Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-07-09 / 55. szám
Előfizetési ár: Egész évre................16 korona Fél évre.....................8 » Negyed évre .... 4 » Egy szám ára . . . .16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyílt- tér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Neslelenik hetenkint kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 18—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztőség: • Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összei közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám Az előfizetési pénzek és hirdetések ld< küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre beküldik, 8 korona. Főszerkesztő : Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. Tolnavármegye törvényhatóságának kegyelete. Tolnavármegye törvényhatóságát a kegyelet emberies érzése hozta a mai napon össze. A bizottság tagjai nagy számmal jelentek meg a főispánunk által összehívott rendkívüli közgyűlésen, hogy kifejezést adjanak mély sajnálatuknak, szív mélyéből fakadó őszinte részvétüknek ama tragikus, mélyen lesújtó gyászeset alkalmából, amely a magyar trón leendő örökösének s az ő, asszonyi erényekben gazdag feleségének elhunytéval egyfelől az uralkodó családot, de másrészt az egész magyar nemzetet érte. Az a vad, állatias kegyetlenség, a tervszerűen kieszelt s óramű pontosságával végrehajtott gaz merénylet megcsúfolása minden civilizációnak, kivetkőzése az embernek önmagából. Nem csoda tehát, hogy az egész világ jobb érzése fellázad és tiltakozik ellene. D-e a magyar nemzetet, sőt az egész monarchia népeit nemcsak ily általános emberi szempontból érinti ez a mély tragédia. Az eldobott bombának tüzes szilánkjai, a gyilkoló browning csövének fel- lobbanása, nagy mélységeket, tátongó szakadékokat világit be. Ébrednünk kell, látnunk és cselekednünk ! A most mindenfelé lefolyó gyászünnepek ezért többek legyenek egyszerű kegyeleti aktusnál. Az emlékezés meggyuj- tott mécsei, égő viaszgyertyái oszlassák el szemünk homályát, lássuk meg a nemzetünket elnyeléssel fenyegető mély örvényeket, s a serajevoi bomba detonációjának ereje, mint a leghatalmasabb pöröly kovácsolja össze a sziveket, hozza létre a magyar nemzet régóta sóvárgott belbé- kéjét, nemzeti egységét, adja vissza ez által az élethez való erőnket. így meghiúsul a gaz merénylet világos célja. Trónörökösünk gyászos halála nem az óhajtott, kárörvendve lesett bomlásnak kezdete, de a magyar nemzet világ- történelmi hivatásának megújhodása, a mi feltámadásunk, uj életünk lesz... B. * A gyászünn'epély a vármegyei bizottsági tagok impozáns részvételével folyt le. A terem egészen megtelt a kivétel nélkül fekete ruhában megjelent bizottsági tagokkal. Eljött Szekszárd úgyszólván valamennyi bizottsági tagja s a vidék is igen szépen volt képviselve, különösen nagyobb birtokosaink voltak nagyszámmal jelen. így ott voltak többek közt : Apponyi Sándor gróf aranygyapjas, tárnok mester, Apponyi Géza gróf, Be zerédj Pál vbt. tanácsosok, Bezerédj Andor, Bartal Béla, Sztankovánszky János, Schell József báró kir. kamarások, Bernrieder József és János, Vizsolyi Ákos, Csapó Dániel dr., Madi Kovács István, Jeszenszku István báró, Forster István, Sast• László slb. földbirtokosok. A róm. kaih. klérus részéről : dr. Fent Ferenc apát, Fekete Ágoston prépost, Vörös Nándor kajdacsi lelkész stb. Kovács Sebeslény Endre főispán a közgyűlést pontban déli 12 órakor a következő beszéddel nyitotta meg : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság ! Az a gyászos kimenetelű orgyilkos merénylet, mely múlt hó 28-án Szerajevóban Ferencz Ferdinánd trónörökös ö cs. és kir. fenségének és fenséges nejének, Hohenberg Zsófia hercegnőnek életét kioltotta, akár általános emberi szempontból fogom fel, akár a ma még semmiképen nem mérlegelhető politikai hatását tekintem, csakis a megdöbbenés, az igaz fájdalom, a részvét és aggodalom érzését kelti lelkűnkben. Mert hiszen nem. megdöbbentő e azon erkölcsi sülyedés, az emberi érzésnek azon elkor- csosulása, mely az orgyilkosság tényében és annak elkövetőjében megnyilvánult, amellyel szemben csakis legmélyebb megvetésünket nyilváníthatjuk Az igaz fájdalom és őszinte részvét érzését kelti bennünk a Fenséges trónörökös-pár tragikus sorsa. Mert hiszen az az orgyilkos golyó, amidőn Nemzetünket és Hazánkat jövendő uralkodójától fosztotta meg, ugyan akkor egy boldog családi életet is derékban metszett ketté és atyátlan anyátlan árvává tett három ártatlan gyermeket. Az [életnek ez a tragikuma bő anyagot nyújt a gondolkodásra. — De ha a legélesebb emberi elme fogja is kutatni és ezúton megfejteni igyekezni az ember életét irányitó nagy rejtélyt, a tudni vágyó de véges emberi ész segítségével akarván áttörni az azt környező titokzatos homályt, végeredményében ez alkalommal sem fog tovább jutni, vallásos Hitünk azon két nagy és hatalmas igazságánál, mely szerint „kifürkészhetlenek az Isteni Gondviselés utjai“ és hogy „az embernek sorsa, — kicsinyé és nagyé, a gyengéjé és hatalmasé egyaránt, — Isten kezében van“ ! — Ebben a két nagy igazságban keressük mi is a megnyugvást és vigasztalást, a mikor ezen borzasztó sors csapás feletti részvétünknek és fájdalmunknak adunk kifejezést. De aggódó tekintetünk és gondolatunk fájdalmas érzéseink közepette is a mi jó és bölcs öreg királyunk felé fordul, akinek fájdalmában aggódó érzéssel osztozván, ezzel az imaszerü fohászunkkal fordulunk a mindenható Istenhez, aki mindeneket fenntart és igazgat, hogy Felséges urunk, királyunktól a reá mért megpróbáltatások emez újabb nehéz napjaiban se vonja meg segítségét és juttassa neki osztályrészül ezúttal is azt a testi és lelki erőt, amely őt annak minden hátrányos következmény nélkül való elviselésére képessé teszi. Ezekkel az őszinte Holdfényes kép. . . . Lágy fátyolával eltakart az éj, S amelyet eddig lelkem fogva tartott, A képzelet most kóbor útra kél, S elébem fest egy holdsütötte parkot. A fák ezüstös díszben fénylenek, A szellő már a titkos jelre vár csak, Bujkálni kezd, a sok levél remeg, Zizegve rázzák lombjukat a hársak. A hársak közt a kis kastély előtt, A holdfénytől behunyt szemű virágok, Aranytuják és haragzöld fenyők, S a háttérben nagy, suttogó platánok. És mint kit álmok lágy hulláma hoz, Az eikélyen halkan megáll ma ő is, — Virágdíszétől tán igy hajladoz, A park ölén a karcsú rózsatő is. Érzi a mindent átfonó varázst, Szótlan a hold szelíd szemébe bámul, S a holdsugárból szőtt ezüst palást, Lágyan remegve két vállára ráhull . . . SZÁVAY ZOLTÁN. Zita hercegnő. Uj név került a monarchia trónjának közvetlen közelébe. Egy név, melynek viselője valamikor koronát fog hordani homlokán. Zita főhercegnő a jövendőbeli magyar királyné, akinek alakja felé fordul most az ország figyelme. Szegény Chotek Zsófiához, a szerelmes, egyszerű udvarhölgyhöz is sok meleg érzés fűzte a magyarságot és ugyanilyen érzésekkel állunk a fiatal 22 éves Zita főhercegnővel szemben. Ma még rejtély, 60 millió ember számára, jósolni nem lehet, de eddigi élete csak jóra, szépre enged következtetni. Zita főhercegasszony 1892 május kilencedikén született, most tehát 22 éves. Eljegyzéséig a fiatal leányok egyszerű s eseménytelen életét élte. Kitűnő anyjának gondos szeretete vezette s családhkörben — 19 gyermekkel együtt gondos nevelésben részesült. Sokat tanult — minden tudományért és művészétért nagyon lelkesedő atyjának egyenes kívánságára történt ez, aki azt akarta, hogy necsak fiai, hanem leányai is lehetőleg sokat tudjanak s megszerezzenek minden ismeretet, ami fiatalemberek számára manapság megközelithető. Zita főhercegasszony olasz földön született, de nagyrészt a Wiener-Neustadt melletti Schwatzenau kastélyban nevelődött. Csak nevelése teljessége kedvéért vitték el időnkint Bajorországba, a zanbergi kolostorba, később pedig Wight szigetére, a benedekrendiek ottani apátságába. Ebben az apátságban két nővére viseli a rend ruháit: a csodaszép Adelheid hercegnő és a nagy szeretetreméltó Franciska hercegnő, aki apáca létére is megtartotta vidám kedélyét. Zita főhercegasszony va'lásos és jámbor, mint a pármai ház minden tagja. Telve van azonban türelmességgel minden más vallásu iránt s teljesen ment mindenféle előítélettől. Legnagyobb szenvedélye : a természet s a legnagyobb lelkesedéssel tud a birodalom hegyeinek szépségeiről beszélni. Mint a mai generáció annyi leányának és asszonyának, neki is kevés érzéke van a fényűzés, főleg pedig a túlzott toalettlukszus iránt. Végtelenül szereti a virágokat s ugyanolyan nagy barátja a madaraknak. Mikor Hetzendorfba megérkezett, nagy csodálkozásra adott okot, hogy valósággal egy egész mena- zsériát hozott magával. Nagyon szereti a színházat is és Károly főherceg — mióta házas ember — talán egyszer sem jelent meg nélküle a színházban. A fiatal pár társaságában gyakran jelenik meg Miksa főherceg is, Károly főherceg öccse, Zita főhercegnő és Károly Ferenc József házassága is ép oly romantikus volt, mint az elhunyt trónörökös-páré, sőt talán még romantikusabb. Már gyermekkorukban együtto játszottak Mária Terézia főhercegasszony házában, aki mostoha nagyanyja volt a főhercegnek s egyben nagynénje Zita hercegnőnek. Evekkel utóbb megint Mária Terézia főhercegnő St-Jacob nevű birtokán találkoztak fajdkakas vadászaton. Senki sem vette észre a főherceg érdeklődését unokanővére iránt. Még a fiatalok legközvetlenebb környezetében sem sejtették, hogy szerelmi és házassági regény lesz a pajtáskodásból. Csak 1909 nyarán, mikor Zita hercegnő elkísérte Mária Annuziata főhercegnőt Franzensbadba, tűnt fel, hogy a főherceg milyen gyakran látogatja meg őket. A fiatal hercegnő, akkor még talán igazi bakfis sem volt, hosszú puha sötét haját varkocsba fonva hordta s kedélyes frisseségével gyakran vidította fel a komolyabb természetű Mária Annuziata főhercegnőt. Mint Károly főherceg és Zita főhercegasszony is szívesen emlegetik — már akkor Franzens- badban megegyeztek abban, hogy életük útja egyesülni fog. A következő télen gyakran találkoztak udvari ünnepségeken s ilyenkor a főherceg mindig feltűnően foglalkozott Zita hercegnővel. Szinte ugylátszott, mintha csak azt akarná megvárni, hogy a hercegnő hivatalosan is belépjen a társaságba s aztán kérőként jelentkezik majd anyjánál, a pármai hercegnőnél. 1911. tavaszán ez meg is történt. Károly főherceg anyjának Mária Jozefa főhercegasszonynak kíséretében Piamoreba utazott Zita szüleinek
