Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-05-13 / 38. szám
Előfizetési ár: Egész évre............................16 korona Fél évre ....................................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja* Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőse^: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide lcüldendök a lapot érdeklő ossz«« közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szánig Az előfizetési pénzek és hirdetések Ida küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Zslvány barátság. Az erkölcsi lejtőn egyes ember sem tud megállani. A népeket, nemzeteket nehezebb fajsulyok még hatalmasabb erővel lódítja le a posvány fertőjébe. Pár évvel ezelőtt még Anglia az igazi „gentleman“ mintaképe volt s ma együtt süti a zsivány-pecsenyét az apró banditákkal. A mikor nehány évvel ezelőtt a Szerbiát mai őrületébe belekergetett katonapárt jutott uralomra s véres kezét oda törülte a királyi trón kárpitjába, Anglia a szegény Sándor király és üraga Masina holtteste mellől méltatlankodva húzódott vissza — és zsebre dugott kézzel jó ideig adta a felháborodottat s még diplomáciáját is visszavonta a véreskezü Petár király udvarából. Lehet ugyan, hogy már akkor is csak „komédiázott“, egyszerűen csak „alibijét“ akarta a nagy tüntetéssel dokumentálni, most azonban a török diplomácia levakarta a külső mázt az angol „perfekt gavallérról“ § Így mezítelenül ott áll előttünk Jókai: Fatia Negrája — a kétlelkű és kétéletü úri zsivány, aki az idejekorán megszökött görög kalandorral, Venizelosz exminiszterelnök úrral nem kevesebbre vállalkozott, minthogy egy pár török kétes existenciával szövetkezve, a francia diplomáciát is beavatva, a legundoritóbb politikai gyilkosság tervét eszelje ki, amelynek áldozatául a mai konstantinápolyi török kormány vezető emberei, a „Göben“-ből „Szultán Szeliná ‘-mé lett, legyőzhetlen török hadihajó német tisztjei voltak kiszemelve. A török jelentések szerint a pénzt az angol kincstári hivatal nevében Küscliener lord ígérte. 20.000 fontra taksáltak egy- egy török miniszter fejet, ami nem is lett volna nagy ár, ha meg lehetett volna*5pó- rolni a Dardanellákban azóta elsülyedt hajókat s a partraszálláskor ezer számra bevert antant koponyákat. Itt is tehát Anglia a legfőbb bűnös. Mert százszor bünösebb annál, aki gyilkol, az, aki a gyilkot, a mérget, a gyilkolásra vállalkozó izmokat mozgató erőt, a pénzt adja, vagy felkínálja. E rettenetes erkölcsi sülyedésnek fel kell rántania a világ szemének lecsukott szempilláit s minekünk gyászolóknak, trónörökösünk elvesztőinek, még áldanunk kell az isteni végzetet, amely az őrült szerb diák pisztolyának kilobbant lényénél megmutatta az igazság egyenes útját, amelyre még ideje korán, vagyis az előtt reája léphettünk, mielőtt ezek a sötétben bujkáló, a leggazabb merényletektől sem riadozó gentleman banditák, a mi végleges megfojtásunkra is kivetik, a már úgy látszik, gondosan előkészített hurkot. Undorodva fordulunk el ez aljas zsivány hadtól, de még most is igazságosak vagyunk. A nagynak tartott angol népet és nemzetet most sem azonosítjuk e gaz méregkeverőkkel. Utóvégre a „nagy ember“ nem lesz kisebb, ha hályog borul is a szemére. Hisszük, bogy az angol nemzet tisztánlátása is nem sokára megjön s maga fogja kormánya éléről elűzni azo- ket az elvetemült gonosztevőket, akik bandita uralmukért milliók és milliók életét vitték a tömeggyilkolás szomorú vérpadjára és sárba, fertőberántással fenyegetik egész nemzetüknek történelmi múltját s a nagy világháborúban még megmaradt, de egyre halványuló angol presztízst . . . Különben a zsivány barátság csak addig tart, mig a bűn ki nem pattan. Azután önmagától is összeomlik ... B. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Az üldözés óriási sikerei. Az oroszok kiürítik o Nida melletti állűsaikat is. Budapest, május 11. Az utolsó két nap harcaiban csapataink Debicánál áttörték az orosz csatavonalat. Ennek folytán a Visztulától délre harcoló nagy orosz erők kénytelenek voltak gyorsan visszavonulni a Viszloka alsó folyása mögé. Ennek az eseménynek Jelentőségét világosan mutatja az, hogy ma reggel jelentést kaptunk arról, hogy Orosz Lengyelországban az ellenség déli szárnya visszavonul. A jól megerősített arcvonalat az ellenség tarthatatlannak ismerte cl és azt a lehető leggyorsabban kiüríti. Amint a gorlicei és jaslói siker a kárpáti arcvonalra is átterjedt, éppúgy befolyásolja József Ferdinánd hadseregének tumor! és debicai sikere az orosz- lengyelországi helyzetet. Közép Galíciában a mi csapataink és a német csapatok állandó sikeres harcok közepette követik a megvert orosz hadtestek roncsait. A Szau-szakaszon Tiinov—Sanok irányában az oroszok Sanoktól a vasút mentén nyusat felé 3 hadosztállyal megkísérelt ellentámadását az ellenség súlyos veszteségei mellett véresen visszavertük és az üldözést folytatjuk. A foglyok száma és a zsákmány' napról napra gyarapszik. Az Erdős Kárpátokban előnyomult had oszlopaink Baligrodnál erős ellenséget vissza' Valahol egy barna kis lány.... Valahol egy barna kis lány Csöndes esti, alkony órán Szobájában eltűnődve, Néz bele a sötétségbe, Néz bele a semmiségbe.... Lányos, fehér, tiszta ar;a Piros, mint a kerti rózsa S a mamája dehogy érti, Hogy lehet úgy eltűnődni, Semmiségbe bele nézni!... . . . Szerbiai csatatéren Esti csillag gyűl az égen, Elpihennek a fegyverek, Kigyúlnak a tábortüzek, S a legények lehevernek.... Egy kis kadét szemlesütve, Bebámúl a tábortűzbe S a kapitány dehogy érti, Hogy tud úgy a tűzbe nézni, Tábortűzbe bele nézni....! Szabó József. A tanítónő ibolyái. Irta: Fehér Katica. Enyhe tavaszi szellő lengedez. A hóbortos április azt is megteszi, hogy szegény didergő katonáinkra jótékonyan egy kis tavaszi szellőt lehel. Sőt. itt, ott már pacsirta is dalol. A galíciai szegény földmives kaparja befelé a dekkun- gokat, veti a krumplit. Ha lova van, felszántja az eltakarított földet, melyet hőseink vére áztatott és tett termékennyé. Ha pedig lova nincs, ás, szánt, amivel lehet, amit talál maga körül; törött szekérdarabok, összetört gazdasági szerszámok valahogy majd csak segítenek neki. Ha ezt elvégezte, visszatér egyszerű házacskájába vagy pincéjébe. Istenre bizza a további munkát. Házacskájának másik részét a katonák lakják, a segitőhely katonái. Kicsi, dohos földes szobácska, ablaka nyitva, hogy egy kis enyhe levegő járja át a szobácskát, melyben olyan szépen megfér nek: a segédorvos, patikus és néhány markos parasztfia. Várják már a postát, ami nem is sokáig késik. Újság, levél, lapok . . . Mohón olvas mindegyik, úgy örülnek a hazai levélnek, minden sornak, minden szónak. Odakint szél támad, az enyhe levegő erősebben tódul a dohos kis szobába. De mi ez? . . . Az olvasást mind abba- hagyja, fölnéz mindegyik. Ismerős ibolya illata üti meg orrukat. Csodálkoznak ... Itt ibolya . . . Ha volna is, vörösnek kellene lennie a kiömlött sok piros vértől. Pedig nem csalódnak. A kicsi patikus bontja ki az újságot, amit egy kis magyar faluból szorgalmasan küld a tanítónő, egy kedves komáromi magyar leány, hogy el ne felejtsék az édes hazai Dyelve't, hogy ők is, akik kint küzdenek a honért, örüljenek a magyar szónak, magyar betűnek. Az újságból fehér selyem- papirba göngyölgetve hull ki egy kis csokor ibolya. Illatos, igazi magyar föld termette kék ibolya. Első termése a megkésett tavasznak. Körül fogják, szagolják, csókolják a doktor, a patikus és a fiuk. A kis hazai ibolya négy napig utazott. S mintha tudta volna, hogy érkezése örömet varázsol a küzdők arcára, frisseD, üdén érkezett meg a táborba. A kicsi paraszt szobát megtöltötte illattal. Magyar virág! . . . Magyar tavasz . . . Nóta kél a katonák ajkáról. Csókolják, szagolják, nem tudnak betelni illatával. A kis patikus féltékenyen öleli magához, nehogy elszagolják illatát. Pedig közös itt minden: bu, öröm, ajándék. Messziről tompa ágyudörgések hallatszanak, de a kis szoba lakói nem hallják már, szemük az ibolyára tapad. Lelkűket elfogja a honvágy, az édes — bus emlékek. Tavasz ébred a szivükben, lelkűkben. Merengésükből trombitaszó veri fel a katonákat. Egy szegény- kis honvédhadnagyot, a limanovai csata hősét,' exhumálták, biztosabb helyre vitték, közelebb a magyar határhoz. Letérdelnek, imádkoznak ... A kis patikus egyet gondol s lopva besurran a szobába. Az illatos kis csokorból gyorsan kikap két szálat s hogy meg ne lássák — bogy a közös tulajdont meglopta, siet kifelé s a két kis ibolyát ráteszi a kis hadnagy sirhai- mára. A doktor látja mindezt, szólni nem tud s két könnycseppet törül ki szeméből. Aztán újra csendes lesz minden, a kis patikus — mint mikor a bűnös a gyóntató székben mondja el bűneit — leül és ir : • „Kedves Bözs'ke! Ne haragudjék, a küldött ibolya csokrot megraboltam. Két kicsi szálat egy honvéd had- nagy, a limanovai nagy hős sírjára tettem. Szegény kicsi hadnagy! . . . Könyebh lesz neki megpiheni, ha magyar lány adta magyar kis virág fogja sirja fölött susogni az elesett hősnek a magyar dicsőséget. Ugy-e nem haragszik ? . . Eddig szólt a levél. — És az a kedves kis komáromi tanítónő nem haFÜgudott meg . . KP Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére. '^9 t l'
