Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-08-27 / 69. szám

2 hogy amig ők a hazáért vérzenek, szeretteiket az alatt az Ínség szenvedéseitől megmentse. . Jól fogta meg tehát a magyar kormány a dolgot, amikor a társadalom figyelmét elsősorban a hadbavonultak itthonmaradt családtagjainak sorsára irányította. Ennek a kérdésnek a rende­zése becsületbeli kötelesség; mert ez a hadvise­lésnek kétségkívül legnagyobb szociális kérdése. De semmivel sem kisebb fontosságú a másik: a gazdasági kérdés sem, amelynek jó megoldásától nemcsak a szociális akció eredménye, hanem jó részben magának a háborúnak a sikere is függ. Mert üres magtárakból és raktárakból sem ínsé­geseket gyámolitani, sem katonaságot élelmezni éppen úgy nem lehet, mint ahogy az éhező,, el­csigázott hadseregtől győzelem nem várható. Nemcsak az idei termés betakarítására és piacképessé tételére kell gondolnunk, hanem a kivételesen komoly helyzetnek megfelelően kell berendezkednünk a jövő termés biztosítására is. Az itthon maradottakra néz tehát a föld, amelyet katonáink most a határon védenek. Ne­künk kell végeznünk megfogyatkozott erőnkkel a szántás vetés termékenyítő munkáját. Gyerme­kek verejtékének, bánatos anyák könnyeinek a barázdát beharmatoznia, hogy a nyomorgókat segíthessük és a hadba vonultakat nehéz mun­kájuknak megfelelő ellátásban részesíthessük, amikor pedig győztesen visszatérni fognak : bol­dog öleléssel és terített asztallal várhassuk és fogadhassuk. Elsőrendű feladatot képez tehát, hogy a mezőgazdasági üzem minél zavartalanabb folyta fása a háború által adott válságos helyzetben is a lehetőségig biztosíttassák. Ebből az érdekből megállapítandó lenne minden községben, hogy a hadbavonulás folytán mely családok gazdasaga nélkülözi a vezetést és mely gazdaságok maradtak részben vagy egész­ben kézi és igás munkaerő nélkül. A ilyen gazda­ságokban végzendő munkák és az azok rendes időben való elvégzéséhez szükséges kézi és igás munkaerő mennyiségének megái lapít ísa alapján nmnkalerv lenne kidolgozandó és ennek ke­resztülvitele akár községi eggiittes erő, akár méltányos béréri előre szerzödletett vállal­kozók alkalmazásával lenne foganatosítandó, különös ügyelettel arra. hogy a társadalom ez irányú segitőakciójának igénybevételével vissza­élés elkövethető ne legyen.“ Ez élőt' rjesztést Forster Zoltán alispán még folyó hó 16-án másolatban kiadva a főszolgabirák utján a községi e'őljáróságoknak és Szekszárd r. t. város polgármesterének, felhívta őket: intézked jei ek hrtékenyan, hogy a községi elöljáróságok a gazdasági egyesület áltál felvetett eszmét fel karolják es annak megvalósítására, ugyanazzal a törhetetlen lelkesedéssel iparkodjanak, mellyel véreink a Haza szent ügyéért és lételünk bizton­ságáért hadba szálltak. Mostani helyzetünk és a bekövetkezhető veszélyek felismerésére vall a Gazdasági Egyesit let előterjesztésének az az okfejtése, amelynek nyomán a gazdasági üzem lehető zavartalanságát, mint a folyamatban levő fegyveres harc sikeré­nek egyik fontos biztosítékát aliitja homloktérbe. Epen ezért különös súlyt fektetek arra. hogy a községi elöljáróságok a szent cél érdeké ben ezennel reájuk rótt feladatot úgy fogják fel, és annak lehető legjobb megoldására olyan ko­molysággal törekedjenek, amint ezt úgy nemzeti létünk, mint az ezért a harctéren é'etiiket és testi épségüket feláldozó véreink érdekei méltán és joggal követelik. Semmi ellenvetésem sem lenne az ellen, ha a közsé i elöljáróságok akciójukban a helyi bizott- í ágok segédkezését is — ha indokolt es célhoz- vezetőnek látszik, — igénybe vennék. De a ve- zelés és intézkedés munkáját feltétlenül a köz­ségi elöljáróság hivatali jogkörébe utalom és kö­telességévé teszem. Nemcsak azért, mert a helyi bizottság tisztán társadalmi téren mozgó műkö­dését ezzel is még jobban megterhelni nem aka­rom, hanem azért is és főleg azéi’t, mert feltét­lenül bízom abban, hogy a községi elöljáróságok ismert hazafisága és kipróbált munkaereje eleve kizár minden olyan eshetőséget, amely miatt kö telesség mulasztásért bárki is kérdőre vonható lenne. A főszolgabíró és a polgármester urak intézkedéseinek a községekben megnyilatkozó eredményéről ez év szeptember 60-ig várok jelentést. Szekszárd, 1914 aug. 16. — borsiéi' Zoltán, alispán. * Megnyugvással és örömmel látjuk, hogy vármegyénk a ispánja ez igazán nemzetfenntartó munka megoldására már akkor intézkedett, midőn a megoldás eszméje máshol még csirájában se fogamzott meg. Elégtételünkre szolgál, hogy vármegyénk e téren is a vezető sorban halad olőre és hisszük, hogy a derék községi elöljáró ságok céltudatos működésével és népünk lanka datlait munkaszeretetével sikerül maradandó becsű TOLNAVÁRMEGYE e,* a KOÁERt >EK nagy dolgot művelnünk, melynek kihatása társa­dalmi téren és a közös munkafelosztás terén meg­becsülhetetlen gyümölcsöket fog eredményezni. HÍREK. Bezerédj Pálné a sebesültekért. Folyó hó 22-én délután az öt órai vonattal 25 szabácsi sebesült utazott át a hidjai vasútállomáson. Érkezésüknek hí­rére Bezerédj Pálné kegyelmes asszony Hidjáról nagymennyiségű élelmiszert s más mindenféle jót szállított ki az állomásra, hol azt fiával, Bezerédj Istvánnal szemé­lyesen osztogatta szét. A szegény sebe­sültek hálás mosollyal s éljenzéssel kö­szönték meg a finom szivarcsomagokat, pompás palackozott óborokat, ízletes sül­teket s bizonyára a legnagyobb hálával gondolnak vissza a nemes szivü jóté­konyságra. Egy vitéz katona kitüntetése. Sokszor emlegették a lapok a nevét Meise/ őrnagynak, a szerb háború megse­besült vitéz katonájának, akit királyunk nyomban alezredessé nevezett ki. A vitéz alezredest vármegyénkben is sokan isme­rik, inert amint lapunk egy barátja közli, családi összeköttetése idei űzi a derék kato­nát, amennyiben veje ő Stockmger János teveli földbirtokosnak. Viseljünk jelvényeket. A német, osztrák és magyar szövet­ségi hűséget visszatükröztető jelvények viselése a főváros közönsége körében rend­kívül el van terjedve. A jelvény viselése a lelkesedés kifejezése azért a történelmi jelentőségű szövetkezésért, amely most a német, osztrák és magyar hadierők tűz- kérész is égébe n ek > ál aszik a táti amit összeforr a csatamezőkön. Azonkívül a jelvények elárusitásából befolyó jövedelem nemes célt szolgál azzal, hogjr megsebesült harco­saink szenvedésein segit könyiteni. A jel­vények megrendelhetők: a Szövetségi hű­ség irodájában Budapest, Papnövelde-utca 4-6 szám alatt. Szekszárdon, a Molnár­nyomda könyv- és papirkereskedésében is kapható lesz egy-két nap múlva. Magyar ref. lelkész francia fogságban. Bölcske község, amint már megírtuk, Pápay Istvánt választotta meg lelkészévé. Pápay Istvánt pappá történt választása Amerikában a princetoni egj'etemen érte s midőn a választásról kábel sür güny utján hiteles értesítést vett, néhány nap múlva indult haza Newyorkból. De szerencsétlen­ségére Párisnak jött és ott érte a hadüzenet. Még Párisbó.l értesítette julius 30-iki kelettel Kátai Endre esperest s Mohácson lakó édesatyját, hogy útban van hazafelé és néhány nap' múlva megérkezik. Azóta azonban minden értesítés meg­szűnt és valószínű, hogy mint politikai foglyot kezelik, haza nem eresztik. Mikor bocsátják majd haza, mi lesz vele addig '? Ezek a kérdések biz szegény szüleit váltig aggasztják, a bölcskei gyü­lekezetét is méltán nyugtalanítják. Simontornya a katonákért. Simontornya lakossága az átvonuló katona­ságot igazi lelkesedéssel és magyar vendégszere­tettel fogadja. Már a legelső katonai vonatok át­futásakor csapatostul tolult a szegény, úgy mint gazdag, s a polgárság, mint az intelligencia a v.asuti állomásra, kiki tehetsége szerint élelmi szerrel és itallal megrakodva. Azóta állandóan kul ti válj ák ezen nemes cselekedeteiket s a vona­tok beérkezte után versenyre kelve osztja az urinő és polgárleány egyaránt az üdítő etelt és italt a hőségtől eltikkadt hadfiaknak, kik a szives fogadtatást hálásan köszönik meg és éljeneznek. A vonatok itt hosszabb ideig tartózkodnak, mely idő alatt a katonai zenekar hazafias dara­bokat játszik. A tiszteket — különösen a külföldieket — meglepi a kedves fogadtatás. A hölgyeknek már több levelezőlapot írtak a távolból. íme az egyik ezred tisztikara által aláirt lap, mely dacára, hogy a tisztek a hölgyek neveit nem tudták, — csak látták, hogy egyik fehér, a másik fekete ruhában van, — mégis rendeltetési helyére érke- i zett a következő címzéssel : „An die Damen in Schwartz und Weisz, in Simontornya Bahnhof. Ungárn. In angenemster Erinnerung an den Aufenthalt in Simontornya Senden herzliche .Grüsse. Éjen a Haza! Aláírások“. Augusztus 18 án ünnepélyes mise volt a szent Ferenc rendiek templomában, hol a község színe java és a hidőrség szolgálaton kivüli tagjai megjelentek. A házak fel voltak lobogózva. — A hidőrség katonáit ezen a napon a közönség megvendégelte. A községi rendőrök bevonultak s helyettük polgárőrség teljesit híven és kifogástalanul rend­űin szolgálatot. A bevonultak családtagjainak segélyezésére bizottság alakult s már a mozgósítás első heté­ben megkezdte üdvös működ- sét. A katonanapon 36 karszalagos leány gyűj­tött. A kibocsájtott gyűjtő ivén és a perselyekben összesen 17ö3 korona 34 fillér folyt be, mely összeg a segélyző bizottság rendelkezésére áll. Augusztus 20 án alakult meg a „Vörös- kereszt Egylet“ fiókja. Elnök : Bereck István községi főjegyző, női társelnök lovag Guettmann Lajosné lett. Sebesültek részére kórháznak a Styrum- Lymburg-féle menház nélkülözhetetlen szobáit rendezték be. — Augusztus 23 án lelkes hangu­latban lefolyt közgyűlésen a képviselő testület 12 sebesült katona állandó gondozásának és ellátásá­nak költségeit szavazta meg, ezenkivül a község több nemesszivü, áldozatkész lakója egy-egy be­teg katona teljes ellátását vállalta magára. E hazafias mozgalom élén a község agilis, fáradhatatlan főjegyzője áll, aki nemcsak szóval, hanem tettel is. előljár. — Bevonulás. A hadvezetőség elrendelte a fegyveres erő kötelékébe tartozó újoncok, tarta­lékosok, póttartalékosok és népfölkelők eddig be nem hivott részének bevonulását, kivéve azokat a népfolkelőket, akik katonai szolgálatot nem teljesítettek, akik a lovasságnál szolgáltak, vagy betegség miatt mint szolgálatra képtelenek haza bocsáttattak. A behivottaknak 24-ikétől kell je­lentkezniük a kijelölt központokon és ennek meg­felelően már vasárnap megkezdődött a bucsujá- rat a szekszárdi vasútállomásra. Derék katonáink lelkes hangulatban engednek a legfőbb hadúr behívó parancsának. Az itthonmaradtak persze féltő érzéssel veszik körül a búcsúzó kedves csa ládtagot, ami békés időben is érthető, hát még háborúban, amikor a sok győztes harc is több áldozatot követel. Seregeink győzelmes előrenyo­mulása a szerbek és oroszok ellen és a német hadseregek fényes győzelmei a franciák és bel­gák felett bizalommal és hősi bátorsággal töltik el a sziveket és ez a hangulat igen jó előké­szítő a háborús izgalmakra és fáradalmakra. — A Vöröskereszt egylet javára Gödé Lajos szekszárdi ref. lelkész ivén adakoztak : Gödé Lajos lelkész 10, Török Pál gondnok 10. Vági Ferenc 5, Fodor István Fodor 5, Bátai Mihály Cserai 2, Tóth Sándor Bátai 2, özv. Fodor Pálnc 1, özv. Rittinger Józsefné 5, Kovács József Kocsis 5, özv. Kovács Józsefné Szászi 3, id. Csépi Sándor 4, özv László Lajosné 20, Kovács János Szászi 3, Kovács János Grüner 3, Töttös Pál Majsai 4, Csötönyi János Sárközi 3, Szeremlei Ádám Cserdi 4, Majsai József Töttös 6, Halász Imre Grüner 4, Cseri István Ferenc 4, Lukács Ferenc Szászi 2, Mészáros Ádám Szászi 2, Török Andrásné Kocza 2, Taba Benő 1, Csemádi Mihály Szikszai 3, Ranga György Török 2, Kocza Györgyné Bátai 2, özv. Kölkedi Ivárolyné 3, ifj. Török József Csötönyi 5 koronát. — Katonáink hálája.' A galicziai határról vettük a következő sorokat: Mint tolnai fiú va­gyok bátor felkérni soraimmal Önöket, még pedig azon alázatos kéréssel, hogyha szivesek volná­nak a lapban közzétenni, hogy mikép jöttünk Budapestül a határszélig. Oly lelkesen fogadott bennünket minden állomásnál a közönség, hogy az leírhatatlan. Kaptunk mindenhol szivart, ciga­rettát, süteményt, sört, téát. Cigány volt minden állomásnál. Egyszóval kérem tegyék közzé a lap­ban, hogy az Isten áldja meg a magyar hölgye­ket. Még csókot is kaptunk. Isten áldja meg őket és szívességükért Önöket is. Tisztelettel : Singer József, Kocsola. — A katonák hátramaradottjainak. A Tolnai Polgári Takarékpénztár rt. a hadbavonult kato­nák hátramaradottjainak segélyezésére 500 koro­nát folyósított. — Lelkészválasztás. A dunaföldvári ref. lelkészválasztás e hó 23-ikán ejtetett meg Molnár Sándor madocsai lelkész és ITagymássy Károly paksi kir. közjegyző tanácsbirák vezetése mellett. A választási eljárás a legpéldásabb rendben a hivek teljes együttérzése es lelkesedése között folyt le s egyhangúlag Dévay Lajos Bács Kossuth- íalva helyettes lelkésze választatott meg. Az ered­mény kihirdetése után a gyülekezet a Himnusz eléneklésével oszlott el. 19 14 augusztus 27,

Next

/
Thumbnails
Contents