Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-07-20 / 58. szám
Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fé l évre..........................8 » Negy ed évre .... 4 > Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — NyiIttér : garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—J?4. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség : Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő ősszel közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám . Az előfizetési pénzek és hirdetések td« küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A „közönség“ újságot ír... Egyszer már ne mi Írjuk az újságot, hanem a — publikum. Megmártjuk azért a tollat s átadjuk a szót egy jó torkú fiatal barátunknak. A cikk bizonyára tűrhető lesz, mert ma az újságot is nem annyira jó tollal, de jó — torokkal, kell Írni. Ebben pedig nem lesz hiány. Lássuk tehát előbb a — külpolitikát : „Tehát Bosznia, még most is Bosznia ? Mi van Boszniával? ott még mindég — vizsgálnak ? Mi a veszekedett istennyilát vizsgálnak, amikor az összes tettesek fülön- fogva s napnál világosabb, hogy Szerbia nyakig a csávában ? Onnan került a bomba, ott vannak az értelmi szerzők, s a komitá- csik gyilkos tudományára is ott tanították ki az összes merénylőket. Mit keresünk még ? A kilencedik, tizedik, vagy a huszadik bombát, nem egyforma mind ? vagy a huszonegyediknek még nem találták meg a gyutacsát ? Ezért csapolják le a folyóvizeket, mozgósítanak száz meg száz detektívet. Ezalatt pedig a szomszédban megsemmisítenék minden kompromittáló nyomot, akik véresek, szépen nemcsak kezet mosnak, de ráadásul még a mi nyakunk közé lottyantják a véres vizet. .. Közben pedig Szerbia suttyomban, ezer tagadása ellenére is mozgósít, Románia pedig hadi utakat épit és mi a nagy lázban, a nagy izgalomban elégünk, tönkremegyünk. Papírjaink gyönyörű szaltó mor- talékat csinálnak. Emberek, bankok, üzletek, vállalatok, összes közállapotaink a fejük tetején táncolnak, a legszebb egziszTÁRCA. A születésnapi csók. Schmidt Miksától. Sűrűn kavargó hóban, sötét éjszakában fáradtan pöfögött előre a vonat mozdonya. Mind lassúbbra váltak, bosszú fohászokká nyúltak a gőzló lélekzetei ; járása kimerült, végre meg is állt, szerencsére már nem igen messze egyik ut- közi állomástól. Jelentékeny bófuvatag zárta el az utat. Az a néhány utas, aki a vonat ablakaiból nézte a vergődést és észrevette a vonat megállását, bosszankodó megjegyzésekkel kisérte a vonatkisérő személyzet szitkozódásait. Csak a kalauz őrizte meg a higgadtságát; az állomásra szabaditó hóhányókért izent be, egyéb szükségesek iránt is intézkedett, a türelmetlen utasokat pedig igyekezett megnyugtatni. Ez a már meglehetősen koros, kötelesség- tudó ember nem igen törődött hóval, faggyal, hanem dolgai után látott ; mégse bírta volna sokáig sem ő, sem a többi vasutas, ha sorba nem kínálja őket egyik fiatal utas egy-egy pohár sziverősitő, melegitő délvidéki jó borral. Ez a jószívű adakozó egyik tekintélyes, vagyonos vidéki borkereskedő fia, maga is önálló borkereskedő volt, aki az ön*g kalauzzal utazásai alkalmával beszélgetésbe szokott eredni. Obermaier Bernát, e fiatal borkereskedő, jó kedélyű, csinos ember volt, akinek örömet okozott, hogy a zaklatott, kimerült vasutasok lankadó erejét a mintakészletül magával hozott boraival felüdithette. tenciák tönkremennek. Mi ez : háború vagy béke ? Békének elég kegyetlen háború, háborúnak a legborzalmasabb béke. Mert ha háború, legyen háború. Utóvégre a kard, puska, ágyú, a tiltott dum-dum golyó nem pusztit el mindenkit, elég szép percent felgyógyul a kapott sebekből, de ez az öldöklő béke meggyilkolja az egész nemzetet. Kül- és hadügyminiszter urak, csináljanak tehát rendet: vagy béke legyen, vagy háború, de ne legyen béke is, háború is. Régen volt az, amikor azt tartották az emberek, hogy a legrosszabb béke is többet ér, mint a legdicsőségesebb háború. Hátha megpróbálnánk már egy esetleg rossz háborút is. — Ilyen gyalázatos békességben azután is élhetnénk! * És Albánia? Ha operett iró volnék, operettet írnék Albániáról. De nem a szegény beugrott Wied herceg, vagy a kereskedőből lett gyorslábú Achilles, az örökös visszavonuló, Prenk Bib Doda lennének a legnevetségesebb operett figurák, hanem a méltó- ságos nagy Európa, a nagyhatalmasäägok kofálkodó diplomatái, akik örökre sugnak- bugnak — terveket kovácsolnak, boszorkánykonyhájukban mérges dolgokat kotyvasztanak, akik ma megesküsznek Törökország területi integritására s holnap ők adják a trancsirozó kést ellenségeinek a markába. Akik kimondják Albánia függetlenségét, külön állását, trónust eszkábálnak össze, közös akarattal fejedelmet fognak, akinek fejedelmi kistafirozására 70 milliót hoznak össze, de amikor ez a néhány milliócska elfogy a keleten szokásos bakNéhány órai késedelemmel, már jóval éjfél után ért a vonat a fővárosba s ez időtájban nem is állt kocsi a pályaudvar előtt. Bernát a kalauztól kérdezősködött, hogy hol találna ilyenkor legelőbb éjjeli szállásra? Az öreg jószivü, amellett praktikus ember volt s azt az ajánlatot tette, hogy fogadjon el tőle nála éjjeli szállást, hiszen késő éjjeí, ilyen kutya időben bizony nem jó éjjeli szállás után "járni. A borkereskedő a szives ajánlatot el is fogadta. Az utón önkénytelenül a „Repülő hollandin“, az utazása előtti estén szülővárosában adott opera cselekményén járt az esze, mert a kalauz éppen arról beszélgetett, hogy otthon szelíd jó gyermeke, egyetlen lánya van, aki életének öröme; biztosította vendégét, hogy bizonyára jól, otthonosan fogja magát az ő egyszerű otthonában érezni. Hazaérve a kalauz átengedte Bernátnak az ő tiszta, kényelmes ágyát, ő maga a divánon rögtönözött magának lehetőleg kényelmes fekvőhelyet. Mindenik fáradt, álmos volt, hamarosan el is aludtak. Bernát reggel tájban arra ébredt, hogy puha meleg ajkak nyomnak csókot ajkaira. „Jó reggelt apuska, Isten éltessen! Még sok örömteljes születésnapi évfordulót kivánok ! Néni majd jó ebédet főz mára, én is hozok haza valami jót. Most csak aludjál tovább.“ Erre még egy jóizü csókot kapott. Az álmából ilykép kizavart fiatal ember a hajnalodó félhomályban karcsú bölgyalakot látott az ajtó felé sietni. Szerette volna tudni, hogy ki volt a kedves csókok osztogatója, szeretett volna vele még találkozni és megismerkedni. A jóravaló kalauz a reggelinél családi viszonyait ecsetelte. Elmondta, hogy háztartását felesége halála óta egyik nénje viszi, egyetlen lánya pedig, a húsz éves Ilona, a főváros egyik sisra s egy pár ezer, kellőleg ki nem elégített ember lázadást szít, a vén intrikus Európa nyugodtan zsebredugja a kezét, mintha azt mondaná: hja, ' aki uralkodni akar, tudjon is uralkodni s cinikusan elnézi a szegény fejedelen vergődését. És a szegény Wied ma Durazzóban fejedelmi párnák közt alszik, holnap egy osztrák hadihajó priccsén s holnapután, ha ő azt tudná, hogy hol ? A nagyhatalmak még arra is féltékenyek, ha ez a szegény, lelkileg testileg agyon gyötört ember valahol egyátalán — aludni akar. Két hónappal ezelőtt még az albán trón megtámasztására elég lett volna egy — katonabanda, ma már kettő is kell, még pedig a nagy — bomberdóval. Újabban azt írják: az olasz is küld 12 ezer embert, mi is tizenkettőt. Lesz aztán belőle 24, ha nem — 48. Wied herceg tehát alá lesz támasztva, úgy, de úgy, hogy bizonyára a trónusa — mellé pottyan. Mert, hogy a két hadsereg közül az —- egyik bizonyosan elkésik, az egészen bizonyos. Hisz vájjon Monte- cuccoli óta hova értünk mi még el elég korán! Legfeljebb a saját temetésünkhöz érünk el a — kellő időben, de még ez sem egészen bizonyos . . . * No, de ha ilyen szomorú a külpolitika, annál vigabban vagyunk idehaza. Teljes a parlament, megtért a kalandokra vágyó fiúcska, az ellenzék. Magától jött, nem is detektívek hozták s a hosszas téli pihenő után újra berendezkedett a nyári — semmittevésre. Azaz, hogy nagyon is elkezdte a régi honmentő munkát. Meg legnagyobb diszmüárukeresk^Iésében elárusitónő. Vendégének meg is mutatta lánya fényképét, miközben nem győzte jó tulajdonságát, erényeit felsorolni. Az ifjúnak tetszett a kép s mivel sejtette, hogy a csókok miféle tévedésből, honnan eredtek, annál is inkább vágyott e kép eredetijével ismeretséget kötni. Az öreg egyébiránt úgy tűnt fel előtte, mint Daland hajós, aki azért vezette be őt otthonába, hogy magasztalt Sentaját megmutassa neki. Az ifjú a reggeli csókról hallgatott, hanem az öreg meghívását ebédre szívesen fogadta., Minekutánna üzleti dolgait elvégezte, felkereste azf a kereskedést, ahol Ilona apjának bemondása szerint alkalmazva volt. Bernát a fénykép nyomán azonnal feismerte a lányt; a valóságban még sokkal szebbnek találta, mint a mily szépséget a fénykép Ígért. — Kedvteléssel szemlélgette a lányka pompás termetét és cseresznyepiros ajkait, amig az a szokásos üzleti udvariassággal intézte hozzá kérdéseit. Karácsony ünnepe közelgett, a fiatalembernek sok minden válogatnivalója akadt s nagy körülményességgel, hosszasan válogatott a különböző tárgyak között, mikézben azonban nem any- nyira az árut, mint inkább az árusítót mus- trálgatta. Beszélgetést is kezdett vele és elmesélte, hogy egyik vidéki városból érkezett s hogy a tegnap esti rettenetes hóviharban milyen ügy- gyel-bajjal vergődött be a vonat a fővárosba ; Ilona viszont megjegyezte, hogy az ő apja vasutas, télen majd minden útnál ki van téve az ilyen kellemetlenségeknek, emiatt sokat is kell aggódnia apjáért. — Mivel éppen vasútról van szó, — monda Bernát — most jut eszembe, bogyik egyik vasutas ismerősöm számára is szeretnék karácsonyi
