Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)

1914-07-06 / 54. szám

54, szám XXSV. X. évfolyam Szekszárd, 8914 julius 6. Előfizetési ár: Egész évre ....................16 korona Fél évre......................8 » Ne gyed évre .... 4 » Egy szám ára .... 16 fillér. Hirdetési árak: Árverési hirdetések: 35 petit sorig 8 kor., további sor 30 f. — Nyilt- ér: garmond soronként 40 fillér. POLITIKAI HETILAP. Az orsz. m. kin. selyemtenyésztési felügyelőség hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: hétfőn és csütörtökön. Szerkesztőség telefon-szám: 13—24. — Kiadóhivatali telefon-szám: 18—II. Szerkesztösög : Bezeréd] István-utca 5. szám. Ide küldendők a lapot érdeklő összes közlemények. Kiadóhivatal: Béri Balog Ádám-utca 42. szám. Az előfizetési pénzek és hirdetések Id* küldendők. Néptanítók, ha az előfizetést egész évre előre bt- küldik, 8 korona. Főszerkesztő: Dr. LEOPOLD KORNÉL. Felelős szerkesztő : BODNÁR ISTVÁN. Főmunkatárs : FÖLDVÁRI MIHÁLY. Laptulajdonosok a szerkesztők. A király szózata. A serajevói borzalmas tragédia meg­döbbentette minden érző embernek a lel­két. Az a két vagy három gyilkos golyó megrázó történeteket elevenített tél a feje­delmi áldozatokról, akik mint egy újkori Philemon és Baucis gyönyörű harmonikus életet éltek a alig pár percnyi időköz után együttes halállal távoztak az örökkévaló­ságba, amelynek létezését vallásos hitük teljes erejével hitték és vallották. Az ország népének igazi szívből jött, meleg részvéte, a fájdalom, hogy úgy mond­juk, első jajkiáltása méltán szólt nemcsak a trón leendő örökösének, de mindkettőjük­nek, mint a családi és hitvesi hűség mintaképeinek, úgy a szomorú árvaságra jutott fejedelmi sarjadékoknak, kik földi aranykoronát nem veszthettek, de mégis ! csak fejük koronáját vesztették el. De bármily nagy volt a megdöbbenés, lélekzetünk elállása, meg kell állapítanunk azt is, hogy emberies részvétünk a nagy halottakról s a visszamaradott árvákról a következő pillanatban már a ma élő em­berek egyik legnagyobbikára szállt át. Egy ország, sőt talán az egész világ felébredve a gaz gyilkosság okozta nagy lelki de­presszióból, halk hangon, suttogva, mintegy lábujj hegyen járva, egyre csak azt kér­dezte : hat a király ? A király! a mi jó öreg királyunk! A trónörökösünket ért gaztett itt csúcsoso­dik ki az emberi bűnök legirtózatosabb- jává, mert nem csak a trón örököse és hitvese szivén ejt mély, halálos sebet, de megnyitja eldugult vérpatakját régi, az idő által úgy ahogy begyógyított sebeknek is. Mekszikó . . . Mayerling . . . Genf . . . Kell-e még több is, hogy egy nyolcvan- négy éves öreg ember szive is megsza­kadjon ? Nem jogos-e a fel jajdulás első ki­törésé az 0 ájakán: jaj Istenem, mit kell még megérnem ? De a király — király maradt — ez a rémséges gyász egyedüli vigasza. Erős és Isten végzésében megnyugvó. Ősz fejé­vel sziklaszilárdan áll, mint a Montblanc csúcsa, amely körül villámok cikkáznak, vad viharok dúlnak. Lehetetlen megindu­lás nélkül olvasni azt a kettős királyi szó­zatot, amelyet miniszterelnökeihez és a hadsereghez intézett: „Bűnös kéz fosztott meg Engem sze­retett rokonomtól ... A megtévesztettek kis csoportjának eszeveszettsége azonban nem \ képes megrendíteni azokat a szent köteléke­ket, amelyek Engem népeimmel egybefűz­nek. Az ujabbi fájdalmas megpróbáltatás csak megerősít abban a szilárd eltökélésben, hogy a helyesnek megismert utón népeim javára utolsó lehelletemig kitartsak. “ Igazi királyi szózat ez. Méücsagos, e mellett emberi — magával ragadó. Be kel­lene vésni márványtáblákba, ha nem mil­liók szive őrizné az örökkévalóság szá­mára : Vagy: „Fájdalommal hajolunk meg a Mindenható kikutathatatlan akarat előtt, mely Tőlem, fegyveres erőmtől s a hazá­tól ily mérhetetlen áldozatot követelt. Mindennek dacára a jövő kedvező ki­alakulásába vetett reményem nem inog meg és erős a Bizodalmám, hogy mind­azon megpróbáltatásokban, melyek nekünk osztályrészül juthatnak, a monarchia biz­tos támaszra talál a halálmegvető s ren­dületlen odaadással működő ősz'1 rák-ma­gyar haderőben.“ Nagy fejedelmi szavak. Véssük be emlékezetünkbe. A király elnyomja fájdal­mát, amikor népeiről van szó. Véresre ha­rapja talán ajkait, de megy a kötelesség- teljesítés tövises országutján, vagy inkább mint a Sipka-szoros felváltani elfelejtett katonája egy percre se hagyja el azt az őr­helyet. ahová a íelső hatalmasság nagy dol­gok védelmére oda állította. Tanuljunk kötelességtudást ősz ural­kodónktól, ki maga a megkövült fájdalom, de egyúttal az élő hit, az örök remény. A gazok pedig rettegjenek, mert a — halálmegvető hadseregre való hivatkozás, hisszük, hogy nekik a — végítélet . . . B. VÁROSI ÜGYEK. — Rendkívülit közgyűlés. S.zeks/áid város képviselőtestülete f. é. juliás Ivó 9 én cl. u 3 órakor a városház közgyűlési termében rendki- vüli képviselőtestületi közgyűlést tart. Tárgyso­rozat : 1. Az aszfaltozással kapcsolatban a járdák nívójának megállapítása. 2. Utcaszabályozás foly­tán elfoglalt területek eladása. 3. A kövezetvám sorompók bérbeadásának bejelentése. 4. A fogadó, vendéglő, kávébáz és kávémérés iparokra vonat­kozó szabályrendelet módosítása. 5. Szabályren­delet a prostitúcióról. 6. Ágoston József és tár­sai haszonból hátralékának törlése. 7. Kocsis Jó­zsef és társai kérvényé kebelekhez való csatolás. 8. Kecskés Márton földhaszonbér helyesbítése iránti kérvénye. 9 Janosits Károly főjegyző sza­badság megadása iránti kérvénye. 10. Rácz Jó­zsef rendőrkapitánynak előn’ptetési járulék ki­Ima. Ferencz Ferdinánd kir. herceg, trónörökös s fenséges neje: Ho­henberg Zsófia kir. hercegnő orgyilkos kéz által történt elhalá­lozása alkalmából, mondotta a szekszárdi zsidó templomban : dr. Rubinstein Mátyás. Hata'mas Isten, királyok Királya, népek s nemzetek gondviselő Atyja! Kiváltságos teremtéseid, mégis gyönge te­remtmények vagyunk mi emberek. Életünk el- szálló lehellet, minden hatalmunk s dicsőségünk elillanó napsugár. Nincs hatalmasság, miképp az égen, úgy itt a földön, csak Te, erős Isten. Te uralkodói fejedelmeken is s Te igazgatod sorsát uralkodóknak is. Kegyedből nyerik hatalmukat, Te osztasz nekik fényt s dicsőséget s Te tartod kezedben életüket is. Szomorúan tapasztalnunk engeded ezt e gyászos napokban, midőn az ország trónjának aagybivatottságu várományosa s ifjú nemes hit­vese a pillanat hirtelenségével orozó gyilkos kéz által életüket veszték . . . Mintha tiszta, derűs napon hirtelen hara­gos, villámló, dörgő felhő robogna fel az égre. Még hangzott, zengett a levegőben az ün­neplő sokaság örömujjongása leendő királyának láttára, még ragyogott a dicsőség fénye * ko­rona majdani viselője s az ifjúság szépségében viruló fenséges hitvese felett s egyszerre dördülés, iszonyú dördülés . . . s két nemes, drága élet kioltva. Oh Atyánk, Istenünk, mily szörnyű végzet ! Emelkedő, tündöklő ragyogásában bukik alá a nap ! A dicsőség boldog hullámzása közepeit dermed meg a lélek ! És bocsátottad, oh Uram, ezt a szörnyű sor­sot leendő uralkodónkra, midőn hivatását teljesité, midőn a birodalom erejének, hatalmának szilár­dításán fáradozék, királyi glória helyett raártir- glóriával övezve nevét s nékünk még csak fáj­dalmasabbá téve elmúlását. Oh, súlyos végzetet küldöttéi mi reánk, Istenünk, elvéve tőlünk a birodalom erejének, hatalmának tapasztalt, lelkes fejlesztőjét, gyarapí­tóját, a tróunak jövendő, bölcs Útmutatásokkal fölszerelt erősségét s agg királyunktól is, midőn arra oly nagyon rászorult, megbízható támaszát, segítőjét . . . Könny tódul a szemünkbe, midőn ő reá gondolunk, a jóságos s nemes, a kötelessé gének teljesítésében mintaszerű fejedelemre, kinek bölcs uralkodása alatt hihetetlenül gyarapodott hazánk, nem sejtett virágzásra emelkedett nem­zetünk, kire, oh Atyánk, Istenünk, annyi fájdal­mat, annyi gyászt, annyi keserűséget, annyi szen­vedést bocsátottál s akit agg, betegeskedéstől ter­helt napjaira ettől a szörnyű, szívrenditő csapás­tól sem kimélél meg. Oh, nem lázongó szó az, ami ajkunkra jő, Istenünk, csak sajgó keblünk panaszos kitörése. Csak keservünket öntjük ki előtted, csak sírunk s kesergünk a nagy bánat, a szörnyű gyász s fájdalom miatt, mely bennünket s felséges, jósá­gos, öreg királyunkat ért — s könnyeinken át fohászunkat küldjük Hoz»ád, hogy óvjad immár és védjed oly sokat próbáltatott agg királyunkat, hogy kipróbált bölcseségével még sokáig intéz­hesse hazánk sorsát, hogy adj neki nyugodal­mas^ békés öregkort, derűs, szelid életalkonyt, hogy óvjad bajtól, csapástól sokat szenvedett hazánkat. S kérünk, oh árvák Atyja, légy irgal más az oly korán s gyászosan elárvult kis her­cegek iránt, légy oltalmazójuk, őrük, istápjuk e vezérük az élet ismeretlen utján. S küldjük hozzád lelkünk buzgó imáját a fenséges elköltözöttekért Adj örök síri nyugodal­mat az oly váratlanai elragadott kir. hercegnek, trónunk örökösének s fenséges, nagyerényü hit­vesének s óvjad, oltalmazzad, koronázd dicsősé­ged mennyei fényével a hozzád egeidbe szállott drága leikeiket: Ámeu. hála. Irta : Ligeti M. A „Sophie“ fedélzetén vidám társaság gyűlt egybe. Az első tavaszi nap kicsalta őket a sza­badba. Visegrádig utaztak, ott akartak agyon­ütni egy vasárnap délutánt, hogy aztán az esti hajóval visszatérjenek a fővárosba. Disztingvált úri társaság volt, meglátszott nemcsak a nők keresetlen eleganciáján, de a tár­salgás modorán is. Az egész társaság középpontja Kapornaky professzor volt, a hires orvostanár, kinek nevét a külföld is tisztelettel emlegette. Típusa volt ai igazi szalonembernek, jó társalgó, elmés, kedé­lyes férfiú, kit \ csakhamar egész gyűrűje vett körül a fiatal asszonyoknak. O pedig abbán a biztos tudatban, hogy minden gyanú ellen meg­védi már a kora, ha nem is látszott meg rajta : jobbra-balra tette a szépet bálából mintegy azért, hogy a hölgyek mind köréje csoportosuljanak. Az egyik kacaj után, mely ártatlan dévaj- kodásának nyomában támadt, az egyik asszony, a kapitánynak rokona, átszólt a parancsnoki hí­don sétálgató kapitánynak : — Gyula, kinálj meg egy cigarettával! Még mielőtt a kapitány felelhetett volna, az orvos már ott termett. — Pardon, hogy nem gondoltam rá! Ez-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents