Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-07-05 / 53. szám
2 1915 julius 5. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz : Müller Lacika, jó tanulásáért kapott jutalomdiját ........................K 20’— Fü ry Mariska postamesternő Diósberény ........ „ 2-— eddigi gyűjtés : K 1962 52 összesen: K 1984.52 A ne$9venné$yesek Reidienbergben. Reichenbergben megbecsülik és tisztelik a mi fiainkat, a negyvennégyeseket, mint hős, vi téz katonákat és nr int magyarokat egyaránt. Ezt érdekesen jellemzi a közetkező kedves história, amely egyik 44-es ujoncszázadunkkal történt meg : Az ujoncszázad a városon kivül gyakorlatozott. Gyakorlatozás közben egy idegen jelent meg közöttük és egyenesen az egyik főhadnagy felé tartott, akitől megkérdezte, hogy mikor lesz vége a gyakorlatnak, mikor pihen a legénység. — Majd ha itt lesz az ideje ! válaszolt röviden a főhadnagy, aki nem is sejthette az érdeklődés célját. Rövidesen elérkezett a pihenés órája. Az idegen ur ekkor közölte a főhadnaggyal, hogy ő megvette a virsli-árus összes holmiját és azzal szeretné a legénységet megvendégelni. Volt öröm a 44-esek közt. A tisztek pedig megköszönték az idegen ur kedveskedését. Az uzsonna elfogyasztása után egy újabb kéréssel fordult a századparancsnokhoz. Ha már elfogadták a harapni valót, fogadják el a sört is. A szokatlan vendégszeretet meglepte a tiszteket és eleinte szabadkozni is akartak, azt hangoztatván, hogy elég volt a megvendégelésből. A magát semmi körülmények közt megnevezni nem akaró idegen ekkor a következőket mondta : Németországban, a közeli Zittau városban tartózkodom. Itt hallottam, hogy megérkeztek Reichenbergbe a magyar katonák, a hires 44- esek. Sokat hallottam a magyarokról és éppen ezért elhatároztam, hogy megnézem őket. Nagyon sajnálnám, ha most nem róhatnám le azt a sze retetet, amit a magyar katona iránt érzek. Tu- dam, sokat szenvedtek a hazáért, sok drága magyar vér hullott el a csatamezőkön. Ezzel szemben azo,nban sokkal nagyobb az eredmény. — Engedjék meg a tiszturak, hogy megvendégeljem ezekét a derék fiukat. Rendkívül leköteleznének engem azzal, aki nem lehet ama sok hős között, akik oly nagy szenvedések árán bár, de hirt, nevet és dicsőséget szereznek a központi hatalmaknak. A tisztek álmélkodva hallgatták a lelkes beszédet és végül is beleegyeztek abba, hogy sört is kapjon a legénység. Csakhamar három 50—50 literes sörös hordó gurult a gyakorlótérre. A hordókat csapra verték és a fiuk kitűnő jókedvvel kezdték fogyasztani a sört, melyet maga az idegen ur osztott ki. A somogyi bakák vigan vágták magukat „kapták“ ba és „dankeschőn“ nel köszönték meg a vendéglátást. A sőrosztás közben megszóh(ott egy bakát, hogy van-e órája. A 44 es bakának nem volt. Erre elővette ezüst óráját és a következő szavakkal ajándékozta azt a mi bakánknak. — Édes apámtól kaptam emlékül ezt az órát. Rendkívül kedves tárgy ez nekem ; most azonban, hogy alkalmam van egy magyar katonát megajándékozni vele, szívesen teszem azt. Csak arra kérem, hogy tegye el emlékbe. Majd ezüst óraláncát ajándékozta oda a bakáknak, akik meglepetten látlak az időgép ur ezeretetének mindezen megnyilvánulását. — A tisztek szerették volna megtudni a nevét a ked vés idegennek, ő azonban mindvégig inkognitó ban maradt. A század tisztjei erre pár köszönő sort nyújtottak át neki alairásukkal. Máj a jó tolnai svá bök néhány német dallal kedveskedtek az idegen urnák. Végül pedig az egész legénység rágyújtott a rossehes nótákra, megmutatandó, hogy itt sincs párja a „rossebbes negyvennégyes bakának“. IULNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK _______HÍREK.________ — S zemélyi hírek, ő Felsége Széchenyi Lajos gróf cs. es kir. rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert, aki jelenleg testvérüccsé nél: Széchenyi Domonkos grófnál Nagydorogon tartózkodik, a magyar honvédlovasság szolgálaton kívüli viszonyába hadnaggyá nevezte ki, illetve saját kérelmére reaktiválta. Báró Jeszenszky József tart. főhadnagy, a 6-ik dragonyos ezrednél és parancsőrtiszt a II. Inf. Pr. Divisional, báró Jeszenszky István cs. és kir. kamarás fia, ki már 1914. augusztus 1 óta megszakítás nélkül végzi veszedelmes és felelősségteljes harci teendőit, a signum laudissal kitüntetve, egy heti szabadságra Alsóhidvégre érkezett. — Művészeti ösztöndíj. A vallás- és köz- oktatásügyi m kir. miniszter Wigand Jankának, Wigand János szekszárdi állami főgimnáziumi igazgató leányának, ki most végezte kitűnő sikerrel a Színművészeti Akadémiát, a Nemzeti Színháznál való működéshez kötött 8U0 koronás ösztöndíjat adományozott. — A német császár a vitéz 31 es ezredhez. Megírtuk mar, hogy Vilmos császár a 34-ik gyalogezreg tulajdonosa legfelsőbb elismerését fejezte ki a tőlünk eltávozott 34. gyalogezrednek. Az elimerés kifejezése után néhány perccel később az ezred megkapta a parancsot, hogy aLemberget északról védő tisagorai fontos támaszpontot megtámadja és rohammal elfoglalja. A másfél hóna pos üldözéstől kifáradt ellenség nem sokáig tudott ellentálni, úgy hogy junius 22-én délelőtt tiz órára a legminimálisabb veszteség mellett mienk volt a fontos magaslat. A megvert sereg — amint Az Est írja — csizmáját elhajigálva, sapka nélkül menekült, az üldözők pedig utánuk s par perc múlva már a hadseregparancsnokság telefonon melegen gratulált az ezrednek elért sikere alkalmából. Az elfoglalt támaszpont Lemberg kulcsa volt. Ezután sűrű erdőkön át, járatlan utakon megkezdődött az idegfárasztó, biztosított menetelés. Az élen a 13. szazad második szakasza vonult at tolnainegyei származású Kori- csánszky főhadnagy' és Uhrinyák kadét vezeté sével és délután 3 óra 30 perckor már az egész arcéi Lemberg elővárosában állott. Az ezred a következő sürgönyt kapta a császártól: „Öröm mel értesültem derék ezredemnek újabb hőstetté ről és melegen üdvözlöm ez alkalommal. Isten áldása velünk, Vilmos, I R. — Szeretet adomány a katonáknak. Az Országos Vöröskereszt Egyesület szeretetadomá- nyokat gyűjt azzal a rendeltetéssel, bogy a befolyó összegekből a harctéri katonák részére szeretetadományokat vásároljon. A Tolnainegyei Takarék és Hitelbank 100 koronát juttatott erre a célra. — Államsegély. A kultuszminiszter Bene dikt Géza paksi statusquo izr. hitközségi rabbi | helyettesnek az izr. vallásfelekezeti célokra tör vényhozásilag megállapított javadalomból 130 K államsegélyt engedélyezett, illetve utalványozott ki. — Katonákat kapunk. A 6 ik vadasz ezred 30 száliascsmálója tegnap Szekszárdra ér kezett, hogy a tí-ik vadászezred egy zászlóaija számára szállásról gondoskodjék A zászlóalj le génysége német, cseh, de, sok köztük a magyar is s éppen a vegyes anyanyelvre való tekintetből a hadvezetőség azt szeretné, hogy a katonaság ne egyes házakhoz, ahol esetleg nyelvét meg nem eitik, de lehetőleg uagyobb tömegekben, arra alkalmas helyeken szállasoltassék be. Nálunk e célra a most amugyis üresen álló iskolák csak az alkalmasak, így arról folyik a tárgyalás, hogy az ide vezényelt katonákat ne ott helyezzék e el ? Ez mi szerintünk másodraiigu kérdés. Tény, hogy katonákat kapunk, akiket illendően kell fogadnunk már csak azért is, mert Pilsenből jönnek, ahol pedig a 69-eseket, hol a mi fiaink egy része is szolgál —- a legkitüntetőbb szivé- lyességgel fogadták. Csak három nappal ezelőtt iitűk meg azt a sok kedves figyelmet, amelyben fiaink a távolban részűitek, felhívjuk tehát városunk vezetőségét s vendégszerető polgárságát, hogy méltó fogadásban részesítse a hozzánk érkezőket. I yenkor nem szabad tekinteni az anyanyelvet, nemzetiséget, mindnyájan egy közös célt, a haza javát szolgáljuk. Isten hozza tehát a derék katonákat, érezzék jól magukat szerény városunkban s a magyar vendégszeretet forrassza szivüket ami szivünkhöz és tegye lelejthetlenné az itt időzésüket. — A vadászzászlóalj Pilsenben már menetre készen áll, holnap 6 ikán indulnak és e hó 10-ikén érkeznek Szekszárdra, ahol mintegy 1200 — 1300 főnyi legénység lesz 18—20 tiszt vezénylete alatt A zászlóalj parancsnoka Hehr kapitány. — A derék osztrák vadászokat szives isten-hozottal várjuk. — A kékkő hiány arra indította Szent- királyi Mihály dr. polgármestert, hogy táviratilag kért a földmivelésügyi minisztertől a szekszárdi szőlősgazdák részére rézgálicot. A távirati kérelemre azonban mindezideig nem jött válasz a minisztertől. De ha nincs rézgálic, akkor hogyan permetezzünk és hogyan mentsük meg az itt-ott még meglevő csekély szöllőt a teljes tönkreme- néstől ? — A kolera Tolnavármegye területén megszűnt. Bonyhád, ahol több megbetegedési eset fordult elő, holnap oldatik fel a zár alól, Paks pedig már szerdán feloldatott. Éri Márton dr. alispán helyettes, főjegyző a legéberebb szigorúsággal gondoskodott, hogy a veszedelmes kór ellen az óvó intézkedések foganatosíttassanak. Erélyes intézkedéseit teljes siker követte és az elfojtott veszedelemre teljes megnyugvással tekinthetünk vissza. — Óvodamegnyitás. A szekszárdi állami óvodát a mai napon újból megnyitották. — Harangokat ágyuknak Értény község képviselő-testülete mull hó 30-án tartott gyűlésén Fetter Gyula plébános indítványára templomának 4 harangja közül, a szent Vendel tiszteletére benedikált 310 kilós súlyú harangot, melynek át mérője 70 centiméter, hadi célokra egyhangú határozattal felajánlotta. A hazafias cselekedet nem szorul bővebb dicséretre. — Végzetes autókírándulás. Újabb súlyos csapás érte városunk egy tiszteletreméltó családját, a harctéren négy hős fiúval is képviselt Krislofek-csa'ádot ! A legidősebb fiút — Kristo tek Géza századost — még a háború elején mellbe lőtték, majd felépülvén s újból a harctérre menvén, ott súlyos betegséget (typhust) szerzett. • A legifjabb — Kristófok Gyula zászlós — szintén megsebesült könnyebben, Kristofek László főhadnagy pedig alig pár hete esett el. A gyászoló anya két leányával a Tátrába utazott, a betegsége után üdülésre odaküldött százados látogatására és ott érte utói végzete a legifjabb gyermeket, egy alig felserdült, bájos szép leányt, — Kristofek Bözsikét. Egy autókirándulás alkalmával a jármű egy hídnak rohant, belezuhant a patakba és a bennülők közül Kristofek Gizella, törvényszékünk gépirónője, egy karsérülés árán menekülj de az ifjabb nővér, Bözsike igen súlyos sérüléseket szenvedett. — Budapestre, a Pajor- szanatóriu ba, Hüttl tanár kezelésébe szállították, de állapota reménytelen volt s ott vasárnap reggel meghalt. Holttestét a család haza szállíttatja, Általános őszinte részvét nyilvánul meg úgy a csaiád, mint a mélyen sújtott Nagy László m. kir. pii. számtanácsos iránt, aki az elhunytban fogadott leányát gyászolja. így vág bele a háború kaszájának suhintása nemcsak a harctéri rendekbe, de széles lendii ötével még az oldalt állók soraiba is. — Hősi halál. Verbói Szliiha Imre, alsó- i szentiváni földbirtokos, Fejér vármegye törvóny- ! hatósági bizottságának tagja, néhai Szlulia István volt paksi kerületi országgyűlési képviselő fia, 'aki mint tartalékos honvédhuszárfőhadn így a háború kezdete óta több diadalmas ütközetoen vett részt, múlt hó 25 én Galíciában, midőn huszárait rohamra vezette, ellenséges golyótól szíven találva, hazájáért és királyáért hősi halált halt. — Holttestét bajtársai ideiglenesen a bojasitzuki temetőben hántolták el. Gyászba borult családja a hős főhadnagyot exhumáltatni fogja és ittlnn a családi sírboltban helyezi örök nyugalomra. — Vámőrlő malmok lisztje, amely az őrlési dijakból gyűlik össze, eddig a malomtulajdonos szükségletét meghaladó részében zár alá ! vétetett. Minthogy ezután csak oly kevés gabona fog őrlés céljából ily malmokba vitetni, bogy a : vámból összegyűlő gabona, vagy liszt számbave- í betű «mennyiséget alig kép íz, a födnivelési miniszter kimondotta, hogy az ily' őrlési díjból származó gabonára, lisztre az országos szükséglet í szempontjából igényt nem tart és azt a törvényhatóság rendelkezésére bocsátia, ba pedig erre a : törvényhatóság se tartana igényt, azok szabad | felhasználását megengedi. Kéve kiötéi „HVEainilla“ zsinórból előrehaladt idény folytán, 1000 darabonkint, saját csülkös 18 kor, ugyanaz facsatos 20 kor. Viszontelárusitóknak 10% engedmény. SIÜsTCBKEIR, MÓR W. ÖZV. ÉS FIA. kender- és jutaáruk, linóleum gyári raktára.— Perzsa szőnyegek közvetlen behozatala. Győr, Ur. Kováts ZPál-mtca. (Tejfeles-irtca) 1. szám alatt-