Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-07-27 / 60. szám
XXIV. X. évfolyam. 60. szám. Szekszárd, 1914 július £7. Előfizetési ár: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy szám ára . 16 korona . 8 * . 4 » . 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- tár: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az opsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Nesjelenik hetenkin! kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24.— Kiadóhivatali telefon-szám: 18—11. Szerkesztöseg: Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő ősszel közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előlizetési pénzek és hirdetések Ide küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Mozgósítás. Mit jelent ez a szó, ma legfeljebb csak a külsőségekben látjuk, de hatásában ezután érezzük és tapasztaljuk. Tegnap még csak kisebb-nagyobb csoportokba ösz- szeverődött embereket láttunk, akik a reggel 6 órai dobszóra sürü rajokban sereglettek a kiragasztott zöldes és vörös plakátokhoz, hangosan betűzték, mindjárt meg is tárgyalták annak tartalmát s kipirult arccal siettek haza övéikhez. Ma már élén- kebb a kép. Robogó kocsik, gyalogos emberek hosszú sora tart a vasútállomás felé s különösen az intelligensebb elem van nagy számmal az utasok között. Ezek a tisztikarhoz tartoznak s nekik csak 24 órát adott a részleges mozgósítást elrendelő falragasz, mig az altisztek s a legénységhez tartozók 48 óra alatt kötelesek bevonulni, igy a ma délutáni, vagy a holnap reggeli vonattal kelnek csak útra . , . S jönnek a megható, érzékeny, sőt szivetrázó jelenetek . . . Búcsú a szülőktől, testvértől, feleségtől, gyermektől . . . Sóhajtás, könny, hangos zokogás ... De ezt már elnyeli a lokomotív éles füttye s a másfelül jövő, sorsukba már belenyugodott katonák vidám nótája. Az itt felszállók jó része a következő állomásnál már szintén énekel . . . Ez a mozgósítás, ami már hadi állapot, de nem — háború. Ettől reméljük még messze vagyunk, de ha közel lennénk is hozzá, ily nyugalommal, harcps kedvvel réges-régen indult a magyar ember ütközetbe. Évtizedes türelem fonala TÁRCA. Az egyenruha. Hullámos, sötét fürtjein hetyke sapkával, rövid mellényében, szűk nadrágjában ing és nyakkendő nélkül, a kopott kabátból fehéren kivillanó, szoborszerüen szép nyakával, Leballonque Adrien, másként Tango, hervadt orgonát és nefelejtset árult a bculevardon. A virágot a kocsijukból le szálló hölgyek orra elé tartotta s szinlett vadsággal forgatva sötét szemeit, fenyegetően mormogta : — Vegye meg, másként nem tudom, mit csinálok . . . s mikor a halálra rémült hölgy odavetett egy pénzdarabot, mellényzsebébe sü- lyesztve, kedélyesen dünnyögte: — Megcsókoltam volna . . . De ma zubogott az eső és senki sem vetett ügyet fenyegetésére. — Vegye meg, másként, . . . Be sem fejezhette, mert egy rendőr közeledését neszelte s miután e marcona alakoktól ugyancsak rettegett, virágos kosarát karja alá kapva, ész nélkül menekült, átkozva a rendőröket, az esőt, amely beszivárgott cipője lyukas talpán, a hölgyeket, a kik ilyen esőben csak a ruhájuk fölfogásával törődnek s nem az ő vészes fenyegetéseivel s végül a gyomrát, amely erélyesen követelte a reggelijét. Csak egy kapu alá behúzódva mert végre föllélegzeni s ekkor látta, hogy nem egyedül húzódott-be oda az eső elől. Egy kétes elegan- ciáju, festett arcú hölgy is álldogált benn, akinek kalapján egész zöldségeskert diszelgett s aki, mikor Tango ismert jelmondatával orra elé szakadt el, a lelkek felszabadultak a szégyen, megalázkodás, a szinte mesterségesen előidézett gazdasági depresszió lidércnyomásától . . . Csodálattal kell meghajolni a magyar nép, a magyar nemzet lelki nagysága előtt. A vihar első szele egy hajlékba gyűjtött mindnyájunkat. Összejött barát, ellenség s a közös veszély érzete lágyan végigsimogatta a lelkek indulatait, lecsillapitá a harag, gyülölkedés vad szenvedélyét, kiegyenesité az ökölbe szorított kezeket. A nagy történelmi pillanat varázsa alatt áll az egész- ország. Ünnepnapot tart a politika. Felfüggesztette gyűlölködését. most már kezdjük belátni, hogy csak az utcánk különbözők, de a célunk egy : a haza boldogsága. A magyar nemzet politikai s társadalmi érettsége bámulatba ejti az egész világot. Eddig gúnyoltak, csipkedtek, rágalmaztak, lenéztek, megvetettek. A világ legrongyabb népe, lábtörlőjének használta türelmünket, a népek legnagyobb értékét, az önuralmat, a higgadt józanságot. De a megrugdosott oroszlán felébredt. Még csak éles karmait mutat a meg, de már is futnak, a gazok, a méreg- keverők, a király-gyilkosok. Rajta! Az ilyen ncp, az ilyen nemzet, mint mi, nem veszhet el. Az érzelem egysége megacélozza a kart, az akaratot, megélesi'i a kardot. Tegye mindenki kötelességét, aki elmegy, aki itt marad. — Menjünk bátran előre az igazság egyenes országútiján, a nemzet erejébe, szövetségeseink hűségébe vetett szent hittel, a biztos győzelem bátorító reményével . . . * taszította hervadt virágait, ahelyett, hogy ijedten a tárcája után nyúlna, megvető nevetéssel taszi tóttá félre a virágokat. — Vigye ezt a fonnyadt zö'dséget a kacsáknak, azok talán megzabálják . . . E választékos felelet határozottan imponált Tangónak, annál is inkább, mert a höigyecske, miután jobban szemüsyre vette a csinos fickót, most már sajnálatát fejezte ki, hogy nincs egy centimje sem és nem vásárolhat a virágaiból. Ennek ellenében megmondta, hogy Hortensenak hívják és fölszólította Tangót, hogy jöjjön vele a közeli kocsmába, ahol be fogja mutatni egy befolyásos barátjának. A fiú engedékenyen követte. kecses, rugalmas járásával ; éppen ennek köszönhette a Tango nevet. Mikor aztán ott ült az abszinth előtt, rögtöni ben megértette, hogy7 „üzletről“ van szó, Hor- tense barátja. Fián, egy izmos, vörös, himlő- helyes arcú fickó, ravasz tekintetében vállalkozó szellem szikrázott s beszédjében is szívesen keverte az üzletemberek szakkifejezéseit. — Opcióm van egy csinos vágásra. Húsz percent az én kockázatom, a tied nulla. Ha megy a dolog, elviszlek a cimborámhoz, hogy előkészítsünk . . . Tango eddig csak veszélytelen foglalkozásokat űzött. Szívesen ijesztgette a járókelőket, fenyegetőleg belesugta a nyakukba : — Ebes vagyok ! — és zsebrevágta a megfélemlités kizsarolta pénzdarabokat, de eféle „vágásokra“ még nem vállalkozott. Mikur azonban megértette, hogy nem lesz egyéb dolga, mint lenn az utcán le és föl járni, mig a másik kettő „dolgozik“, megkötötte a vásárt és követte Fiant a cimborához, egy bizonyos Tortu nevű, szakállas fickó A lapunknak jött táviratok és telefonjelentés utján elterjedt demars és mozgósítási hírek természetszerűleg óriási szenzációt és meglepetést keltettek, de korántsem akkora izgatottságot, a mint várni lehetett. Népünk magyar emberhez illő, nyugodt méltósággal fogta fel a helyzetet. A lelkek mélyében ott él a meggyőződés, hogy ennek, ha csak az ország tönkremenni nem akar, igy kellett történnie. Nincs egy kifakadás, egy ellenvetés a tett intézkedések ellen. Gyönyöiü rendben folyik a bérükkolás. A hatóságok a legnagyobb pontossággal teljesitik hivatásukat. A telefon, távirda folytonos szolgálatban s megkezdődött a vasút óriási munkája is. Ma már hosz- szu vonatok viszik a berukkolókat, pedig még csak holnap kezdődik az első hivatalos mozgósítási nap. Szombattól kezdve nincs magán távirati és telefonösszeköttetés a fővárossal. Hivatalosan is inkább jönnek a táviratok, mint továb- bittatnak. Holnap már igy lesz a vasúton is, a katonaság veszi át itt is birodalmát s csütörtöktől a személyforgalom csak bizonyos vonatjárásokra lesz korlátozva. Ily körülmények közölt a sajtó hivatása is felette nehéz. A világtól úgyszólván teljesen el zárva, újabb dolgokkal alig szolgálhatunk. A határon s a mozgósítás körül történt minden nevezetesebb esemény immár a hadvezetőség titka s a két állam fegyveres erejének állásáról, mozdulatairól, erejiről és működéséről a sajtó utján való közlések tilosak s a kormány rendkívüli intézkedéseit a hivatalos lapban nem kevesebb mint 33 rendelettel adja tudtul, intézkedve a csendőrség szolgálatáról, az útlevél tilalomról, a határátlépés korlátozásáról. a kivándorlás eltiltásáról, a bejelentési kötelezettség kiterjesztéséről, a fegyvertartás korlátozásáról, a posta cenzúráról, az egyesületi, gyülekezési jog korlátozásáról, a sajtóról, a szerb lapok kitiltásáról, az esküdtbirósagok helyett a törvényszéki s rögtönbiráskodásról, a katonai büntetőtörvénykönyv kiterjesztéséről, a gyorsított bűnvádi eljárásáról, a rögtön Ítélő bíráskodásról, honvéd bíráskodásról és kiviteli tilalomról. A külügyminiszteri demarche bari foglalt záros batáridő, mely szombat délután 6 órára szólt, hoz, aki eleinte kissé bizalmatlanul méregette az uj jövevényt s csak akkor nyugodott meg, mikor Hortense dicsekvőleg szólt: — Senkin sem feszülhetne sjzebben az egyenruha ! Ekkor Tortu apó nyelve is szóra nyílt s megértette Tangóval, hogy mig ők ketten egy elhagyott villában „dolgoznak“, neki rendőr egyenruhában a ház előtt kell őrködnie, hogy senki se zavarja őket munkájukban. Azt már nem árulta el, hogy az egyenruhát honnan szerezte, de bizonyos, hogy mikor Tango felöltötte, elégedetten mormogta : — Az ember megesküdnék, hogy igazi róka ! — Annyira — kacagott Hortense — hogy ha a tükörbe tekint, saját maga elől megfutamodhatnék. Tango gyönyörködve nézte uj, csillogó cipőit s kissé aggódva mormogta: — De mégis, ha igazi rendőr jön szemközt . . . — Kedélyesen rárivailsz : ,,Szervusz pajtás“ ! Ebéd után útnak indították, pontosan megjelölve az utcát, amelyben le s föl lépkedjen. Az utón semmi különös élménye sem volt. Egy öreg hölgy udvariasan megkérte, hogy vezesse át a kocsiuton s ő persze nem mert ellentmondani. A szemközt talált rendőröket ildomosán köszöntötte s ezek nyájasan viszonozták köszöntését, ami bizonyos büszke örömmel töltötte el. Végül a megjelölt pontra ért. A másik kettő sem késett soká. Átsegítette őket a kert falán, aztán a ház előtt őrködött, kezében fütyülővei, hogy veszély esetén füttyszóval értesítse a bent dolgozókat. Egyszerre az utca sarkáról tántorgó alak küzeb dett. Egy részeg, de milyen részeg, szent Isten 1 . . .
