Tolnavármegye és a Közérdek, 1914 (25./10. évfolyam, 1-104. szám)
1914-06-22 / 50. szám
2 3 órakor a választmányi üléssel vette kezdetét, mely Stock inger János alelnük elnöklése alatt tartatott és amelyen Stann István, Hoftmann Sándor, André István, Nagy György és Czéh Antal vettek részt. A jegyzőkönyv hitelesítésére Nagy György és André István kérettek fel, a jegyzőkönyv vezetésére pedig Hoffmann Sándor. Az elnök bejelentette, hogy a város polgárai közül nagy számban iratkoznak be uj tagokul az egyesületbe és pedig 40 uj működő tag, 20 uj alapitó tag és 64 uj pártoló tag, összesen 124-en, köztük városi életünk legkiválóbb egyéniségei. A jelentkező uj tagok mind felvétettek és a gyűjtőknek fáradozásukért jegyzőkönyvi köszönet szavaztatott. A választmányi ülést rendkívüli közgyűlés követte, ugyancsak Stockinger János elnöklésével, aki a közgyü'ést megnyitva, a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Kramolin. Gyulát és dr. Horvát Jenőt kérte fel , a jegyzőkönyv vezetésére pedig Földvári Mihályt. Bejelentve, hogy az egyesület tagjainak száma J24 gyel szaporodott, e szép eredmény felett örömének adott kifejezést. Bejelenti a lapokból is köztudomásos tényt, hogy az egyesület elnöke Boda Vilmos e tisztéről lemondott. Meleg szavakkal emlékezett meg arról a lankadatlan buzgalomról, mellyel Boda Vilmos tisztét az egyesület javára évtizedeken át betöltötte. Kötelességének tartja, hogy e lankadatlan buzgalomért és az egyesület szolgálatában szerzett érdemekért Boda Vilmosnak köszönetét mondjon és indít ányozza, hogy Boda Vilmos érdemei jegyzőkönyvileg megörökittessenek, mely indítvány zugó éljenzéssel és zajos tetszéssel egyhangúlag elfogadott. Uj elnökül ajánlja, hogy dr. ■Szentkirályi Mihály polgármester választassák meg, amely ajánlat nagy helyesléssel fogadtatott. Az uj elnök kis vártáivá a gyülésteremben megjelenvén, őt lelkes éljenzéssel fogadtták s az alelnök meleg szavakkal üdvözölte kérve, hogy vegye szives jóindulatú pártfogásába ez oly hasznos és humánus célokat szolgáló egyesületet és az elnöki széket neki átadta. Dr. Szentkirályi Mihály polgármester az uj ■elnök a széket elfoglalva, megköszönte az iránta megnyilatkozott bizalmat, kérve az egyesület tagjait, hogy kifejtendő tevékenységét támogatásukban részesítsék. Ezután Nádor Imre meghatottsággal küzdve jelentette be a parancsnokság és az egyesületi tisztviselők lemondását, azzal az óhajtással, hogy adjon az Isten Szekszárd városának jó tűzoltóságot és i ogy az mindenkor színvonalon tartassák, mert a vidéken levő tüzoltóegyesületek innen, mint a központból várják az irányítást, a céltudatos vezetést. Elnök a bejelentett lemondást elfogadottnak mondván ki, nem csak illembeli, de morális kötelességének is tartja, hogy Boda Vilmos volt fő- parancsnok előtt, aki nemcsak megalapítója, de lelkes, önzetlen és érdemes munkása is volt az egyesületnek, az elismerés zászlaját meghajtsa. .Indítványozza, hogy Boda Vilmost az egyesület TOLNAVARMEGYE és a KÖZÉRDEK örökös tiszteletbeli elnökévé és főparancsnokává válassza meg, amely indítvány általános lelkes éljenzéssel elfogadtatott. A lemondott alparancs- nokoknak jegyzőkönyvi köszönet és elismerés szavaztatott. Következett a tisztujitás. Alelnökké megválasztatott Stockinger János, titkárrá Földvári Mihály, pénztárássá Nádor Imre, tűzoltó főparancsnokká Pesthy Pál dr-., I. alparancsnok (tb. parancsnok) lett Bajó János dr., II. alparancsnok Fördős Mihály, I. szakasz parancsnok (tb. alparancsnok) Bajó János, II. szakaszparancsnok Haraszti József dr,, III. szakaszparancsnok Haypáil Benő, I. s.- tiszt Mauthner Gyula, II segédtiszt Horváth Gyula, szertáros Hödl Andor, gépmester Kallenberger Zsigmond. Pesthy Pál dr. tűzoltó parancsnok tartalmas, szép beszédben köszönve meg a kitüntető bizalmat, nagy elismeréssel szólt előde érdemeiről, akinek és tiszttársainak munkája fejlesztette az egyesületet mai színvonalára. Ahoz a tisztséghez, mellyel ma felruházták, ő csak a fiatal kor testi energiáját hozhatja, tetteinek rugója azonban az a szellem marad, melyet az ő nagyérdemű előde honosított meg. Kötelességének tartja a reá ruházott liszttel járó feladatot vállalni és mindent el fog követni, hogy az egyesület működése révén a város társadalma erőben és javakban gyarapodjék. Nem mellékes célok vezetik vállalkozásában, hanem a kötelességérzet. Uj tisztében egy kötelességet ismer csak és ez az, hogy a város minden polgára megóvassék a tűz. veszélytől. E nagy célhoz azonban az ő ereje egymagában csekély. Bízik a volt tagok kipróbált erejében és az uj tagok lelkes támogatásában. Vállalja a nehéz tisztet, mert az iránta megnyilvánult bizalom remélnie engedi, hogy bajtársai támogatásával és Isten segítségével meg fogja valósíthatni az előtte álló nagy célt. (Általános lelkes éljenzés és taps.) Még Slockinger János alelnök és Nádor Imre pénztáros fejezték ki köszönctüket megválasztatásukért, Ígérve, hogy az eddigi nyomokon haladva, teljes odaadással igyekeznek előbbre vinni az egyesület ügyeit és azután az elnök berekesztette a közgyűlést, mellyel igazán uj korszak kezdődött a szekszárdi önkéntes tűzoltó- egyesület életében. Ez az uj korszak a tettre buzdulás jegyében született meg és megfeszített izomerővel és szellemi munkával a közvagyon és közbiztonság, a rend, fegyelem és haladás ügyének önzetlen szolgálatát fogja mintegy egyetemesen kötelezővé tenni és az egész vonalon érvényesíteni. A szekszárdi önkéntes tüzoltóegyesület ez újjászervezési munkájából az oroszlánrész Paillo- vits Sándor dr. rendőrkapitányt illeti meg, aki éles és szakavatott szemmel látva meg a hiányokat, felismerte az orvoslás módjait is és erélyes, de egyúttal tapintatos, gondos kézzel az egyesületet a feloszlás helyett a fejlődés egyenes útjára terelte, amivel nemcsak az egyesületnek tett megbecsülhetetlen szolgálatot, hanem a városnak és a város összes lakosságának is. Amidőn ez elismerésünknek nyíltan kifejezést adunk, nem hallgathatjuk el, hogy az uj életpályára lépett önkéntes tüzolsóegyesület feladatát csak úgy oldhatja meg, ha a város polgársága az egyesületet anyagilag támogatja, mert ai tűzoltóság modern fejlesztése és vezetése sok, anyagi áldozatot kíván. Ha már a polgárok százai készek testi épségüket a tűzi elem megfékezésére kockáztatni, a legkevesebb, mit megkívánhatunk, hogy azok a birtokosok, akiknek vagyonbiztonsága felett ők őrködnek, ne vonják meg tőlök anyagi támoga tásukat. Minden szekszárdi háztulajdonos, minden szekszárdi birtokos tartsa elemi kötelességének, hogy pártoló tagja legyen az önkéntes tűzoltó egyesületnek. — Ez irányban nagyarányú mozgalom indult meg a város polgárai között, akik bizonyára méltányolni fogják derék tűzoltóink érdemeit és nem fognak fukarkodni az elismeréssel és anyagi támogatással, amivel nemcsak a városnak tesznek jó szolgálatokat, hanem önmaguknak is. Áldozzunk tehát tűzoltóságunkra tőlünk telhetőleg, F. M. ld 14 juniuS 22. A magyarországi renáőrliszlviselők országos egyesületének évi rendes közgyűlése. A magyarországi rendőrtisztviselők országos egyesülete f. hó 28 és 29-én tartja évi rendes közgyűlését Szatmár-Németiben. A megtartandó közgyűlésnek tárgysorozata, illetve napi-jj rendje a következő: Junms 28 án délelőtt 9 órakor a közgyűlést megelőző választmányi ülés. Délelőtt 10 órakor tisztelgések. Délelőtt fél 11 órakor a közgyűlés a város dísztermében a kö vetkező tárgysorozattal: 1: Elnöki megnyitó (Váczy József kassai főkapitány elnök), 2. Titkári jelentés. 3. Gegus Dániel, budapesti államrendőrségi tanácsos előadása: Kivándorlás és leánykereskedelem. 4. Rostás István debreceni főkapitány előadása : A rendőrség és a nagyközönség.. 5. Hellady Nándor besztercebányai főkapi-1 tány előadása: A társadalmi nevelés hiányai. 6. Dr. Stecz László kaposvári főkapitány előadása: A rendőrképzés. 7. Chernák Béla esztergomi alkapitány előadása : A rendőr és védőkutya szerepe a köz- biztonság szolgálatában. 8. Indítványok. A Szatmárnémetiben megtartandó közgyűlésnek különös fontosságot ad az a most már bizonyosságnak veendő tény, hogy az országos egyesületünk alapvető célja : a városi vidéki rendőrség államosítása megvalósul — nem valamely bizonytalan időpontban többé, hanem közvetlenül a legújabban benyújtott reformjavaslatok, a vármegyei államosítás után. Itt van tehát a legfőbb ideje annak, hogy miuden eshetőség mér- ] legelésével megállapodjunk az országos egyesület legközelebbi munkaprogrammjában, hogy miIfju feleségéhez ment és igy szólt gvengé- den hozzá : — Úgy láttam, hogy az az öreg asszony súgott valamit önnek ! — Igen, azt mondta, hogy mindig ellenkezés nélkül teljesítsem az ön akaratát, mert ön •csak irántam érzett szeretetéhől tesz mindent! — Ah! — Igen, Anniba], elhiheti, hogy szófogadó felesége leszek ! Des Houlettes ur végigsimitotta homlokát és titokzatosan bezárta az ajtót. Azután a szekrényből egy zacskót vett elő, mely tele volt számozott kis papirlapokkal. — Mit csináltál, Anmbal ? — Be akarom önnek bizonyítani szerelmemet! — válaszolt a férj szenvedélyes hangon. És megtanította feleségét a lottó játékra. Madame Des Houlettes nagyon jól mulatott. — Hát ezt szokták játszani, ha az emberek szeretik egymást V — kérdezte néhány kvint- ternó után. — Igen, ezt! — Istenem, de különös ! — Ilyenformán, ha a feleségem valamikor meg akar csalni — gondolta magában Anniba!, mikor reggel két óra felé nyugalomra tért — legföljebb lottót fog játszani a csábítóval ! Ez pedig nem lesz valami súlyos eset 1 Es boldogan elaludt. De madame Des Houlettes szép volt és szelíd, gyengéd és kívánatos. Anniba! tudta ezt nagyon jól s midőn másnap este ismét elővette a lottójátékot, nem birt ellenállni a vágynak, hogy meg ne csókolja őt. — Ah, Anniba], — kérdezte remegő hangon az asszony — hát ez mi ? — Ez ? — dörmögött a férj, akit teljesen kihozott sodrából a kérdés. — Ez ... ez . . . azt mutatja, hogy haragszom ! És aznap éjjel Des Houlettes ur boldogan és hangosan horkolva aludt, mert megelégedetté tette őt a sikerült válasz. A különös és eredeti nevelés következtében madame Des Houlettes a legerényesebb és leghűségesebb feleség volt a Franciaországban eddig élt asszonyok között. Annibal diadalának érzetében könyvet irt a „Férjek tanácsadója“ cimen, melyet a világ miuden emberbaráti egyesületének meg akart küldeni. De egy napon, mikor éppen a kéziratot javítgatta, felesége lángoló és ijedt arccal szaladt be hozzá. — Ah, az a csúf ember! — mondta kissé nevetve. — Kiről beszél V — kérdezte Annibal. — Az ön unokafivéréről, Paulról ! . . . Képzelje csak, Annibal, - hogy bebizonyítsa irántam érzett szerelmét, lottót akart velem játszani ! — Ah, a nyomorult ! — De azért nyugodt lehet Annibal! — folytatta mosolyogva a viruló asszony. Fölhábo- rodással utasítottam vissza és . . . — És V — És haragomban össze vissza csókoltam. LicHTNAN-reie hölgy-, úri- éj gyermekcipők, jundalok. Kalapok, sapkák, nyakkendők. Nyári ruhaszövetek, sima és mintás eponse, crepon- és sáda újdonságok selymek!1 SzaUagok^Csipkék. Ui azúkosarak. Bőröndök. Fonott bútorok Legnagyobb választékban és legizlésesebb kivitelben beérkeztek Pirnitzer Jözsef és Fiai áruházában Szekszárdon.| ■