Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-03-02 / 18. szám

i r 4 március 2. tálasztási küzdelmek közepette nem szabad ennek a nemzetnek önálló hadsereget, magyar kommandót, önálló vámterületet, önálló magyar bankot Ígérni (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) s mikor aztán a hatalomra jutunk, ezekből az Ígéretekből semmit meg nem tartani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon ) J{őth Endre: Úgy látszik, nem olvasta el a koalíció prograinmját. Hegyi Árpád: Maguk egyebet is Ígértek! Elnök: Hegyi Árpád képviselő urat ismé­telten íigyelmeztetem, ne zavarja a tanácskozást. Siniontsits Elemér: Méltóztassék nekem megengedni, én még nem régen vagyok képvi­selő, . . Rálh Endre: Több szerénységgel csinál hatná ! (Nagy zaj a jobboldalon ) Siniontsits Elemér: ... és én azt hittem, hogy ami Bakonyi képviselő útnak szabad, az nekem is szabad. (Helyeslés a jobboldalon.) Honesté vivere! Nem kell a kormányt és a többséget a parlamenti szabadság megsemmisí­tésének igaztalan vádjával illetni, (Zaj.) mert az uj házszabályok, amelyek érvényben .vannak és a parlamenti őrség, mely annak biztosítására van rendelve, ép arra való, hogy megtanítsa honeste vivere azokat, (Elénk helyeslés a jobb­oldalon ) kik ezt magáért a magyar parlamentáfiz- musért önként megtenni nem voltak hajlandók. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Rálh Endre (közbeszól.). Elnök: Katii Endre képviselő urat rendre- utasitom. Rálh Endre: Honeste vivere annyit tesz, mint tisztességesen élni. (Zaj.) Elnök: Ráth Endre képviselő urat másod szór is reudreutasiti.m, Simonlsils Elemér: Bocsánatot kérek, én sértést, senki ellen nem akartam elkövetni, csak a túloldalról tegnap elhangzott szavakat idézem. Bakonyi Samu képviselő ur bírói Ítéletre hivat­kozott. Én is arra hivatkozom. De én a legfőbb birónak, a nemzetnek Ítéletére hivatkozom önök kel szemben, mely az önök politikáját véglegesen elitélte. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a s.zélsőbaloldalon.) Azt mondja továbbá a képviáelő ur: nemi­nem laedere. Helyes, ne méltóztassék tehát ezen túl a többséget és a kormányt a legsúlyosabb sertésekkel illetni. (Helyeslés a jobboldalon. Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon : Ezt szeretnék ! De ha panamáznak !) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Simonlsils Elemér ;Es végre : suu cu;que tribuere. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Fernbach képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást! Siniontsits Elemér: Ezen a cimen csak azt kérem a túloldaltól, méltóztassék a többség jogát elismerni ; (Zaj a szélsőbaloldalon.) méltóz­tassék meggyőződésünket tiszteletben tartani. Azt hiszem, ezzel nem vagyok valami tulkövetelő és csak olyan dolgot kértem, amihez kétségtelenül jogunk van. ­Meg vagyok arról győződve, hogyha ez a magában véve valóban jó recept elfogadtatik, ak­kor nemcsak a román kérdés, de a magyar köz­életnek igen sok megoldásra váró más ügyes-ba­jos kérdése is magatói simán rendbe íog jönni. (Itraz ! Ugv vaD ! a jobboldalon.) — Csak attól tartok, hogy a t túloldalnak is megvan az a na­gyon megszokott általános emberi gyengesége, hogy másnak nagyon hamar tud orvosságot aján­lani, de ha még olyan indokolt volna is, maga nem veszi azt be. (Igaz! Úgy van! a jobb­oldalon.) Horváth Mihály : Doktor nem szeret or­vosságot venni; ezt én mondom, mint orvos ! (Derültség.) Siniontsits Elemér: Mezőssy Béla t. kép­viselő ur tegnapi beszédében nagyon különböző hajlandósággal bánt a többséggel, valamint a t. kormánnyal. Beszédének volt olyan része, amely­ben igazán meglepő kímélettel akart velünk szem­ben eljárni ; viszont beszédének többi részében azután — és ilyen volt a legnagyobb rész — azt mondhatnám, semmi kíméletet nem ismert. így pl. azt állítja a t. képviselő ur, hogy ezért a ja­vaslatért, , amelyet ő rossznak tart, amelyet ö pártérdekből keletkezettnek tekint, amelytől ő a magyar nemzeti szupremáciát félti stb., ezért a javaslatért a felelősséget ő sem a t. belügymi­niszter urra, sem a többségre nem hárítja, hanem ezt a felelősséget egyedül és kizárólag az igen t. miniszterelnök ur személyére hárítja. Hát enge- delmet kérek, igen t. képviselő ur, de mi erre a kiméletességre abszolúte nem reflektálunk. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) Mi ezt a magunk ré­széről el sem fogadhatjuk, mert mi a belügymi­niszter úrral és az ígeu t. miniszterelnök úrral nemcsak erre a javaslatra nézve, hanem az ő egész politikájukra nézve a felelősséget megoszt­TOLN A VAKMEGY K óh h KÖZÉRDEK juk . . . (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj és felkiál­tások balfelől : Só !) Elnök: Csendet kérek. Siniontsits Elemér : ... azt a magunkévá tesszük, mert úgy politikájukat, mint ezt a ja­vaslatot jónak, helyesnek és üdvösnek ismerjük. (Úgy van ! Úgy van ! jobbfelől.) Rosgciy Miklós : Lukácsra is ezt mondták, mikor itt hazudott! Elnök *. Posg^y képviselő urat kérem, ne zavarja a tárgyalást. Veszprémy István: Nem szabad gondol­kozni ? (Zaj jobbfelől ) Siniontsits Elemér: Nem tudom, honnan veszi a t. képviselő ur ezt a vádat, de én ezt ezen az oldalon eddig meg nem tapasztaltam. Mezőssy t. képviselő ur beszédének további folyamait azután már kevesebb kiméletességgel egyenesen azt mondja a többségnek, hogy nincs akarata. Bocsánatot kérek, én minden vádat job­ban értenék ezzel a többséggel szemben, mint épen ezt az egyet. Volt-e valaha párt, amely erő teljesebben, kétségbevonhatatlanabbul, határozot­tabban tudta volna hosszú időn keresztül bebizo nyitani és tanúsítani azt, hogy egységes, hajtha­tatlan akarata van ? (Úgy van ! ügy van ! Taps a jobboldalon és a középen. Nagy zaj balfelől.) Én valóban nagyon csodálkozom, hogy a t. kép viselő ur a történtek után, még most sem látja azt, hogy mi igen is hajthatatlanul és íendithe tétlenül akarjuk a magyar parlamentnek munka­képességét. (Úgy van ! Úgy van ! a jobboldalon és a középen. Zaj ás felkiáltások balfelől : Pana­mákkal !) Igenis, mi akarjuk a magyar közélet ben az igazság uralmának helyreállítását. (Elénk helyeslés balfelől.) Hiszen mindezen akaratunk nak keresztülvitele miatt hangzik el a túloldalról velünk szemben épen az a vád, hogy ez a több­ség erőszakos és egyebet nem is tud, mint erő­szakot alkalmazni. Pozsgay Miklós: Láttuk eddig! Eddig be­bizonyították ! (Zaj ) Simonlsils- Elemér: Ha nem lenne akara­tunk annyira erős, mint amennyire az, hogy t. i. képes volt magát fel is: kényszeríteni akkor, mi­kor az önkényt elismerni nem akarták, akkor bizonyosan nem illethetnének bennünket az erő­szakosság vádjával. (Igaz! Úgy van! a jobb­oldalon és'a középen.) A t. képviselő ur beszédében ismét talál­koztam azzal a már egyébként sokszor felhang zott és sokszor megcáfolt állítással, hogy a par lament katonai hatalom alatt áll. Ha kitekintünk a polgári élet viszonyai közé, csak azt látjuk, hogy úgy az igen t. képviselő ur, aki ezt mon­dotta, mint minden más polgára ennek az ország nak, akkor is, amikor foglalkozásának él, akkor is, amikor szórakozik, akkor is, amikor legszebb álmait álmodja, egy olyan rendnek a keretében teszi ezt, amelyet végső sorban a fegyveres erő, a karhatalom őriz és biztosit. (Derültség és taps a bal és szélsőbaloldalon; felkiáltások: Igaza van ! Ok abból élnek !) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselőház ! Siniontsits Elemér: T. ház! Végtelenül sajnálom, csak gúnyos nevetést hallottam, de mint­hogy nem értettem meg a közbeszólást, igy arra nem reflektálhatok Azt hiszem azonban, kétségbe­vonhatatlan tény, hogy úgy itt minálunk, mint a világnak mindeu más államában áll az, amit mon­dottam, hogy tudniillik a rendnek végső biztosi téka a karhatalom. (Helyeslés a jobboldalon.) De ha ez igy van is, (Folytonos raj. Elnök csen get.) teljesen helytelen, jogosulatlan és igazságta­lan konzekvenciának tekintem azt, amit ehhez tűznek a parlamentre vonatkozólag, hogy tudni­illik ez katonai hatalom alatt áll. Mert hiszen a polgári életben sem állunk mi katonai hatalom alatt. Mindenki szabadon cselekedhetik addig a határig, amig a mások jogaival, a közrenddel és a törvényekkel összeütközésbe nem jön. (Helyes­lés jobbfelől.) Huszár Károly (sárvári): Kérdezze meg Pl sz Sándort! (Zaj. Mozgás jobbfelől.) Elnök : Kérem Huszár Károly képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni Siniontsits Elemér : Engedje meg a t. kép­viselőtársam, nekem e tekintetben nincs szüksé­gem arra, hogy bárkihez is kérdést intézzek, mert magam is tisztában vagyok. (Helyeslés a jobb­oldalon.) Én azt hiszem, hogy amint a polgári életre azért, hogy ott is a csendőrség, a karhatalom, ha ennak szüksége forog fenn, fellép és biztosítja a közrendet, nem lehet azt mondani, hogy az emiatt katonai hatalom alatt áll, ép úgy nem lehet ezt applikálni a parlamentre sem. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon. Felkiáltások a jobb­oldalon : Csak trombitálni nem szabad! Felkiál­tások a szélsőbaloldalon : És személyes kérdésben nem szabad felszólalni! Zaj. Halijuk! Eladjuk ! Elnök csenget.) Siniontsits Elemér: És csak akkor iön 3 összeütközésbe az őrséggel, hogyha a képviselőt megillető jogkörön túl akar valaki itt jogokat gyakorolni s a szabályokkal, a renddel akar szembehelyezkedni. Rukovszky István : Akkor miért nem vé­gezte el Berzeviczy az egész dolgot ott fönn ? Siniontsits Elemér: Mezőssy Béla t. kép­viselő ur a napirenden lévő és tárgyalás alatt álló javaslattal magával tulajdonképen a legke­vésbé foglalkozott, hanem inkább foglalkozott tt kormány politikájával, keveset beszélve magáról a javaslatról. A többek között azonban egy igen erős állítást használt kritika gyanánt, amikor azt mondotta, hogy a javaslat tulajdonképen nem egyéb, mint a miniszteri omnipotenciának egy­néhány paragrafusba való összeszoritása (Igaz ! Úgy van ! a baloldalon.) és hogy ez a javaslat tökéletes mása gróf Tisza István miniszterelnök ur egyéniségének. (Helyeslés balfelől.) A t. képviselő ur ezt az erős vádat emelte a javaslat ellen, de amint én vissza tudok erűié-, kezűi, adós maradt ezen állításának a megindo­kolásával. (Igaz ! Úgy van ! a jobboldalon.) Én azt gondolom, hogy ő nem érthetett mást ezen állításával és nem vonatkoztathatta azt másra, mint a javaslat azon intézkedésére, hogy a ke rületek részletes beosztását a javaslat a belügy­miniszter urra bízza. Hát ha azt erre értette a t. képviselő ur, akkor még kevésbé értem e vádat Mert a helyzet, t. ház az, hogy az eddigi összes törvényeinkkel szemben ez a javaslat az egye­düli, amely nóvumot tartalmaz abban a tekintet­ken, hogy a kerületek beosztására nézve a par­lamentnek ingerenciát biztosit. Ez a novum eddig, még semmiféle más 1 örvényben nem fordult elő és csakis ez a javaslat rendeli el, hogy a bel­ügyminiszter ur, amikor kibocsátja a beosztásokra vonatkozó rendeletét, azt a parlamentnek bemu­tatni köteles. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, t képviselő ur, hogy ilyen javaslattal szemben, amely a parlament hozzájá­rulását ennyire biztosítja, mégis miniszteri omni potenciáról beszélni nem egészen helyénvaló dolog. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelől. Elnök csenget.) A kérdésnek erre a részére kü­lönben később még néhány szóval rátérek. Nem habozom kijelenteni, t. ház, hogy én magát a javaslatot a leggondosabb, legkörültekin­tőbb, legtárgyilagosabb munka eredményének tar­tom; amit az indokolás minden egyes sora bizo nyit, különösen azáltal, hogy még a gondolat meneteket is feltárja, (Igaz! Úgy van! balfelül.) amelyeket a javaslat szerkesztői követtek, akik igy gondolataikat, az adatok egész halmazát hozzák ide, hogy a bírálóknak a javaslat ellen őrzése céljából azokat mintegy felkinálják. (Igaz ! Úgy van ! balfelül.) Egy olyan javaslat vagy intézkedés, amelynek rejtett vagy titkos céljai vannak, nem járhatna el ilyen nyíltan. (Igaz ! Úgy van! balfelől. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mezőssy Béla: Azért nem mutatja be a kerületi beosztást ! Siniontsits Elemér: Az még nem kész, tehát nem lehet bemutatni. Mezőssy Béla: Hát akkor mit fogad el? (Zaj.) Siniontsits Elemér. A parlamenten kívül elhangzó kritikáról, — amelyek tulajdonképen számosabbak, mert hiszen itt a vita csak tegnap vette kezdetét —- a sajtó kritikájáról túlnyomó, részében azt kell mondanom, amit Issekutz Győző t. képviselőtársam mondott : nélkülözi a tárgyi­lagosságot. Mert a javaslat bírálatánál nem a javaslat vezető szempontjait és azokat az intéz­kedéseket, amelyeket ezekkel létrehoz és megindo­kol, teszik bírálat tárgyává és nem ezekből von-, ják le a konzekvenciát, hogy elitélendő-e ajvas- lat vagy sem, hanem először fölállítanak egy tételt, konstruálnak egy vádat, hogy pl. ez a javaslat pártszempontokbói intézkedik és az ek­ként előre felállított vádhoz szereznek indokotkat ott, ahol épen találnak. (Igaz ! Úgy van ! jobb­felől.) Ennek következtében nem ismerhetjük el tárgyilagosnak ezeu kritikák nagy részét, mert hiszen olyan indokokat hoznak fel nem egyszer, amelyek kézen fekvő valótlanságok, amelyek számbeli adatoknak egyszerű felcserélései. Szerintem a tárgyilagos bírálatnak először keresnie kell azt, hogy tulajdonképen mi a fel­adat, azután kutatnia kell, vájjon ennek megol­dására megfelelő eszközöket alkalmaz-e a javas lat és végül vizsgálnia kell, vájjon ezek az esz­közök a célnak megfelelően használtatnak-e fel. A feladat szerintem nem lehet egyéb, mint az igazság azon követelményének , törvény által való biztosítása, hogy a képviselőválasztásoknál az ország választóközönségének összes alkatelemei kivétel nélkül, de lehetőleg az államélet szem­pontjából bírt értékek arányában érvényesülje­nek. (Úgy van ! jobbfelől.) Én azt hiszem, hogy körülbelül igy van helyesen koncipiálva a fel­adat, amelyet a javaslatnak meg kell oldania. — A külföldi államok példái is ezt igazolják, ahol az egyes kerületek lélekszáma és választói kö-

Next

/
Thumbnails
Contents