Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-02-05 / 11. szám
1 hogy a romániai magyarok épen olyan jogokat kapjanak, mint aminőket mi adunk románjainknak. Éhez aztán hozzászólhatna akár Czer- nin gróf is, természetesen Bukarestben, mint nagykövetünk, ahol ha még nem tájékozódott arról, hogy mily jogfosztott állapotban élnek a nagyszámú magyar lakosok, ezzel csak azt bizonyítja, hogy igazi osztrák diplomata, aki nem tanul és nem feled és mindig elkésve intézkedik. * Az országos nemzeti kaszinó Széchenyi ünnepén Wekerle Sándor dr. volt miniszter- elnök mondotta az ünnepi beszédet. A beszéd, természetesen igen szép és tartalmas volt, úgynevezett pártonkivüli beszéd, mint pártonkivüli maga Wekerle is. Nem helyesli az ellenzéki és nem helyesli a kormánypárti politikát. Elitéli a terrort font és lent egyaránt, de ne feledjük, hogy nem olyan régen maga Wekerle állott a megtért terroristák élére, akik az ő aegisze alatt és dacára megmutatták, hogy adandó alkalommal nemcsak a többséget, az országot, a koronát tudják terrorizálni, hanem mint többség a kisebbséget, az ellenzéket is és mi igen kiváncsiak vagyunk, hogy Wekerle, mint akkori miniszterelnök, belyeselte-e ezt? Az ünnepi beszédben Wekerle a nemzeti erőgyűjtés szükségességét hangoztatta, ami igen helyes. De hol szaporíthatjuk ez idő szerint a nemzeti erőt: az ellenzéken, vagy a kormánypárton ? Nemzeti erőgyűjtés a többségi elv elismerése nélkül, fakovát se ér. Ép ilyen követelménye a nemzeti erőgyűjtésnek a kisebbségi elv tiszteletben tartása, amiben nem is volna hiba, de az á baj, hogy a mai kisebbség épen azt nem akarja, hogy a kisebbségi elv tiszteletben tartassák és a legnagyobb furfang- gal oly taktikát, helyesebben taktikákat eszel ki, hogy ne is lehessen tiszteletben tartani. A mai kusza közállapotoknak tehát semmi más oka nincs, mint az elhibázott, rossz ellenzéki taktika, ami természetesen a többségi taktika jóságát is erősen befolyásolja és minősiti. Változtatni kell tehát a tossz taktikán — és a feldúlt közállapotok azonnal helyre állnak. F. M. vizsgálat mellőzésével itthon tölteném ki a vizsgálati ivet. Na ez már több volt a soknál! Erélyesen utasitom viosza ajánlatát, majd pnran- csolólag szobám elhagyására s távozásra szólitom fel. Vad fogcsikorgatással és köszönés nélkül távozik, morogva: „Majd találkozunk még !“ Mig én szintén a dühtől felindulva, azon gondolkodom, hogyan tudnám ezt a szörnyet lehetetlenné tenni? * Október hó a tengeri hántás ideje. Vig daná- zá8 hallatszik az udvarokbál ; még nappal is össze- sereglenek egyes helyeken, ahol bő kukoricatermés volt. Dél van. Ebédelni készülök, amikor a községi őr lihegve ront be hozzám: „Tek. ur, tessék szives lenni azonnal a községházához be jönni; a biró ur kéreti, de tüstént!“ Sz. J., a községi biró erélyes, a bíróságra rátermett, rendkívül okos ember volt. Nagy eset lehet, ha ö délnek idején az orvost zaklatja. Otthagyva ebéde met, sietek a községházához, ahol a biró suttogva adja tudtomra, hogy remélhetőleg nemsokára nagy bűnténynek jövünk a nyomára. Elmeséli, hogy a járásbirósági végrehajtó kiküldetésben lévén Gr. I nél végrehajtás végett, amint olt a konyhába lépett, vértócsát látott a konyha közepén, a fal pedig végigfecskendezve friss vérrel Kér dezősködésére G. I azzal felel, hogy tyúkot ölt ebédre s onnan a vér. G I. azonban feltűnően viselkedett, zavarodottan rántott elő zsebéből egy vaszonzacskót pénzzel, amelyből kapkodva olvassa össze és fizeti ki a 93 frt végrehajtási összeget. Azon kérdésére a végrehajtónak, hogy honnan vette a pénzt ily hirtelen, azt válaszolja: „Jó az .Isten, nekem is adott “ Gyanúsnak találta a végrehajtó a dolgot, miért is bejött a községházához és elmondta a látottakat a bitónak, miután ismét távozott többi dolgait elvégezni. Kritika. A feminizmust, a férfiszem eme szálkáját még eddig nem tettem magamévá. Nem mintha nem érdekelne minden haladással járó mozgalom, p ane, ha asszonyok állnak az élén. — De mert nem szimpatizálok a nagy nyilvánosság elé vitt panaszokkal, mikor azt szép csendben ki-ki a maga körében sokkal célszerűbben tudja intézni es alkalomadtán orvosolni De most olvasva ezt a megfordított tragi comö — tehát comöiragödiát, amely egy gyilkossággal kapcsolatos ké|hölgy egész élete folyását tárgyalja — felcsapok én is feministának, sőt küzdők a nők választójogáért. Mert ha nekünk is volna döntő szavunk a törvények és intézmények létrehozásában, az imrnoralitás ekkora auu zusa nem fordulna e;ő. Kérem szeretettel, hogy jövünk mi jó ízlésű asszonyok ahhoz, hogy álló egy hétig, sőt még tovább egyebet se olvasunk a lapokban, Hunt egy utcai lány lét és nemléte momentumait, kezdve a mosogató sajtártól —~ egész királynői zülléséig? Gárdonyitól szívesen olvasok egy kis cselédlány idylijéről vagy akár egy tót asszony kékszakál-módhoz hasonló férj- változtatásairól, mert azok a tisztesség alapján tárgyaltatnak. H inein ilyen szennyes históriákhoz nincs befogadó képessegünk, ezek ellen tiltakozunk Ezekre csak egy szó illik : Pfuj. A szerelem eltévelyedései menthetők. Ha koronás fők odadobják trónjukat, hatalmukat, hogy szivük választottját magukévá tehessék. Ha gyilkot ngad a szerelmében megcsalatott férfiú hűtlen kedvese, vagy annak csábitója ellen, avagy saját szivének irányozza azt Mindez érthető, mert alapja egy magasztos érzés, amely legnagyobb íróinkat, költőinket, művészeinket insp ralta — halhatatlan müveik létrehozásában. Egy Petrarca, Rostand, Kisfaludy, Arany stb. szonettjei sohasem születtek volna meg enélkül az érzés nélkül és nem gyönyörködhetnénk egy Romeo megrázó alakításában. De mi köze a szerelemnek ahhoz az érzéshez, amely Turcsányi Emíliából — Mágnás Elzát csinált?! Semmi, éppen sörami . . . Ez egy rákfene, egy métely, amely ellen irtóháborut kellene inditani a világ összes faktorainak, kezdve a doktortól — a büntetőjog legfelsőbb őréig ! Az ebben sinlődőkiűl kellene ujjlenyomatot készittetni és arcképeiket körözni, hogy védekezhessenek ellenük és ártalmatlanná tehessék őket, mert ezek az exiszteneiák nagyobb kárt tesznek az emberiségben, mint azok a rablógyilkosok, a kiket a korgó gyomruk vagy a nyomoruk juttat gaztetteik véghezviteléhez. Egyelőre semmi tünet nem illusztrálja ezt az intenciót. Sőt minden tényező együtt működik ennek a nyavalyának az előmozdításán. A nagy kényelem, a luxus, pazar életmód, divatkinövések, alkoholizmus, dekadens irodalmi termékek és azoknak trágár szinrehozatala, megannyi veszedelem és éltető szikra a bűnös szenvedelmek lángját szitani. És meg kell érnünk oh tVÁRMEGYE s KO/ERPKK Alighogy távozott, lélekszakadva jön egy ember s egyedül csak a bíróval akar beszélni, kinek négyszemközt a következőket mondta el: H. I.-né átment G. I. hez az uráért, akit az már reggel átbítt borozni. Mikor a pincébe lement, hogy az embereket keresse, ott termett mögötte G. I., torkon ragadta és fojtogatni kezdte. Már végparcét érezte közeledni, amikor fenn az udvaron nesz hallatszik, G. I. őt ájültan — valószínűleg azon hiszemben, hogy már meghalt — otthagyta, ő ezt a kedvező állapotot felhasználva, minden erejét összeszedi b négykézláb mászik fel a pincelépcsőkön. Szerencséjére a pinceajtó nem volt bereteszelve, kinyitotta és hazamenekülhetett. Itt fellármázva a hozzátartozóit és a szomszédokat, elmondja nekik az esetet. A községi biró ezen jelentést és a járásbirósági végrehajtó észleleteit összevetvén, rögtön azon gondolatra jön, hogy G. I. bűnös utón jutott a pénzhez. Azonnal két községi őrt meneszt G. I. lakására, azon meghagyással, hogy kísérjék be a községházához, de semmi szin alatt otthon ne hagyják. Bármennyire tiltakozott és szabódott is G. I. a biró előtt való megjelenés ellen, a községi őrök betuszkolták a biró elé. A biró keresztkérdéseket intézvén hozzá, azonnal tisztában volt vele, hogy itt emberéletről van szó. G. I. t erős tuagánzárkiba csukatja. Azután kiadja az utasítást, hogy Őrökkel, esküdtekkel a helyszínére megy ki, nyomozás végett, egyben az orvost is hivatta, hogy az a konyhában levő vértócsa eredetét megállapítsa. A bíróval az élén indát a kis csapat helyszemlére és az utón beszélgetve, mindenki tud G. I.-ről valami borzalmas dolgot mesélni. Odaérünk a házhoz. Feltűnő, Hogy asszony, gyermek sehol sem található. Csendes és üres minden. A 1914 február 5. azt a hallatlan esetet, hogy egy lovassági tábornok csap föl erkölcsbirónak és ő vezényel parancsnoki botjával — csapatainak : megvédeni a li izát — a hasított szoknya és decoltage ellen. A* * els» lépés tehát a purifikáló szellem terjedésére immár megtete ett! Éljen Tresztyánszky ! És ha az f*gész hadsereg eme szellem terjesztő, sét ambicionálja, ha uj ^gyutipusok és fegyverek helyett ebbe ölik a milliókat — üdvös, humánus, erkölcsös és vallásos intézmények létrehozása céljából — akkor megszavazom én is (h i lesz szavazati jogom) a hadibudgetet és újra visszavonulok, mint eddig tettem — a politikától, átengedve a küzdőteret a férfiaknak. De addig is az erkölcs nevében : La guerre, á la guerre ! N.-né N G. A mi tudósunk. — Kecskemét vidékének gombái. — Irta : dr. Hollós László, a Magyar Tudományos Akadémia 1. tagja. Budapest. Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia 1913. A mi zajtalanul munkálkodó tudósunk, dr. Hollós László nem tölti tétlenségben Szek- szárdon az ő nyugdíjas napjait. Tudtunkkal szorgalmasan gyűjti a nálunk honos gombafajokat is, de emellett uj ibban a Magyar Tudományos Akadémia kiadásával ismét megjelent egy 179 lapra terjedő vaskos kötete, ameiy Kecskemét vidékének gombáit irja le. A tudós szerző ezen újabb könyvére vonatkozólag volt szives lapunk számára a következőket rendelkezésünkre bocsátani : Ez a munka a Magyar Tud. Akadémia Math, és természettud közlemények XXXII. kötetében, 179 lap terjedelemmel jelent meg és Kecskemét vidékéről 1934 faj gombát sörol fel. Magyarországnak egyetlen vármegyéjéből sem ismertettek ennyi gombát és igy Kecskemét vidéke hazánk legjobban kikutatott területe gom- bászati tekintetheti. E munka előszavából idézem a következőket: „KeesKemót csaknem a közepén fekszik a nagy magyar Alföldnek s Közép-EurÖpápák ez a legnagyobb síksága teljesen ismeretlen volt gombászati tekintetben. Ez az egyik körülmény, amely kutatásra buzdított. Gyűjtés közben kiderült, hogy homokpusztáinkon olyan tajok is teremnek, melyek hegyvidékeinken nem fordu'nak elő s mint a homokra jellemzők, csak Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália homokpusztáiról ismeretesek. E homok- jellemző gombák túlnyomó része ismeretlen volt hazánkból, u ivei mykologusaink mind hegyvidéken éltek és gyűjtöttek. Nemcsak érdekes, hazánkból nem ismeretes gombák kerültek e’ő Kecskemét vidékéről, hanem több mint 300, a tudományban eddig ismeretlen fajt is sikerült felfedeznem. A fentebbi szemponton kívül még más okból is szükségesnek tartottam gombáinkkal foglalkozni. Ugyanis a müveit nemzetek, mint mindig, úgy ma is odábiró rendeletére felkutatnak minden padlást, majd széthányják az udvaron levő trágyát. A konyhában már nincs vértócsa, a falon csak itt ott látható gombostüfejnyi vércsepp, csak az ott felejtett és a vizoe mártott seprő véres volta árulja el, hogy vért mostak vele. A pinceajtó nyitva, úgy, amint az öregasszony hagyta. Összevissza kutattak mindent, a biró elrendeli az udvaron levő kút kirneregetését. Én kémkedve nézem a kert hátsó részletét, amelyen át gyalogösvény vezet * Danához. A szemfüles biró szöges botjával egy kamarába lép, ahol vékony rétegben kukorica- fosztás van elhintve. Amint szöges botjával tapogat, rémülten kiált fel: „Ide-ide emberek, itt van valami. Odacsődülünk mindannyian. Eltávolítják a fosztást és ime, előttünk van H. I., öreg, 75 éves ember hullája, átmetszett nyakkal. Tehát mégis csak ő volt a gyilkos. * Lelki tanulság. A szekszárdi kir. törvényszék rablógyilkosság büntette miatt életfogytiglan való börtönre ítélte G. I.-t és a vértől duzzadó, pirospozsgás arcú gyilkos három rövid esztendő alatt Illaván tüdőgümőkórban pusztult«!. Dőrének mondott felesége kisleányával Budapestre ment cselédnek és ma drága ékszerekkel megrakottan, valóságos urinők toalettjeiben, elsajátított előkelő modorral térnek néha-néha haza szülőföldjükre, ahol — a fiatalabb nemzedék nem ismérv« maltjukat — nagy alázattal köszönti a nagyságos asszonyokat. Csak az orvos előtt pironkodnak múltjuk miatt és a Mindenhatónak hálálkodnak, hogy minden úgy történt jél, ahogy történt. A gyilkos szeretői ma is a község által ápolt és gondozott szegényekké lettek. Dr. Benevolus.
