Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-08-20 / 67. szám
2 van; akik az élőnyomulást ellátási nehézségek miatt nem tehetik meg. Mennyire csalódtak. A szünetnek más oka volt. Csak most kezdődött meg a német felvonulás. Az ellenfelek meg fognak győződni, hogy a német hadsereg jól élelmezve és felszerelve kezdte meg az elő nyomulást. A császár megtartotta szavát, Lüttich erődítéseinek elfoglalására egyetlen csepp vérrel sem folyatott többet a szükségesnél. Az ellenség nem ismerte hatásos támadási eszközeit és biztosnak vélte magát az erődben, de már tüzérségünk leggyöngébb ágyúi is arra kényszeritették a tüzelésnek kitett erődöket, hogy rövid tüzelés után megadják magukat. A helyőrség megmaradt részei ezzel mentették meg életüket. Azok az erődök azonban, amelyeket nehéz ágymink bombáztak, a legrövidebb idő alatt romhalmazzá lettek és maguk alá temették a helyőrséget. Most helyreállítják az erődöket és ismét alkalmassá teszik a védelemre. Lüttich vára nem az ellenségeink által előkészített terveknek szolgált eddig, hanem támpontul a német hadsereg számára. A mülhauseni ütközet. Egy kis német kudarc. Berlin, augusztus 18. A Wolf-ügynökség jelenti : A mülhauseni ütközet alkalmi csata volt. Másfél ellenséges hadtest betört felső Elszászba, miközben csapataink még csak gyülekezőben voltak ; mindazonáltal megtámadtuk az ellenséget és visszavertük Bel- fortba. Azután folytattuk a felvonulást. Ez alatt azonban augusztus 14 én egy kis frankfurti erő- ditményük kudarcot szenvedett a Schirmeck mellett, a Vogez szorosban. Két előre haladt zászlóaljat az ellenséges tüzérek Bontonból megtámadtak és a szűk szorosban elvették ütegeit és valószínűleg a náluk levő tervek is az ellenség kezébe kerültek, ami által hasznavehetetlenné váltak. — Ez a jelentéktelen hadi esemény befolyást nem gyakorol ugyan az operációkra, de mindenesetre intő példa a vakmerőség és vigyázatlanság ellen. A két zászlóalj minden üldözés nélkül visszatért a várba, ütegeit elvették ugyan, ■ de kedvüket nem. Szigorú vizsgálat folyik abban az irányban, hog}^ ezt az incidenst nem e a lakosság árulása okozta-e ? Újabb német győzelem az oroszok ellen. Berlin, augusztus 19. A német csapatok újabb nagy győzelmet arattak az oroszok ellen és bevették Mlava orosz várost. Elesett ezredes. Bécs, augusztus 19. Holzhausen báró ezredes a Deutschmeister ezred parancsnoka, elesett. Az ezredes, akit csak rövid idővel ezelőtt helyeztek át a Deutschmeister ezredhez, még tavaly a 72. gyalogezredben működött, mint alezredes és a pozsonyi 5. hadtestparancsnoksághoz volt beosztva. Egy horvát ezred hősiessége Szerbiában. Zágráb, augusztus 18. A magyar távirati iroda jelenti, hogy báró Skerlecz Iván horvát bán s a zágrábi polgármester tegnap táviratokat kaptak egyik ezred parancsnokától, aki' közli, hogy az ezred csodálatos hősiességgel harcolt a déli harcszintéven és nagy sikereket vivőit ki. Az örömhírt a városban azonnal falragaszokon tudatták a közönséggel. A bán fölkereste az ezredes nejét, hogy közölje vele az örvendetes hirt és további 1000 koronát nyújtott át neki a hadbavonult katonák megszorult családtagjainak segélyezésére. A miniszterelnök újabb adománya a vörös- keresztnek. Budapest, augusztus 19. Tisza István gróf miniszterelnök 2.000 K át küldött a Vöröskereszt egyletnek. Ez az összeg annak a diszebédnek költsége, melyet a miniszterelnök Ő Felsége születésnapja alkalmából szokott adni. A diszebéd ezúttal elmaradt s az összeget a miniszterelnök az egylet céljaira fordította. Két német cirkáló Konstantinápolyban. Bécs, augusztus 19. A római Stefanie ügynökség közli Konstantinápolyból, mely szerint a török kormány hivatalosan jelenti, hogy a Goeben páncélos cirkálót és a Breslau cirkálót, a melyek ma a Dardanellákon átkelve Kon- stantinápolyba érkeztek, a német kormánytól 80 millió márkáért megvásárolta. Tisza miniszterelnök Bécsben. Budapest, augusztus 18. Tisza István gróf miniszterelnök Bécsbe utazott. 3000 orosz hadifogoly. Berlin, aug, 18, A német 1 hadtest főparancsnokságának jelentése szerint a poroszországi Stalíupönen mellett ütközet volt, amelyben a német 1 hadtest csapatrészei párját ritkító vitézséggel harcoltak és az oroszok ellen fényes győzelmet arattak. Több, mint 3000 orosz hadifogoly és hat géppuska jutott német kézre; a németek számos más géppuskát, melyet nem vihettek magukkal, hasznavehetetlenné tettek. TOLNAVÁRMEGYE és a KÖZÉRDEK HÍREK. Augusztus 13. Egész világ tűzbe’, lángba’, Hat-hét nemzet egymást vágja. Ágyú dörög, ég is reszket, Pedig még ez mind csak — kezdet. . . Vad gyülölseg Óceánja Borult az egesz világra. Mindenütt jaj, szilok, átok, Piros rózsás vérvirágok . . . Vigasztalan, sötét éjjel .. . De lám, még is tele fénnyel, Gyűlölet közt, a — szeretet Glóriát fon egy fej felett „. . Kinek szívét száz tör járta S beletört a véres dárda, Ö a példánk: erős’várunk — — Isten áldjon hős királyunk! BODNÁR ISTVÁN. A király születésnapja Szekszárdon. Szekszárd rendezett tanácsú város közönsége ritka melegséggel ünnepelte meg öreg királyunknak Sóik születési napját. 17-én este zászlódiszt öltött az egész város s kilenc óra tájban nagy tömeg lepte el a városháza környékét. Nemsokára hosszú fáklya sor gyulladt ki a íiatal cserkészek kezeiben s zene szó mellett, lelkes éljenzéssel hosszú menet indult a Bezerédj, Széehenyi-utcán kérész tül, hogy a Vár-utcán át visszatérjen a városházához. A lelkes közönség kedvét az épp akkor feltámadt vihar sem tudta lelohasztani, szakadó záporban is mindvégig kitartott. A városháza előtt dr. Zsigmond Ferenc ügyvéd tartott lelkes beszédet, amelyet gyakran félbeszakított az éljenzés, kiemelte az ősz király ragyogó emberi érdemeit s a magyar nemzet hagyományos király- hűségét s kérte a városház nagy terméből a fáklyás menetet végig néző főispánt, hogy a kabinet- iroda utján tolmácsolja a Szekszárd város szivéből fakadt jókivánatot. A lelkes beszédre Kovács Seb. Endre főispán válaszolt. Rövid, szép beszédben, készséggel vállalkozott erre a feladatra, s nyomban fel is olvasta a kabinetorodához intézett sürgönyt. A távirat a következő : „Kabinetiroda Wien. Tolnavármegye székvárosa, Szekszái’d r. t. város polgársága 0 Felsége születése évforduló napjának előestéjén, ennek megünneplésére rendezeti fáklyás felvonulás alkalmával előttem megjelenve, szónoka által lelkes szavakban adott kifejezést Felséges Urunk, Királyunk iránti szereidének, tiszteletének és a mostani háborús időkben még fokozottabban érzett hódolatteljes ragaszkodásának. Egyben népeinek olyan drága életére a Magyarok Istenének bőséges áldásit kérte. Ezen érzelmeknek és igaz szívből eredt jókivánatoknak tolmácsolásával engem bízván meg, kérem azt alattvalói hódolatommal a Trón zsámolyához juttatni. Kovács Sebestény Endre, Tolnavármegye főispánja. Másnap, 18-án isteni tisztelet volt az összes templomokban, amelyeken Kovács S. Endre főispán és Forster Zoltán alispán vezetésével megjelent az egész vármegyei tisztikar, valamint hivatali főnökükkel az összes állami hivatalok s élén dr. Szentkirályi Mihály polgármesterrel a városi tisztikar is. Reggeli 9 órakor a belvárosi templomban volt szentmise, amelyet dr. Fent Ferenc apátplébános celebrált fényes segédlettel. Az ünnepi mise alatt Mirth Lászlóné gyönyörű szólót énekelt. 10 órakor a ref. templomban — együttesen az ág. hitvallásuakkal volt isteni tisztelet. A buzgó közönség először a Te benned bíztunk elejétől fogva, kezdetű szép éneket, majd a Hymuust énekelte el, amely után Gödé Lajos ref. lelkész a Krónikák könyvéből vett : „Éljen a király“ igével tartott szárnyaló beszédet, amely kényeket váltott ki nem egy szemből. Rácz Gyula kántor szóló éneke után, a közönség még a szózatot is elénekelte. Innen a főispán vezetésével az izr. templomba ment a tisztikar és a közönség, ahol Rubinstein Mátyás főrabbi mondott költői szár- nyalásu beszédet, amely osztatlan nagy hatást keltett az óriási számban megjelent közönségnél. Benau főkántor megszokott szép éneke ezúttal elmaradt, mivel ő jelenleg katonai szolgálatot teljesit. Katonanap. Folyó hó 18-án, Őfelsége 85-ik születésnapján Szekszárdon is „Katonanap“-ot tartottak, mely regpeli 7 órakor a korzón lefolyt vásárral vette kezdetét. Itt a Molnár-féle nyomdai műintézet alkalmazottai Molnár Mór igazgatóval az élükön dicséretes készséget fejtettek ki a helybeli kereskedők, iparosok és földmivesek adományai nak elárusitása körül. Dacára a folyton tartó esőzésnek, elég jól értékesítették a befolyt adományokat a sátrak és elárusító állványok körül forgolódó leányok és fiatal emberek. A vásár jövedelme túlhaladja az 580 koronát. 10 órakor a belvárosi róm. kath., a ref. és az izr. templomok elé, továbbá a Kaszinó, Szekszárd-Szálló és Pirnitzer-épület sarkán urnák lettek felállítva, melyek körül Leopold Lajosné, Kovács Dávidné, Hámori Antainé, Bajó Pálné, Hámori Irénke, Janusek Manci, Pólyái' Sárika és Kálmán Böske buzgólkodtak, sokan, köztük Bérdl Józsefné, Leopold Évike, Leopold Magda, Leichtp Flóra, Hazslinszky Tériké, Kovács Luj- zika, Eri Manci, Simon Blanka, Bajó nővérkék, Rácz Ilonka, Sleinfeld Magda stb. pedig kézi perselyekkel végezték fáradhatatlan lelkesedéssel a gyűjtést, ami egész estig tartott. Az urnákban és perselyekben összegyűlt pénzösszeget zár alá helyezték és átadták dr. Szentkirályi Mihály polgármesternek. A számláló bizottság ma délután olvassa meg a befolyt összeget, a rendőr- kapitányi hivatalban. A katonanap folyamán Rácz József rendőr- kapitány kezeihez a következő összegek érkeztek : Bezerédj Pál 100 K és 25 drb Hidján készült selyemkendő, Bartal Béla Fadd 100 K, Kelecsé- nyi Ambró 20 K, özv. Mányoky Kornélné és özv. Tóth Istvánná 10—10 K, Simon-Takács István 4 K és Rábelllöffer Antal 2 K. A katonanapra adományoztak még: báró Schall Józsefné 100 K, dr. Szalay László 10 K, Pártos Zsigmond Mözs 10 K, özv. Szigeth Gáborné 20 K, és Witt Anna postakezelő 2 K. — A „Katonanapi vásár“-ra lelkes adományozók neveit lapunk jövő számában hozzuk. Jótékonysági mozgalom vármegyénkben. Kölesdről jelentik, hogy a kölesdi közönség se maradt el azoktól, akik megértve a jelen komoly idők szavát, segitő jobbot nyújtanak részint azoknak, akik a harcmezőn szerencsétlenül járnak, részint azoknak, akik a kenyérkereső eltávozása után Ínségbe jutottak. Zavaros Gyula dr. községi orvos kezdeményezésére a község felajánlotta a nemes célra óvodájának tágas, szép nagy termét s hogy a kórházat a szükséges ápolószemélyzettel ellátja. Zavaros Gyula dr. orvos a betegek ingyenes gyógykezelését, lvoritsánszky Dénes gyógyszerész pedig a gyógyszerek kedvezményes áron való szállítását vállalta. Ezután már csak 15 ágyra volt szükség, amennyit az ideiglenes óvoda-kórház befogadhat. Egyszerre jelentkezett 15 lelkes ajánlkozó, akik a 15 ágyat felszerelték és vállalták, hogy az ágyaikra kerülő betegeket a háború egész ideje alatt teljes ellátásban részesítik, ágyakat állítottak: Jeszenszky Béláné báróné, Majthényi Vilma bárónő, Zavaros Gyula dr., Krausz Samu, Haffner György, özv. Tripmán Dánielné Sebestyén Jánossal, Auscb Mór, Illés Gyula, Fábián Imre, Tlesz Lajos, Engel Frigyes, Benedek János, Krép József, Greifenstein György (Belac), Csertán Nemet János. Az első felbuzdulást újabb követte. Nagy számban jelentkeztek, akik arra vállalkoztak, hogy ha a háború bosszú ideig tartana, a betegellátásból szívesen kiveszik részüket. Ezidőben gyűjtés indult meg a gyógyszerek, kötőszerek fedezésére és az oltalom nélkül itthon maradt családtagok felsegélyezésére. Ez a gyűjtés közel G00 K át eredményezett s több métermázsa 1914 augus74us 20.
