailla legott kibontá hullámos fékét haját s a leghosszabbat kiválasztva, rózsaszín selyembe téve — amelyen csókja nyoma is meglátszék — továbbítja egy kis levélkével! . . . Ennek már meg is lett a kellő hatása ; a hajszál visszacseréltetett s ezzel a szivek össze- kötöztettek 1 Egy napon hivatja Bence urat a bég ! Díszbe öltözve megjelenik a várban. Ismervén azonban a moziin főemberek kapzsiságát — nem üres kézzel tiszteleg, hanem egy szolgával hoz néhány tábla lépes mézet és egy kosár érett, piros paradicsomot : Előbb azonban jónak látta megforoulni Ávrám urnái is, holmi útbaigazítás kedéért, aki felemelt szemöldökkel biztatá, mondván : „bátraké a szerencse! . . .“ — Rizlán bég egy puha zófán pihenteti öreg testét, simogatván hosszú szakállát ; körülötte egy pár csausz álldogált; a sarokban egy hegyes süvegü dervis mormolt valami imafélét a Koránból; mellette komoly, fontoskodó képpel Gyula város kádija ült, irónáddal füle tövénél. — Márói belépve, feszes meghajlással kö szönti a társaságot s megáll a középen. — Az öreg bég mosolygásra erőlteti fony- nyadó ajkait, abbahagyván az édes gyökér majszolását; majd leereszkedő kézmozdulattal fogadja az üdvözletét s nem éppen barátságos hangon elkezdi : — „Te hitetlen kutyaivadék ! . . . Be- lopóztál a paradicsomba ! megmérgezted gyilkos tekinteteddel az én szemem fényét! . . . Most tedd jóvá vétkedet, mert különben egy fejjel megröviditlek ! Te zsofár, keresd ki a könyvedből az „Afu“-t, te kádi pedig magyarázd meg, hogy a bűn mivel lesz megbocsátva !“ — „Sohse fáraszd emberséges bölcseidet derék bég ! . . . Szeretem a leányodat, ő is engem — itt csak azonban egy bünhődés lehet, ami azonban felér a hetedik menyországgal! íme itt vannak a hajszálak ; megmagyaráznak mindent, még a te beleegyezésedet is ; mert hát egy harmadik is vagyon mellettük, a te tisztes ősz szakáladból! Add uekem Laillát, ha ő holdvilág, hadd legyek én kisérő csillaga — szólt bátran az ifjú s egyszersmind behozatá a lépesmézet a paradicsomalmával együtt ! . . . — A bég kellemesen megvolt lepve. „Allah utjai csodálatosak; akik egymást szeretik, azokat nem szabad szétválasztani“ — szólott s intett egyik csausznak, aki kevés vártatva az egyik szőnyeg ajtón át előre bocsátá fátyol nélkül a piruló leánykát. Ekkor fölemelkedett a bég, egymáshoz vezeti az ifjakat, zöld zsinórral egybefüzi kezeiket s reszkető hangon megáldja őket. A dervis elmormolta a boldogok imáját; a kádi megírta szép talik betűkkel a házassági szerződést és Bence vitéz magával vitte kúriájába a szelíd és szépséges török leánykát, hogy legyen belőle derék magyar menyecske ! . . . A kicserélt hajszálnak igy lett meg a kellő eredménye Gyula várában a Hedzsira 960-ik esztendejében.
