Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-04-01 / 26-27. szám
19’5 április 1. TOLNA VAUM EG Y E és a KÖZÉRDEK 7 Mik or fölébredtem, egy kápolnában feküdtem huszonketted magammal. A fejem be volt kötve és úgy éreztem magamat, mintha csak valami meleg vizen úsztam volna keresztül. A társaim közül is ki jajgatott, ki hörgött, ki meg már egészen elcsündesedett. Alkonyat táján járt az idő. Egy porosz ezredorvos vizsgált meg bennünket. Jól hallottam, mikor a vele levő főhadnagynak azt mondta, hogy reggelre már egynek sem kell doktor. Szóval, hogy addigra már az arkangyalokkal parolázunk, ott főnt a csillagos menyországban. De hiszen, gondoltam magamban. Abból ugyan nem eszel burkus. Még ha az ördögök szekerén is, de az éjjel megszököm innen. Mire teljesen besőtétedett, már valameny- nyi társam elnémult mellettem. Hallgatóztam. Csak egy szu percegett az ajtófélfában. — Juj Istenem! Borzasztóság még csak -elgondolni is Egyedül annyi halott között. Es nem félt tőlük János bácsi ? — Mit gondolsz ? Olyan teremtett lélek nincs, amitől a magyar huszár megijedjen. A kurázsi ugyan nem hiányzott, de csak alig volt jártányi erőm. Négykézláb kúsztam az ajtóig. Keserves fáradsággal sikerült felkapaszkodnom, hogy a kilincset elérjem. Zörgölődni sem mertem nagyon, mert fél tem, hogy az őr vagy valaki észre vesz. Azonban szerencsémre, fölöslegesnek vélték a fél- holtak mellé őrséget adni. Minden akadály nélkül értem ki a szabadba. A fejem nagyon erősen húzott a föld felé. De sokat tétováznom sem lehetett. Csak ugv találomra vágtam neki az útnak. •— Aztán sikerült megszöknie ? — Amint láthatjátok, sikerült. Három éjjel béklyóztam erdőn, mezőn. Nappal nem mertem mutatkozni. Meghúzódtam szenaboglyában, üres krumpliveremben. Ott is találtak rám a mieink. De akkor már teljesen elfogott a gyüngeség. Nem tudtam volna tovább menni egy lépést sem. Másfél hónapig feküdtem a prágia krigsz- spitálban, mig teljesen felépültem. Régen volt, fáradságos volt. De jó volt. Ma is szívesen elmennék, csak még egyszer fiatal lehetnék. ' Alom mely megvalósulhat. 1915, március 19. Iloldvilágos este van. Távolból hallatszik •z ágyúzás. Egy ideig a tábori tűz mellett állok és hallgatom az embereink társalgását. Két kecskeméti népfölkelő a múlt évi nagy barackter- tnésről beszél. De már későre jár az idő. Las- sankint mindenki behúzódik kocsijába, reggel korán megyünk tovább. Álmomban Kecskeméten voltam. Alig ismertem rá a városra. Pompás uj épületsorok emelkednek a régi nádfödeles viskók helyén. A piacztéren találkozom Sz. könyvkereskedővel, régi kedves ismerősömmel, akinek könyves boltjában hetenkint átnéztem annak idején az irodalom újdonságait. — Nos, tanár ur, megint Kecskeméten ? Hogy jött, vonaton vagy hajón ? — Kérdi kezét nyújtva. Kérdően réztem rá. — Tudja-e, hogy már nem vagyok könyv- kereskedő. Rosszul ment az üzlet. Az urak is csak nézték könyveimet, de nem igen vették. Ebben csakugyan igaza volt. ' — Nos, folytatja, most a konzervgyárnak vagyok az ügynöke. Fényes fizetésem van előbbi jövedelmemhez képest. Nem nézi meg tanár ur, az nj nagy telepünket, vagy már látta? Habozás nélkül társul szegődtem. Csodálatosan megváltozott ez a Kecskemét, tűnődtem magamban, miközben azelőtt sohasem látott házsorok között haladtunk. Társam úgy látszik észrevette csodálkozásomat. Mindjárt megmagyarázta, hogy a jól termő -esztendők után nagy számmal emelkednek nj épületek. És milyen tetszetősek. Mintha valamennyi Lechner művészetének hatása alatt készült volna iziben magyarosak. Valóságos gyárvárosban találtam magam hirtelen. Sz. uram egy gyártelepre mutat és azt mondja, az a konzervgyár. Bementünk. A munkateremnek hosszú soraiban lázasan folyt a munka, az alkalmazottak százai do'goztak mindenütt. Végül csigalépcsőn feljutunk az épületnek egy toronyszerű részébe, ahonnan kilátás nyílt messze vidékre. — Mi ez ? — kérdem álmélkodva, mikor tekintetem egy közeli vízre esett, ahol több hajó állott a part mentén. De nem volt, aki kérdésemre feleljen, magamra maradtam. Nem kellett sokáig keresnem a látottak magyarázatát, mindjárt eszembe jutott, hogy már régóta sok szó folyt a Duna-Tisza csatornáról. íme hát a terv megvalósult és a hires városnak vizi útja van. Siettem le a toronyból. A gyár udvarán sürögtek, forogtak az emberek. Különféle nagyságú ládákat és hordókat szállítottak sietve a kikötőbe. Kiáltás hangzott: gyorsan, gyorsan, mindjárt indul a hajó Hamburgba. A tömeggel én is kijutok a kikötőhöz. Nézem a menetrendet. Legelői az állomások sorrendjében Hamburg, azután a nevezetesebb állomások Dresden, Wien, Budapest, Zimouy, Orsóvá, Constanza. E szerint hát megvan az Elba—-Duna csatorna, a németek megvalósították ezt a tervüket és Hamburgból vizi ut vezet a Fekete-tengerig. Már jelezték az indulást. Éppen annyi időm volt, hogy főlszálljak a hajóra. Amint ott körülnézek, meglátom megint volt könyvkereskedőmet. — Nos, megyünk Hamburgba? — kérdi, mintha természetesnek találná, hogy én is oda készülök. Majd folytatja : — Jövő héten nagyobb útra megyek hajón. A Dunán át Konstantinápolyba és onnan Indiába. A hajó átsurrant egy zsilipen. Távolról föltűntek Ceglédnek ismert körvonalai: a református templom, a gimnázium stb. Világos volt már előttem minden. Tisztán kezdtem visszaemlékezni, hogy a közel múltban lefolyt a véres világháború, amelyben én is részt- vettera. A nagy mérkőzés Németország diadalával végződött. Szoros kapcsolat áll fönn Német ország és monarchiánk közt, és létrejött a szövetségünk Romániával és Törökországgal. Hozzájutottunk a Duna torkolatához és a Fekete-tengeren és a Boszporuszon At nyílt utunk van. A Szuez-esatornát is kiragadta a törükség Anglia kezéből. Egyenes rövid utón halad a németség és vele megyUnk.ini is a kincses Indiák felé, ahol az angolok csillaga letünőben van. Magyar- ország belekerült a világforgalomnak egyik legjelentősebb útvonalába. — Az idén megint óriási baracktermés volt nálunk, mondja az ügynök. Száz meg százezreket juttat ilyen bőséges esztendő a kecskeméti gazdák zsebébe. Kitünően tudják értékesíteni gyümölcstermésüket. Kikötőhöz értünk. A bajó nagyot Utődött a kikötő hidjéhoz. — Erre fölébredtem. Még fülemben zúgott az Utődés. A zajt az okozta, hogy kocsim előtt az egyik ló nagy éhségében a kocsi rudját rágcsálta. Fogaival minden áron le akart tépni egy darabot, de a rúd kisiklott és nagyot csapódott vissza. Sokáig elgondolkoztam ezen az álmon. Hinni kezdem, hogy ha a németekkél és törökökkel sikeresen végigverekedjük ezt a háborút, az én álmom valóra fog válni. Gockler György. — Takarékoskodjunk a liszttel és kenyérrel!! TANÜGY. — Felhívás a tanító urakhoz, a madarak és fák napjának megtartása Iránt. Felkérem tankerületem tanítóit, hogy : 1. a madarak és fák napjának ünnepélyét tartsák meg, 2. az ezzel kapcsolatban álló Országos Ifjúsági Madárvédő Ligát szervezzék és fejlesszék és 3. az ünnepélyről és a Ligáról szóló iskolai jelentést a Néptanítók Lapjá“-nak április 15 iki számában mellékletként megjelenő kérdőiv felhasználásával, legkésőbb junius végéig hivatalomhoz küldjék be, még akkor is, ha nem tartották meg az ünnepélyt, ez esetben jelezzék az ünnepély elmaradásának az okát. A jelentéstevőit mind megkapják a VI. évkönyvet, melyben adataik napvilágot látnak és mely az ünnepléshez mintaelőadásokat is szolgáltat. Egyúttal felhívom figyelmét a madarak és fák napjának jelentőségére és egész éven át való előkészítésére, a gyakorlati természetápolásra (faültetés, madáretetés, odukészités és kiakasztás), az elöljáróságok, gondnokságok, iskolaszékek és a közönség bevonására az Orsz. Ifjúsági Madárvédő Liga fontosságára Ó3 az általános állat- és növényvédelemre. A természet- védelmi nevelőoktatás a jelen körülmények között csak nyert jelentőségében, mert ez van hivatva nemzetünk tátongó sebeit behegeszteni, népünk folkorbáesolt lelkét az emberies, békés életmedrébe visszaterelni és vérevesztett közgazdaságunkat talpra állítani. — Az idei ünneplés a tizedik lészeD. Felkérem, hogy ez alkalommal az intézmény életrevalóságáról, illetőleg népünknek és azok vezetőinek ily üdvös ügy iránt való nemes hajlandóságáról, észrevételeiről, tapasztalatairól is tegyen jelentést. Az 1914-iki ünneplésről készülő V. évkönyv immár sajtó alatt van és amint készen lesz, megkttldetik azon iskoláknak, melyek jelentést küldtek he. Szekszárd, 1915 március 28. Nasy Béla, hiv. vez. kir. s. tanfelügyelő. KÖZGAZDASÁG. — A kazalosi üszölegelö bérbeadása. Széchenyi Domonkos gróf, a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület elnöke hirdetményt tesz közzé, hogy a Tolnamegyei Gazdasági Egyesület a tulajdonát képező és LTzdbor- jád község határában, a varsád—nagydorogi ut mentén fekvő, u. n. kazalosi üszőlegelőnek legeltetésre alkalmas 100 kát. holdnyi területét tübérbe adja és arra a bonyhádi tájfajta tenyésztési irányának megfelelő üszőket vesz fel íübérbe. A legelőre elsősorban a gazdasági egyesület közvetítésével állami támogatás mellett importált, másodsorban a gazdasági egyesület díjazásain kitüntetett állatok olyan ivadékai vehetők fel, amelyek, mint üszők, a vármegyei szarvasmarhatenyésztés irányának megfelelő jó minőségű tenyészanyagot képez* nek, 5/4 éves korukat elérték és két évesnél még nem idősebbek. Ilyenek hiányában a gazdasági egyesület szabadon választja meg a felveendő tenyészanyagot. A fübér tartama május 1-től október 31-ig terjed. A fübérbe felvett állatok jó ellátásának biztosítása céljából a legelő állatok száma a folyó évben 100 darabnál több nem lehet. A fübérre vonatkozó jelentkezés a gazdasági egyesület titkári hivatalához Szek- szárdra legkésőbb április 25-ig beküldendő, hogy a bejelentett állománynak részint a minőségi, részint az állategészségügyi szempontokból eszközlendő előzetes vizsgálata iránt még ugyan e hónapban intézkedés tehető és a lel vett üsző az idény kezdetén legelőre bocsájtható legyen. Ezen vizsgálat a legelő majorjának udvarán április 30-án délután 2-től 5 óráig terjedő időben történik és költségeit a gazdasági egyesület viseli. Később felhajtandó állatok megvizs- gáltatásának költségét az állat tulajdonosa a gazdasági egyesületnek — első felhívásra — megtéríteni tartozik. Ezen vizsgálathoz való felhajtás kockázata az állat tulajdonosát terheli. A tájfajta jellegének meg nem felelő, vagy beteg állatok felhajtása tehát nem tanácsos. NYILT-TÉR. E rovat alatt közeitekért nem vállal felelősséget a szerk. Eredeti amerikai kévekötő manilla zsineget legolcsóbb napi áron szállít a Magyar Kir. Államvasutak Gépgyárának vezérügynöksége Budapest, Vilmos császár-ut 32. szám.
