Tolnavármegye és a Közérdek, 1915 (25./11. évfolyam, 1-103. szám)
1915-03-25 / 24. szám
XXV. (XI.) évfolyam 24. szám Szekszárd, 19)5 március 25 Előfizetési ár: Egész évre ...................16 korona Fé l évre......................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az őrsi. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. SzerkcsztOscg : BezerédJ István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összn közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám>utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések Idi küldendők. Néptanítók, ba az előfizetést egész évre előre b« • küldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Távirataink. A miniszterelnökség sajtóosztályának hivatalos táviratai. 3300 orosz fogoly. Budapest, március 23 A Kárpátoknak az uzsoki-szorostól a korlecnai nyeregig terjedő szakaszában a har eok tartanak. — Az utolsó két napon ismét visszavertük az erős ellenséges támadásokat, miközben háromezer háromszáz oroszt elfogtunk. — Egyik ütközetben, amely etry Wyszkow melletti magaslatért folyt, sikerült az ellenséget állásaiból kiverni és nyolc iisztet és hatszáznyolcvanöt főnyi legénységet elfogni. A többi arcvonalon lényeges változás nem történt. — Höfer. A németek újabb sikere. Berlin, március 23. A nagy főhadiszállás jelenti. Nyugati hadszíntér: A franciáknak Carencynél, Alvástól északnyugatra ellenünk intézett két éjjeli támadását visszavertük. A Champagneban csapataink néhány sike rés aknarobbantást végeztek és egy, Beau Sé- jourtól északra ellenünk intézett éjjeli támadását visszaverték. A franciáknak Combrcsnél, Apremontnál és Flireynél ellenünk intézett kisebb "előretörései eredménytelenek voltak. Badonvillertől északkeletre egy, állásaink ellen intézett támadás az ellenség súlyos veszteségei mellett tüzelésünkben összeomlott. Osztendére ellenséges repülők ismét több bombát dobtak, amelyek katonai kárt nem okoztak, de több belgát megöltek és megsebesítettek. Egy francia repülő Verduntől északnyugatra tüzelésünk következtében lezuhant. Egy másik légi jármüvet, ame'yen két francia altiszt ült, Freiburgnál leszállásra kényszeritettünk. A légi utasokat elfogtuk Keleti hadszíntér: A Memelből elűzött oroszokat üldözve csapataink bevették Orosz-Krottingent és az oroszok által elhurcolt több mint 3000 német lakost kiszabadítottak. Az oroszoknak az Örzyc két partján ellenünk intézett támadásait visszavertük. .4 legfelső hadvezelőség. Elsülyedt angol gőzös. London, március 23. A „Risvaul Abbey“ nevű angol gőzös pénteken este Dridlington közelében ismeretlen okból elsülyedt. A harminc főből álló legénységet egy torpedónaszád tegnap Hullba szállította. lljabb Zeppelin-támadást jeleztek Párisban. Hétfőn este kilenc órakor Páris lakosságát trombitaszóval és tüzjelekkel riasztották fel. A riadó Zeppelinek érkezését jelezte. A város nyom ban sötétségbe borult. Hazafias kötelesség, hogy gazdáink egy taipalattnyi termőföldet se hagyjanak meg- mivelés és termés nélkül. A harctéren megvakult katonák segélyalapja részére folytatólagosan a következő adományok folytak be lapunkhoz: Baumann Teréz postamesternő adómánya és gyűjtése Gyulaj községben K 16 — Horvát Antal postafelügyelő Székszárd 15-— Tóth Anna Katalin puszta n 5-— Kiss József Katalin-puszta n 2 — Priete Rézi Katalin-puszta w 1 — összesen K 39— Eddigi gyűjtésűnk n 1321 50 Összesen K 1360 50 Katonai búcsúztató. A folyó hó 17-én hadbainduló zsidóhitü katonákat dr. Rubinstein Mátyás főrabbi a következő beszéddel búcsúztatta a zsidótemplomban : A szabadság havába léptünk, a természet szabadságának havába, mint nevezi az írás az ősi szabadságünnepünket meghozó hónapot: „a zsendülé8 hónapja“. Tél idején dermedés, sivárság üli meg a természetet, kopárság, kopaszság, kietlenség terül mindenre, s jő a tavasz éltető lehelletével s élet, elevenség költözik a halott természetbe A medrébe fagyasztott folyó újra hömpülygeti harsogva árjait, a mező újra zöld, eleven takarót borit magára, a szomorúan, siváran meredő fák lassanként felöltik lombékességüket, a madár elhagyja magános fészkét s szabadon szelve szárnyaival a lévegőeget, felvidul- tan csattogtatja elbájoló dalát. Diadalmaskodott az élet a halálon, a szabadság a le- nyügüzöttségen, bilincsrevertségen a természet világában. S győzedelmeskedik a szabadság a leigázottságon az ember életében, a népek történetében is. A közelgő szabadságünnep épp erre emlékeztet bennünket. Rabok voltak őseink egy idegen országban s megszabadulának, mert a szabadságnak úrrá kell válnia a szolgaságon, a szabadságnak diadalmaskodnia kell a szolgaságon. A szabadságnak diadalmaskodnia kell a szolgaságon, mert a világ fennmaradása fölött őrködő s azt a tökéletes kifejlés felé előbbrevivő isteni Gondviselés győzelemre viszi a szabadságot a szolgaság, a lenyügözöttség fölött. Az isteni Gondviselés széttöri a téli dormedés bilincsét s az isteni Gondviselés szétzúzza az emberi szolgaság bilincsét. Az igazság fényében tündöklő isteni lélek erejének a nyilvánulása ez. Az igazságnak diadalt kell vennie a hazugságon. Ez az Isten uralma a világban. A szabadság igazság, az embernek istenadta joga, a természetnek istenadta törvénye, a szolgaság, a lenyügözöttség az igazságnak csak fonája. Az igazságnak kell győznie a földön. Ti is, kedves testvéreim, az igazságért mentek harcba, a szabadságért mentek küzdelembe, fölveszitek a harcot a sötétséggel, az TERSEK. Irta ■■ Osvúlh Eszter. Uram ! Már olvan rég nem láttuk a napod . Arany világa rég ragyogta be arcunk Árnyékban élünk, nem virul üröm . . Dal sem terem . . . hallgatag ajkunk. Uram, félek megdermed az élet! Küldd el hozzánk felhőtlen tavaszod, Hogy dalolva dicsőítsünk Téged. . . Uram, gyújtsd fel fölöltünk a napod. A béke . . . Béke! O'g könnyed, lebbenő e sző, Mint lenge selyemkendő a vállon. Elringató és hiien nyugtató, Mint mély, tiszta, hajnali álom. Oly súlytalan volt, mikor átölelt, Mint simogatása friss, zöld ágnak. Oly láthatatlan s észrevétlen, Mint szárnyai aluvó vágynak. S most gyötrően érezzük terhét: Ar első uj, béke olaj ágnak------Mert szörnyű vér- s könnvtengeréből : Virul ki újra, meg újra a világnak. A tanítók. Irta: Kocsis László. Együtt beszélgettek, duruzsolgattak egy kis korcsma fehér abroszos asztalánál. Két hónap óta az volt a rendes találkozási helyük minden este. Hogy meddig? Ezt már nem tudták. Izmos, szép testükön már rajt feszült az uj csukasziirke. Holnapután talán indulnak is. Ki tudja? Lehet. Azért mindegyik vig volt, mosolygós jókedvű. Külünösen ma este. Tegnap jöttek meg a kétnapi szabadságról. Otthon voltak bu- csuzkodni . . . már ha egy legényember kisfánkénak lehet otthona. Mert bizony annak csak egy kis csendes, feliérremeszelt szobája szokott lenni, meg barna, mélyen búgó öreg hegedűje, egy két intim könyve, aztán a gyerekek, ezek a pufók őszinte falusi lurkók. Ez az otthon. Ettől lehet csak elbucsuzkodni. Aztán még valakitől. Már kinek-kinek . . . — Hát te, Józsi, miért nem mentél haza ? Nincs bucsuzkodni valód ? Nem hagysz itt senkit ? Ezt egyszerre többen is kérdezték az asztal szélén ülő szőke, szemüveges gyerektől, ki eddig félénken hallgatta a mámoros, bol dog beszédeket. — Nincs senkim . . . szólalt meg csöndesen. A többiek erre elszomorodtak, de azért titkos örömmel nézegették az ujjúkon csillogó uj arany karikagyűrűket. Szemük ragyogó fénybe borult. Arcukat finom, meleg pir futotta be. Le sugárzott homlokukról, hogy most készek a halálba is meoni, szívesen rohannak ezer veszélybe, mert ujjúkon az a pici csillogó aranygyűrű, amely örökre összekapcsol két forró szivet. S ezért nem szomorúak, levertek, bár tudják, hogy a halálba masíroznak s holnapután tán már rögös, ismeretlen csontrafagyott galíciai föld borul hideg testükre . . . — Ti boldogok vagytok most, tudom — folytatta Józsi — mert mindegyitekre vár valaki. Ó sejtem, most mindegyitekért egy fehér szív remeg az apró kis falvakban. Egy fehér szív.. . talán az öreg kántorék leányáé, talán jegyzőékó, talán ispánéké, talán a plébános bugáé . . . Tudom, igy van ... S ezért vagytok boldogok is, pedig bucsuzkodásról jöttetek meg. Ezért beszéltetek ma este annyit az édes örömről, a kedves boldogságról, a messze kék reményről, az eljövendő szép időkről.. . Elhallgatott. Néhány pillanatig a füstös, szürke levegőbe bámult. Aztán felkelt. Fölvette katonaköpenyét. Előkereste sapkáját s remegő kezét odanyujtotta a többieknek. — Ha kapok szakadságot,'. én is elmegyek bucsuzkodni. Mire indultok, visszajövök. * A kapitány kissé nyersen fogadta. — Aztán miért akar hazamenni ? Talán van va'akije? Búcsúzni akar egy-két ismerősétől, a falubeliektől? Higyje el, nem érdemes . . . nem érdemes . . . — De bocsánatot - kérek — - mondta kissé fátyolos hangon — a menyasszonyomtól szeretnék búcsúzni. — Úgy .... akkor tessék ! Egy napi szabadságét rendelkezésére bocsátók. . . . De siessen vissza, az indulás minden percben várható. ... A kis vicinális fáradtan döcögött a januári hajnalban. Szelid, havas lankások mara- doztak el. Egy-egy apró hófödte falu el-elszaladt. A tarlók mentén kopasz, égbenyuló ezüstnyárfik ágaskodtak. Itt ott árva kazalok barnállottak a földek végén. Egy ideig a vakító fehérségben szunnyadó vidéket bámulta. De uem ismert rá. — Az igaz, csak egyszer járt erre. — Egy nyáron . . . akkor még képző volt. A másodikat végezte és helyettesített egy beteges kántort. — Ennek most Hátralékos előfizetőinket tisztelettel kérjük a hátralékos összeg mielőbbi beküldésére.
