Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-03-02 / 18. szám

i r 4 március 2.

tálasztási küzdelmek közepette nem szabad ennek a nemzetnek önálló hadsereget, magyar kommandót, önálló vámterületet, önálló magyar bankot Ígérni (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) s mikor aztán a hatalomra jutunk, ezekből az Ígéretekből semmit meg nem tartani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon )

J{őth Endre: Úgy látszik, nem olvasta el a koalíció prograinmját.

Hegyi Árpád: Maguk egyebet is Ígértek!

Elnök: Hegyi Árpád képviselő urat ismételten íigyelmeztetem, ne zavarja a tanácskozást.

Siniontsits Elemér: Méltóztassék nekem megengedni, én még nem régen vagyok képviselő, . .

Rálh Endre: Több szerénységgel csinál hatná ! (Nagy zaj a jobboldalon )

Siniontsits Elemér: ... és én azt hittem, hogy ami Bakonyi képviselő útnak szabad, az nekem is szabad. (Helyeslés a jobboldalon.)

Honesté vivere! Nem kell a kormányt és a többséget a parlamenti szabadság megsemmisítésének igaztalan vádjával illetni, (Zaj.) mert az uj házszabályok, amelyek érvényben .vannak és a parlamenti őrség, mely annak biztosítására van rendelve, ép arra való, hogy megtanítsa honeste vivere azokat, (Elénk helyeslés a jobboldalon ) kik ezt magáért a magyar parlamentáfiz- musért önként megtenni nem voltak hajlandók. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.)

Rálh Endre (közbeszól.).

Elnök: Katii Endre képviselő urat rendre- utasitom.

Rálh Endre: Honeste vivere annyit tesz, mint tisztességesen élni. (Zaj.)

Elnök: Ráth Endre képviselő urat másod szór is reudreutasiti.m,

Simonlsils Elemér: Bocsánatot kérek, én sértést, senki ellen nem akartam elkövetni, csak a túloldalról tegnap elhangzott szavakat idézem. Bakonyi Samu képviselő ur bírói Ítéletre hivatkozott. Én is arra hivatkozom. De én a legfőbb birónak, a nemzetnek Ítéletére hivatkozom önök kel szemben, mely az önök politikáját véglegesen elitélte. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a s.zélsőbaloldalon.)

Azt mondja továbbá a képviáelő ur: neminem laedere. Helyes, ne méltóztassék tehát ezen túl a többséget és a kormányt a legsúlyosabb sertésekkel illetni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ezt szeretnék ! De ha panamáznak !)

Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak!

Simonlsils Elemér ;Es végre : suu cu;que tribuere. (Zaj a szélsőbaloldalon.)

Elnök: Fernbach képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást!

Siniontsits Elemér: Ezen a cimen csak azt kérem a túloldaltól, méltóztassék a többség jogát elismerni ; (Zaj a szélsőbaloldalon.) méltóztassék meggyőződésünket tiszteletben tartani. Azt hiszem, ezzel nem vagyok valami tulkövetelő és csak olyan dolgot kértem, amihez kétségtelenül jogunk van. Meg vagyok arról győződve, hogyha ez a magában véve valóban jó recept elfogadtatik, akkor nemcsak a román kérdés, de a magyar közéletnek igen sok megoldásra váró más ügyes-bajos kérdése is magatói simán rendbe íog jönni. (Itraz ! Ugv vaD ! a jobboldalon.) — Csak attól tartok, hogy a t túloldalnak is megvan az a nagyon megszokott általános emberi gyengesége, hogy másnak nagyon hamar tud orvosságot ajánlani, de ha még olyan indokolt volna is, maga nem veszi azt be. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.)

Horváth Mihály : Doktor nem szeret orvosságot venni; ezt én mondom, mint orvos ! (Derültség.)

Siniontsits Elemér: Mezőssy Béla t. képviselő ur tegnapi beszédében nagyon különböző hajlandósággal bánt a többséggel, valamint a t. kormánnyal. Beszédének volt olyan része, amelyben igazán meglepő kímélettel akart velünk szemben eljárni ; viszont beszédének többi részében azután — és ilyen volt a legnagyobb rész — azt mondhatnám, semmi kíméletet nem ismert. így pl. azt állítja a t. képviselő ur, hogy ezért a javaslatért, , amelyet ő rossznak tart, amelyet ö pártérdekből keletkezettnek tekint, amelytől ő a magyar nemzeti szupremáciát félti stb., ezért a javaslatért a felelősséget ő sem a t. belügyminiszter urra, sem a többségre nem hárítja, hanem ezt a felelősséget egyedül és kizárólag az igen t. miniszterelnök ur személyére hárítja. Hát enge- delmet kérek, igen t. képviselő ur, de mi erre a kiméletességre abszolúte nem reflektálunk. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mi ezt a magunk részéről el sem fogadhatjuk, mert mi a belügyminiszter úrral és az ígeu t. miniszterelnök úrral nemcsak erre a javaslatra nézve, hanem az ő egész politikájukra nézve a felelősséget megosztTOLN A VAKMEGY K óh h KÖZÉRDEK

juk . . . (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és felkiáltások balfelől : Só !)

Elnök: Csendet kérek.

Siniontsits Elemér : ... azt a magunkévá tesszük, mert úgy politikájukat, mint ezt a javaslatot jónak, helyesnek és üdvösnek ismerjük. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelől.)

Rosgciy Miklós : Lukácsra is ezt mondták, mikor itt hazudott!

Elnök *. Posg^y képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást.

Veszprémy István: Nem szabad gondolkozni ? (Zaj jobbfelől )

Siniontsits Elemér: Nem tudom, honnan veszi a t. képviselő ur ezt a vádat, de én ezt ezen az oldalon eddig meg nem tapasztaltam.

Mezőssy t. képviselő ur beszédének további folyamait azután már kevesebb kiméletességgel egyenesen azt mondja a többségnek, hogy nincs akarata. Bocsánatot kérek, én minden vádat jobban értenék ezzel a többséggel szemben, mint épen ezt az egyet. Volt-e valaha párt, amely erő teljesebben, kétségbevonhatatlanabbul, határozottabban tudta volna hosszú időn keresztül bebizo nyitani és tanúsítani azt, hogy egységes, hajthatatlan akarata van ? (Úgy van ! ügy van ! Taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj balfelől.) Én valóban nagyon csodálkozom, hogy a t. kép viselő ur a történtek után, még most sem látja azt, hogy mi igen is hajthatatlanul és íendithe tétlenül akarjuk a magyar parlamentnek munkaképességét. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon és a középen. Zaj ás felkiáltások balfelől : Panamákkal !) Igenis, mi akarjuk a magyar közélet ben az igazság uralmának helyreállítását. (Elénk helyeslés balfelől.) Hiszen mindezen akaratunk nak keresztülvitele miatt hangzik el a túloldalról velünk szemben épen az a vád, hogy ez a többség erőszakos és egyebet nem is tud, mint erőszakot alkalmazni.

Pozsgay Miklós: Láttuk eddig! Eddig bebizonyították ! (Zaj )

Simonlsils- Elemér: Ha nem lenne akaratunk annyira erős, mint amennyire az, hogy t. i. képes volt magát fel is: kényszeríteni akkor, mikor az önkényt elismerni nem akarták, akkor bizonyosan nem illethetnének bennünket az erőszakosság vádjával. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon és'a középen.)

A t. képviselő ur beszédében ismét találkoztam azzal a már egyébként sokszor felhang zott és sokszor megcáfolt állítással, hogy a par lament katonai hatalom alatt áll. Ha kitekintünk a polgári élet viszonyai közé, csak azt látjuk, hogy úgy az igen t. képviselő ur, aki ezt mondotta, mint minden más polgára ennek az ország nak, akkor is, amikor foglalkozásának él, akkor is, amikor szórakozik, akkor is, amikor legszebb álmait álmodja, egy olyan rendnek a keretében teszi ezt, amelyet végső sorban a fegyveres erő, a karhatalom őriz és biztosit. (Derültség és taps a bal és szélsőbaloldalon; felkiáltások: Igaza van ! Ok abból élnek !)

Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház !

Siniontsits Elemér: T. ház! Végtelenül sajnálom, csak gúnyos nevetést hallottam, de minthogy nem értettem meg a közbeszólást, igy arra nem reflektálhatok Azt hiszem azonban, kétségbevonhatatlan tény, hogy úgy itt minálunk, mint a világnak mindeu más államában áll az, amit mondottam, hogy tudniillik a rendnek végső biztosi téka a karhatalom. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha ez igy van is, (Folytonos raj. Elnök csen get.) teljesen helytelen, jogosulatlan és igazságtalan konzekvenciának tekintem azt, amit ehhez tűznek a parlamentre vonatkozólag, hogy tudniillik ez katonai hatalom alatt áll. Mert hiszen a polgári életben sem állunk mi katonai hatalom alatt. Mindenki szabadon cselekedhetik addig a határig, amig a mások jogaival, a közrenddel és a törvényekkel összeütközésbe nem jön. (Helyeslés jobbfelől.)

Huszár Károly (sárvári): Kérdezze meg Pl sz Sándort! (Zaj. Mozgás jobbfelől.)

Elnök : Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni

Siniontsits Elemér : Engedje meg a t. képviselőtársam, nekem e tekintetben nincs szükségem arra, hogy bárkihez is kérdést intézzek, mert magam is tisztában vagyok. (Helyeslés a jobboldalon.)

Én azt hiszem, hogy amint a polgári életre azért, hogy ott is a csendőrség, a karhatalom, ha ennak szüksége forog fenn, fellép és biztosítja a közrendet, nem lehet azt mondani, hogy az emiatt katonai hatalom alatt áll, ép úgy nem lehet ezt applikálni a parlamentre sem. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Csak trombitálni nem szabad! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : És személyes kérdésben nem szabad felszólalni! Zaj. Halijuk! Eladjuk ! Elnök csenget.)

Siniontsits Elemér: És csak akkor iön

3

összeütközésbe az őrséggel, hogyha a képviselőt megillető jogkörön túl akar valaki itt jogokat gyakorolni s a szabályokkal, a renddel akar szembehelyezkedni.

Rukovszky István : Akkor miért nem végezte el Berzeviczy az egész dolgot ott fönn ?

Siniontsits Elemér: Mezőssy Béla t. képviselő ur a napirenden lévő és tárgyalás alatt álló javaslattal magával tulajdonképen a legkevésbé foglalkozott, hanem inkább foglalkozott tt kormány politikájával, keveset beszélve magáról a javaslatról. A többek között azonban egy igen erős állítást használt kritika gyanánt, amikor azt mondotta, hogy a javaslat tulajdonképen nem egyéb, mint a miniszteri omnipotenciának egynéhány paragrafusba való összeszoritása (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) és hogy ez a javaslat tökéletes mása gróf Tisza István miniszterelnök ur egyéniségének. (Helyeslés balfelől.)

A t. képviselő ur ezt az erős vádat emelte a javaslat ellen, de amint én vissza tudok erűié-, kezűi, adós maradt ezen állításának a megindokolásával. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy ő nem érthetett mást ezen állításával és nem vonatkoztathatta azt másra, mint a javaslat azon intézkedésére, hogy a ke rületek részletes beosztását a javaslat a belügyminiszter urra bízza. Hát ha azt erre értette a t. képviselő ur, akkor még kevésbé értem e vádat Mert a helyzet, t. ház az, hogy az eddigi összes törvényeinkkel szemben ez a javaslat az egyedüli, amely nóvumot tartalmaz abban a tekintetken, hogy a kerületek beosztására nézve a parlamentnek ingerenciát biztosit. Ez a novum eddig, még semmiféle más 1 örvényben nem fordult elő és csakis ez a javaslat rendeli el, hogy a belügyminiszter ur, amikor kibocsátja a beosztásokra vonatkozó rendeletét, azt a parlamentnek bemutatni köteles. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.)

Azt hiszem, t képviselő ur, hogy ilyen javaslattal szemben, amely a parlament hozzájárulását ennyire biztosítja, mégis miniszteri omni potenciáról beszélni nem egészen helyénvaló dolog. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől. Elnök csenget.) A kérdésnek erre a részére különben később még néhány szóval rátérek.

Nem habozom kijelenteni, t. ház, hogy én magát a javaslatot a leggondosabb, legkörültekintőbb, legtárgyilagosabb munka eredményének tartom; amit az indokolás minden egyes sora bizo nyit, különösen azáltal, hogy még a gondolat meneteket is feltárja, (Igaz! Úgy van! balfelül.) amelyeket a javaslat szerkesztői követtek, akik igy gondolataikat, az adatok egész halmazát hozzák ide, hogy a bírálóknak a javaslat ellen őrzése céljából azokat mintegy felkinálják. (Igaz ! Úgy van ! balfelül.) Egy olyan javaslat vagy intézkedés, amelynek rejtett vagy titkos céljai vannak, nem járhatna el ilyen nyíltan. (Igaz ! Úgy van! balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.)

Mezőssy Béla: Azért nem mutatja be a kerületi beosztást !

Siniontsits Elemér: Az még nem kész, tehát nem lehet bemutatni.

Mezőssy Béla: Hát akkor mit fogad el?

(Zaj.)

Siniontsits Elemér. A parlamenten kívül elhangzó kritikáról, — amelyek tulajdonképen számosabbak, mert hiszen itt a vita csak tegnap vette kezdetét —- a sajtó kritikájáról túlnyomó, részében azt kell mondanom, amit Issekutz Győző t. képviselőtársam mondott : nélkülözi a tárgyilagosságot. Mert a javaslat bírálatánál nem a javaslat vezető szempontjait és azokat az intézkedéseket, amelyeket ezekkel létrehoz és megindokol, teszik bírálat tárgyává és nem ezekből von-, ják le a konzekvenciát, hogy elitélendő-e ajvas- lat vagy sem, hanem először fölállítanak egy tételt, konstruálnak egy vádat, hogy pl. ez a javaslat pártszempontokbói intézkedik és az ekként előre felállított vádhoz szereznek indokotkat ott, ahol épen találnak. (Igaz ! Úgy van ! jobbfelől.) Ennek következtében nem ismerhetjük el tárgyilagosnak ezeu kritikák nagy részét, mert hiszen olyan indokokat hoznak fel nem egyszer, amelyek kézen fekvő valótlanságok, amelyek számbeli adatoknak egyszerű felcserélései.

Szerintem a tárgyilagos bírálatnak először keresnie kell azt, hogy tulajdonképen mi a feladat, azután kutatnia kell, vájjon ennek megoldására megfelelő eszközöket alkalmaz-e a javas lat és végül vizsgálnia kell, vájjon ezek az eszközök a célnak megfelelően használtatnak-e fel.

A feladat szerintem nem lehet egyéb, mint az igazság azon követelményének , törvény által való biztosítása, hogy a képviselőválasztásoknál az ország választóközönségének összes alkatelemei kivétel nélkül, de lehetőleg az államélet szempontjából bírt értékek arányában érvényesüljenek. (Úgy van ! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy körülbelül igy van helyesen koncipiálva a feladat, amelyet a javaslatnak meg kell oldania. — A külföldi államok példái is ezt igazolják, ahol az egyes kerületek lélekszáma és választói kö-