Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-01-22 / 7. szám
2 mérnök, mint a vasút előmunkálati engedélyese s a Fr ed és Adorján vállalkozó cég részéről Fóris Vilmos es Sándor főmérnökök. A vasút miniszteri műizaki előadója a bizottság elé három alternativ tervmüveletet terjesztett, úgymint 1. Arra' az esetre, Int az uj vesut II. rangú fővonalként főrangú pályának épül, 2. ha a vasútnak csak az alsó építménye készül egyelőre a fővas- utak szabványai szerint, de felépítménye II. rangú marad, 3. Ha a vasút teljesen a vicinális szabványok szerint épül meg. A m. kir. államvasut igazgatóságának képviseleteben Gönczy Béla felügyelő, a mi lelkes jóbarátunk, aki a Budapesti Hírlapban már évek óta harcol igaz ügyünkért, rámutatott a tervezett vasútnak a boszniai átmenő iorgalom szempontjából való fontosságára. Kifejtette, hogy7 ez az irány lesz Budapestről, sőt Becsből is a legrövidebb, a legkedvezőbb emelkedésű' s igy a legnagyobb teljesítőképességgel biró vasúti vonal, miért is az uj vonalat már most is II. rangú fővonalnak, vagy egyelőre legalább is fővasuti al-ó épitinénnyel kellene megépíteni. Ugyanígy nyilatkoztak Baranya és Tolna- inegymk, továbbá a hadügyminisztérium és vasúti s hajózási főfelügyelőség képviselői is. A bizottság elnöke e kívánalmakat jegyzőkönyvbe vétette. Letárgyalta azután a bizottság az előterjesztett tervezeteknek két alternatíváját, úgymint az első rangú alépítményit s a II. rangú vicinális vasútnak épitési és üzletberendezézi föltételeit, költségtáblázatát és engedelem okiratainak tervezetét. A végleges döntést a kereskedelemügyi miniszter elhatározása fogja meghozni. Az uj vasút 52 kilométer, illetőleg a hátaszék—hátai peage vonallal együtt 6l kilométer hosszú lesz s csaknem egész hosszában a Dunával párhuzamosan haladva, Baranyavármegye termékeny keleti szélét szeli át északról délnek. A tárgyalás befejezése után Baranya és Tolnavármegye képviselői a képviselőházba mentek, ahol Suuontsits Elemér, Mándy Samu és Kenedi Géza képviselők kalauzolásával felkeresték ez ügyben az összes döntő faktorokat. Leg először Khuen Héderváryval, a munkapárt elnökével találkoztak a folyosón, aki a röviden előadottakra a legnagyobb készséggel Ígérte meg a támogatást, hiszen már 35 évvel ezelőtt is hirdette ennek a vasútnak nagy országos jelentőségét. [A küldöttség ezután Tisza István gróf mi niszterelnöknel tisztelgett, a ki a legnagyobb szívélyességgel fogadta a megjelenteket, megigérte, hogy foglalkozni fog a kérdéssel s a legnagyobb jóakaratát helyezte kilátásba. Hasonlóképen nyilatkozott a kereskedelemügyi m. kir. miniszter is. A pénzügyminiszter elhibázottnak tartja eddigi vasúti politikánkat. A vicinálisokra vesztegetett milliókon inkább közutakat szeretett volna épi- teni. Ismeri azonban e vasút nagy horderejét s tőle telhetőleg mindent megtesz annak érdekében. A küldöttségek az államtól 1.700,000 korona hozzájárulást, kértek s csakis az alatt a feltétel alatt Ígérték meg Baranya és Tolnamegye anyagi lettünk s végre megugrik mellettünk egy őz, a tükre után Ítélve, suta. Állandóan egyforma gyertyánpóznásban lassan emelkedve kanyarog a keskeny erdei ut. — Néhol elágazik, a kocsis már erre nem ismeri az utat, nekem kell vigyázni. Öt évvel azelőtt itt tévedtem el és jártam félnapig össze-vissza, de most már jól ismerem az erdőt. Végre egy pár boróka-bokor és rőtleveles cserfa jeizi, hogy mindjárt kiérünk a „Herceg utjá“-ra. Az utolsó pillanatban azonban a kocsis eltéveszti az utat s csak bajjal tudunk átbújni a fák közt. A hercegutján már aztán vigabban megy a dolog. A legtöbb helyen széles, egyenes, csak néhol van egy darab mélyut, föléje borulnak a hóval terhelt borókafenyők. Egy helyen egy csapat fenyőrigó ven le a havat, amint a bogyót szedegeti, amely szalmiját oly Ízletessé teszi. Az ut most szálas cserfák közt vezet, olyan mintha templomban járna.az ember. Egy őz ugrik át az utón. azután sok nagy csapás, túrás látszik a friss hóban. Szarvasok jártak itt, ezeket szeretnek látni. A szálerdő véget ér és sarjerdő közt lia ladva lassan kivergődünk a magas, hegyháton nyílegyenesen végighúzódó, széles „puskasléniára. " Itt megint élesen figyelünk jobbra-balra. Egyszerié a kocsis csendesen megállítja a lovakat és az ostorral balra mutatva halkan mondja: „szarvas“. Milyen messze? suttogom vissza. De már akkor látok két agancsot kiemelkedni a vö- íösleveles sorvetésből. Körülbelül 100 lépésre egy tizes bika áll és magasan emelt fővel ránk néz. Egyszerre vele szemben megmozdul a bokor és egy másik bika döfésre leeresztett agancscsal közéletük a tizes télé. De akkor mái1 ő is észrevesz bennünket s lassú lépésben megindulnak a léniával parallel. Ugyanakkor látszik, hogy négyen vannak és rniTOLNAVÁRMEGYE óh a KÖZÉRDEK támogatását, ha a vasút fővasuti alépítménnyel épül. A küldöttségeket kalauzoló képviselőit felvetették azt az ideát is, bugyiit másként nem, a pénzügyminiszter, tekintettel az e vidéket is sújtott elemi csapásokra, az ínség munkákra rendelkezésére álló 150 millióból szakitsa ki az ennek a vasútnak megépítéséhez még szükséges 1,700 000 koronái. Most tehát minden a pénzügyminisztertől függ. Mi, a küldöttség tagjainak előadása alapján — bízunk a kormány feltétlen jóakaratában. A Paksvidéki Takarékpénztár közgyűlése. A válságba jutott Paksvidéki Takarékpénztár szerdán, e hó 21-én rendkívüli közgyűlést tartott, melyen az intézet elnöke, madi Kovács István nyug. miniszteri tanácsos elnökölt. A közgyűlés igen látogatott volt. és igen nagy érdeklődés nyilvánult meg iránta. A közgyűlésén nemcsak Paksról, hanem az egész megyéből és Budapestről is jelentek meg részvényesek és pedig 62 részvényes volt jelen, akik együttesen 1293 részvén) t képviseltek. Elnök üdvözölvén a megjelenteket, konstatálja, hogy a rendkívüli közgyűlés szabályszerűen hivatott egybe és az alapszabályok 24. szakasza értelmében határozatképes. Fellegi János ügyvezető igazgató terjesztette elő az igazgatóság jelentését és az intézet vagyoni helyzetéről szóló kimutatást, mely szerint 719 ezer 122 korona veszteséget szenvedtek, amiből csupán a csődbe jutott Grünwald Salamon fakereskedőnél 545,000 koronát meghalad az intézetet ért veszteség. Az igazgatóság, miután az intézet alap- és tartaléktőkéjének sokkal több mint felét elvesztette, teljesítette a kereskedelmi törvényben foglalt rendelkezést, hogy ez okból jelentéstétel és intézkedés végett a közgyűlést első ízben f hó 5-ére, mivel pedig ez nem volt határozatképes, újabban f. hó 21-ére egybehívta. Késmáirkg Iván tett elsőnek' megjegyzéseket a bemutatott jelentésre és bejelentette a közgyűlésnek, hogy az elleLe újabb időben intézett személyes támadások miatt az intézetnél viselt igazgatói és ügyészi állásról lemond, amiről már korábban értesítette az igazgatóságot. Az igazgatóság az ügyészi lemondást tudomásul vette és dr. Glück Jakab ügyvédet bizta meg az ügyészi teendőkkel, aki égyuttal válaszolt Késniárky észrevételeire. > Berémii László budapesti hirlapiró, részvényes, az igazgatóságnak a csőd elkerülése érdekében az intézet békés felszámolására irányuló javaslatát nem fogadta el, hanem annak a nézetének adott kifejezést, hogy az intézet továbbra is fentartható. Madi Kovács János orszgy. képviselő felszólalásában sajnálatának adott kifejezést, hogy vei az allé felé tartanak, mi is megindulunk lépésben, majd mikor ők „troll“ ba esnek, mi is trappolunk. Az első bika „flüchtig“ átvált a lénián, a második nagyobb távolságra követi, de a lénia közepén megtorpan, szinte megcsúszik, csakúgy porzik a hó, már olyan közel vagyunk, hogy nem tudja, átmenjen-e vagy visszaforduljon, de a két hátralevő utoléri és mind a bárom ötven lépésre tőlünk „in voller fiücht“ egyenkint keresztülrepül. Ha nem hangzanék hihetetlenül, azt mondanám, mind a négy egyforma tizes volt, métermagasságu, meredeken álló és a rózsa felett talán öt centiméter vastagságú agancscsal. Mindenesetre ritka szép látvány volt a négy szép erős darab a sürü hóesésben. Most már aztán teljesen kielégítve, meglehetősen dülős utón ereszkedtünk le a „Rác- völgy‘ -be és mikor leértünk a köves útra, a pompás szánuton hamarosan hazaröpitettek bennünket a lovak, mintha esak örültek volna a sok léptetés után egy kis egészséges ügetésnek. Két és félórái kalandozás után felismerhe- tetlen hóemberekké változva, négy órára szerencsésen haza is érkeztünk, a hol a feleségem első kérdése az volt : „Mikor nézzük meg megint a mi szarvasainkat ?“ Bárcsak „a mieink“ volnának ! Megírom ezt az egyszerű kis kirándulást minden cicomázás nélkül, mert a benyomások parancsolólag toliam alá kívánkoztak. Tudom, hogy sokan ajk biggyesztve dobják félre, de talán akad ember, a ki vágyódik a Természet csodái után, bár hivatása a szobához, talán betegsége ágyhoz köti és vágyódása reménytelen, mert sohasem nézhet a hegytetőről a mély völgy szürkén örvénylő hózivatarába és sohasem látta még az erdő koronás királyát fenséges téli birodalmi ban. Ez az egypár ember talán szívesen olvassa e sorokat és akkor már nem írtam őket hiába ! ilyen nagy fontosságú, életbevágó ügyben, amely Paks és vidékének anyagi erdekeit oly nagy mértékb *n érinti, a személyes kérdések és érdekek feszegelésével a közérdek érvényesülését veszélyeztetik. Meggyőződése szerint az egyéni .érdekek alárendelésével ezt a kérdést most, a tizenkettedik órában úgy kell elintézni, hogy mentessék az, ami még menthető és újabb katasztrófától kiinéliessék meg a paksi piac. Ezt reméli a békés felszámol ''s\ói- és azért a javaslatot egész teijedelméhen elfogadja. Dr. Grosch József részvényes szintén a békés felszámolás mellett érvelt igen hatásosan. Adatokkal mutatta ki, hogy az intézet le- és fölfelé egyaránt elvesztette a bizalmat, ezen okból, valamint az intézetet ért óriási veszteségek miatt, amelyek a 640 ezer koronát kitevő alaptőkét fölemésztik, az intézet további fönmaradásáról komolyan beszélni sem lehet, hanem el kell követni mindent, hogy a csőd elkerülésével, a betevők és egyéb hitelezők megkapják követeléseiket és az adósok ellen a felszámolási eljárás során kíméletes eszközök alkalmaztassanak. A közgyűlés madi Kovács János és dr. Grosch Ejtegetéseit zajos helyesléssel kísérte. Ezek után dr. bischer Miksa ügyvéd, részvényes, csatlakozott dr. Grosch fejtegetéseihez és elfogadta a javaslatot. A szavazás megejtése előtt elnök elrendelte a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknak, — melyhez az intézet vezetősége a válságból való kibontakozhatás érdekében dec. hó 16-ikán fordult, — a felszámolásnál való közreműködés tárgyában hozzáintézett levelét, amelyben foglaltakat a közgyűlés tagjai élénk helyesléssel fogadták és miután még Késmárkig Iván jelentette ki, hogy aggályai az előadottak után eloszlottak és több fölszólaló nem lévén, elnök szavazásra tette föl a kérdést. A közgyűlés 1017 szavazattal a Berényi hirlapiró által képviselt 38 szavazattal szemben kimondotta, hogy az intézet felszámolását a Tolnamegyei Takarék és Hitelbank paksi fiókjának közreműködésével elhatározza. A felszámoló bizottság tagjaiul, közfelkiáltással megválasztattak: Rassovszky Julián, ifj. Krámer Mór, dr. Grosch József, Weisz Sámuel W. és Somogyi Oszkár részvényes, paksi lakosok. Végül Kátai Endre esperes, részvényes, a közgyűlés élénk helyeslésétől kisérve, a Tolnamegyei Takarék és Hitelbanknak és vezérigazgatójának fejezte ki legmelegebb köszönetét, hogy a válságba jutott Paksvidéki Takarékpénztárnak többfelé eredménytelenül folytatott kísérletei után és a súlyos gazdasági bajokkal küzdő Paks és vidéke lakosságának ezekben a nehéz időkben, fáradságot nem ismerő- buzgósággal és annyi készséggel segítségére sietett, tanácsával és közreműködésével megakadályozva a további bajok bekövetkezését. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta Kátai indítványát. A közgyűlés berekesztése előtt, miután még- a felügyelő bizottság dr. Grünfeld Adolf orvos és Steiner Vilmos vaskereskedő tagokkal egészit- tetett ki, dr. Grosch József inditványára, ki lelkes szavakkal méltatta az intézet nagyérdemű elnökének, madi Kovács Istvánnak, az intézel hónapokon át tartó válsága óta kifejtett önfeláldozó munkásságát és kiváló érdemeit,. jegyzőkönyvileg fejezte ki legmélyebb köszönetét az elnök iránt, ki meghatva mondott köszönetét és ezzel a közgyűlés, mely délelőtt 10 érakor kezdődött, déli 1 órakor az elnök éltetésével véget ért. A szekszárdi tanitók fizetés- javítási ügye. A lapunk legközelebbi számában megjelent szerkesztői üzenetünkre legilletékesebb helyről, feleletet vettünk, melyet közlünk már csak azért is, hogy e felvilágosítással eloszlassuk a jelzett cikk írójának bizonyára jóhiszemű, de meg nem állható aggályait. A „Tolnavármegye és a Közérdek“ legutóbbi számának szerkesztői üzenetéből kivehe tőleg valaki oly tartalmú cikket kü'dött be, mintha a hitközségi tanács és iskolaszék a tanitók drágasági pótlékára megszavazott 2°/0 hitközségi adót inas célokra fordítaná. — Ilyen tartalmú cikk megírása csak rosszhiszeműségen vagy tájékozatlanságon alapulhat. — Ez utóbbi eshetőségre való tekintettel, — hisz rosszhiszeműség esetén úgyis hiába volna minden felvilágosításj[— s különösen azért, mert úgy látom, hogy a tek. Szerkesztőség is lehetetlennek tartja a nekünk imputált manipulációt, vagyok bátor a következő felvilágositással szolgálni. Nem felel meg a valóságnak az, hogy a hitközségi tanács és iskolaszék drágasági pótlékra 2°/o adót vett fél az 1914. évi költség- vetésbe. Drágasági pótlékot ezúttal tanítóink nem is kértek, a hitközségi tanács és iskolaszék ezen kérdéssel a hitközségi költségvetés tárgyalása 1914 január 22.
