Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-01-05 / 2. szám
m m.: MÁIM ÍS A KtZÚtDEK XXIV. X. évfolyam, 2. szám. ____________________Szekszárd 1814 január 5. El őfizetési ár: Egész évre ..... 16 korona Fél évre.......................8 » Negyed évre .... 4 > Egy szám ára . . . . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílttéri garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkfnt kétszer: hétfőn és csütörtökén. Szerkesztőség telefon-szára: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: Bezerédj lstván-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő össze* közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog'Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések 1 d a küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre bi - küldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő: BODNÁR ISTVÁN. Főtnunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. kormányhoz, alsóházhoz, felsőházhoz, mig a mai,,mindent jóváhagyni hivatott“ miniszteri omnipotencia fog uralkodni, addig autonómiáról szó se lehet és ezt, mint az igazi autonómia régi hívei csak sajnálhatjuk. Reméljük tehát, hogy az uj törvény ahelyett, hogy megnyirbálná a vármegye jogait, inkább tágítani fog az eddigi függő viszonyon s tágabb kört nyit a vármegyének, hogy a saját belügyeit önmaga intézhesse. Szóval lesz autonómia, ami most — alig van. * A , hazai románokkal a békés megállapodás még nincs meg, de minden valószínűség szerint hamarosan meg lesz. A miniszterelnök beszélt ugyan róla, de a folyamatban levő ügyről sokat el nem árulhatott. A hazai közvélemény tehát teljes tájékozatlanságban van e kérdésben. Nem különös jelenség-e ez egy parlamentáris orszáigban ? Hol az országgyűlés ? Hol a többségi • párt ? Hol az ellenzék ? Legfeljebb a hírlapok szólnak túl feleslegesen a dologról. De ki ad manapság valamit a hírlapi közleményekre? Mert az eMenzeivi SzcnC ci.oc^ck . .--ü . ' a parlamentet nullifikálták és átjátszottak minden hatalmat a végrehajtó hatalom kezébe, hanem a sajtót is végleg lejáratták és hatástalanná tették. Mikor a parlamentben az obstrukciós terror dúlt, bizó reménységgel néztünk a sajtóra, amely, azt hittük, mindent pótolhat. De jött a sajtó terrorja és kitűnt, hogy a sajtó is éppen úgy nulli- fikálta magát, mint az országgyűlés. Ily körülmények között nem csodálható, hogy a kormány azt tesz, amit akar, illetve, amit tenni a fenforgó viszonyok kényszerűsége között lehet. Ellenőrzés — ellenzék hiányában nincs. Módosítás nincs. A hor- vát paktum után jön a román paktum, az után a tót paktum. Megengedjük, hogy szükségesek, hogy jók ezek a paktumok, de hogy ez akár jó ellenzéki, akár jó többségi, vagy jó kormánypolitika volna, azt határozottan kétségbe vonjuk. A román paktum jó alkalmid szolgálhatna a magyar paktum megcsinálására. Csak hozzá kell fogni becsületes nyíltsággal és — menni íog. A Tartüffőket ki kell hagyni, ki kell dobni a játékból és meg lesz a béke, feltéve, hogy nem több a Tartüff, mint a nyiltszivü, becsületes ember. F. M. Városi üzemeink zárszámadása. Szekszárd r. t. város november hó 19ikén tartott közgyűlése tudomásul vette a városi üzemek és pedig a villamoemüvek és a jógiim 1912. évi zárszámadásait. Tekintettel ez üzemek nagy fontosságára, a zárószámadások adatait a következőkben ismertetjük. A villamosmüvek zárószámadásai 394.48* K 90 fillér vagyoni és ugyanannyi tekerállapottal zárulnak. Ebből a bevételből pénztári maradvány "99 K 73 f, követelések es raktárérték 3-7.435 K 97 1, régi leltárérték 145 309 K 41 f, uj lel iá: - érték 210 943 K 79 f. A régi leltárból leiraton utólag az 1909 —1912. évekre, mely években leírás nem történt, 41421 K 76 f. A kiadásokban szerepel: befektetési kam it 19080-82, személyzet fizetése 11879-52, tüzeld anyagok 12755-50, kenő és tisztítóanyag 190167, tömítőanyag 131*35, gépek fentartása 2726-56, közvilágítás 245649, Hálózat 2086m6, accumulator 2858'84, biztosítási dijak, nyomtatványok 3182-48, épületek 408‘88, szerelési anyagok 11388 01, értékleirás gépekből, hálózatból, épületekből 17750'37 K. — Az összes kiadás 88606'55 K. Eávről-másról. A nagy ismeretlen : a vármegyék államosítása mindegyre jobban domborodik ki a távol ködéből. Ma már bizonyosra vehető, hogy a folyó évben, talán annak első felében tető alá kerül. Szükség van rá, mondják, mert jön az uj választójogi törvény alkalmazása, amely a vármegyei tisztviselői kar arculatát esetleg nagyon is váltakozóvá teheti. A tisztviselők választása tehát a vármegye közönsége kezéből átmegy a kormány kezébe. Ezt, - ugv látszik, ma már senki se bánja. Pedig a megyei intézménynek, mióta nemzetivé alakult át, egyik leglényegesebb elve az volt, hogy saját embereivel kormányozta magát. Ez az elv tehát megöl. De, mondja a kormány, a megyék autonómiáját erős- biteni kell és ezt úgy akarja elérni, hogy a közigazgatási bizottságokban szaporítani fogja a választott elemeket és járási bizottságokat szervez. Igen helyes, de ez mind legfeljebb csak érinti az autonómiát. A megyei autonómia lényege az, hogy a varmegye maga intézi a maga ügyed'; de ha a vármegye az ügyei intézéséhez szükséges pénzzel nem rendelkezik, vagy nem úgy rendelkezhetik, amint jónak látja, akkor az autonómia fakovát sem ér. Hiába van meg a vármegyének az adókivetési joga, hiába a kezdeményezés, a felirat, a körlevelezési jog. A megyei közgyűléseken elhangozhatnak a legékesszólóbb, vagy a legdörgedelmesebb beszédek, szavazhatunk bizalmat, vagy rosszalást a .végletekig, küldhetünk fel remekbe készült feliratokat Elziíllött. Suttogni fognak: „Hja . . . elziíllött. . 5 ha nincs szél, nem zug a haraszi: Hiúság. ellene szegülnöd, Ha kit a világ elmaraszt. Tudom : lakot, ki parancsot szeg, S hogy: szenvedés csak bűnnek bére — És mégis im, bocsássatok meg, — Szegény fin! — Ha egy szavam van — védelmére. Se jobb, se rosszabb, mint a többi — Csak fáradt volt és csüggeteg, De sebeit el tadta födni: Nem — publikumnak volt beteg. Szemérmes volt és nagyon gyáva. Szörnyen gyáva. — S mig a világ lesz: Szemérmes koldus tarisznyája — Szegény fiú! — Mindig üres. Régi románc ez .. . S egy percben (van perc, mely: halálos) Azt hitte — ez is régi dal — Hogy: joga van a boldogsághoz, S azt érezte, hogy — fiatal! Valami szent csodára ... 5 lám: Egyszer — melegen néztek rája, Megfürdött két mély szem sugarán — Szegény fin! És - az volt a nászéjszakája ... Ki ennyit magáénak mondhat, Ö jól tudom, hogy: nem szegény - S bukását a hiú bolondnak, Bizony hiába menteném. De lássátok, van abban hősi: Lidérces éjjel, ólmos nappal Korrekt mosolygással — vergődni — Szegény fiú! — Nagy összeszoritott ajakkal! „Elzüllött: . .“ Kik majd igy Ítélnek, Bölcs bírák lesznek mind nagyon: Elrongyolt, elhibázott élet - Bűn, melyre nincsen irgalom, És mégis — én szánalmat érzek: Most, megalázva összetörtén • Oly furcsa, oly siralmas — félszeg — Szegény fiú! Ha igy elnézem - a tükörben . . . RÉDEY TIVADAR. A fenyegetés. Irta: J. H. Rosny. — Igaz, hogy csinos volt és milyen szelíd és jó ! végtelenül boldoggá tett volna — ő, szenvedélyesen szerettem. És várt és vágyódott utánam és megfogadtuk, hogy egymáséi leszünk . . . Miért nem vettem nőül ; ennek okát bizony kevesen tudták ; és ma, hogy özvegy vagyok, gyöt- relmes házaséletem huszonöt esztendeje után, elmondom nektek. Majdnem mindnyájan ismertétek feleségemet; a zsarnok, szőke asszony típusát képviselte : szűzies arca és gyengéd mosolya mögött vasak a rat rejlett ; hidegézivü, önző előítéletek és intoleráns vallásosság irányították minden gondolatát : vajmi gyakori perlekedéseink mindig az ő győzelmével végződtek, mert válaszai úgy pattantak el, úgy sebeztek, mint a mérgezett hegyli njilak. És a környezettel, a cselédséggel szemben ! Minőigazságtalanság, mily kérlelhetetlenség . . . busz szolgáló évente — ejh ! a legtökéletesebb asszonyi gonoszség, a fékezhetetlen, hideg hisztéria minden tünetével, minden árnyalatával ... Ez volt. Rita ! Szüleim beszéltek rá e házasságra. Apámat kápráztatta a nagy hozomány, anyámat kifogástalanul korrekt életmódja, magaviseleté . . . En pedig, én fiatalabb voltam, semhogy tisztán láthattam volna . . . Szőke volt és kék szemű, naiv- tekintetű és kívánatos ajkú, puha a keze, piciny a lába : és azt hittem, hogy kedvelem . . . Mert igazi, forró szerelmet vagy mélyebb szeretetet sohasem éreztem irányában . . . Csakhamar megértettem, borzadó iszonyattal, minő végzetes ballépést követtem el. Annak az asszonynak a zsarnoksága, haszonlesése, szellemi korlátoltsága, — mely asszonyi perfid ravaszsággal párosult, — a válág legszerencsétlenebb emberévé, szánalmasan vergődő rabszolgává ‘tettek Bekövetkezett, aminek előreláthatólag be kellett következnie. Huszonötéves ember nem mond le minden küzdelem nélkül a szerelem boldogságáról. Megismerkedtem Ellyvel. Ez elragadtató leány iránti szenvedélyemben volt valami egy leigázott nép rajongó lázadásából . . . Elly nem tudott ellentálini . . . Nekem adta egész szivét : de bármilyen bátor volt, amennyiben csak ő róla