Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-04-29 / 34. szám
XXV. CXI.) évfolyam 34. szám Szekszárd, 1915 április 29. Előfizetési ár: Egész évre....................16 korona Fél évre .........................8 » Negyed é vre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Szerkesztőség: Bezerédj István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő ossz.' közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám Hirdetési árak: Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön, a* P^zekd« **.«,* *. Árverési hirdetések: 35 petit sorig --------fé n°garmondbsoronként 40fillér” Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—11. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre ba- küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs: FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. ______________________________I___________________________I___________:____________________I ____________________ . .. Tá virataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. Hódi tenserészetiink fényes diadala. Elsülyesztett francia cirkáló. Budapest, április 28. Késő esti órákban került nyilvánosságra az osztrák magyar liottaparancsnokságnak hivatalos értesítése, mely szerint egy osztrákmagyar tengeralatt járó (az 5. számú) a joni- tengeren a Léon Gambetta nevű francia páncélos cirkálót megtorpedózta és elsü lyesztette. A francia páncélos 12.600 tonnás hatalmas hajó, mely huszonnégy ágyúval volt felszerelve és személyzete 715 főből állott. A legénység egy részét megmentették. A hir a fővárosban a lakosság körében futótűzként terjedt el s nagy örömet és lelkesedést keltett. Távirati hiradás szerint Berlinben nagy lelkesedéssel fogadták az osztrák-magyar flotta dicső haditényét. — A berlini sajtó nagy elismeréssel adózik az osztrák-magyar haderőnek. Két orosz lőszerraktár felrobbantása. Budapest, április 28. Az általános helyzet változatlan. A Kárpátokban, valamint Orosz-Len- gyelországban itt-ott heves ágyuharc volt. Tüzérségünk teli találatokkal az oroszok két lőszerraktárát felrobbantotta. Az Ostry-magaslattól keletre eső szakaszon az ellenségnek ismételt éjjeli támadásait visszavertük. Bélkelet-Galiciában és Bukovinában nem történt különös esemény. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Hatalmas német győzelmek. Súlyos angol és francia vereség. — 20 kilométer hosszú orosz hadállás elfoglalása. Berlin, április 28. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér : Flandriában az angolok tegnap is megkísérelték az elvesztett terepnek visszafoglalását Délután az Ypern—Pilkem-ut mindkét oldalán támadást kezdtek, amely 200 méternyire állásunk előtt teljesen összeomlott. Hasonló eredménye volt az esti órákban az angolok egy tovább, keletre ellenünk intézett második előretörésének. Itt is súlyos veszteségeket szenvedett az ellenség. A csatorna nyugati partján az ellenség nem támad. A Champagneban ma éjjel Le Mesniltől északra egy széleskörű francia erődítmény-csoportot rohammal elfoglaltunk, az ellenségnek több rendbeli támadásával szemben győzelmesen megtartottuk és kiépítettük. Az ellenség súlyos veszteségeket szenvedett. 60 sebesületlen francia, 4 géppuska és 13 aknavető a kezünkre került. A Maas és Mosel közt a nap folyamán csak heves ágyuharcok voltak. A Bois de Pretreben a franciáknak egy erős éjjeli támadását véresen és a franciákra nézve veszteségleljesen visszavertük. A Hartmansweiierkopfon levő hadállás ellen a franciák az április 26-iki meghiúsult előretörések után nem támadtak tovább. Altkircbnél repülőink egyike egy francia repülőgépet lelőtt. Keleti hadszíntér : Suvalkitól északkeletre és keletre támadás után 20 kilométernyi hosszúságú orosz hadállásnak birtokába jutottunk. Prasznysztól északra tegnap 2 tisztet és 470 főnyi legénységet foglyul ejtettünk és 3 géppuskát zsákmányoltunk. Legfelsőbb hadvezetőség. Mindnyájunknak el kell menni. Uj törvényünk van ! Tizennyolc éveseinkre, a fiatalokra, és 43 éveu felüli véreinkre került a sor! Valóban beteljesedett az, hogy mindnyájunknak el kell menni ! Soha még ilyen igaz, soha annyira jogos nem volt ez a szó, ez a mondás, mint ma. Valljuk be magunknak, bogy ellenségektől vagyunk körülvéve. A középhatalmak fejlődése, gazdasági növekedése és haladása szálka mindenki szemében, aki csak körülöttünk van. Mi nem számíthatunk, de ne is számítsunk senkire. Mi a magunk erejére, a magunk öntudatára támaszkodva vívjuk meg harcunkat hét ellenséggel, de ha kell, huszonöttel is. A világtörténelem mindig példaképen fogja elénk és utódaink elé állitani azt a nagy teljesítményt, amit a középhatalmak hadserege és népe produkált. Hónapokon át feltartóztattuk a bennünket túlnyomó erővel támadó sok és hatalmas ellenséget, sőt mig egyik oldalon feltartóz-, tattuk, a másik oldalon tekintélyes mennyiségű ellenséges terület van a kezeink között. És most az élet-halálharc közepette az állam újra hivó szóval fordult hozzánk. Akik a telet itthon töltötték, akik, ha fiatalabbak, vagy öregebbek is, mint a harcvonalban álló katonák, most, mikor kivirul a tavasz, mikor majd kalászba szökell a vetés, szintén sor alá állnak. Katonák leszuek 18 éves fiaink és katonák lesznek az apáik. Apa és fia kézenfogva mehetnek a rájuk mosolygó magyar ég alatt a nagy feladat elébe. Nem tudjuk, szándékosság é, vagy véletlen, de mi úgy érezzük, szép és meleg érzés szülte gondolat az, hogy ezekre az évjáratokra most kerül csak a sor. Nem kell végigszenvedniük egy téli hadjárat borzalmait, nem kell végigszenvedniük a hideget, a havat, a vihart — ha a harctérre jutnak is — ha nem virító tavasz, vagy kalászérlelő nyár közepette fognak küzdeni e föld, e haza életéért. Az acélos magyar búzáért, a délibábért, a Hogy szólt résen és hogy szól ma a harci nóta? — Irta: Kelemen Krizosztem, — Gyulai Pál, a nagy mübiráló, azt mondja : „A magyar lyra rövidben a nemzet történelme... Egy európai nemzet lyráján sem rezdül meg annyiszor a hazafiság húrja, mint a magyarén.“ Népünk dalos természetében, de legkivált küzdelmes múltjában van e sajátos jelenségnek mélyenfekvő oka. Sokat szenvedtünk. A népvándorlás vihara kiszakított bennünket Ázsia végtelen rónáiról s idedobott mai hazánkba, a művelt nyugatnak és a barbár keletnek e sok vihart látott ütközőpontjára. Szép, de veszedelmes földet szerzett nekünk Árpád apánk. Ez a Kárpátok égbenyuló bérceitől koszoruzott magyar föld a nyugati és keleti népóceánok zajgó, kavargó viztölcsérévé, milliók életét kívánó, véres örvényévé lett. Keletről a kunok, besenyők, tatárok, törökök életünkre, nemzeti létünk megfojtására törtek. Nem sikerült. Itt a Kárpátok alján, őseinknek a Kárpátok gránitjához hasonló, kemény, dombom mellén, acél izmán megtörött. Kelet néptengereinek az áradása, visszahanyattlott a tatárság, törökség minden támadása. Visszahanyatlott, mert a nemzetnek megvolt önmagába, szívós, lebirhatatlan őserejébe vetett hite, rendületlen bizodalma. Felismerte, férfiasán elvállalta nagy nemzeti és előkelő világ- történelmi hivatását. E meggyőződés szülte természetes erő, mint . kristályforrásból, a természet- feletti hit életvizeiből táplálkozik, üdül fel ezer és ezer finom erecskén át. Ez az eleven kapcsolat, az életnek a hit aranyszálaival való át meg átszövése szül szeplőtelen egyéni jellemet, tiszta családi életet, becsületes országkormányzatot. — A magyar lovag nemzeti jogon fordul a magyarok Istenéhez. Büszke reá. A Nagyasszony, a Patrona Hungáriáé, iránt pedig gyengéd, gyermeki vonzalommal, mélységes lovagi tisztelettel viselkedik. Nem alszik ki ez az eszme akkor sem, mikor gyászba borul a magyar ég, akkor is ez ad emberfölötti erőt a hitükért és hazájukért életüket áldozó végvári harcosoknak. A zivataros, török századok legbájosabb emlékeként zengték itthon és a csatatéren egyaránt : «Boldogasszony anyánk, Régi nagy pationánk . ..» «Tudod, hogy szent István Örökségben hagyott, Szent László király is Minket Reád bízott». Még be sem végeztük létkérdésünk nagy harcát, már is megtámadták életünk után legdrágább kincsünket: szabadságunkat. Bécsnek ura, a német birodalom császára, be akarta hazánkat olvasztani birodalmába, hogy igy jobban biztosíthassa Kelet ellen saját határai védelmét, meg hogy a magyar vele szemben majd sohase kacsinthasson Keletre. De a magyar fölkelt s megszülettek a legendás kuruevilágnak legendás hősei. Ködös, fázós, szomorú estéken, sikertelen csata után, búbánatosan, zokogó tárogatószóra, nagy elbusultában ekkor sírja, dalolja az a szegény kuruc vitéz, kinek „két pogány közt egy hazáért omlik ki a vére «Rajtunk német dúl, rajtunk török jár, Tűzvassal pusztul ország és határ, Ez az istentelen német annyi kárt tött már, Hozzá képest, hogy mit sem tött török sem tatár». Csillagos, gyönyörű estéken, győztes csata után, ropogó tábortüzek mellett diadalmasan riongó tárogatószóra, szilaj jókedvében ekkor dalolja a nyalka kuruc: «Török bársony süvegem, Most élem gyöngyéletem, Balogh Adám a nevem, Ha vitéz vagy gyér velem 1 Fakó lovam, a Murza, Lajta vizét megússza, Bécsalját ha nyargalja;"] Császár azt megsiratja ’. . .» Hej, Rákóczi, Bercsényi, Vitéz magyarok vezéri.» nyolcesztendős nehéz harcok után legyőzettek! «A majthényi róna Mintha végtől-végig Oyászbaborult volna . .. Zászlóit a tábor Szomorún lehajtja, Lehanyatlik a nap, A dicsőség napja. Nem is lesz már annak Soha virradatja 1 Soha virradatja !» De lett annak újra, újra virradata. Ausztria azt hitte, hogy a. magyar nemzet meghalt, pedig csak áléit. S midőn hosszú aléltságából uj életre ébredt, akkor újra megtámadta az újra drága kinccsé lett magyar szabadságot. De a magyar újra nem engedett! Végigzugott a hazán Kossuth apánk lángoló szava ; a dalok szárnyán meg az üzenete, hogy „elfogyott a regementje“. És feltűnt a magyar költészet egén a legtüneményesebb csillag és belevágott csatákra hivó kobozába a legtüzesebb lelkű magyar költő, Petőfi. Lávaként pattogó, sistergő, harci dalai, harsány „Előré“-je csudákat müveitek. — Rákóczi
