Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-02-09 / 12. szám
1914. február 9. TOLNA VARMEGYE és a KÖZÉRDEK 7 A kir\ törvényszék vádlottnak ezen beismerő vallomásából, mely vallomása a Wolf Mózes csendőrőrmestertől vett azon értesülésén alapult, hogy az elhalt Özv. Schock Józsefnénak fivére Unger István, közvetlenü a haláleset után panaszolta neki is, masoknak is, mi-zerint nővéré azért hait meg, mert az orvos hívás dacára előbb Kakasdra ment s csak azutan látogatta meg a beteget, mikor onnan visszajött; dr. Schall Kálmán járásorvos érdektelen tanúnak azon hittel erősített vallomásából, mely szerint vádlott a panaszolt időben és helyen olykep nyilatkozott : ,,Önök boncoltak a zombai asz szonyt, meg sem tudatják miben halt meg, én nem boncoltam, mégis tudom, mert tudom az előzményeket is es pedig illetékes forrásból ; hogy dr Kapp hanyagsága és mulasztása okozta annak a haialát.u Szentivanyi Miklós főszolga bírónak azon vallomásából mely szerint vádlott dr. Kapp Viktorra vonatkozolag oly értelmű kijelentest tett, amilyent a feljelentés tartalmaz. A feljelentés szerint pedig vádlott azt állította, hogy a beteg orvosi mulasztás következteben halt meg: az ítélet rendelkező részeben leirt tényállításokat bizonyítottnak találta. Minthogy ezen tényállításokat vádlott a bonyhádi kaszinóban tette, ahol akkor többen voltak jelen, akik részben hallottak, részben hallhatták azokat; minthogy azon kijelentések, valódiság esetében alkalmasak voltak volna arra, hogy Dr. Kapp Viktor községi körorvos ellen fegyelmi, sőt büntető eljárás indittassék meg ; minthogy ezen állítások valódiságát a vad ott nem bizonyította ; sőt U ger István tanú azon vallomást tette, hogy bar nem emlékszik, hogy a panaszolt eset alkalmával — fajdalmában, hogy nővére meghalt - mit beszélt, de nem haragudott, amiért dr. Kapp Viktor hívásra azonnal nem ment be a beteghez, holott ha a halál okának az orvos mulasztását komolyan vélte volna, ezt harag nélkül el nem viselhette volna; minthogy .Dr. Kapp Viktor a beteget már az előző napokon is, ugyanazon tünetek között kezelte, ha szombaton reggel par órával el is halasztotta a látogatást, miután orvosszerek és azok mikénti használásáról rendelkezett, rövid időre körzetébe való, kötelességszerii távozása által sem hanyagságot, sem mulasztást nem követett el ;'minthogy a panaszolt alkalommal, a körzetéhez tar ozo betegekhez is azért távozott, mert kocsit küld'ek érte; minthogy szakértelme alapjan egyedül volt hivatott annak elbírálására, hogy a beteg ismételt megtekintése mellőzésével, annak kü önös veszélyeztetése nélkül távozhat-e az előre látott időre; minthogy annak elbírálása is, vajon a beteg kolera gyanús volt-e — elsősorban az azt kezelő orvosra, tehát sertettre tartozott; minthogy sertett orvos mihelyt a betegséget kolera- gyanúsnak vélte, azonnal tett jelentést az illetékes hatóságnak ; minthogy sértett orvos a beteget szombaton még kezelte és koleragya nusnak csak a reá következő vasárnapon velte, és jelentette is; minthogy a beteg masnap a jelentés után meghalt, de a vizsgálat kiderítette, hogy nem volt kolera beteg ; tehát a sértett orvos egeszen a jelentés megteteleig helyesen vé'te, hogy az eset nem volt koleragyanus, minthogy a meghallgatott dr. Schall Kálmán járasorvos szakveleménye szerint főleg nyáron, az úgynevezett >uborka szezon« ban számos a hasoi ló tünetek között való megbetegedés, anélkül, hogy koleragyanusnak volna vélhető és ha minden ilyen eset, kellő komo yság nélkül, a hatóságnak mint koleragyanus eset jelentetnék be, az igen nagy és oknélkül való zavart és kárt okozna; minthogy a sértett ovos a vádlott által hivatkozott miniszteri rendeletnek a járasorvos szerint is teljesen megfelelően járt el ; minthogy vádlott, aki gyakorló orvos, tehát jobb tudomása ellen és kihívó módon, kaszinóban tette a rágalmazó kifejezést, anélkül, hogy állításainak valódiságáról meggyőződött, vagy meggyőződhetett volna; — az is ki van zárva, hogy vádlottat súlyos állításaiban a közérdek megóvása, vagy előmozdítása vezette volna. Vádlott állításainak valódisága a felsoroltak által teljes megcafoiást nyert, de bebizonyult az, hogy vádlott egy pletykaszerü és a saját következtetései által kibővített rágalmat adott tovább, ezért a rendelkezés szerint bűnösnek volt kimondandó és mint ilyen bütetendő. Vádlott t üntetésének megállapításánál azon súlyosbító körülménnyel szemben, mely szerint vádlott állításai alkalmasak voltak arra, hogy egy törekvő, lelkiismeretes fiatal orvosnak jövőjét tegyek tönkre, mert iránta a bizalmat megingathatták : a Btk. 92. § ának alkalmazásának indokául mint nagyszámú enyhítő körülményt vette 'figyelembe a kir. törvényszék vádlottnak agg korát, büntetlen előéletét, tanúsított töre- -delmes magaviseletét, azon tényt, hogy a pa- naszbeli állításokhoz hasonló híreket hallott és azon időtájban szórványosan fordultak elő a megyében koleragyanus esetek. Az ítélet egyéb rendelkezéseit a felhívott §-ok indokolják. Szekszard, I9'3 február 25 én. Kövessy Ödön s. k. Salamon Iván s k. elnök. előadó. A kiadm. hiteléül : Sz-'bó kiadó. 934—1913. B. sz. Másolat. Ő Felsege a Király nevében ! A pécsi kir. itélőtáb'a hivatalból üldö - endő rágalmazás vétsége miatt vádolt Ob áth Adolf dr. ellen folyamatba tett bűnügyet, melyben a szekszárdi kir. törvényszék 1913 évi február hó 25-en 1081. szám alatt iteletet hozott, a vád ott által, mert nem érzi magát bűnösnek, a védő által pedig, mert a vádlott bűnössége megállapittatoit, pedig a vádlott ténye a rágalmazás vétségének tényá'iadekát nem állapítja meg, a Bp. 385. § 1. a) pontja alapjan, továbbá, mert a vadiott a valódiság bebizonyítása, mint a büntethetőséget meg-züntető ok dacára bűnösnek mondatott ki, a Bp. 385. § 1. c) pontja alapián, továbbá, meri a vadiott a sértett részére kártérítésben marasztaltatok és végül, mert a vadiott javára a Bp 1. § a nem alkalmaztatott, — bejelentett, írásán indokolt feleb- bezés folytan 1913. évi junius hó 16-án tartott nyilvános felebbviteh főtárgyaláson, melyben Balog Károly el ök, Modly Béla és Finkey Pál i tel őbi rák vettek reszt, a vád képviseleteben Layczel Kálmán dr. kir főügyészi helyettes járt el, viszont a szem lyesen jelen volt vádlottat Kelemen Mózes dr. védő képviselte, a jegyző könyvet pedig Gyarmathy Miklós tanácsjegyző vezette, a vad es vedelem meghallgatása után vizsgálat alá veven, a következően ítélt: A kir ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét, mellőzve annak a bűncselekmény megjelölésére szolgáló körülményként való kiemelését, hogy a vadiott Kapp Viktor dr körorvosról azt állította voina, hogy kötelességmulasztást követett el, amikor a koleragyanus megbetegedésről a fö öttes közigazgatási hatóságnak későn tett jelentest, — helybenh gyja, a kiszabott büntetésnek végrehajtását azonban a Bp. l.§ a alapján három (3) évi próbaidőre Kifüggeszti. Indokok : A vádlott azt, hogy Kapp Viktor dr. körorvos a koleragyanus megbetegedésről a hatóságnak későn tett jelentest, csak a tárgyaláson, védekezésül hozta fel, úgy, hogy ez az állítása a vád tárgyát nem is képezte. A vádlottnak ezt az állítását tehát a büncselekmeny alapjául szolgaló körülménynek megielöléseként kiemelni (Bp 327 § második bekezdesenek a) pontja) nem lehet s ennélfogva azt a kir. Ítélőtábla mellőzte. Ezzel a mellőzéssel azonban a kir. ítélőtábla a törvényszék Ítéletét helybenhagyta. A vádlottnak a bonyhádi kir. járásbíróság előtt tett beismérése, továbbá Schall Kálmán dr. és Szentiványi Miklós tanuk vallomása alapján ugyanis a kir, iteiőtabla is bebizonyitottnak találta, hogy a vádlott Kapp Viktor dr. körorvosról, 1911. évi augusztus hó 14-en Bonyhadon, a kaszinó nyári helyiségében Schall Kálmán dr., Szentivanyi Miklós, Beke Andor és Gerő Gabor előtt lényegileg azt állította, hogy a Zomban, koleragyanus tünetek között megbetegedett özv. Schöck Jozsefne azért halt meg, mert Kapp Viktor dr. hivas dacára nem ment a beteghez s mikor ismét és ezúttal mar azzal a megjegyzéssel hívták, hogy ha nem jő, más orvost hivatnak, Kapp azt felelte, hogy most már azért sem megy, sőt kocsin Kakasdra távozott és a súlyos beteget nyolc óra hosszat orvosi segély nélkül hagyta s igy a nevezett asszony orvosi hanyagság és mulasztás következtében halt meg. A vád ott a főtárgyaláson a kir. járásbíróság előtt tett vallomását a kir. törvényszék ítéletében ismertetett módon módosította ugyan, azt állítván, hogy a vallomása a kir. járásbíróságnál tévesen lett felvéve, amennyiben a járásbíróság előtt, hogy a tárgyalást megrövidítse, csak röviden nyilatkozott, a kir. ítélőtábla azonban a vádlottnak ezt az indokát nem fogadta el. Egyrészt azért nem, mert a vádlottról értelmi és erkölcsi fejlettsége és műveltségi foka mellett fel nem tehető, hogy akkor, amikor a váddal szemben védekeznie kell, — pedig védekezett, sőt állítása valóságának bizonyítására vállalkozott is — olyan tényállításnak megtételét ismerje be, amilyeneket nem tett. Másrészt pedig azért nem, mert Schall Kálmán dr. és Szentiványi Miklós tanuk is bizonyították, hogy a vádlott olyan értelmű kijelentéseket tett, mint a minőket a vád a terhére ró. Az elfogadott tényállás mellett pedig nem tévedett a kir. törvényszék abban a kérdésben, hogy a vádlott cselekménye á Btk. 258. §-ába ütköző s a Btk. 270. § 2-ik pontja szerint hivatalból üldözendő rágalmazás tényalladékanak minden alkotó elemet kimeríti. Mert a vad'ott kororvo>ról, tehat az 18X6. XXII. t.-c. 63. § a szerint a községi e őljárosagnak közhivatalnoknak tekintendő tagjáról, nyilvánva'óan hivatali kötelessegere vonatkozóan alliiott olyan tényt, ame y valosaga esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, a dolog lényegére teljesen közömbös ’évén, vájjon a rágalmazó tény ál 1 itást maga koholta e, avagy azt másoktól hallotta. De nem tévedett a kir. törvényszék abban a további kérdésben sem, hogy a vádlott állításának valósagat nem bizonyította be, következésképpen, hogy a Btk. 263. § utolsó bekezdésé szerint büntetlenséget eredményező ok nem forog fenn. A vádlottnak ugyanis csak azt sikerült bebizonyítania, hogy a nevezett körorvos, bár reggel már érte mentek, előbb hivatalos kőrútjára, Kakasdra távozott és csak innen visszatérve, délután 1 óra tájban kereste fel a beteget. Azt azonban, hogy a körorvos reggel a beteg meglátogatását megtagadta volna és hogy a kör- orvos hanyagsága es mulasztása okozta volna özvegy Schöck Józsefné halálát, a vadiott nem bizonyította be, sőt ebben az utóbbi irányban a bizonyítás alkalmas módját meg sem kísérelte. Mert habár a körorvosnak az az eljárása; hogy noha reggel hívták a beteghez, pedig ugyanabban a házban levő vendéglőből indult, a melyben a beteg feküdt, előbb Horváth György és Kiefer János anuk vallomásából kitünően a megállapodásszerü, szokásos kőrútjára, Kakasdra távozott, pedig Kakasdra erkezése a most nevezett tanuk vallomása szerint nem volt órához kötve és csak innen visszatérve, délután 1 óra tájban kereste fel a beteget, semmiképpen sem helyeselhető s az a tárgyilagos bírálatot méltán kihívja is, de egymagában véve különösen akkor, amikor az eljárás adatai szerint Kapp dr. az előtte való napokban már ismételten járt a betegnel s a baj mibenlétét szaktudásához mérten ismerte s azt halasztást nem tűrő, rögtöni orvosi segélyt igénylőnek nem Ítélte, ámbár kolerás idő lévén, fokozott éberségre volt utalva, hanyagságnak, vagy oly fokú mulasztásnak nem minősíthető, a mely a vádlottat arra jogosíthatta volna fel, hogy olyan beállitásben, a minőben annak kifejezést adott, özvegy Schöck József- nének harmadnap bekövetkezett halálát azzal hozza összefüggésbe. A védő a kir. Ítélőtábla előtt arra nézve, hogy Kapp dr. kötelességmulasztást követett el azáltal, hogy Kakasdra ment, ahelyett, hogy előbb a beteget megnézte volna, és továbbá az által, hogy a gyanús megbetegedésről a hatóságnak nem tett azonnal jelentést, a bizonyítás kiegészítése iránt indítványt tett ugyan, a kir. ítélőtábla azonban a bejelentett bizonyítékok felvételét a Bp. 393. § harmadik bekezdésének 1. pontja alapján megtagadta, mert a bizonyítani kívánt körülmények nem érintik a vád lényégét s ennélfogva az ügy eldöntésére befolyással nem lehetnek. A kir. törvényszék által kiszabott büntetés a vádlott bűnösségének fokával arányban áll. A kártérítés megítélésébe pedig a kir. törvényszék helyesen bocsájtkozott, mert a Bp. 489 § ban megszabott feltételek nem hiányoznak. A kiszabott büntetésnek végrehajtását azonban a kir. ítélőtábla a Bp. 1. § a alapján felfüggesztette. A kir. törvényszék azzal a kijelentésével, hogy k' van zárva, hogy a vádlottat súlyos állításában a közérdek megóvása vagy előmozdítása vezette volna, önmagának mondott ellent, szemben azzal, hogy a vádlottnak az állítása, valóságának bebizonyítását a Btk. 263. § 5-ik pontja alapján, tehát azért engedte meg, mert a vádlott igazolta, hogy- állításának célja a közérdek megóvása, vagy előmozdítása volt. De nem is indokolt a kir. törvényszéknek éz a megállapítása, mert nincs az eljárásnak olyan adata, mely arra mutatna, hogy a vádlottat más vezette volna, mint a közérdek megóvása és előmozdítása. A cselekménynek ez az indoka, továbbá az, hogy a vádlott kijelentésére alkalmi tényezőül a körorvosnak fenebb már nem helyeselt magatartása szolgált, úgy nemkülönben a vádlott eddigi életmódja és az, hogy a főtárgyaláson sajnálatát fejezte ki afelett, amit tett, —- mindmegannyi olyan különös méltánylást érdemlő okok, amelyek figyelembe vételével a büntetés végrehajtásának felfüggesztésétől a vádlott jövő viselkedésére kedvező hatás várható. Pécs, 1913 junius 16. Balog Kálmán s. k. Módiy Béla s. k. elnök. kiadó. Másolat hiteléül:; Szabó, kiadó. Ez az ítélet jogerős, végrehajtható. Hazilinszky, elnök
