Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-03-05 / 19. szám
XXIV. X. évfolyam 19. szám. Szekszárd. 1914 március 5. Előfizetési"át\: Egész évre..................16 korona Fél évre ...... 8 > Negyed évre ..... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztöseg: BezerédJ István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze*’ közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. KözséSi állatbiztosító szövetkezetek. Az állatbiztosítás nálunk még eléggé elhanyagolt dolog. Az Országos Kölcsönös Állatbiztosító Szövetkezetnek sikerült itt ott fiókokat tel- állitani, de általános elterjedésre nehezen tesz szert. A központba pénzt kell fizetni, a vezetés, a kárbecslés onnan történik, így körülményes és lassú az eljárás, a nép bizalmatlan s ezen bizalmatlanságát nem igen lehet eloszlatni. Mivel azonban itt nem a keret, hanem a cél, a lényeg a fő, legyen szabad itt a nép vezetőinek figyelmét a községi kölcsönös állatbiztositó szövetkezetekre irányítani. Ilyen szövetkezet vármegyénk több községében van már. Az Országos Állatbiztositó Szövetkezet fiókjának megalakítása nem sikerült, ellenben a községit könnyű szerrel alakítottam meg. Igen egyszerű a dolog. Még alapszabály sem kell. A nép maga vezeti, minden idegen befolyástól menten. A gazdák egy gyűlésen választanak elnököt, pénztárost, esetleg jegyzőt és becslő bizottságot. A becslő-bizottság először is bejárja a tagul ajánlkozott gazdák istállóit s az állatokat egyenkint felbecsülve, bevezeti az adatokat a törzskönyvbe. Kezdetben minden darab állat után csekély felvételi dijat lehet szedni, mely csak akkor fizetendő újra, ha az állatok létszáma emelkedik, de eladott helyett újra beszerzett vagy utánnőít állat után nem. Ha uj állatot szerez be a gazda, ezt beje lenti az elnöknél s a becslő bizottság azt felbecsülve, felveszi. Ezután a becslés minden negyedévben megismétlődik, hogy az értéknövekedés vagy csökkenés számon tartható legyen. Elhullás alkalmából az állat értékesíthető részeit, kényszervágás alkalmával pedig a húst is a szövetkezet adja el. — Levonnak az utolsó becslés összegéből 20 százalékot, melyre nézve a tulajdonos önbiztositónak tekintetik s a többit megkapja készpénzben. Á 20 százalékos levonás nagyon indokolt, mert ha a teljes összeget fizetnék, sok hibás vagy öreg állat kimúlását a tulajdonos is előidézné vagy elősegítené. Tordai Grail Erzsébet. A polgári leányiskola jótékonycélu előadd sainak utolsóján itt volt az előadott darabnak, ,,A nap szakai“ cimü allegorikus színműnek szerzője is: Tordai Grail Erzsébet. Csendben, ahogy jött, 48 órai itt tartóz kodás után, ép olyan csendben el is ment. És ez legjobban jellemzi ezt a lánglelkü magyar nőt. így volt ez már igen sok helyen. Zsúfolt ház előtt adják darabjait szerte e hazában, ünnepük az előadókat, műkedvelőket ; dicsérik a szerzőt, talán meg is éljenzik, meg is tapsolják. 0 pedig, a szerző, a nézőtéren szerényen meghúzódva egy kis helyen, elmerülve nézi, hallgatja, hogy vájjon megértették-e az előadók az ő darabját ? A legtöbb darabja allegorikus, mindenik valami szép, nemes gondolat, cselekedet dicséretét, dicsőítését célozza. Több mint 20 darabját adják az országban, többnyire leánymükedvelők. Ezekben a szerénység, a munkásság, a szülői szeretet, a családi fészeknek, az otthonnak a megbecsülése, a gyér mekek, testvérek szeretete, a jónak a fölkarolása, követése, a rossznak a kerülése, ostorozása s min denek felett a magyar haza szeretete van gyö nyörüen, vonzóan, allegorikusán bemutatva. Minden darabját kedves, üde légkör veszi körül, min- denikből kiérzik a magyar földhöz való nagy vonzódás és a fanatizmus nélküli nagy vallásosság. A hazaszeretet azonban kidomborodik, vezet, mint a nap, minden munkájában. Tanulhatnának tőle az álproféták, az álhaza fiák, akik az utcasarkokon kidüllesztett mellel, nagyhaDgon árulják a hazaszeretet külső mázát, az igazi hazaszeretetnek csak foszlányait. A negyedévenkinti újra való becslés célja pedig az, hogy az állatot az elhullás után ne kelljen felbecsülni, mert különösen, ha az állat betegeskedett, igen leromlott volna s keveset kapna a gazda, de nem is volna kielégíthető. —• Ellenben, lm a rendes becslés alkalmával nincs megelégedve az összeggel, melyet a bizottság megállapított, joga van a maga részére is megnevezni egyes gazdákat, kik a becslő-bizottság tagjaival közösen állapítják meg az állat értékét. A kártérítést negyedév végén, vagy akkor is lehet eszközölni, mikor több állat után egyszerre ki lehet vetni és beszedni a pénzt. Ilyenkor a húsból, bőrből stb. begyült összegen felül mutatkozó hiányt kell kivetni az egyes gazdákra. A kivetés mindig az utolsó becslés alapján történik. A szükséges összeg után megállapítandó a 100 K-ra eső dij ; s akkor már minden egyes gazda tudja, hogy felbecsült állatainak összértéke után mennyit fizet. Ha valamelyik tag nem fizet, elveszti jogát esetleges kárának megtérithetéséhez s ezzel vége. Vagyona, amihez a kilépő tag jogot formálhatna, nincs a szövetkezeinek. Lehet esetleg kötelező aláírás által a gazdákat bizonyos számú évre lekötni. Azonban a tapasztalat szerint mindig szívesebben tizet a gazda, ha nem kényszerből, hanem mintegy jószántából teheti. Némely helyen az eladott állat árából V2, vagy 1 százalékot fizet az eladó a szövetkezet pénztárába, de ez nem igazságos ; mert habár valaki többször ad el, többször vesz, egyszerre még sincs több állata, mint a másiknak s igy a szövetkezet sem visel nagyobb kockázatot az ilyen gazdánál. Úgy is megállapodhatnak a gazdák, hogy a beteg állatok orvoslási, gyógyítási költségeit a szövetkezet fedezi. Mert egyes gazdák idegenkednek az állatorvosi és gyógykezelési költségektől, vagy kidobott pénznek tekinthetik az elhullás alkalmával levonandó 20 százalék ellenében. Viszont a szövetkezet, mely 80 százalék kockázatot visel, ezt a költséget inkább viselheti. A lépfene ellen való beoltásra is a szövetkezet révén jobban rászoknak a gazdák ; az állatorvos az egész állatállományt egyszerre sokkal olcsóbban is oltja be. * Tordai Grail Erzsébet évekkel ezelőtt, kitünően végezte az Erzsébet nőiskolái tanárképzőt s Nagyváradon a polgári leányiskolánál nyert alkalmazást. Az első nyári szünidőt Svájczban töltötte. Itt sorsa összehozta egy intelligens német családdal, a melynek a körében több időt töltött. A svájezi tartózkodás elhatározó befolyást gyakorolt Grail Erzsébet életére, mert innen hazatérve, szép állásáról lemondott s nem sok idő múlva Németországba költözött. Mi kényszeritette e rajongó hazaszeretetü nőt arra, hogy elhagyja hazáját ? A hazaszeretet. Ez a megmagyarázhatatlan szent érzés, a mely egyik embert, hőssé, a másikat gyávává teszi ; a mely az egyik embert kiűzi a hazájából, a másikat meg még a faluja határán se ereszti át, a hazaszeretet űzte ki hazájából Tordai Grail Erzsébetet. A dolog a milyen hihetetlen, annyira egyszerű, szinte magától értetődik. De természetesen csak annak, aki Tordai lelkét, rajongó hazaszeretetét ismeri. Svájczban a művelt, vagyonos német család körében sok szó esett a nemzetekről, azok irodalmáról. De csak a német, francia, angol, olaszról. A magyar nemzetről nagyon keveset, a magyar iropalomról pedig semmit se tudtak ott. Ez úgy elkeserítette, úgy íehangolta Tor- dait, aki valósággal imádta a magyar hazát, a magyar irodalmat, hogy ellenállhatatlan erőtől vonszolva hagyta itt hazáját, hogy megmutassa a művelt nyugatnak, hogy igen is van magyar nyelv, van magyar irodalom, még pedig szép, csillogó, káprázatos, ha nem is olyan nagy, mint a nagy nemzetek irodalma. Külön pénztárt, becslést, törzskönyvet és kivetést kell vezetni a szarvasmarhákról s külön a lovakról. Utóbbiakat esetleg egészen el is lehet hagyni. Könnyű belátni, hogy ilyen szövetkezetnek óriási előnyei vannak ; a tagok egymás állataira is ügyelnek, közösség fejlődik ki e tekintetben is a polgárok között. Még nem hallottam panaszt a szövetkezet ellen, sőt mindenki dicséri. Brunner András. A mi bűnünk. Irta: Harsányi Jenő. Valamely nép kulturéletét minden statisztikánál jobban megvilágítja az a viszony, amely a nép és a kulturtényezők között fennáll. Amely államnak polgárai müveitek, annak az országnak fejedelme és miniszterei' azok, akik a kultúrát hirdetik. S amely nép megbecsüli kulturmunká- sait : az müveit. Mert a kultúra ott kezdődik, ahol a kultúrát becsülni kezdik. Ahol felismertük annak hatalmát, boldogitó erejét és nagyságát. Mert embert és nemzetet hatalmassá, naggyá és boldoggá csak a kultúra tehet, mint a hogy minden kulturnép hatalmas, nagy és boldog. S a barbár népnek — mint egy ivó mondja — korbács, iga és király való. S a magyar nép — a paraszt épp úgy, mint a bourgeois vagy a junker — kiskorúsággal párosult korlátoltsága és hetyke tudatlansága ezen a ponton éri el a legnagyobb emelkedését. Mert nincs civilizált ország — mi t. i. az vagyunk, — melynek szellemi munkásai oly bántó közönnyel és bornirt nemtörődömséggel találkoznának, mint minálunk. — S a „kevesek“ lelki- exploziója volt az a beszéd, amely nem is olyan régen hangzott el a magyar parlamentben mondván : „. . . a szellemi munkát és a szellemi munkást általában nem részesítik nálunk abban a megbecsülésben, amely méltán megilletné ... A jobbmódu polgári család a maga estéire nem tanárokat óhajt vendégül, hanem fiatal dzsentriket és boldogok, ha ezek őket letegezik. — Ha egy Én istenem, milyen nagy foka ez a hazaszeretetnek ! Milyen erős lelkű egyén az, aki ilyenre képes ! Itt hagyja elég jól jövedelmező állását, rokonait, jóbarátait (s ezek nagyon sokan voltak, mert őt mmdenki szerette) s vagyon nélkül, ismeretség nélkül útnak indul egy eszmétől megragadva, űzetve, hogy a müveit német birodalomban az emberekkel a magyar viszonyokat, főleg a magyar földet és irodalmat megismertesse, hogy szétoszlassa azt a ködöt, ami Németországban el volt terjedve rólunk, amit nem tisztán a tudatlanság, hanem rosszakaróink körmönfont hazudo- zása tett naggyá. Az elhatározás most már megvolt, de hátra volt a fő : a kivitel. Könnyű volt Andrénak azt mondani, hogy elröpülök az északi sarkhoz. De hát azt meg is kell tenni ! És a lelkes magyar nő nem maradt meg az elhatározása mellett, azt keresztül is vitte. Örök hála érte a mindenhatónak, hogy a kivitel közben nem érte őt André sorsa. Egy évi kísérletezés, tépelődés, tanulás, sok munka, nagy küzdés és soha nem csüggedés után kibontakozott előtte az ut, a melyen haladnia kell, hogy kitűzött célját elérhesse. Egy rajna- melléki úri család megszerette s beajánlta őt a kóburgi egyesületbe előadónak Kísérletképpen tartott előadások utáD ez az egész német birodalomra kiható működésű gylet csakugyan beválasztó előadói díszes testületébe. Az egylet előadói mind a német birodalom kitűnőségei voltak : egyetemi tanárok, művészek, irók, szóval a német közélet kapacitásai. Most már módjában állott cálját megvalósítania. Tizenöt évig hirdette a magyar nemzet dicső múltját, nagy reményét a jövőben 5 terjesztve
